iPon Cikkek

Pathfinder Adventures – Pörögnek lapok, forognak kockák

Dátum | 2017. 07. 17.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

Én magam nem vagyok egy nagy asztali szerepjátékos. Tudom milyen, kipróbáltam már, de nem játszom, csak számítógépes RPG-kkel, amik azért egy egészen más vonalat képviselnek. Ezzel a játékkal játszva viszont teljesen úgy éreztem magam, mintha egy hagyományos szerepjáték partin lennék. A történetmesélés, a harcok, a karakterek és a statjaik, a rengeteg kockadobálás, minden egyes mozzanata a játéknak ezt az érzetet erősíti. Amennyiben korábban még nem próbáltátok egyik asztali RPG-t sem, sőt, még a Pathfinder univerzumáról sem hallottatok soha, az sem probléma, ez a játék nagyon jó ízelítőt adhat az mindebből, különösebb előzetes ismeret nélkül bele lehet vágni.
Azt viszont már jobb az elején tisztázni, hogy ha korábbi tapasztalatok híján vagytok, meglehetősen nagy erőfeszítést kell beletolni a játék elejébe, körülbelül annyit, mint egy bonyolultabb társasjáték esetében. Az első néhány órában ugyanis a relatíve hosszas tutorial ellenére is szenvedni fogtok, mire megjegyzitek a szabályokat és megismerkedtek a kulcsszavakkal. Erősen ajánlott bogarászni egy kicsit a játékon belüli szószedetet (Glossary), amit eléggé eldugtak, a főmenüben az Options mögé rejtették nem túl logikus módon. Egyébként általában véve igaz a játékra, hogy sokat kell benne olvasni, de ezúttal nem a történet miatt, a rengeteg, kártyákon lévő szövegre célzok, amiket átugrani sem tudtok, mert akkor nem fogjátok tudni mi a helyzet, mit kéne csinálni. A sztori ezzel szemben nagyon rövid és egyszerű, épp csak annyit nyújt, ami összetartana egy átlagos szerepjátékpartit is. Van egy csomó legyőzendő ellenfél és persze megmentendő városka és emberek, de nincsenek emlékezetes, jól kifejtett karakterek vagy nagyobb lélegzetű sztori, csak pár sor minden szcenárió előtt, hogy azért mégis valami hajtson előre a kampányban a kártyázás élvezetén kívül. A Pathfinder egyébként egy teljesen hagyományos fantasy világot takar, a játék tervezői tulajdonképpen egy módosított D&D-t akartak összehozni, mivel annak egyre újabb szabálymódosításai nem olyan irányban haladtak, mint ami nekik tetszett volna (konkrétan a negyedik kiadás osztotta meg a közönséget). Persze számos más indok is volt a háttérben, licencekkel és jogi dolgokkal a képben, de ebbe most felesleges lenne belemenni. A lényeg az, hogy ez a sztori Golarion földjén játszódik, amiből nem túl sokat mutat, épp csak annyit tudunk meg róla, hogy vannak rajta gonosz varázslók és sárkányok, no meg csinos arcú tündék, marcona törpék, tűzrőlpattant gnómok és persze találkozhatunk a többi ismert fantasy népséggel is. Ettől függetlenül panaszra különösebb okunk nem lehet, a játékmenetet kiszolgálta és az alaphangulatot perfektül megteremtette ez a kis történet. Szóval ideje rátérni a lényegre, hogy milyen játék is a Pathfinder Adventures!
A móka természetesen kalandozó csapatunk összeállításával indul. Kettőtől hat bátor hőssel vághatunk neki az utazásnak és goblin klopfolásnak, akiket tizenegy előre elkészített karakter közül választhatunk ki. A választék bőséges, van itt mindenféle egzotikus népség: kecses elf tolvajlány, vadóc gnóm druida, bronzbőrű ember szerzetes, félszerzet bárd, vagy választhatunk akár egy különös nomád klánból származó csinos tetovált boszorkányt is, és még sorolhatnám. Én egy négyfős csapatot állítottam össze, amit egy-két játszma után ötfősre bővítettem, ez nem mellesleg nagyban befolyásolja a játékidőt, mivel ha több karakterünk van, akkor a játék több helyszínt és ezáltal legyőzendő akadályt dob be a szcenáriókba, hogy igazodjon a kihívás a megnövekedett erőnkhöz.
Minden szereplőnek különböző statjai (Erő, Ügyesség, Bölcsesség stb.) vannak és van egy saját, egyedi paklijuk, melynek összeállítása a kasztjuktól függ, vagyis meg van adva, hogy az egyes kártyatípusokból mennyi lehet a dekkjükben. De nem csak ez különbözteti meg őket egymástól, hanem a képességeik is. Ezekből nincs sok, általában egy vagy két aktív képessége van mindenkinek, csak hogy egy példát említsek, a paladinnak kettő van: a Crusade (keresztes hadjárat) megmutatja a következő lapot amit húznánk. Amennyiben az egy lény vagy egy akadály típusú lap, akkor a pakli elején marad. Ha viszont egy jutalom (boon) lap, vagyis valamilyen tárgy, varázslat, áldás, esetleg szövetséges, akkor a pakli végére kerül. A másik képessége az Inspired Grace (isteni kegy): ha meg kell dobnia egy próbát, ezzel eldobhatja a paklija legfelső lapját, hogy hozzáadjon 1d6-ot (plusz egy hatoldalú kocka) a dobás értékékez.
A karakterek életereje gyakorlatilag megfelel a paklijuknak, ha elfogynak a lapjaik, akkor belehalnak a kötelező húzásba a körük végén (ilyenkor telehúzzuk a kezünket, kaszttól függően 4-7 lapig). Érdekes módon viszont nem ez szokott lenni a legnagyobb probléma a játékban, hiszen az eldobott lapjainkat rengetegféle módon vissza tudjuk majd keverni a paklinkba. Az igazi ellenségünk az az idő, mivel a körök száma limitált. Időben meg kell találnunk és legyőznünk a szcenárió főgonoszát, aki az egyik helyszínen bújik random elkeverve a helyszín pakliban. A többi lokáción rendszerint a gonosz csatlósai vannak, bár olyan is előfordulhat, hogy két főellenség van, vagy nagyon ritkán valami egyéb nyerési feltétel is bejöhet, de ezekkel majd meglep titeket a játék, ha eljuttok odáig. A helyszínek száma az a karaktereink száma plusz kettő. Ez azért érdekes, mert a főgonoszt nem elég csak megtalálni, sarokba is kell szorítani, méghozzá a lokációk lezárásával. Ha megtaláljuk a főgonoszt vagy az egyik csatlósát, akkor őt legyőzve, plusz még valami feltételt teljesítve (például dobjunk meg egy bölcsesség próbát) lezárhatjuk a helyszínt. Ha még van nyitott lokáció, akkor a főgonosz oda fog menekülni, ezért őt nem szerencsés túl hamar megtalálni. Ha mindez bonyolultnak hangzik, egyet se féljetek, mert ennél sokkal vészesebb a helyzet! :) Az első meccsetek közben olyan kérdésekkel találjátok majd szembe magatokat, hogy mi a különbség a Discard, a Banish és a Bury között. Nos, a Discardnál csak simán eldobjátok a lapot, ezt még könnyű visszakeverni a paklitokba. A Bury már ennél keményebb, az eltemetett lapokat általában a szcenárió végén kapjátok csak vissza, nagyon kevés kártyával lehet a temetőből bármit is visszaszerezni. A Banish még ennél is rosszabb, ha egy kártyát száműztök, akkor az megsemmisül, örökre elveszik számotokra. Ha tehát ehhez hasonló dilemmával kerültök szembe, irány a Glossary, általában segít.
Így haladhatunk tehát, hajszolva a gonoszt, amely fenyegeti Sandpoint kisvárosát, közben pedig egyre közelebb kerülünk a rejtélyek és az ellenfél motivációnak kiderítéséhez. Az elsőt kivéve minden kaland 5 szcenárióból áll és összesen 6+1 kaland teszi ki a teljes történetét az alapjátéknak. Normál nehézségi fokozaton végigmenni mindegyiken egy 5 fős partival 50 óra körül van, a lapjárástól függően. Ebben benne van néhány elvesztett szcenárió is, én magam nem egyszer téptem a hajam, mikor 90% fölötti sikeresélynél buktam be próbákat. Ez az egyik dolog, amivel kissé elégedetlen voltam a játékban. A random néha tényleg elég furán működött, de persze lehet, hogy csak én voltam nagyon szerencsétlen. Az is nagyon fájó tud lenni, amikor rendre a helyszín paklik alján bujkálnak a gonosz csatlósai és át kell verekednünk magunkat az egész paklin, mire elérünk hozzájuk, hogy lezárjuk a helyszínt. A szerencse tehát még akkor is közbe tud szólni, ha jól összeállított dekkjeitek vannak. Én normál fokozaton kizárólag abba tudtam meghalni, hogy lejárt az időm, ritka volt, hogy elhullott valaki a csapatomból.
Ami a külsőségeket illeti, a lapok gyönyörűen vannak megrajzolva, a helyszínek háttérképeire is ugyanez elmondható általában, ám a szcenárió térképek elég igénytelenek, bár mentségükre legyen mondva, hogy ezeket viszonylag keveset kell nézni. Visszatérve a kártyákra, nagyon változatosak mind a varázslatok, tárgyak, fegyverek, páncélok, illetve az ellenfelek és akadályok is. Mindig jön valami újdonság majd, ahogy haladtok előre a játékban. Rengeteg féle taktikát és trükköt lehet kiokoskodni, ha odafigyelünk és kihasználjuk a szinergiákat. A helyszínek is változatos extra körülményekkel lettek ellátva, például van olyan, ahol minden kör úgy indul, hogy meg kell dobnunk egy túlélési bölcsességpróbát, máskülönben történik valami (például eldobunk egy lapot), zárásnál meg mondjuk száműzni kell egy kártyát. Így általában megvan, hogy melyik helyszínekre mely karakterekkel érdemes indulni. Normál nehézségi fokozaton még viszonylag egyszerű elszórni az embereinket a pályákon, ám amikor már nehéz vagy legendás szinten játszunk, csavarnak még egyet a szabályokon. Bejönnek a Wildcardok, amik új szabályokat hoznak a már meglévőek tetejébe. Az egyik ilyen például, hogy nem lehet szabadon ugrálni a helyszínek között, hanem csak a szomszédosokra léphetünk át. Aztán van olyan, ami minden kör elején a paklink aljára rak egy random lapot a kezünkből, nem is sorolom tovább, tényleg elég sokfélét találtak ki. Legnehezebb fokozaton nem sokat játszottam még, de annyit elmondhatok, hogy nem véletlenül nem engedi a játék, hogy egyből azzal nyissunk. Jelentősen megnövekszik a kihívás a Wildcardokkal, éppen ezért a nehézségi fokozatokat sorban kell kinyitni minden pályán. A normál megnyitja a nehéz fokozatot, az pedig a legendásat.
Mivel a karaktereink fejlődnek és egyre erősebb kártyákat gyűjtenek a paklijukba, jó móka újrakezdeni a meglévő partinkkal a nehezebb fokozatokon, miután végigmentünk a normálon. De az is növeli az újrajátszhatósági értékét a játéknak, hogy mivel „csak” 6 fős lehet a kalandozó csapatunk, legalább még egy végigjátszás, ha ki akarunk próbálni minden kasztot.
Jó hír, hogy az asztali játékhoz hasonlóan ehhez is várhatunk majd tartalmas kiegészítőket, új kalandokkal, de már az alapjátékra sem lehet különösebb panaszunk tartalom fronton. Ami a mikrotranzakciókat illeti, igazából mivel single-player játékról van szó, nem mondhatjuk, hogy igazságtalan előnyhöz juttatna bárkit is valaki mással szemben, így elnézhetjük, hogy könnyíthet a dolgán az, aki otthagy egy nagyobb összeget, hogy ládákat bontson. Igazából tökéletesen meg lehet lenni a játékban egyetlen láda megvásárlása nélkül, mivel kapjuk a lootot menet közben és a győztes szcenáriók után arany is üti a markunkat, amiből szintén vehetünk ládát, vagy átszínezett kockaszetteket az egyik karakterünknek, vagy valami hasonló felesleges marhaságot. Egyébként már csak azért is felesleges rászállni a ládákra, mert a kalandozócsapatunk nem vihet magával végtelen mennyiségű kártyát. Ez azt jelenti, hogy a paklijukba berakottakon kívül mindössze 10 lehet náluk talonban, a többi laptól a szcenáriók végén meg kell szabadulnunk. Ezt a 10 lapos limitet egy kicsit szűkösnek találtam, néha fájt megsemmisíteni egy epic lapot azért, mert már nem volt hol tárolni.
A lényeg viszont, hogy a mikrotranzakciók nem zavaróak. Ami viszont igen az, hogy még mindig vannak a játékban apróbb bugok. Például olyan, hogy eltűnik a tovább gomb vagy kint ragadok a szcenárió térképen és nem tudok visszamenni, hogy átadjam a kört a következő karakteremnek… érdekes módon ezeket megoldja, ha előhívom a menüt és kollekció böngészésre kattintok, majd vissza a játékba. Szerencsére súlyos hibák nem maradtak, csak pár ilyen apróbb kellemetlenség (meg a genyó random). Összességében azt tudom mondani a Pathfinder Adventuresről, hogy aki szereti az asztali szerepjátékokat és a kártyajátékokat, és kíváncsi, milyen ezeknek a keveréke, az próbálja ki. Annak viszont nagyon nem ajánlom, akit zavar a túl sok kockadobálás és az, hogy néha nem rajta múlik, hogy veszít. Nekem általában nincs ezzel gondom, de még én is néha eleresztettem egy ízes káromkodást. Hogy hány százalékra értékelem a játékot, legszívesebben azt írnám, 4d10+45, de az nem lenne fair… legyen:
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Leon121
2017.07.17. 09:21
Szerintem nagyon igényes feldolgozása az asztali játéknak. Én végigvittem egy kampányt a dobozos Skulls & Shackles résszel, ami ugyanennek a Pathfinder rendszernek a második része kábé, és a millió kockát számolni meg a még annál is több lapot kevergetni és a helyszíneket összerakni nagyon macerássá tette. Pedig maga a játékmenet szerintem kiváló, nagyon egyedi, hogy gyakorlatilag a hősöd a paklid, és permanens módon lehet erősíteni őket néhány küldetésenként (gyakorlatilag ráírni a lapra, ikszelni 1-1 rubrikát).

A digitális változatot telefonon próbáltam, ahol teljesen F2P, csak hát mint ilyen persze eléggé korlátoz, hogy aranyat farmolj az újabb fejezetekhez. Viszont ahogy magát a játékot összerakták, az szerintem kiváló, nekem, aki ismeri a szabályrendszert teljesen kézre állt, maximálisan alám dolgozott, kiemelte, mikor mit játszhatok, választhattam mikor mit akarok csinálni, és legfőképpen minden számolást meg kockát összerakott nekem, ezzel a játékidőt kábé 80%-kal lerövidítve az érdemi rész maradt: a karakterek interakciói, és a csapat összedolgozása, ami kábé a legjobb része.

Egyébként az idő kérdése, amit említesz a cikkben, az nagyban függ attól, hány karaktert viszel egyszerre. Ha csak kettőt, vagy egyet (mert szerintem szólóban is lehet vinni a digitálisban is, bár mérget nem vennék rá, de a dobozosban lehetett), akkor az idő nem probléma, mert ugyanannyi idő van a kevesebb helyszínre, mint több karakterrel, viszont akkor meg az ellenfelek lehetnek keményebbek, főleg a főnökök meg a csatlósaik, hisz kevesebb játékos tud rádobni plusz egy-egy blessinget, vagy támogatást a dobásaidra. Több csapattaggal meg nagyon megnő a felfedező jellegű lapok szerepe, hogy minél hamarabb megtaláljátok a célpontokat, plusz a többiekkel meg érdemes addig a többi helyszínt ideiglenesen bezárni.

Kicsit elkanyarodtam... Szóval nagyon igényesen összerakott átirat, erősen gondolkozom azon, hogy vagy telefonra, vagy nagygépre megvegyem a teljes csomagot, és aztán nekiessek én is, csak vártam egy kicsit, amíg az esetleges technikai hiányosságokat kivasalják.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Togo
2017.07.17. 10:56
Pont Rise of the Runelords-ot mesélek az asztali szerepjátékos csapatomnak.
Remélem ez a játék nem spoilerezi el a kalandomat, mert az egyik srác elkezdte játszani ezt is... A csatolt képek alapján vannak félelmeim...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!