iPon Cikkek

Halo 3: ODST - Készülj a földet érésre!

Dátum | 2009. 09. 21.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

Az emberiség mindent túlél. Bolygónkat fenyegette már gazdasági válság, háború, járvány, és megannyi más is, a 2200-as évekre viszont újabb szörnyű gonddal kellett szembe néznünk. A túlnépesedés lassan felemésztett minden energiát, ezért a nemzetek összefogva egymással, erős űrstratégiába kezdtek. Megkezdődött a szomszédos bolygók kolonizálása, száz évvel később pedig már a fénysebességnél is gyorsabban közlekedtek a telepes hajók. Az emberiség sikere azonban nem tartott örökké, 2525-ben bebizonyosodott ugyanis, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Az idegenek ráadásul nem nézték jó szemmel, hogy lassan belakjuk az univerzum minden bolygóját, és minden figyelmeztetés nélkül háborút hirdettek!

Megérkezés Új-Mombasába
Jelenleg 2552-t írunk, a Covenant haderő és az emberi fajt képviselő UNSC balladája új fejezethez érkezett. Az ellenfél megtalálta a szülőbolygónkat, és masszív invázióba kezdett, a támadásuknak a célpontja pedig egy dél-afrikai nagyváros, Új-Mombasa lett. A helyszín választásának az oka egyelőre ismeretlen, lehet vakon támadnak, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy céltudatosan ide koncentrálódott az invázió. Vesztésre állunk.

Ez háború!
A Halo 3: ODST az előző  játék eseményeihez vezető történéseket mutatja be, ezúttal azonban Master Chief helyett a különlegesen kiképzett Orbital Drop Shock Trooper katonák kapták a főszerepet. A játék elején megismerhetjük a csapattársakat, és a négyfős legénységünk új kapitányát, majd láthatjuk, ahogy a UNSC űrhajókról elindul a Föld visszafoglaló hadjárata. A sziréna megszólalását követő percekben kis, egyszemélyes kabinok százai szállnak alá az égből, majd az egyikben utazva átélhetjük a légtérbe való megérkezést, és láthatjuk a nagyváros panorámáját. Nincs azonban sok időnk gyönyörködni a tájban, a rádión ugyanis már jelentik, hogy egy elektromágneses hullám blokkolja a támadást. A kabin számítógépei nagy szikrázások közepette tönkremennek, a fények kialszanak, mi pedig magatehetetlenül zuhanunk a hatalmas fémkoporsóba zárva.

Elsőként Rookie bőrébe bújhatunk bele, aki egy elhagyatott városrészben ért földet, valami hatalmas épület tetején. Az ébredést követő másodpercekben kábultan forgolódunk a kabinban, majd megnyomva a nyitógombokat, már fel is tárul előttünk a város. Térképünk nincs, nem tudjuk, hogy hol vagyunk, fogalmunk sincs a csapattársakról, és ráadásul még meg is sérültünk. A kalandok kezdetén amolyan bemelegítő feladataink vannak, keresni kell egy orvosi központot, majd le kell tölteni a város térképét, hogy tudjuk, merre induljunk a többiek felkutatására. Itt ismerhetjük meg azt a különleges szerkezetet is, mely a sisakunkba építve az X gomb megnyomását követően kivilágosítja a képet, és minden tereptárgynak kontúrt húz, segítve minket a jobb tájékozódásban. A VISR (Visual Intelligence System Reconnaissance) pirossal jelöli meg az ellenfeleket, zölddel pedig azokat, akikre nem szabad lőnünk. Az alapok megtanulása, és az első fragek megszerzése után nem maradt más, indulhat az akció!

Egy örök érvényű közmondás szerint a gond csőstül jön
A történetben hősünkön kívül még öt másik katonát is irányíthatunk. Buck, Dutch, Mickey, Romeo és Dare külön kis epizódokat kapott, a végigjátszás alatt pedig folyamatosan ugrálunk közöttük, egyszer az egyik, máskor a másik irányítását átvéve. A kalandok során megismerhetjük, hogy hogyan értek földet a főszereplők, majd hogy mit csináltak, merre indultak a csapattársak keresésére. Többnyire egyszemélyes küldetéseket kapunk, de van több olyan pálya is, ahol társasággal kell menni, ilyenkor többnyire támadásokat vezetünk, vagy egy fontos terület megvédéséért harcolunk.

Munkában a VISR
A játékmenet a többi Halo alapjaira épül. Ki vagyunk dobva az utcára, és mindig kapunk elvégzendő feladatokat. A harcok során a saját fegyvereinken kívül elvehetjük az ellenség stukkereit, illetve ezúttal is használhatunk járműveket. Minden klasszikus járgány szerepelteti magát a játékban, kezdve a Warthogtól a Ghoston át egészen a Scorpion tankig, és mivel az összecsapások alatt legtöbbször a Föld hadserege mellett harcolunk, így akkor is akad, aki kezelje a gépágyúkat, ha éppen nincs velünk egy csapattárs sem.

Az egyszemélyes hadjáratot rejtő Solo Game mellett még két játékmód is elérhető, ezekről szintén érdemes beszélni pár szót. A menü Campaign pontja alatt a sztori állomásait élhetjük át újra, akár egyedül, akár co-op módban, míg a Firefight egy teljesen új lehetőséggel ismeretet meg minket. Itt egy folyamatosan erősödő, hullámokban támadó Covenant inváziót kell visszavernünk, mely amellett, hogy nagyon élvezetes, még egy kis társas mókára is lehetőséget ad. Lehet LIVE-on, helyi hálózaton, vagy egy gépnél, osztott képernyőben is játszani – csak aztán nehogy a másikra fogjuk a mi bénaságunkat!

Egy percre sincs megállás
A grafika a szokásos Halos, a táj egy kicsit kopár, nincsen benne semmi extra, de azért szép az összkép. A város összességében látványos, és szép nagy is, érdekes hogy a designerek miként képzelik el a távoli jövő csúcsmodern metropoliszait. A hangok terén csak jót tudok mondani, a játék muzsikáját ugyanis ezúttal is Martin O'Donnell szerezte, az az úriember, aki az eredeti Halo dalokat is komponálta.

A város szebb napokat is megélt már
Mint a nagy elődöknek, az ODST-nek is a hangulata az, ami igazán üt. A városban és a tengerparton való bóklászás, a csapattársak reménytelennek tűnő kutatása, és a Covenant invázió utáni nyomozás mind hozzáraknak egy kicsit ahhoz, hogy igazán élvezhető és izgalmas legyen a játék. A rendezés szintén nagyon jó, és bár az ellenfelekkel való harc maradt a régi Halo 1-es kis béna pisztolycsatározásnál, azért hangulatos az egész. Képzeld el, hogy végiglövöd magadat egy irodaház folyosóján, majd felérve a tetőig, meglátsz valamit a távolban, egy kis reménysugarat arra, hogy egyszer véget ér ez az egész rémálom. Rohansz lefele a lépcsőn, körülötted mindenhol hullák, a pianino betétdal pedig egyre hangosodik, míg ki nem érsz az utcára, ahol... Bumm!

A többjátékos mód egy bónusz, második lemezen kapott helyet. Ebben összesen 24 pályán tehetjük próbára a tudásunkat, nagy újdonságra azonban nem kell számítani, a multiplayer ugyanis többnyire azonos a Halo 3-ban látottakkal. Az ODST három exkluzív mapet tartalmaz csak, a többi az előző játékból származik, illetve benne van az eddig csak letölthető DLC formában elérhető Legendary, Heroic és Mythic kiegészítő pack is. Noha a Halo 3 multiplayere nagyon jó, és felesleges lenne már rajta bármit is csiszolgatni, azért még bőven elfért volna a lemezen néhány pálya, egyszerűen érthetetlen, hogy ezt miért dobták ennyire össze a készítők.

Ez biztos nem lehet kellemes...
A Halo 3: OSDT remek játék lett. A hadjárat izgalmas és változatos, a zenének és a rendezésnek köszönhetően pedig nagyon hangulatos is. Megvan benne az, amit szerettünk a Master Chief időkben, sőt az egész kiegészült még egy teljesen új élménnyel, hála az Orbital Drop Shock Trooperek vezette ellentámadásnak. Jó volt belebújni a bőrükbe, és bár a 7 órásnak ígért kampány szűk 3,5-4 óra alatt is végigjátszható volt, azért élveztük annak minden percét (főleg, hogy a multi még elég sok órára képes lekötni az embert). Most pedig hogy mindez letudva, csak annyit mondhatok, jöhet a negyedik Halo!

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Minigun
2009.09.21. 15:26
VISSZA A CIKKHEZ

Na akkor ezt holnap délután végignyomom, az biztos. Ha fene fenét eszik akkor is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Gigabyte
2009.09.23. 16:27
Nekem már az 1. se tetszett, ez se különösen érdekel
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!