iPon Cikkek

19"-es szélesvásznú monitorok

Dátum | 2009. 01. 12.
Szerző | Terrayon
Csoport | MEGJELENÍTÉS

Mai cikkünk a 19”-es szélesvásznú monitorokkal foglalkozik főként az olcsó szegmensre koncentrálva, emellett szemügyre vettünk egy borsosabb árú készüléket is, hogy lássuk megéri-e némi többletköltséget áldozni a témára.


Beépített hangszórókkal csak a BenQ monitorja jeleskedik, emellett felbontás tekintetében is csak a BenQ tekinthető kívülállónak a maga 1366*768-as pixelszámával. A többiek a méret kategóriájában megszokott 1440*900-as felbontást hozzák. A legkevesebb energia felhasználással tesztünk legdrágább megjelenítője éri be a Lenovo személyében, ami nem meglepő, hiszen ő rendelkezik a legkisebb fényerővel.

Samsung 923NW

A monitorgyártók legnagyobbikától ezúttal egy kimondottan olcsó megjelenítőt vizsgáltunk meg, hogy kiderüljön, ebben a szegmensben is megállja-e helyét. A 23NW végződésű sorozat három méretben készül, mi most a 19”-os változattal foglalkoztunk.


A klasszikus szögletes formavilág szürke kerettel és fekete színű talpazattal találkozik.


A menükezelő gombok a káván elöl kaptak helyet. Feliratai nappal jól olvashatóak, de sötétben is könnyen kitapogathatjuk őket, mivel jól elkülönülnek egymástól. Nyomáspontjuk épp annyira kemény, hogy megfelelő visszajelzést kapjunk benyomásukról, ráadásul nem csattognak és nem is zörögnek. A gyorsgombok gondoskodnak a fényerő azonnali állításáról és egy tetszőleges funkció beprogramozásáról, mint képprofil váltás vagy képarány állítás. A szoftveres vezérlésről le kell mondanunk, ezt a funkciót nem támogatja a megjelenítő. Helyette kapjuk meg a kellően gyors és átlátható hagyományos menürendszert. Az egyetlen kellemetlenség, amit itt találtunk, az a túlságosan fényes LED, amit kikapcsolni sem lehet.


A készülék oldalán nem találunk USB kivezetéseket vagy fejhallgató kimenetet. Mindent a lehető legegyszerűbb módon próbáltak megoldani tervezők, mégsem éreztük, hogy olcsó monitorral lenne dolgunk, a káva kellően vastag műagyagokból készült. A jól összerakott érzést tovább fokozza a tény, hogy a talp fix, bár elég alacsonyra sikerült belőni a magasságot. Ezt ellensúlyozandó a dönthetőség igencsak széles határok közt állítható, igaz, ezzel már a testreszabási lehetőségek tárházát ki is merítettük.


Egyszerűségével a monitor hátulja beleillik az összképbe, takarólemezt sem a felfogatási lyukak elé, sem a csatlakozókhoz nem kapunk.


A csatlakozási lehetőségek felsorolása véget ér az analóg bemenetnél, ami önmagában még nem probléma, viszont ilyenkor fontos szerepet játszik, hogy milyen minőségű kimenettel rendelkezik számítógépünk videokártyája.

A képminőség összességében jó, de apróbb hibákat mindenhol találunk. Alulról és felülről egyaránt látható némi kékes bevilágítás, melyek filmek alatt is észrevehetőek, a fekete mélysége pedig szintén legfeljebb átlagosnak nevezhető.




A megjelenített színek száma igen nagy, melyről a folyékony színátmeneti tesztek is tanúskodnak. A színkezelést ugyan rábízhatjuk az automatikára is (MagicColor), mely extra kék és zöld színezést képes elérni, viszont ilyenkor a kontraszt értékét már nem mi szabályozzuk. Ez a világos árnyalatok hibás megjelenítését eredményezi, ezért jobban tesszük, ha helyette saját beállításainkra hagyatkozunk. A fehéregyensúllyal szerencsére nem kell kísérleteznünk, mivel a Normal beállítás tökéletesen megfelel az ideális értékeknek. Szövegmegjelenítés szempontjából sem szégyenkezhet a készülék, az élesség több mint megfelelő. A DVI bemenet hiányát nem éreztük problémának, különösen azért, mert a monitor képes a 16:10-től eltérő képarányok kezelésére is. A válaszidő játékokhoz is elegendő, hozza az 5ms-os értéket, ezen kívül az input lag sem vészesen magas. A panel betekintési szögei kellemes használatot tesznek lehetővé, a színek még oldalról is csak minimális mértékben változnak meg.


A menü MagicBright profiljai az egyéni beállításokon kívül két sötét (Text, Internet) és három világos (Game, Sport, Movie) előbeállítási lehetőséget kínál, így minden helyzetben kiválasztható a nekünk megfelelő téma a gyorsgomb (Customized Key) segítségével. Ez utóbbit Color Effect (színhatások), Image Size (képarány kezelési módok) és MagicColor (automatikus színkezelés) funkciókra is beállíthatjuk. A menü extrái közt már csak a kikapcsolás időzítő (Off Timer) szerepel, melynek segítségével 1 és 23 óra közti intervallumban kényszeríthetjük elalvásra a monitort.

BenQ E900HDA

Mivel a BenQ HD jelzésű monitorjairól a 22”-es kategóriában már sok jó tapasztalatot szereztünk korábban, bátorkodtunk egy hasonló kivitelezésű megjelenítőt elővenni immáron 19”-es méretben. A HD és HDA jelzésű készülékekről azt kell tudni, hogy mindegyikük 16:9-es képaránnyal bír, ahol az „A” betű jelentése, hogy csak az analóg video bemenet érhető el.


A már korábban megismert formatervet alkalmazták ezúttal is, zongoralakk fekete festést szürke kiegészítésekkel.


A menüvezérléshez szükséges billentyűk a káva jobb oldalán foglalnak helyet, ahol az olvashatóságot fehér feliratok segítik. A nyomógombok jól hallhatóan csattognak, a menü reakciója pedig lehetne valamivel gyorsabb is. A szoftveres OSD-t továbbra sem kapjuk meg, helyette teljesítenek jó szolgálatot a képprofil váltó és a hangerő szabályzó gyorsgombok. A bekapcsoló gombba ágyazott LED ezúttal sem vonja el figyelmünket és fénye a monitor készenléti állapotában sem zavaró.


Bal oldalt található a fejhallgató kivezetés, mely az előzőekben a készülék hátuljába dugott audio bemenetet hivatott továbbítani. A talp felszerelése borzasztóan egyszerű, de a leszerelés sem okozhat nagyobb problémát, ha arra kerülne sor. A panelt előző tesztalanyunkénál is szélesebb keretek közt tudjuk bólogatásra késztetni, a testreszabási lehetőségek viszont itt is kimerülnek ennyiben, a fix talp szerencsére éppen megfelelő magassággal rendelkezik.


A bőrhatású redőzött műanyag hátlap már a BenQ monitorok védjegyének tekinthető, a rögzítésre szánt lyukakhoz és csatlakozókhoz továbbra sem jár a fedőlap. A kábel elvezető hurok viszont jó szolgálatot tesz a vezetékek rendben tartásánál.

A képernyő csak analóg bemenettel rendelkezik, ahogy arról a típusjelzés is árulkodik. Ezen kívül csak a beépített hangszórókhoz szükséges jack bemenetet találjuk meg hátul. A hangszórók az eddigieknél is kisebb mérettel és teljesítménnyel rendelkeznek, melyek az alacsony hangerőnél való torzítást és erős tölcséres hangzást eredményezték. Ezt még szoftveres equalizerrel sem tudtunk kompenzálni, így használhatóságuk erősen megkérdőjelezhető.

Apróbb hibák minden monitornál előfordulhatnak, a legfontosabb mégis a képminőség. A készítők nagyon vigyáztak, hogy ebből ne engedjenek, a háttérvilágítás már tradicionálisan jól sikerült, bevilágítás szinte egyáltalán nincsen. A fekete mélysége szintén nagyon jó, igazi filmezésre szánt készülékkel van dolgunk (még ha ezt 19”-es méretben tehetjük is csak meg).



A színátmeneti skála szintén tökéletes, az árnyalatok azonos lépésközzel követik egymást. A színhasználat mégis fakónak hat, de a képprofilok extra színezésével ez feljavítható. A gyári beállításokon szinte egyáltalán nem kell változtatnunk, a fehéregyensúly pedig szintén jól eltalált a Normal beállítás mellett. A szövegmegjelenítés megfelelő, viszont már nem olyan különlegesen jó, mint ahogy azt korábban megismertük a hasonló típusoknál. A panel betekintési szögei szintén csak megfelelőek, az oldalról és alulról látható sárgulás az átlagos képernyőkéhez hasonlítható. Reakció tekintetében jól vizsgázott a készülék, utánhúzás alig látható, input lag-ja pedig megfelelően kicsi, ennek köszönhetően játékra is jól tudjuk majd használni.


Az OSD képprofiljai a saját beállításainkhoz használt Standard-ot, az ipari megjelenítéshez szükséges sRGB-t, a fényképeknél, játékoknál és mozizásnál előnyös túlszínezést alkalmazó Photo, Dynamics és Movie módokat foglalja magába - érdemes mindegyiket bekapcsolnunk a megfelelő helyzetekben. A készülék dinamikus kontrasztvezérléssel is rendelkezik, melyet csak az utolsó három profilban tudjuk bekapcsolni. A képernyő természetesen kezeli a 16:9-estől eltérő arányú felbontásokat is, így a torzítatlan megjelenítés garantált, további extraként pedig a beépített hangszórók elnémítását könyvelhetjük el.

LG W1942T-SF

Korábban az LG W_42T sorozatával szintén jó tapasztalatokat szereztünk, ezért ennek 19”-es változatára esett most választásunk.


A letisztult formatervű monitort ezüst káva és matt fekete burkolat jellemzi, a talprész fényes fekete festése viszont sajnos könnyedén összegyűjti a port számunkra.


A szoftveres menüvezérlés az LG készülékénél sem érhető el, kapunk helyette egy gombsort a jobb alsó sarokba, ahonnan kényelmesen végrehajthatóak a kívánt változtatások. Nyomáspontjuk a szokásosnál puhább és igencsak közel kerültek egymáshoz, ami a sötétben való használatot nehezíti, cserébe hangtalanul és azonnali reakcióval működtetik az OSD-t. A képarány kezeléséhez kapunk egy önálló gombot, ezen kívül az f-Engine előhívását és a bemeneti jelválasztás funkcióját egy-egy gyorsgombbal érhetjük el. Az állapotjelző LED kikapcsolható, így ezzel nem lehet problémánk.


A monitor oldalán nem találunk semmi érdekeset. A kerek talpat könnyűszerrel illeszthetjük a helyére, mely megfelelő stabilitást kölcsönöz a megjelenítőnek. A szerkezet fix, magassága éppen megfelelő, az egyetlen attrakció a dönthetőség, ami elérhető számunkra, de csak szűk határok közt és viszonylag nagy erőkifejtés mellett.


A felfogatási lyukak és csatlakozók itt is szabadon találhatóak, bár fedőlapot egyedül itt nem hiányoltunk, mivel tökéletesen beleolvadnak a dizájnba. A kábelek elvezetéséről egy apró hurok gondoskodik, melyet ötletesen összepattinthatunk miután a helyükre illesztettük őket.


A csatlakozóknál már nemcsak az analóg bemenet, hanem a DVI is elérhető. Érdekes, hogy mindkét bemenetet használva hasonló élményben volt részünk, így megfelelő videokártya használatával a képminőségbeli különbség szinte elhanyagolható, a szövegmegjelenítés mindkét esetben szép, éles.

A háttérvilágítás már nem ennyire rózsás, alul és felül is látható bevilágítás, mely filmezés alatt ugyan nem túlságosan zavaró, de azért ott van, ha figyeljük.



Ezzel nagyjából ki is merítettük az összes képminőségbeli hibát, ugyanis a fekete mélysége igen jó, így nemcsak a szélsőségesen világos, hanem a sötét részletek is jól megkülönböztethetőek egymástól. A színhűség szintén remek, használhatunk extra színezést a többállású színmanipuláló eljárások (ACE, RCM) segítségével, bár ha kedveljük a természetes színhasználatot, akkor inkább kerüljük ezeket. A panel látószöge szintén átlagon felüli, akár oldalról, akár felülről vagyunk kénytelenek nézni, a képernyő minden esetben jól megtartja az eredeti színeket. Játékra is remekül tudjuk majd használni, mivel utánhúzást alig láthatunk, ráadásul input lag-ja a gyártótól megszokott módon rendkívül kicsi.




A monitor f-Engine képprofiljai Internet, Movie, User és Normal módjai nem kényeztetnek el minket, ha viszont egyénileg megtaláltuk a minden helyzetben ideális beállításainkat, nem lesz szükségünk a kapcsolgatásra. A dinamikus kontraszt Normal és Movie állásoknál érhető el, aki tehát nem szeretne ezzel élni, annak a User és Internet profilok ajánlottak. Korábban a gomboknál említett „4:3 in Wide” elnevezésű gomb felel a képarány kezeléséért, egyéb extrát viszont nem találtunk a menüben.

Lenovo L197w

A Lenovo készüléke magas vételárával ugyan kissé kilóg a sorból, mi viszont éppen arra voltunk kíváncsiak, hogy mit kapunk némi többletköltségért, ha maradunk a 19”-es méretnél és a minőségre koncentrálunk.


Az anyagminőséggel semmi gondunk nem lehet, masszív káva és talprész jellemzi a teljesen fekete színű monitort. A formatervnél elsősorban a szögletesség dominál, ahogy ezt már az IBM termékeinél korábban megszokhattuk.


A menüvezérlésnél kizárólag a hullámszerű gombsorra kell hagyatkoznunk, mivel a szoftveres OSD a Lenovo készülékénél sem érhető el. Szerencsére ezeken semmi fogást nem találtunk, kitapintásuk sötétben is könnyedén történik, a menü reakciója pedig kellően gyors. A LED remek, fénye csak tájékoztató jellegű.


Oldalt is erős a szögletesség jelenléte. Itt hiába keressük az USB kivezetést vagy fejhallgató kimenetet, a többletköltségért nem kapunk ilyesmit. A talpszerkezet felszerelése cseppet sem okoz nehézséget, a négyzet alakú állvány magassága tökéletes, bár a testreszabási lehetőségek közül nála is csak a dönthetőségre van mód.


A komoly megjelenés hátul sem marad el. Takaró fedélből viszont csak a nyakrészre és az alsó lyukakra jutott, a kábelek elvezetésére szintén nem gondoltak.


A hagyományos D-Sub csatlakozás mellett lehetőségünk van DVI dugaszt is használni. Mindkét bemenetet próbára tettük és megelégedéssel nyugtáztuk, hogy az analóg bemenet használata csak minimális minőségromlást képes eredményezni, minden esetben éles képünk lesz.

A képminőség terén, ahogy az LG esetében, úgy a Lenovonál is csak a háttérvilágítással akadt némi problémánk, itt viszont még erősebb bevilágítással és kevésbé mély feketével kell, hogy megelégedjünk.



A színskálák szép átmenetesek, a színhűség példás, grafikai alkalmazásokhoz remekül használható a monitor. A látószögekre szintén nem panaszkodhatunk, egy nagyobb társaság kiszolgálására több mint elegendő, oldalról szinte egyáltalán nem változik meg a képernyő színe. Az ideális fehéregyensúlynak tökéletesen megfelel a gyári Default érték, ezért ettől nem érdemes eltérni. A panel reakcióideje egy átlagos 5ms-os értéknek felel meg, melyhez szintén átlagos mértékű input lag társul, így ha ezt különlegességnek nem is nevezhetjük, mindenesetre jó társunk lesz játék alkalmával is.


Képprofilok gyanánt csak színhőmérsékleti beállításokra kapunk lehetőséget, így ennek segítségével elérhető, hogy a kelleténél hidegebb vagy melegebb árnyalatokkal jelenítsük meg a képet, emellett egyedi beállításainknak is teret ad a képernyő menüje. Extraként beállíthatjuk a gombismétlés sebességét, a menü kilépési idejét, ezen kívül megadhatjuk a képarány kezelés módját, hogy a 16:10-től eltérő felbontások is torzítatlanul jelenhessenek meg.

Samsung 923NW


Pro:
•    jó színhűség
•    jó szövegmegjelenítés
•    jó reakcióidő
•    jó látószög

Kontra:
•    közepes mértékű bevilágítás
•    éppen csak átlagos mélységű fekete
•    erős fényű LED


A gyártónak sikerült előállni egy vállalható monitorral az olcsó szegmensben, igaz, kisebb hibákat itt is találtunk. A háttérvilágítás gyengesége talán nem elsődleges szempont egy ekkora méretű megjelenítőnél, mivel a bevilágítás egyedül filmek esetében jelenthet problémát. Az ajánlott minősítést viszont emiatt nem kaphatta meg (bár nagyon gondolkoztunk rajta), még ha egy igen jó anyag- és képminőségű készülékkel is volt dolgunk, ráadásul a 3 napos pixelhiba garancia egy tökéletes panelt szavatol számunkra - mindezt 30 ezer Ft alatti összegért cserébe.


BenQ E900HDA


Pro:
•    jó reakcióidő
•    remek háttérvilágítás
•    jó LED

Kontra:
•    fakó színhasználat
•    lassúcska menü
•    gyenge minőségű beépített hangszórók


A BenQ új 16:9-es monitorjainak legkisebbike ezúttal nem szerepelt olyan fényesen, mint társai, de még egy viszonylag kellemes készülék benyomását keltette bennünk. Fájó pont a fakó színhasználat és az apró hibák (mint a lassú menü), a háttérvilágítás viszont most is szinte tökéletes, pedig éppen ez az a terület, ahol általában elvéreznek az olcsóbb készülékek. Mindent összevetve ez a monitor is vállalható, habár a viszonylag kis felbontás miatt érdemes inkább a 22”-es változat felé kacsintgatni, a vételár különbsége ugyanis nem olyan számottevő, mint amennyivel nagyobb szabadságunk lehet szövegszerkesztéskor vagy grafikai alkalmazásoknál.


LG W1942T-SF


Pro:
•    remek színhűség
•    remek szövegmegjelenítés
•    remek reakcióidő (kis input lag)
•    remek látószög

Kontra:
•    közepes mértékű bevilágítás

A készülék hasonlóan jól teljesített, mint a nagytestvér, egyetlen hibája a bevilágítás, melyet még mindig nem sikerült kijavítani a gyártónak. Még ezzel együtt is egy remek darabbal volt dolgunk, ezért csak ajánlani tudjuk, bár ebben az esetben is érdemes lehet elgondolkodni, hogy néhány ezres fejében inkább a 20 vagy 22”-es változatot vigyük-e haza. A pixelhiba garancia továbbra is jár az LG megjelenítőihez.


Lenovo L197w


Pro:
•    remek színhűség
•    remek szövegmegjelenítés
•    jó reakcióidő
•    remek látószög
•    jó LED

Kontra:
•    látható bevilágítás
•    világos fekete megjelenítés


A Lenovo készülékét akaratlanul is az LG monitorához mérjük, ugyanis nagy hasonlóságot mutatnak egymással, már ami a képminőséget illeti. Az egyetlen komoly hiba, melyet a Lenovonak is felróhatunk, az szintén a háttérvilágítás gyengesége, ám a hatás ezúttal még erősebb. Ettől eltekintve ismét egy remek megjelenítővel volt dolgunk, viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Lenovonál erősebb a bevilágítás, drágább, és pixelhiba garanciát sem kapunk hozzá, így az ajánlott vétel minősítés egyelőre marad a koreai készüléknél.
                                    

 


A Samsung, BenQ és LG készülékét a Cédrus Kft.-től, a Lenovo monitorját pedig a CHS Hungary Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Svindler
2009.01.12. 17:49
VISSZA A CIKKHEZ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Multitask
2009.01.12. 21:26
Jó kis teszt, nekem is LG W1942T-PF monitorom van (csak ez fényes fekete). Azóta, hogy sikerült beállítani a színeket meg vagyok elégedve vele. Jókat lehet játszani rajta. Én is "csak" ajánlani tudom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. fater80
2009.01.13. 20:37
nekem is ilyenem vann csak 22"esbe és fényes fekete W2242T-PF és én is nagyon meg vagyok vele elégedve és innen az IPON-tol rendeltem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. EarL007
2009.01.24. 19:07
A Samsung 923NW-n a fényes addig zvaró, amíg át nem megyünk rajta egy kis alkoholosfilccel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!