iPon Cikkek

22"-os monitorok tesztje

Dátum | 2007. 07. 13.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | MEGJELENÍTÉS

Még csak a nyár közepén járunk, mégis lassan szállingóznak a jobbnál jobb játékok, amelyeket vélhetően minél nagyobb kijelzőn szeretnénk végigjátszani. Mostani körképünkben négy monitort nézünk meg közelebbről, a legolcsóbbtól a közepes árúig. Haladjunk a legolcsóbbtól a legdrágábbig.


A Hanns-G tavaly tűnt fel a hazai piacon és gyors terjedését mérsékelt árainak köszönhette. A HW223DP egy multimédiás képességekkel felruházott, digitális bemenettel is rendelkező belépő a nagyképernyősök világába.


Az alig 70 ezer forintos monitor meglepett minket felszereltségével, hiszen USB hosszabbító csatlakozó is található rajta, mind emellett tartalmaz egy komponens-DVI kábelt, melyenek segítségével például konzolokat is ráköthetünk.



A kijelző letisztult, de mégsem kelt gagyi hatást, az ezüst-fekete összeállítás megszokott. A gombok a jobb alsó sarok alatt helyezkednek el, nyomáspontjuk pontos, de nem kényelmes.


A termék mellé minden szükséges kábelt megkapunk, amire csak szükségünk lehet, így a felhasználhatóság teljes értékűnek mondható. A beépített hangszórókat ne nagyon erőltessük, a beépített Windows hangokon kívül nem sok minden szólt jól rajta.

A monitor beüzemelése gyorsan ment, ám a színek beállításával meggyűlt a bajunk, mivel nincsenek előre beállított színhőmérsékletű profilok, csak amolyan semmitmondó Cool, Warm és User almenüpontok.


A monitor azok kevés kijelzők közé tartozik, amelyek képesek natív felbontásban 75 Hz-es képfrissítésre. Őszintén szólva itt volt az első nagyobb probléma a megjelenítéssel, ugyanis 60 Hz-nél enyhe szellemképet véltünk felfedezni és szürke háttéren látható remegést is tapasztaltunk. 75 Hz-re kapcsolva ezek eltűntek, de ezzel egyidőben a kép is érezhetően homályosabb lett, így inkább a 60 Hz-es megjelenítést javasolnánk.


Következő problémánk a képminőségre koncentráló teszteknél jelentkezett. A szürke átmenetes képeknél foltokat és sávosodást tapasztaltunk, ráadásul a homogenitással is akadtak problémák, hiszen a kijelző felső részében egy vastag csíkban zöldesedést fedeztünk fel, amely fehér és szürke árnyalatos teljes méretű képeknél jól megfigyelhető volt.


A képernyő a fehér színt színhűen jelenítette meg, de a kijelző felső részén már érezhető volt a TN technológiából adódó alacsony betekintési szög hátránya, ergo sötétedni kezdett a kép.


Ennek ellenére a monitor vertikális betekintési szöge átlagos, felülről viszont tejfölös képet nyújt. Oldalról nézve a kontraszt kicsit romlik (amely véleményünk szerint alapból túl magas), ami viszont ennél is zavaróbb lehet az a kép elpirosasodása.


A Hanns-G HW223DP személyében egy belépő szintű 22”-os kijelzőt ismertünk meg, amely sajnos több hátránnyal, mint előnnyel rendelkezik és ezt a viszonylag ütőképes ár ellenére sem tudjuk elnézni. A legfájóbb pont a képminőséggel kapcsolatos problémák, amely egy kijelzőnél mindennél fontosabb. Sasszeműek kerüljék, filmmániásoknak ajánlott vétel lehet, hiszen a bevilágítással nem volt az átlagnál nagyobb gondunk.


Következő alanyunk a Samsung műhelyéből származik, a 225BW tavaly év végén lepte el a boltok polcait, de igazi sikereket csak idén ért el a hazai piacon. Utódját (226BW) egyedül külseje miatt veszik, képminőségben az előd vélhetően jobbnak bizonyult.


A BW sorozat legnagyobb tagja egy igen méretes, amolyan tipikus Samsungos barna dobozban érkezett hozzánk. A belső tartalom is a szokásos volt.


A dobozt kibontva megtaláljuk mind azt a kevés kábelt, amit használhatunk, ez egy analóg, egy digitális és egy tápkábelt jelent, mint a legtöbb kijelző esetében. Ebből már leszűrhetjük, hogy a monitor digitális bemenettel rendelkezik, ám ezúttal komponens átalakítót nem találunk a dobozban.


A monitor elforgatható a talpa körül 180 fokkal, ez mindenképpen jó pont, akárcsak az állítható magasság, amely a 225BW sajátja volt, egyik tesztalany sem rendelkezett ezzel a tulajdonsággal.


Az OSD átlátható és könnyen kezelhető (képek a következő oldalon találhatók), a gombok egyértelműen jelzik funkciójukat, a MagicBrighttal különböző felhasználásra optimlizált profilok közül választhatunk.


A kicsomagolás után szörnyű szemeket meresztettünk és hozzáláttunk a képminőség teszteléséhez. Az első dolog, ami szembetűnő volt az a tűéles kép. Szellemképnek nyoma sem volt, minden úgy nézett ki, ahogy azt Bill Gates megteremtette.


A Magicbright funkciók próbálgatása és a színhőmérsékletek állítgatása közben lettünk figyelmesek arra, hogy még Warm beállításban is túlságosan hidegnek tűntek a színek a többi monitorhoz képest. Természetesen be tudtuk állítani megfelelően, csak furcsa volt, hogy a Samsungnál mennyire nem kedvelik a meleg árnyalatokat.


A látószögek megfelelők voltak a TN panelhez képest, de a kijelző szélein erős bevilágítást fedeztünk fel, így filmnézésre nem a legideálisabb a 225BW (persze ettől még nyugodtan lehet filmet nézni rajta). A szürkéből fehérbe átmenő kép az átlagosnál jobb volt, igaz enyhén foltos és sávosnak mutatkozott.


Oldalról nézve enyhe sárgásodást és pirosodást féltünk felfedezni, de koránt sem volt olyan rossz a helyzet, mint a Hanss-G esetében.


A panel jól vizsgázott, bár mozgás közben lomhábbnak tűnt a többi versenyzőnél. Utánhúzást nem nagyon tapasztaltunk.




A Samsung 225BW egy nagyon jól összerakott és remek panellel rendelkező monitor, melynek beállítása kicsit több időt igényel az átlagosnál. Ajánlott vétel.


A ViewSonic nagyon régóta nem hallatott magáról idehaza, termékpalettáját idén frissítette először az elmúlt hetekben a gyártó. A VG2230m az első 22”-os ViewSonic monitorok közé tartozik, ám ez nem jelenti azt, hogy gyermekbetegségektől szenvedne.


A tesztelt monitorok közül messze a ViewSonic-nak volt a legnagyobb a doboza, kétszer olyan vastag volt, mint a Hanss-G-é, pedig nem került bele több cucc (ezt onnan is sejteni lehetett, hogy semmivel sem volt nehezebb).


Kibontás után rájöttünk, hogy valójában az előre felszerelt talp miatt volt szükség átlagon felüli csomagolásra, ugyanis a talpazat óriási kör alakú. A Samsunghoz hasonlóan a magasság állítható és a körbeforgatás sem okoz gondot.


Akárcsak az eddigi modellek, a VG2230wm is rendelkezik analóg és digitális bemenettel egyaránt. A képen ugyan nem látszik, ám a hátsó panelen helyet kapott még egy Line In bemenet is, amellyel a káva alsó részébe bújtatott hangszórópárt bírhatjuk működésre. Hasonló sikerre számíthatunk, mint a Hanss-G esetében, használatát nem javasoljuk.


Az OSD menügombok kivételesen nem a kijelző alján kaptak helyett, de még csak nem is azalatt. A monitor oldalára került vezérlők viszonylag nehezen nyomhatók, ám nyomáspontjuk biztos. A bekapcsológomb a kijelző alá középre került, nyomáspontja és anyagminősége miatt a teljesen gagyi kategóriába sorolható.


Az óriás idoboz tartalma valóban nem volt csekély, ám nem indokolta a hatalmas csomagolást. A szokásos kábeleken kívül megemlítendő, hogy a cég 110V-os tápkábelt is mellékel az európai 230V-os mellé, ez piros pont (igaz mi nem sokra mentünk vele).
A tesztelés során elsőként az készülék egyik gyengepontjára tapintottunk rá. Teljesen szükre háttérnél felfigyeltünk az ún. fodrozódásra, amely az analóg kimenet egyik velejárója néhány panelnél (sajnos a tesztgépen digitális kimenet hiányában nem tudtuk megvizsgálni a másik bemenetet). Mindennapos használat közben nem zavaró, gyakorlatilag nem is látható, kivéve ha tud róla az ember és direkt azt keresi.


A kijelző viszonylag homogén, talán itt találkoztunk a legjobb szürkéből fehérbe való átmenettel, a fekete viszont itt volt a leggyengébb, mind a négy saroknál erős bevilágítást tapasztaltunk. A monitor sarkai sötétedést egyáltalán nem mutatnak, így a háttérvilágítás jónak mondható. A látószög átlagos, oldalról a kép sárgulását, felülről a kép tejfölösödését és kontrasztvesztését tapasztaltuk.


A panel a leggyorsabbnak bizonyult a négy versenyző közül (már amennyire ezt szabad szemmel meg lehet állapítani műszer nélkül), abszolút nem tapasztaltunk utánhúzást. A hirtelen mozgásokra jól reagált, az 5 ms-hez talán több köze volt, mint három másik kihívójának. Az OSD menü felépítése átgondolt, kezelését csak a gombok anyaga és a kávába égetett jelzések láthatósága nehezíti. Külön piros pontként kiemelnénk, hogy végre találkoztunk sRGB színbeállítással.


A ViewSonic grafikus szériáját erősítő VG2230wm nagyon kellemes csalódás volt számunkra. Ugyan ő sem tökéletes, ám a Samsung után/mellett vele voltunk a legjobban megelégedve, ráadásul a színbeállításokkal sem kellett sokat vacakolni. Kifejezetten ajánlott azok számára, akik játszani szeretnének, ugyanakkor néha munkára is szeretnék fogni gépüket. Filmnézésre a Samsunghoz hasonlóan nem annyira ajánlott az erős bevilágítások miatt.


Tesztünk végére maradt a közel 100 ezer forintos Dell E228WFP, amelyet nagy várakozás előzött meg részünkről, hiszen a márkáról eddig csak szuperlatívuszokban nyilatkozott mindenki. Igaz a cég legtöbb modelljét már S-IPS vagy S-PVA panelekkel szereli, ám a 22”-os belépő szintet (amely így is igen borsosra sikerült) úgy gondolták költséghatékonyabb TN panellel ellátni. Mellettük szól, hogy nem csalódtunk benne.


A Dell üdvöskéje igencsak nagy dobozban lakik, de mérete szerencséje nem éri el az előbb látott ViewSonic-ét, igaz súlya többet nyom a mérlegen.


A monitort és a talpazatot külön csomagolták, összeillesztésük a lehető legkényelmesebb, a szétszerelést egy nyomógomb segítségével tette még könnyebbé a gyártó. A magasság sajnos nem állítható, továbbá a kijelzőt sem lehet a talpa körül megforgatni.


Csatlakozókból egy analóg és egy digitális áll rendelkezésünkre, multimédia híján a bemenetek tárháza itt be is fejeződik. Érdekes volt, hogy az analóg kábelt alapból úgy szállítják, hogy tövig bele van csavarva a monitor analóg bemenetébe, kiszedni kézzel nem is nagyon lehetett, csak külső eszközzel való rásegítéssel (szerencsénk volt, hoyg nekünk pont az analóg kábel kellett a teszthez).


A gombokkal nem volt gondunk, nyomáspontjuk kitűnő, ám funkcióik egy részét a kávába süllyesztette a cég, amelyet tűző napnál lehetett egyedül látni, így érdemes fejben tartani a középső két gomb funkcióit.


Kellékek terén csak a legszükségesebbeket kapjuk (másra nem is lehet szükségünk ezesetben), az analóg kábel a monitor hátulján található alapból, ezért nem szerepel a képen.
A képminőségteszt mondhatni unalmasan zajlott, hiszen a Dell W228WFP-n nem igazán találtunk szarvashibákat. A kép szép volt, a betű élesek, bár ezen a téren a ViewSonic és a Samsung is előrébb járt. A bevilágítás itt volt a legjobb, egyedül alul és felül lehetett látni némi elszürkülést, a sarkok és a másik két szél mondhatni tökéletes volt. A szürkéből feketébe tartó átmenet csak picit volt foltok, sávosodást nem igazán tapasztaltunk. A Samsunghoz hasonlóan ez a TFT is hibamentes, ami a vibrálást és/vagy a fodrozódást illeti. A betekintési szögek itt is átlagosnak mondhatók, oldalról enyhe színtorzulást véltünk felfedezni, amely inkább kontrasztcsökkenésnek hat, felülről szintén, alulról a szokásos inverz megjelenés dominált. A felső két sarok rendben volt, nem láttunk sötétedést. A kijelző gyors mozgásnál picit lomhábbnak tűnt a ViewSonic-nál, de játékok alatt aligha lesz vele probléma.


A menüképek magukért beszélnek, a Dell belépő szintű 22”-os versenyzője igen jóra sikerült, ám ami a képminőséget illeti a ViewSonic bizony nagyon a nyomában volt, ami az élességet illeti alaposan le is körözte az E228WFP-t. A feketéje miatt leginkább filmnézésre ajánljuk, ám a játékokról sem kell lemondanunk. Mind emellett a ViewSonic VG2230wm-et és a Samsung 225BW-t is jobb ár/érték mutatóval rendelkező vételnek tartjuk.


Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. wnjani23
2009.08.03. 08:25
VISSZA A TERMÉKHEZ

Jó minőségű vagy jó egyáltalán?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!