iPon Cikkek

5:4-es képarányú 19"-es monitorok

Dátum | 2008. 01. 28.
Szerző | Svindler
Csoport | MEGJELENÍTÉS

Mivel a visszajelzések szerint van rá igény, így a mai napon a „hagyományos” 5:4-es képaránnyal rendelkező 19 colos monitorokkal foglalkozunk egy kicsit. Igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten széles skáláról válogatni, ám kevés a friss kijelző ebben a kategóriában, a gyártók nagyon ráálltak a szélesvásznú példányokra. Nem meglepő módon minden beválogatott monitor TN panellel rendelkezik. 24 col alatt sajnos igen nehéz olyat találni amelyik IPS vagy MVA belsőt rejtene.

Belinea 1970 S1

A 1970-es óriási dobozban érkezik! Nagyon meglepődtünk, amikor megláttuk, a többiek eltörpültek mellette. Sajnos azonban ez alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a belbecsről. Kinyitva azt tapasztaltuk, hogy gigászi hungarocell részek veszik körül a monitort, kiegészítve egy VGA, egy táp és egy hang kábellel. DVI sehol. Ez a Belineánál mondhatni megszokott dolog, de direkt nem a legolcsóbbak közül választottunk egyet, hátha most lesz benne kábel, de nem nyertünk. Használati útmutatót viszont kapunk CD-n is (bár kár azért a pár oldalért).


Szemből a jól megszokott kinézet fogadja az érdeklődőket. Az anyagminőség lehetne egy fokkal jobb is, de még így se kelti azt a nagyon műanyag érzést mint az egyébként igen jó 10 20 35-s. Az OSD gombjai elöl helyezkednek el, könnyen kezelhetőek. Szomszédságukban a két gyenge hangfal, ami jobb volt mint a következő oldalon lévő Fujitsu-Siemensé, de még így is borzasztó, ha bármi komolyabbra akarjuk használni. Ne várjunk tőle csodákat.


A talp és a nyak, ha nem is a legesztétikusabb, mindenképpen a leghasználhatóbb volt az egész mezőnyben. Meg kell jegyeznünk, hogy a monitor nagyon nehéz a többiekhez képest, így talán nem is csoda a fém talp, amely kör alakban tud forogni is, így nem kell emelgetni a kijelzőt. A nyak állítható magasságú, melynek fényéből kicsit elvesz, hogy ezt nem képes lépésekben tenni. Van a teljesen fent, illetve lent és annyi. Hátulról jól látható a retesz, amellyel kiengedhetjük némi magaslati levegőt szívni.



Az elhagyott DVI kábel szerencsére nem jár elhagyott csatlakozóval. A monitor rendelkezik mindennel, amire szükségünk lehet, csak a digitális jel kihasználásához kell a plusz kábel.

Első indítás után a Belinea produkálta a legjobb képet, ám még így is bőven volt rajta mit állítgatni. Tipikus hiba, hogy a gyártók igen magas fényerő és kontraszt beállításokkal szállítják a monitorokat, és ez alól ez a kijelző sem kivétel. A menü nagyon puritán, a legszükségesebb beállításokon kívül nem találunk itt meg semmit. Az extrák száma legalább így szép kerek, nem igazán kell foglalkozni velük, nehogy már véletlenül valami dinamikus kontraszt miatt fájjon a fejünk. A színhűség egy erős közepes, a korát tekintve nem egy rossz darab. Fekete háttéren jól látszik, hogy minden oldalról van némi gyenge bevilágítás, bőven elfogadható szinten. Bár az 5ms-es válaszidejével nem a legfürgébb darab, nem tapasztaltunk semmi problémát, még a pergősebb játékok alatt sem. Se utánhúzás, se szellemkép. Betekintési szögeit tekintve messzemenően megfelelő a monitor, ha nem akarjuk extrém szögekből nézni, akkor nem lesz gondunk vele. Az egyetlen problémát abban találtuk, hogy ahol a háttérhez hasonló színű, vékony betűk voltak megjelenítve, ott mintha kicsit mosott lett volna a kép (pl. FireFox füleinek a felirata).


Összefoglalva úgy gondoljuk a Belinea 1970 S1 alapvetően egy jó monitor, ám pár ezer forinttal alacsonyabb árszintet kéne képviseljen, főleg az elhagyott kábel miatt.
Fujitsu-Siemens L19-2SD


FuSi-éknál nem szeretnek fizetni a dizájnra, legalábbis ez volt az első benyomásunk. Eddig az összes monitoruk, mely nálunk járt így nézett ki. Maximum szélesebb volt. A kompakt dobozt kinyitva a kiegészítők teljesen megegyeznek a Belineánál találtakkal (VGA/táp/hang kábel). DVI itt sincs, ám mivel az L19 az 50 ezer alatti monitorokat képviseli így megbocsájtható. A gombok elől legalább jól kezelhetőek, bár a menü, amelyhez eljuttatnak minket ezer százalékosan egyezik a 1970 S1-ével.


A talpazat borzasztóan könnyű műanyag, amit csak be kell pattintani a nyakba és annyi. Bár kicsit erőszakoskodni kell, hogy ott is maradjon. Hátul se találunk semmi világrengetőt, de legalább megtudhatjuk, hogy a DVI bemenet innen sincs lespórolva, csak kábel nem jár. Ide kerültek a hangfalak is, de ha a windows „ding”-eken kívül sok mindenre ők se használhatóak.




Bekapcsolva az L19-et úgy éreztük, hogy itt bizony nem csak a menü, de még a panel is egyezik a Belineában találttal. A gyári alapbeállítások nem olyan eltaláltak, de 1-2 perc alatt egész jó képet varázsolhatunk magunk elé. A betekintési szögek csak tovább erősítik hitünket, ez bizony ugyanaz lesz. Megfelelően nagyok TN panelhez képest, még oldalról is jól látható minden. Gyenge bevilágítás itt is található minden oldalról (egy fokkal talán erősebb mint a Belineának). Sebességét megfelelőnek találtuk mindenre, amit ráeresztettünk, így nem érezzük azt, hogy az 5ms miatt hátrányt szenvedne.


Összességében olyan érzésünk volt, hogy ez itt a Belinea Light. Ha nincs szükségünk az állítható magasságra, masszív talpra, akkor jobban járunk ezzel a példánnyal, már csak az ára miatt is, mert egyébként nagyfokú hasonlóságot mutat a 1970 S1-el.
LG L1953TR-SF

A mai bemutató legfrissebb tagja a Fujitsuhoz hasonlóan karcsú dobozban érkezik, ám nem spóroltak ki belőle semmit, így végre a VGA és táp kábel mellé megkapjuk az áhított DVI kábelt is. Az első dolog ami feltűnhet a vékony káván, hogy nincsenek gombok (csak piktogramok, melyek szerint valahol jobb oldalon kell keresnünk őket) és az LG ezúttal megkímélt minket a milliónyi matricától, amit annyira nem is bánunk.




Oldalról már jól látszik, hogy az LG hová rejtette a gombokat. A káva oldala helyett a hátlap oldalán vannak. Borzasztóan kényelmetlen őket kezelni, még szerencse, hogy jó esetben túl sokszor nem fogjuk piszkálni őket. A talpazat itt is egy gyenge műanyagdarabka, és egy rossz emlékünk is fűződik hozzá. Összeillesztgetni két pillanat műve, ám szétszedni már a pokol első szintjének a próbája. A talp könnyen lejön, ám a nyak nagyon ragaszkodó típus, ha egyszer rákattant a monitorra akkor nem szívesen mászik le róla.


Első bekapcsolás után felkiáltottunk: úristen mi ez az ipari hulladék! A nálunk járt darab gyári beállításai borzasztóak voltak, úgyhogy gyorsan nekiestünk a menünek. Az viszont kisebb felüdülés volt az előző két monitor után, hogy az LG beállításai sokkal szélesebb skálán mozognak, nem lehet őket egy lapon említeni a FuSi-Belinea párossal. Pár perc alatt sikerült is mindent közel tökéletesre beállítani, csak egyetlen apróságon lepődtünk meg. A Sharpness (élesség) beállításának elvileg csak analóg kábel esetén kellene, hogy értelme legyen, ám az LG előszeretettel használta a DVI kábelen is. Gyorsan be lehet állítani normálisra, csak hát furcsa volt, hogy hajlandó elmosni az egyébként éles képet… A háttérvilágítás szép homogén volt, csak sajnos inkább egyenletesen világos, mint egyenletesen fekete. A fényerő levételével némileg orvosolható a probléma. A színhűség a TN panelek között egész szépnek mondható, ám ami a monitor igazi erőssége azok a betekintési szögei. Csak mosolyogtunk amikor megláttuk, hogy az LG szerint az 170 fok minden irányba. Aztán leesett az állunk, mert ilyet nem minden nap látni. Tényleg nem csak horizontálisan, hanem akár felülről nézve is tökéletesen látszik a monitor képe! Szép munka, egy kicsit feledtette is az egyéb bosszúságainkat. LG monitor lévén kerestük az F-engine beállításait, de azok nincsenek a menüben. Kicsit trükkös, de ami a monitor elején a lefelé nyílnak jelzett gomb az menün kívül az F-engine sémáihoz juttat minket. 2ms-es monitor lévén a sebességére nem igazán lehet panasz, és a túlvezérlés miatt jelentkező hibákkal se igazán találkoztunk.


Összefoglalva az LG L1953TR-SF a kategóriájában egy nagyon jó monitor. A fizikai kialakítás lehetne igényesebb, de a belbecs nagyon megéri a pénzét.
Samsung 931BF

A 931BF se egy mai darab, ám a gyorsabb monitorok egyike, így leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogyan állja a sarat az LG-vel szemben. Körítést tekintve Samsungék se spórolják ki a DVI kábelt, ami jó pont, főleg, hogy árban is hasonló szintet képvisel az L1953TR-hez.


Nem túl jól kivehetően, de a monitor alján találhatóak a menükezelő gombok és a hozzájuk tartozó piktogramok (melyek a fekete példánynál nehezen láthatóak). A bekapcsoló gomb ha nem érkezik jel a monitor egyik bemenetén sem, akkor erős kék fénnyel villog, garantáltan gyorsan rászoktatva az embert arra, hogy éjszakára kikapcsolja a 931BF-et ha egy szobában van vele.


A nyaka és a talpa ennek a monitornak is merev, ne nagyon akarjuk állítgatni. A talp egy fokkal nehezebb, mint az LG-é. Hátul az egyetlen érdekesség, hogy ez az egyetlen kijelző, aminek van hátlapja a csatlakozók eltakarására, így valamennyire a kábelek elrendezését is megoldja, bár elég gyengén csatlakozik magához a monitorhoz, könnyen lejön.




A menü az LG-ben találthoz hasonlítható leginkább, ha a lehetőségeket akarjuk szemügyre venni. Az LG-ben a színhőmérsékletet lehetett több lépcsőben állítani, míg a Samsungnál lehetőség van a RTA (Response Tima Acceleration) kikapcsolására, amellyel a monitor elveszíti 2ms-es sebességét, ám ha valaki a túlhajtás által generált problémákba ütközik, akkor ezzel kiküszöbölheti azokat. A háttérvilágítás elég homogén, mindössze alul látható bevilágítás igazán. Betekintési szögeit tekintve egy kicsit gyengébb az LG-nél, míg színhűségben könnyen tartja a szintet, pár percet eltöltve a menüben szép eredményeket lehet elérni itt is. Ami az LG-nél az F-engine az a Samsungnál a MagicBright. Hasznossága megkérdőjelezhető (egy két séma azért jól eltalált), de legalább könnyebb kezelni az elöl lévő gombok miatt.



Összegzés

Tudásukat és minőségüket tekintve, mint látható, nagyon könnyen párba állíthatóak a monitorok. A Fujitsi-Siemens és a Belinea monitorának képe igencsak egyezik, ám a FuSi olcsóbb, így ha nincs szükségünk az állítható magasságra akkor azzal jobban járunk. Ráadásul a Belinea az LG és Samsung árában van úgy, hogy közben még a DVI kábelt is kispórolják belőle.

Az LG-Samsung párosnál már nehezebb dönteni. Bár ez a két monitor már eltér egymástól, mindkettő igen jó példány, ráadásul ne felejtsük el, hogy ez a két cég 3 napos teljeskörű pixelgaranciát is ad a kijelzőire, így nem kell félnünk a halott pixelektől. Úgy érezzük, hogy ezért, és a többletszolgáltatásokért megérik a plusz pénzt a Fujitsuhoz képest, csak akkor marad a kérdés, hogy mégis melyiket. Kicsit foghúzósan, de mi az LG-t választanánk, valamivel olcsóbb ára miatt.

Az általunk felállított rangsor tehát:
1. LG 1953TR-SF
2. Samsung 931BF
3. Fujitsu-Siemens L19-2SD
4. Belinea 1970 S1

Köszönjük a teszt termékeket az Expert Computer Kft.-nek és a CHS Hungary Kft.-nek!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások