iPon Cikkek

A bombaszakértő patkánytól a rákgyógyász kutyáig II.

Dátum | 2016. 02. 28.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Első rész Claire Guest irodájának fala tele van kutyaképekkel. Egyikük, Daisy különösen közel áll a szívéhez. Amikor a kutató 2009-ben kezdte vizsgálni, hogy a négylábúak alkalmasak lehetnek-e arra, hogy emberi mintákból megbízhatóan megállapítsák az emlőrák jelenlétét, az arany labrador hirtelen furcsán kezdett viselkedni. „Folyton engem nézett. Amikor kinyitottam a kocsim csomagterét, hogy kiengedjem, állandóan rám ugrált, ami különösen tűnt, mivel korábban kifejezetten békés állat volt” – mondja Guest. Végül miután Daisy többször is mellkason öklelte fejével, a kutató észrevette, hogy mintha egy kisebb csomó lenne egyik mellében. Az orvos első körben azt mondta, hogy valószínűleg egy cisztáról lehet szó, de továbbküldte egy specialistához. A csomóból vett minta megerősítette az első diagnózist, a mammográfia során készült felvételen azonban valami gyanúsnak tűnt. Végül ultrahangos biopsziával is megvizsgálták Guest melleit, és kiderült, hogy az egyik mélyén egy rosszindulatú daganat növekszik. Mire a tumor akkorára nőtt volna, hogy tapintással is érzékelhető, nagyon súlyos lett volna a helyzet. Guest ekkor egy éve volt a Medical Detection Dogs (MDD) nevű, kutyák orvosi diagnózisra való felhasználásával foglalkozó szervezet vezetője, amely John Church kezdeményezésére jött létre. Az MDD központja az Egyesült Királyságban, Milton Keynesben van. A szervezet célja kettős, egyrészt segítő kutyák kiképzésével is foglalkoznak, amelyek képesek kiszagolni és jelezni, ha gazdájuknak veszélyesen leesik a vércukorszintje, vagy riasztják allergiás tulajdonosukat, ha mogyorófehérjék vannak a levegőben. A másik irányt a diagnosztika jelenti.
Guest pszichológusként és kutyakiképzőként csöppent bele a projektbe, és kezdetben elsősorban a segítő kutyák idomításával foglalkozott, mert úgy gondolta, hogy ezen a területen hozhatnak igazi változást a négylábúak. Aztán történt, ami történt, és a kutató belevetette magát a rákdiagnosztika lehetőségeibe, mivel mindenképpen a végére akart járni, hogy mi folyik a háttérben. A kutatót azóta már a világ legjobbjaként tartják számon ezen a területen. A szakértő és kollégái 2015-ben nagyszabású konferenciát szerveztek a rák állatok segítségével való detektálásának témájában, és ezzel egy időben több tanulmányt is megjelentettek, amelyek igazolják, hogy a kutyák valóban képesek a daganatok kiszagolására, és kellően gondos kiképzéssel még különbséget is tudnak tenni a különböző tumorbetegségek között. A módszer működőképességét más kutatócsoportok is alátámasztották. Az eddigi vizsgálatok alapján a négylábúak azonosítani tudják a húgyhólyag, a petefészek, a bél és a prosztata daganatos elváltozásait. Egy olasz kísérlet során két kutya összesen 900 vizeletmintát vizsgált meg, és ezekből 98 százalékos biztonsággal kiszűrték a prosztatadaganatos betegektől származó mintákat. Guest és kollégái most két nagyobb kutatáson dolgoznak. Az egyik keretében az emlőrák kutyákkal való szűrésének lehetőségeit vizsgálják, míg a másikban az olasz prosztatakutatást igyekeznek reprodukálni. Az eddigi eredmények alapján az ebek sokkal pontosabban képesek osztályozni a mintákat, mint a prosztata-specifikus antigén (PSA) tesztek, amelyeket rutinszerűen alkalmaznak a prosztatadaganatok detektálására. A PSA nagy hátránya, hogy túlságosan sok a téves riasztás, ugyanakkor a ténylegesen rákbetegek nagy százalékát nem veszi észre a teszt. A pozitív tesztet produkáló betegeknek csak egyharmada rákbeteg, a ténylegesen beteg pácienseknek pedig a 20 százaléka negatív eredménnyel zárja a vizsgálatot. A kutatók a pontosság növelésén túl arra is kíváncsiak, hogy a kutyák képesek-e korábbi fázisában elcsípni a betegséget, mint a PSA-teszt. Senki sem tudja pontosan, hogy a kutyák mit szagolnak ki, amikor daganatos sejteket detektálnak, de az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen sejtek anyagcseréje mérhetően megváltozik. A jelek szerint az illékony szerves vegyületek aránya a tumorsejtekben eltér az egészségestől, és mivel ezek az arányok ráktípusonként is különböznek, valószínű, hogy a kutyák erre alapozzák saját diagnózisukat.
Guest elmondása szerint tíz évvel ezelőtt még óriási szkepticizmus fogadta orvosi körökben azt a felvetést, hogy a kutyák alkalmasak lehetnek a rák szűrésére. Kétkedők persze még napjainkban is bőven akadnak, főleg azért, mert egyelőre nem sikerült azonosítani, hogy mely anyagokat érzékelik a négylábúak. Az anekdotikus adatokon túl azonban már számos tudományos igényű kutatás is napvilágot látott a témában, így egyre több egészségügyi szakembert sikerül meggyőzni a módszer működőképességéről. A tavalyi cambridge-i konferencián a londoni Rákkutató Intézet egyik munkatársa, Mel Greaves az egyik előadás végén fel is szólalt, és elmondta, hogy teljesen szkeptikusként érkezett a rendezvényre, de amit ott látott, az rendkívül meggyőző, érdekes és nagyon ígéretes. „Nem volt egyszerű az idáig vezető út” – mondja Guest. „Az elmúlt 10 év az egészségügyi szakemberek és a tudósok óvatos győzködéséről szólt.” Napjainkban azonban hetente keresik meg újabb és újabb csoportok a kutatók, abban reménykedve, hogy kutyáik valamilyen módon részt vehetnek azon vizsgálatokban, amelyek célja annak kiderítése, hogy más betegségek kapcsán is létezik-e olyan jellegzetes illat, amely lehetővé teszi a korai stádiumban történő diagnózist. A Manchesteri Egyetemmel együttműködve például Guest és társai jelenleg azt vizsgálják, hogy a Parkinson-kórnak van-e a kutyák által érzékelhető szaga. Amikor Guest először vágott bele a rák szag alapján történő detektálásának kutatásába, egyszerűen arra volt kíváncsi, hogy a különböző daganatos betegségeket lehetséges-e szag alapján azonosítani. Végső célja akkor is az volt, és ez azóta sem változott, hogy kifejlesszen egy olyan elektronikus detektort, amely ugyanúgy vagy még hatékonyabban képes az illatok érzékelésére, mint a kutyák. Amíg azonban ez a készülék megszületik, a négylábúak nagyon sok jót tehetnek a páciensek minél korábbi diagnosztizálásáért.
Ahogy Georgies Mgode, az Apopo tanzániai tbc-programjának vezetője mondja, a rákszaglászó kutyákkal ellentétben a gambiai hörcsögpatkányok esetében már ismert, hogy mit érzékelnek az állatok a betegek köpetmintáiban. Alapos vizsgálatok során Mgode rájött, hogy az állatok hat illékony szerves vegyület kombinációjára reagálnak, amelyeket a Mycobacterium tuberculosis állít elő. A rágcsálók már nagyon kis mennyiség esetén is képesek érzékelni ezeket az anyagokat, ezért is nem okoz számukra gondot a HIV-es tbc-betegek azonosítása. A HIV-fertőzöttekkel ugyanis diagnosztikai szempontból az a probléma, hogy immunrendszerük annyira gyenge, hogy sokkal kevesebb baktérium is elég megfertőzésükhöz, mint amennyi a kezdetben egészségesek megbetegítéséhez kell. Ha viszont kevés a baktérium, ezekből kevesebb jut a köpetmintákba is, így a mikroszkópos vizsgálatok során a technikusok gyakran nem veszik észre a kórokozó jelenlétét. A patkányok viszont már néhány baktérium szagát is képesek azonosítani. Az is elképzelhető, hogy a rágcsálók a leginkább kifinomult laboreszközöknél is érzékenyebbek a baktériumok jelenlétére, mondja Mgode. A szakértő elmondása szerint többször is előfordult, hogy egy klinikáról érkezett mintát minden ezt megszaglászó patkány pozitívnak jelezett, a fertőzés jelenlétét azonban LED-mikroszkóppal sem sikerült megerősíteni. Mgode véleménye szerint ezek a minták valóban fertőzöttek, csak annyira korai stádiumban van a betegség, hogy ember alkotta készülékekkel kimutathatatlan. Mivel azonban ennek következtében nincs olyan konvencionális módszer, amivel ellenőrizni lehetne az állatok munkáját, ezeket a pácienseket nem jelzik vissza tbc-pozitívként a klinikáknak. Pedig a tbc ennyire korai detektálása óriási fegyvertény lenne, hiszen minél korábban kezdik meg a beteg kezelését, annál kisebb az esélye, hogy továbbadja a fertőzést másoknak. Mgode ezért további vizsgálatokat tervez elvégezni a helyzet tisztázása érdekében. Elsődleges célja azonban jelenleg az, hogy a már működő tbc-programokat minél praktikusabbá tegye. Azért, hogy a minták elbírálása minél több helyen és minél gyorsabban megtörténjen, a kutató és társai a folyamatosan terjeszkednek.
A program 2007-ben négy klinikán indult útjára. Jelenleg Dar es-Salaamban 21 intézmény, a klinikák egyharmada küldi tbc-mintáit az Apopo létesítményébe. A patkányok ezen kívül egy partmenti városból és három morogorói klinikáról is kapnak köpetmintákat. 2013-ban Mozambikban is beindult a program, itt jelenleg kilenc Morogoroban kiképzett patkány dolgozik a begyűjtött köpetminták szűrésén. 2015-ben az Apopo patkányai több mint 40 ezer köpetmintát vizsgáltak meg. A program beindulása óta 342 ezer mintán vannak túl, és több mint 9000 olyan tbc-s beteget segítettek diagnosztizálni, akiket az első, mikroszkópos szűrővizsgálat alapján negatívnak könyveltek el. A patkányok használata óta az érintett területeken 40 százalékkal növekedett a tbc-diagnózisok pontossága. Az Apopo következő hasonló programja a tervek szerint Etiópiában fog beindulni. Ha a harmadik központ is olyan jól vizsgázik, mint a másik kettő, az Christophe Cox reményei szerint a maradék szeptikusokat is meggyőzheti a módszer létjogosultságáról. Ami Tanzániát illeti, fő cél jelenleg az, hogy a teszthelyszínt áttelepítsék az ország fővárosába, Dar es-Salaamba. Ha ez sikerülne, akkor a betegek szokásos mikroszkópos szűréssel együtt rögtön megkaphatnák a patkányoknak köszönhető eredményt is, nem pedig csak napokkal később, ahogy jelenleg történik. A mostani több napos csúszás sajnos azzal jár, hogy a rágcsálók által diagnosztizált betegek kétharmada nem kapja meg pozitív teszteredményét, így a kezelés sem kezdődhet meg. A főhadiszállás áthelyezésével tehát jelentősen megnőhet a megmentett páciensek száma.
Claudi egyike azoknak a betegeknek, akiket az Apopo patkányainak segítségével diagnosztizáltak. Hat éves volt, amikor nagyon köhögni kezdett, így nagyanyja elvitte a Tandale Kórházba. A sztenderd mikroszkópos teszt negatív eredménnyel jött vissza, Claudi állapota azonban folyamatosan romlott. Egy héttel az első teszteredmény után aztán az Apopo egyik önkéntese felvette a kapcsolatot a családdal. Az önkéntes elmagyarázta, hogy újra megvizsgálták Claudi köpetmintáját, ezúttal patkányok segítségével, és mivel a rágcsálók pozitív eredményt jeleztek, komolyabb elemzésre küldték tovább a köpetet. Így sikerült igazolni végül, hogy fiatal fiú valóban tbc-s. Az orvos antibiotikumot írt fel Claudinak, és az önkéntes segítő minden nap házhoz ment, hogy ellenőrizze, a gyerek bevette-e a gyógyszert. A hat hónapos kúra végére Claudi teljesen meggyógyult, és azóta is jól van. Weetjens és Mgode is hangsúlyozza, hogy egyelőre nagyon nehéz megteremteni az anyagi feltételeket a patkány-program működtetéséhez. A kezdeményezés kisebb kormánytámogatásokból, és helyi cégek hozzájárulásaiból él, illetve arra is lehetőség van, hogy magánszemélyek beszálljanak a támogatásba, olyan módon, hogy bizonyos összegért „örökbe fogadnak” egy patkányt. Anyagi nehézségekkel a kutyás projektnek is meg kell küzdenie, mondja Claire Guest, aki számára az Apopo sikere óriási inspirációt jelent. A következő három év nagyon fontos lehet a kutyás diagnosztika területén. Ha a prosztata- és emlőrák-kutatások jól sikerülnek, Guest azt reméli, hogy a kutyák is csatlakozhatnak a hörcsögpatkányokhoz a mindennapos betegségszűrésben. A kutató abban bízik, és ezt a reményt Mgode is osztja, hogy az állatok más betegségek korai diagnózisában is segítséget jelenthetnek a jövőben. Ami a patkányokat illeti, mindegy mit hoz a jövő, ők már bizonyítottak. A módszer jelenleg is rengeteg emberéletet ment meg, de ha még több anyagi támogatást kapna a program, még nagyobb kihatása lehetne a lakosság egészségi állapotára, mondja Mgode.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. agyturbini...
2016.02.29. 10:41
A cikk lenyugozo es gratula szerzonek is.
Viszont latok egy elg csunya analogiat visszakoszonni ami a Hubble tavcso lencsejenek csiszolasakor tortent. Itt az Iponon voltt rola cikk es pontosan az alabbi bekezdesben foglatak tortentek meg, amikor nem hittek 10 darab meromuszernek, inkabb hittek az 1 rosznak... Remelem tanulnak egyszer belole

"Az is elképzelhető, hogy a rágcsálók a leginkább kifinomult laboreszközöknél is érzékenyebbek a baktériumok jelenlétére, mondja Mgode. A szakértő elmondása szerint többször is előfordult, hogy egy klinikáról érkezett mintát minden ezt megszaglászó patkány pozitívnak jelezett, a fertőzés jelenlétét azonban LED-mikroszkóppal sem sikerült megerősíteni. Mgode véleménye szerint ezek a minták valóban fertőzöttek, csak annyira korai stádiumban van a betegség, hogy ember alkotta készülékekkel kimutathatatlan. Mivel azonban ennek következtében nincs olyan konvencionális módszer, amivel ellenőrizni lehetne az állatok munkáját, ezeket a pácienseket nem jelzik vissza tbc-pozitívként a klinikáknak.
"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Renhoek agytu...
2016.02.29. 11:58
Ezért kéne inkább egy bioinspirált rendszer a teljes állat helyett.

Lehet biológiai, csak egy tenyésztett szaglóhám és egy neurháló mögötte jobban validálható mint külön állatok.
Vagy ha kiolvasható az adat az állat szaglóumójából optogenetikával vagy 2-photonnal... vagy elektróddal. Ne az állat döntsön.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. dzsuz87
2016.02.29. 12:19
Én inkább úgy látom, hogy egy DNS csiphez hasonló megoldásban kellene gondolkodni. Egy 1000x1000-es tömbben különböző, szerves molekulák egy kis csoportjára érzékeny szenzort kell elhelyezni, mondjuk 10.000 különböző félét, mindegyikből 100-at nagyjából egyenletesen elszórva. A kinyerhető elektromos jelhalmaz alapján lehet validálni és kalibrálni a műszert. Persze elég nehéz kitalálni és legyártani ennyi különböző elektromos szaglóreceptort, de pont a nagy számból fakadóan nem kell mindegyiknek működőnek lennie, és nem kell azon sem sokat gondolkodni, egy-egy adott egység jó-e vagy sem. A másik probléma, hogy egy mérés után hogyan távolítod el a befogott molekulákat, ráadásul anélkül, hogy maguk a szenzorok egyike se sérüljön meg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. agyturbini... Renho...
2016.03.01. 00:10
Ertem mit irsz, de ha mar tudjuk hogy mukodik, tudjuk hogy jobb hatasfokkal mint az alltalunk krealt muszerek tobbsege, akkor miert nem fogadjuk el? Itt nem a dontes a kerdes szerintem, felfoghatjuk ugy hogy "beprogramoztuk" az allatot erre a feladatra, van bemenet es van kimenet....Eleg egyertelmu az osszefugges. A szamitogep, a kulonbozo tesztek sem 100% osak akkor ez miert kulonbozne. Ugyan annyira megbizhatunk benne mint barmely alltalunk krealt tesztben, SZVSZ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Hunger agytu...
2016.03.01. 09:45
Azért nem lehet elfogadni, mert közel sem zéró fals pozitív rátával dolgoznak ezek az állatok. Lehet, hogy teljesen mást éreznek, csak a reakciójuk ugyanaz rá. A pácienseket riogatni meg nem túl szerencsés dolog.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. accocomp
2016.03.02. 21:10
Remek cikkek, köszönöm!
"a maradék szeptikusokat" -> szKeptikusokat
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.03.03. 06:40
Szerintem itt úgy kellet volna eljárni hogy megmondani a páciensnek hogy választhat saját felelősségre hogy hisz az állatoknak és szedi az ellenszert, vagy nem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!