iPon Cikkek

A dinoszauruszok és a vég

Dátum | 2016. 04. 20.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

66 millió évvel ezelőtt leszakadt az ég: egy aszteroida csapódott be arra a területre, ahol ma a Yucatán-félsziget található, kataklizmikus éghajlati változásokat okozva a Földön. A legelfogadottabb elméletek szerint ezen esemény nyomán halt ki az ekkor élt állatfajok háromnegyede, köztük – néhány kezdetleges madáron kívül – az összes dinoszaurusz is. A jól ismert teória jelentősen árnyalódhat egy új kutatás fényében, amely szerint a katasztrófa idején a dinoszauruszok már amúgy is kihalóban voltak. Manabu Sakamoto, a Readingi Egyetem kutatója és kollégái ugyanis arról számolnak be, hogy megítélésük szerint a kréta időszak utolsó 40 millió évében a dinoszaurusz fajok gyorsabban haltak ki, mint ahogy az újak megjelentek. Más szavakkal, az állatcsoportnak már jóval azelőtt befellegzett, hogy a kisbolygó beleütközött volna planétánkba. Sakamoto kutatócsoportja nincs egyedül ezzel a véleménnyel, hiszen az elmúlt évek során több szakértő is vizsgálta a kréta időszak utolsó szakaszának eseményeit, és sokaknak az volt a benyomása, hogy a dinoszauruszok már becsapódás előtt is hanyatlóban voltak. A legtöbb ezzel foglalkozó tanulmány azonban csak a fajok számát hasonlította össze különböző időszakokban, amivel az a probléma, hogy egyes kőzetrétegek jobban megőrzik a fosszíliákat, mint mások. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy minden időszak maradványait őrző réteget egyforma intenzitással kutattak az eddigiek során a szakértők. Ezen hibákat igyekezett kompenzálni az Edinburgh-i Egyetem kutatója, Stephen Brusatte tavaly publikált kutatásában. Ennek során friss információkkal és a korábbi hasonló próbálkozásoknál jobb statisztikai megoldásokkal dolgozott, de nem talált meggyőző bizonyítékot a dinoszauruszok sokféleségének csökkenésére. A szarvakkal rendelkező Ceratopsia (pl. Triceratops) és a kacsacsőrű hadrosauridák csoportjában ugyan kimutathatóan visszaesett a fajok száma és a testformák változatosságának mértéke, a többi csoportban azonban nem voltak hasonló negatív változások, mondja Brusatte.
E kutatás megjelenése után újra teret nyert az a nézet, miszerint a dinoszauruszok virágoztak az aszteroida becsapódása idején. Sakamoto azonban nem ért egyet ezzel a véleménnyel. Michael Benton és Chris Venditti segítségével a szakértő 614 dinoszaurusz faj alapján vázolta fel az őshüllők legfrissebb kutatási eredményeken alapuló családfáját, emellett pedig azt is modellezték, hogy milyen arányban haltak ki és jelentek meg a fajok a dinoszauruszok uralma idején. A kutatók a fajok számának változása helyett azokat az eseményeket vették száma, amikor egy faj fejlődése kettéválik. Az eredmények alapján a gigantikus, hosszúnyakú sauropodák körében volt a legjelentősebb a hanyatlás. A klád a jura időszak elejétől a gyors fajképződési eseményeken esett át, ezek eredményeként fejlődött ki a korszak második felében a Brontosaurus és a Diplodocus. 114 millió évvel ezelőtt azonban új tendencia kezdődött: a sauropodák több fajt kezdtek veszíteni, mint amennyi új faj létrejött körükben. Ezt az evolúciós hanyatlást még a titanosaurus és társai megérkezése sem tudta lassítani. A Theropoda csoport húsevő tagjai hasonló, bár kevésbé gyors ütemű gyarapodáson majd hanyatláson estek át. A jura időszakban rengeteg olyan fajuk fejlődött ki, amelyek a krétában a legelterjedtebb dinoszauruszok közé tartoztak, mint például a Velociraptor, a hatalmas karmokkal rendelkező Therizinosaurus, a struccra emlékeztető Ornithomimosauria vagy a Tyrannosaurus rex. Mire azonban ezek a fajok elérték virágkorukat, a csoport növekedése leállt, és a fajok száma elkezdett visszaesni. Sakamoto eredményei szerint az általános hanyatlás csak két csoportot nem érintett, a Ceratopsiát és a hadrosauridákat, vagyis ironikus módon azt a két csoportot, amelyek fogyását Brusatte elemzése kimutatta. Ezek a növényevők a krétában is folyamatosan gyarapodtak, hasonló testfelépítésű, de eltérő formájú koponyával és fogakkal rendelkező fajaik alakultak ki, ahogy az állatok a különböző táplálékforrásokhoz alkalmazkodtak. Az is elképzelhető persze, hogy a szakértők túlbecsülték ezen két csoport fajainak számát, mondja Susannah Maidment, az Imperial College London kutatója. Vérre menő szakmai viták folynak például arról, hogy a Torosaurus a Triceratops elődje volt-e, vagy egy másik leszármazási ág eredménye. Az említett csoportok túlzott szétaprózása különböző fajokra nagyon hamis képet festhet a fajképződési ráta kréta időszaki alakulásáról, mondja a kutató.
Maidment egyúttal azt is hozzáteszi, hogy bár Sakamoto és társai új családfája sok szempontból nagyon pontos, a leszármazási vonalak végén található kisebb ágak pozíciója több esetben is vita tárgyát képezi a szakmai közösségben, és a kép állandóan árnyalódik, ahogy új fosszíliák kerülnek elő. A Ceratopsia és a hadrosaurida családfáján elhelyezett fajok ugyanakkor csak a dinoszauruszok diverzitásának hetedét képviselik, így ha Sakomoto eredményei ezzel a két csoporttal kapcsolatban pontosak, a hanyatlás akkor is érinti az őshüllők túlnyomó részét. A szakértő és társai elemzése alapján a többi csoportban a kihalás mértéke már 48–53 millió évvel az aszteroida becsapódása előtt túlnőtte a fajképződés mértékét. A hanyatlás oka egyelőre ismeretlen, mondja Sakamoto. A kréta időszak alatt jelentősen megváltozott a környezet, több tízmillió évig intenzív vulkáni tevékenység jellemezte a Földet, és a tengerszint széles határok között ingadozott. „Úgy gondolom, hogy a dinoszauruszok hosszú ideig éltek erős stressz alatt” – magyarázza a kutató. Elhúzódó hanyatlásuk pedig rengeteg lehetőséget teremtett versenytársaik – köztük az emlősök – számára diverzitásuk megnöveléséhez. Senki sem állítja, hogy a dinoszauruszok már a becsapódás előtt kihaltak volna, de a kutatás eredményei azt sugallják, hogy a kréta időszak végére az őshüllők nagyon sebezhetővé váltak, mondja Sakamoto. Ez pedig napjainkra nézve is releváns lehet, hiszen az emberi tevékenység környezetformáló ereje nagy nyomást helyez a ma élő fajokra. A kihalások üteme már jelenleg is nagyon gyors, de ha bekövetkezne valamilyen nagyobb katasztrófa, az sokszorosára gyorsíthatja a folyamatot, állítja a kutató.
Brusatte szerint Sakamoto adatai nagyon meggyőzőek, azok értelmezésével kapcsolatban ugyanakkor vannak kétségei. A kutató úgy véli, hogy az eredmények nem azt jelzi, hogy az állatok megállíthatatlanul haladtak a kihalás felé, amit aztán az aszteroida felgyorsított. A hanyatlás sokkal többet árul el a virágzásról, mint a kihalásról, állítja Brusatte. A dinoszauruszok azt követően kezdtek elterjedni és diverzifikálódni, hogy egy kihalási esemény kiirtotta versenytársaik többségét, köztük a krokodilok hasonlító, valójában azonban a madarakkal közelebbi rokonságban álló Crurotarsi csoport fajait. A jura korszak gyors fejlődése után elkerülhetetlen volt a lelassulás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dinoszauruszok végzetes hanyatlásnak indultak volna, csak átmenetileg mérséklődött diverzifikálódásuk üteme. Brusatte szerint, ha megvizsgálnánk más hirtelen elterjedt élőlényeket, például az emlősöket, nagyon hasonló tendenciákat fedezhetnénk fel történetük során. „Úgy vélem, hogy hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a dinoszauruszok kihalásának kérdését” – mondja a kutató. Pedig valószínűleg nagyon egyszerű a képlet: jött egy aszteroida, és kész. Az átmeneti hanyatlás persze lehetséges, hogy sebezhetőbbé tette a dinoszauruszokat a hirtelen változásokkal szemben, de valószínűleg nagy részük akkor sem menekült volna meg, ha gyarapodásuk közepette történik a becsapódás, véli Brusatte. A kihalásra való összpontosítás ráadásul elvonja a figyelmet a dinoszauruszok elképesztően hosszú uralmáról. A becsapódásos elmélet azt képet alakítja ki a közvéleményben, hogy az ismert fajok mindegyike egy időszakban élt, majd ezek hirtelen tűntek el a Föld színéről. Holott ez nem igaz: ahogy Brian Switek oly szemléletesen megfogalmazta, időben közelebb állunk a Tyrannosaurus rexhez, mint a Tyrannosaurus rex a Stegosaurushoz. Sakamoto tanulmánya a dinoszauruszok lassú hanyatlásával leginkább azt mutatja meg, hogy milyen hosszú ideig léteztek ezek az állatok, és hogy 180 millió éves uralmuk alatt sok faj bukkant fel és tűnt el örökre.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. fofoka
2016.04.20. 20:44
Nem lehet, hogy inkább arról van szó, hogy -az adott környezeti feltételeknek megfelelően- egyre optimálisabb fajok jöttek létre, amiket egyre nehezebb volt überelni (új fajok létrejötte)? Így ugyan a régebbi fajok szépen kihaltak, de az újabbak sokkal tovább húzhatták.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. rottenbull
2016.04.20. 21:35
Erdekes volt.
A kataklizmikus talan jobb szo lenne a szovegben elofordulo valtozatnal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. arn
2016.05.06. 14:02
egy csoport diverzitasa szerintem folyamatosan valtozik. a becsapodastol osszeomlott a taplaleklanc, onnantol meg teljesen mindegy, hogy dino volt vagy emlos. valoszinuleg a rovarokkal taplalkozo, dogevo szarazfoldi elolenyek voltak elonyben - kisebb madarak es emlosok.

minden nagy kihalasnak volt elozetes felfutasa, most is jo esellyel egy ilyen kuszoben allunk. rengeteg nagytestu faj halt ki az elmult 10-20e evben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!