iPon Cikkek

A génvilág újoncai

Dátum | 2014. 04. 30.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Mindegyikünk több mint 20 ezer gént hordoz sejtjeiben, amelyek a hajunkban található szarutól kezdve a legkisebb lábujjunk izomrostjaiig szervezetünk minden elemét magunkban kódolják. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy honnan is jönnek ezek a gének, rövid távon gondolkodva egyszerű a válasz: a szüleinktől örököltük őket. Szüleink meg persze saját szüleiktől jutottak hozzá ezekhez, ahogy azonban egyre távolabbra nyúlunk vissza a múltba genetikai állományunk történetét kutatva, előbb-utóbb felvetődik a kérdés, hogy a 20 ezer fehérjekódoló DNS-szakasz közül melyik pontosan mikor bukkant fel őseink genomjában. „Az élet egyik legnagyobb kérdése, hogy az evolúció hogyan generál újszerűséget” – mondja Diethard Tautz, a Max Planck Intézet kutatója. A problémával egy évszázada foglalkoznak komolyan a szakértők, a tényleges válasz felszínét azonban még csak most kezdik kapirgálni. Egyes génjeinkről biztosan tudjuk, hogy rendkívül régiek, akár az is elképzelhető, hogy az élet kialakulásának hajnaláról származnak. Jelentős számú olyan rész van ugyanakkor genomunkban, amely evolúciós szemszögből újnak számít, tehát az utóbbi pár millió évben bukkant fel genetikai állományunkban. Az emberi génkészlet legifjabb tagjai pedig csak azt követően léptek működésbe, hogy fajunk fejlődése különvált az emberszabású majmokétól. Ahogy a szakértők egyre többet tudnak meg az emberi genomról és más élőlények génállományáról, egyre világosabb az is, hogy az újonnan kialakult gének rendkívül gyorsan működésbe lépnek. Ha egyszer bekerülnek a genomba, rövid idő alatt kiemelt fontosságú funkciókra tehetnek szert. Annak kiderítése pedig, hogy az új gének hogyan kapnak olyan fontos szerepet a szervezet működtetésében, segíthet megérteni a kutatóknak azt is, hogy ezek milyen módon köthetők bizonyos betegségek, például a rák kialakulásához. Korai lenne nagyívű következtetéseket levonni, de kétségtelen, hogy az új adatokból egyértelmű trendek kezdenek kirajzolódni, mondja David Begun, a Kaliforniai Egyetem evolúciós biológusa. A gének eredetének kérdésével először a 20. század elején kezdtek foglalkozni a kutatók. A korai időszak egyik elképzelése szerint a DNS megkettőződése során egyes gének véletlenül több másolatban is bekerülnek az új sejt genomjába. A két egyforma gén aztán innentől kezdve külön fejlődési utat jár be, lassacskán szekvenciájuk is eltérővé válik, és más funkciók végrehajtásáért válnak felelőssé. Amikor aztán a 20. század végén a szakértők képessé váltak a genetikai kód tényleges leolvasására, kiderült, hogy a teóriában sok igazság van. „Világossá vált, hogy génduplikációnak fontos szerepe van az evolúcióban” – mondja Tautz. A gének több millió éven keresztül történő másolódása nyomán úgynevezett géncsaládok alakulnak ki, amelyek több száz, egymástól csak kis mértékben eltérő gént tartalmaznak. Egy ilyen géncsalád felelős például a szagérzet működéséért. Ennek génjei összesen 390 különböző fehérjét, azaz szaglóreceptort kódolnak, amelyek szerkezete csak minimális mértékben tér el egymástól, ez azonban pontosan elég ahhoz, hogy különböző molekulák kötődjenek hozzájuk.
Ha hosszabb idő telik el, a duplikáció során keletkező génmásolatok közt egyre nagyobbá válnak a különbségek. A gének idővel olyannyira eltérővé válnak, hogy alapvetően más jellegű feladatokat kezdenek ellátni. A vörösvérsejtek oxigénszállításért felelős hemoglobin génje egy oxigénnel kapcsolatos feladatokat ellátó géncsalád tagja. A legújabb kutatások alapján a géncsalád őse egy olyan gén lehetett, amelynek membránfehérjéje a sejtbe bejutó felesleges oxigén megkötéséért volt felelős, megakadályozva ezzel, hogy a gázmolekulák károkat okozzanak. A génduplikáció elmélete mellett olyan sok bizonyíték sorakozott fel az utóbbi évtizedekben, hogy a szakértők nagy része abba a hitbe ringatta magát, hogy ez a folyamat az új gének keletkezésének kizárólagos forrása. Úgy képzelték, hogy amikor az élet kialakult a bolygón, a legelső mikrobák egy aprócska génkészlettel rendelkeztek, amelynek tagjai aztán addig másolódtak és változtak, amíg minden ma létező gén kifejlődött belőlük. A teljes genomok szekvenálásának rutinszerűvé válásával aztán újabb meglepetés érte a kutatókat. Több olyan gént találtak ugyanis, amely csak egyetlen faj genomjában létezik, és nem hasonlít egyetlen másik fehérjekódoló szakaszra sem. Ezek a gének pedig nem keletkezhettek duplikációval, hiszen akkor léteznie kellene az eredeti mintának, amelyről másolódtak.
Az „árva gének” némelyikét aztán sikerült valamilyen géncsaládhoz kötni, ahogy egyre több faj genomját szekvenálták, számos olyan is akadt azonban, amelyhez hasonlóra azóta sem bukkantak rá. Egyre világosabbá vált, hogy a leglogikusabb magyarázatnak az tűnik, ha feltételezzük, ezek a gének nem más génekből alakultak ki évmilliók sora alatt, hanem sokkal gyorsabban, valamilyen más módon jöttek létre. Begun és kollégái új nevet adtak az ilyen géneknek: új, azaz de novo géneknek keresztelték el őket. A szakma nagy része persze nem fogadta el viták nélkül az új teóriát, hiszen az meglehetősen valószínűtlennek látszott a génduplikáció logikus, könnyen elképzelhető menete mellett, az adatok azonban egyértelműen jelezték, hogy valami nincs rendben gének képződésével kapcsolatos régi elmélet körül. Begun és társai nagy szerepet játszottak a kétkedők meggyőzésében, hiszen lépésről lépésre dokumentálták, hogyan is zajlik a de novo gének keletkezése. Számos fajban, köztük az emberben is, a fehérjekódoló részek a genom csak egy részét teszik ki. Az ezen kívüli, azaz a nemkódoló szakaszok kiváló terepet jelentenek az új gének kialakulásához. A folyamat első lépéseként a DNS egy aprócska darabja mutációk eredményként úgynevezett start szekvenciává alakul át. Ez utóbbi bázissor minden fehérjekódoló gén szerves részét jelenti, és azt jelzi, hogy hol kezdődik a gén. A fehérjeszintézis során aztán ettől a szekvenciától kezdődik a DNS átíródása mRNS-sé, amely pedig a fehérjelánc összeállításának alapjául szolgál.
Az újonnan megjelenő start szekvenciát tehát észleli a sejt, és legyártja a hozzá tartozó bázissor által kódolt fehérjét. Ez a fehérje aztán elképzelhető, hogy mérgező lesz, vagy éppen sosem tesz szert funkcióra, további mutációk eredményeként azonban végül kialakulhat egy olyan gén, amely hasznosítható fehérjét kódol. „Ahogy megindul a fehérjeszintézis, a természetes szelekció alakítani kezdi ezeket a géneket” – mondja Aoife McLysaght, a dublini Trinity College genetikusa. Begun és kollégái a de novo gének születésének körülményeit vizsgálják ecetmuslicákkal kísérletezve. Kutatásuk során eddig összesen 142 olyan gént azonosítottak, amely csak a rovarok bizonyos populációiban bukkant fel, tehát még az sem mondható, hogy az egész fajban elterjedt lenne. Ez pedig biztos jele annak, hogy újonnan kialakult génekről van szó. A kutatók úgy vélik, hogy de novo gének tényleges száma ennél lényegesen magasabb is lehet a muslicákban, mivel a mostani vizsgálat során csak a DNS egyes precízen megválasztott szakaszait vették szemügyre. Még érdekesebb, hogy a most megtalált új gének meglepő gyorsasággal tettek szert funkciókra, azaz az általuk kódolt fehérjék hamar fontos szerepet kaptak a rovarok szervezetének működésében. Ezt a gyorsaságot egy másik kutatás eredményei is alátámasztják. Christian Schlötterer, a Bécsi Állatorvosi Egyetem kutatója és kollégái öt közeli rokonságban álló Drosophila-faj genomját vizsgálták meg, amelyek fejlődése 10 millió évvel ezelőtt vált külön. A szakértők megállapították, hogy a szétválás óta minden fajban több száz új gén alakult ki. Mindezen eredmények azt sugallják, hogy a de novo gének nagy mennyiségben vannak jelen az élőlények génállományában. Az új gének ugyanakkor gyakran nagyon instabilnak bizonyulnak, vagyis csak ideig-óráig vesznek részt a genom működésében. Schlötterer kutatócsoportja több olyan szakaszt is azonosított a megvizsgált fajok genomjában, amelyek egykor de novo gének lehetettek, a sejt azonban mutációval leolvashatatlanná tette, vagy egyszerűen törölte azok egy részét, megakadályozva ezzel, hogy fehérje keletkezzen róluk.
Az újonnan kialakult gének másik csoportja ugyanakkor hosszú távon megmarad, és létfontosságú funkciókra tesz szert. Ezek a gének pedig Tautz elmondása szerint legalább olyan fontos szerepet játszhattak az evolúció folyamatában, mint a génduplikációval létrejövő kódoló szekvenciák. Ami az emberi génállományt illeti, annak de novo gének szempontjából való tanulmányozása sok szempontból nehézkesebb, mint az ecetmuslicáké. Lassacskán azonban ezen a téren is egyre több az eredmény. Egy japán kutatócsoport például azonosított egy olyan de novo gént, amely kapcsolatba hozható a rák kialakulásával. Az NCYM kizárólag emberekben és csimpánzokban található meg, vagyis minden bizonnyal a két faj szétválását megelőzően, néhány millió évvel ezelőtt alakult ki. A szakértők úgy találták, hogy a gén fontos szerepet játszik a gyermekkori agydaganatok kialakulása során, azt azonban nem tudni, hogy az egészséges agyi sejtekben pontosan mi is a szerepe. A szakértők becslései szerint az emberi genom nagyjából 40 de novo gént hordozhat, bár akadnak, akik ennél jelentősen magasabbra teszik az újonnan kialakult fehérjekódoló szakaszok számát. Ezen érdekfeszítő szekvenciákról egyelőre nagyon keveset tudunk, ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy kutatásuk rendkívül fontos lehet az olyan kérdések megválaszolásához, mint hogy pontosan mi is tesz minket emberré.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

19. VAjZY
2014.04.30. 11:40
Az fel sem merült senkiben, hogy a külső tényezők hatására? Az élet egyik legfőbb tulajdonsága az alkalmazkodás, mi sem csak azért hordozunk kicsit más géneket, mint a szüleink, mert a kettejük állományának kvázi fúziójából épült fel, hanem mert más környezeti hatások, s más tapasztalatok is érnek minket, amikhez alkalmazkodni kell. A rák génje pedig nagyon érdekes azt nézve, hogy lassan (ha már nem most) népbetegségről beszélünk, olyan szinten elterjedt lett. A sok ezoterikus írással ellentétben, melyek szerint az élethez való hozzáállásunk betegít meg minket, az is elképzelhető, hogy a Föld védekezik így ellenünk, mivel a sikeres faj átesett a ló másik oldalára, s intelligenciáját, azaz sikerét nagyrészt pusztításra, s nem előre törekvésre használja, mint ahogy azt az élet természete "elvárná".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. NimKorko VAjZY
2014.04.30. 13:39
A rák kialakulásáért inkább az a felelős, hogy nincs természetes kiválasztódás, így minden rossz mutáció, ami létrejön, az fenn is maradhat és öröklődik az emberek között, mert ugye mindenkinek meg van az élethez való joga.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Terror NimKo...
2014.04.30. 13:47
Khm, rák mindig is volt és mindig is lesz. Nincs köze a szelekcióhoz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. NimKorko Terro...
2014.04.30. 13:51
Van köze, ugyanis sejthibásodás következménye. Méghozzá a sejtapoptózis beindulását gátolja valami, ennek több oka is lehet.
Az efféle sejthibásodást pedig alapvetően a természetes szelekció egy idő után ki tudná szűrni, mert génállománybeli hiba. (Illetve van külső hatás miatt létrejött is.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Terror
2014.04.30. 13:54
[LINK] Ezt ajánlom elolvasásra.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. dzsuz87
2014.04.30. 15:58
Az élő emberek számának növekedése, a jóval hosszabb átlagos életkor és a modern diagnosztikai módszerek nagyban felelősek azért, hogy ennyi rákos megbetegedésről tudunk. Én nem látom, hogy ezzel korrigálva hogy alakulna az ilyen megbetegedések száma.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. enisherpa
2014.05.01. 09:58
Régen nem hipermarketes szemetet ettünk. A levegő Pesten is belélegezhető volt. Inni lehetett a Duna vizéből. Nem permeteztek rovarirtót repülőgépekről a fejünkre. Nem volt ózonlyuk. Még régebben senki nem dohányzott. És nem volt a tévében napi 10-15 gyilkosság.

Ez alapján elképzelhetőnek tartom, hogy régebben kevesebb ilyen megbetegedés volt.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. benczeb90
2014.05.01. 11:17
A táplálkozás megváltozása, az elégedetlenség-keltésre ösztökélő médiumok és a ráépülő ipar meg szolgáltatás szektor, a pl szociális és megélhetéssel kapcsolatos stressz, a folyamatos aggódásra ösztökélő gondolkodásirányítás a média másik felétől, és még sokan mások, beleértve mindent, amit eddig írtatok...szerintem mind közrejátszik. Tehát úgy a fizikai, mint a lelki dolgok terén is találhatunk kiváltóokokat, amik hozzájárultak/nak a rák elterjedéséhez. A rák kialakulásának legjobb megelőzője a lelki béke, az elégedettség önmagaddal szemben, a stresszmentes családi és munkahelyi körülmények, az örömfaktor, az egészséges táplálkozás természetes körülmények közt előállított élelmiszerből, meg effélék. Nem pedig csak ez, vagy csak az...mind közrejátszik. Ha biztosnak érzed, hogy ennél vagy annál a rákos hozzátartozónál, ismerősnél egyik-másik faktor nem játszhatott közre, az nem azt jelenti, hogy azok nem játszhatnak közre másoknál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. CyberPunk6... enish...
2014.05.01. 13:22
...és persze egy mandula vagy tüdőgyulladás egyet jelentett a halállal...

A régi szép idők... régen minden jobb volt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. tegyebek
2014.05.01. 14:03
Sejtheti mindenki, hogy a rákot endogén és nem endogén retrovírusok okozzák minden bizonnyal, az ókorban a retrovírus ellenes genetikai immunitás emberben történt kikapcsolása óta, ugyanis a retrovírosok relatíve szabadon pusztíthatnak, az emberpopuláció megugrásával, és az évek múlásával pedig egyre inkább alkalmazkodnak a még megmaradt immunrendszeréhez a jelenlegi embereknek.
Ahol !!!jelenleg még!!! a legtöbb nem endogén retrovírusfertőzés különösebb tünetek nélkül, évtizedekkel késleltetve, és csak legyengült immunrendszer, elég sok más szinergikus(mármint itt retrovírusnak kedvező) faktor fennállása esetén, bekapcsolja az ember előtti korból (is) származó endogén retrovírusokat is, amiknek egy formáját ma ráknak nevezünk... Egyébiránt más állatfajoknál is gyakran kapcsolódik ki a genetikai védelem a retrovírusok ellen(emlékeim szerint pl. 3 mai macskából 2-nél inaktív), ami jó is, mert az evolúció leginkább horizontális génátadás-géncsere fajok között(pl. mikróba-ember, vagy fordítva), mégpedig retrovírusok által közvetítve a géneket, másodlagosan a retrovírusokban a retrovírusokra jellemző sebességű mutáció miatt kialakult virális, azaz már nem véletlenszerű szekvenciák átadódása más fajoknak, mégpedig petesejt, hímivarsejt, vagy az egy sejtes magzat megfertőzésével, ha a pár sejtből álló utód nem hal el(sok próbálkozásból), akkor a retrovírus(általában a nem tökéletes fertőzés okán) vagy teljesen deaktiválódik az utódban, vagy endogénné válik, de a virális fehérjekódoló génjeinek egy része nagy valószínűséggel aktív marad, amit az utód örököl, és ha a gén kis módosulással sikeres lesz, akkor az utódjai remélhetőleg egyszer újabb közös utódot hozhatnak létre olyan fajtársaikkal, akik rendelkeznek a retrovírus ellenes genetikai immunitással, a retrovírus eredetű kódtöredék és a retrovírus ellenes genetikai immunitás kódjának egyidejű átörökítésével egyazon utódnak, de előbb-utóbb az adott faj egy részében megint ki fog kapcsolódni a retrovírus ellenes védelem, és kezdődne előlről. Csakhogy alig van ember akiben nem deaktiválódott, ráadásul olyan szerencsétlenül lett deaktiválva pont az emberen az ókorban, hogy egy aktív és egy nem aktív retrovírus ellenes genetikai védelemmel rendelkező ember gyerekének mindenképp inaktív lesz a retrovírus ellenes védelme, a retrovírus ellenes védelem nélkül pedig az emberi evolúció léptékével nézve egy pillanat alatt meg fog jelenni több olyan retrovírus, ami az emberi fajra szakosodik egyre inkább, netán még halálos is lesz. Akkor pedig a pár ezer aktív retrovírus ellenes védelemmel rendelkező még megmaradt emberen kívül mindenki ki fog pusztulni a földről, már ha ők nem keverednek közénk, mert ha közénk keverednek, akkor már senkiben nem lesz aktív, és az emberiség kihal...
Úgyhogy ne várjuk ki, míg a legtöbb a világon létező, egészségesekre nézve szinte soha sem túlzottan halálos retrovírus egyike, beleértve az állatokat megfertőzőket is túlzottan az emberre is specializálódik, mert az emberi evolúció léptékével nézve rendszeresen kialakulnak igen halálosak is, amik mindenkit kiirtanak akiben inaktív a védelem, szinte minden fajból, amit képesek megfertőzni, egyszerre, aztán további fajokra specializálódnak pillanatok alatt, és ha már nem maradt a földön több faj, aminek van olyan példánya amiben a retrovírusellenes védelem inaktív, további gazdaállat híján maguk is kiirtódnak előbb-utóbb, de ez az egész emberiség halálát jelentené pár ezer ember kivételével! Azt meg sejtheti mindenki, hogy ölni egy régi, ember előtti korból származó endogén retrovírus aktiválásával is igencsak szoktak, amit ma ráknak neveznek.
Viszont az az egy valószínű, hogy a fenti endogén retrovírus más retrovírus nélkül, magától is tud aktiválódni több körülményre, de endogén retrovírus révén a sejtből kijutni, és így fertőzni nyilván nem tud, de ha más retrovírus indította be, ami nem endogén, akkor a beindító retrovírus tud, de ha fertőz is, csak fokozni képes az onnantól élethosszig folyamatos, az immunerősség, és egyéb más feltételek függvényében változó erősségű szingnáljával az esélyét a rákot okozó régi endogén retrovírus beindulásának, évtizedek múlva váltva ki rákot, és bár nem endogén, de mivel retrovírus, ezért kiirtani jelenleg nem tudjuk sehogyan, így a fertőzött haláláig hordozza.

Ha valaki nem érti, keressen rá az endogén retrovírus, ill. retrovírus szavakra(pl. Wikipediában)!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. tegyebek
2014.05.01. 14:32
Van olyan nem endogén retrovírus ami sok generáció óta minden Európai embert felnőttkoráig megfertőzött(Európában, de szinte mindenhol minden mai felnőttet beleértve), kivétel nélkül, gyerekkora óta, és hogy egy illető eddig ezen, vagy más hasonló retrovírus hány törzsét hány féle verzióban kapta meg, kb. húsz évvel később, más tényezőt nem figyelembe véve, ennek függvényében lesz rákos, az összes megkapott retrovírust pedig haláláig hordozza és terjeszti.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. kiskoller NimKo...
2014.05.01. 15:32
Az evolúció nem dolgozik ilyen gyorsan. Ha fognál egy 10.000 évvel ezelőtti embert, meg egy mai embert, abszolút semmi különbség nem lenne.

Emellett az állatok is rákosak, pedig náluk még működik a szelekció.

Rák mindig volt, max az emberek hamarabb haltak bele más betegségekbe, meg nem volt meg a lehetőség diagnosztizálni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. kiskoller tegye...
2014.05.01. 15:35
Szóval leegyszerűsítve lebutítva:

Állításod szerint az ókorban faszább immunrendszerrel rendelkeztek az emberek, ezért nem kapták el a rákot okozó vírust.

Nem teljesen fogtam fel a szöveget, ezért kérdezem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. tegyebek
2014.05.01. 18:49
Leegyszerűsítve:
Semmilyen fajból nem minden egyed rendelkezett ezzel a "f@szább" immunrendszerrel, ahogy a jelenleg élő állatok közül sem minden egyed, de az ezzel rendelkezők száma összemérhető tetszőleges fajon belül az ezzel nem rendelkezők számával, kivétel az ókor óta az ember, mert az emberek olyan szerencsétlenül jártak, hogy szinte mindenki utódjának deaktiválódott a járványban, ami még jó ideig jelen volt mindenfelé, és akinek nem deaktiválódott, az azóta olyannal szült gyereket, akinek igen, így sajnos a gyerekükön is biztosan inaktiválódott, az utoljára(ókorban) emberen történ deaktiválódás ugyanis véletlenül olyan szerencsétlenül sikerült, hogy mindig az inaktív öröklődik tetszőleges kombinációban összepárosítva apát-anyát, így mára a teljes emberi populációban inaktív talán pár ezer (ausztrália környéki bennszülött) ember kivételével. Egy szinte tetszőleges állatfaj azon része is fogékony a rákra, amiben szintén inaktív, de az állatoknál ez nem érvényes a teljes populációra, ahogy régen emberen sem volt, azaz régen az emberek jó része védett volt rákra, az állatok jó része is, de az arány a védett és nem védett állategyedek között fajonként eltérő.
De még ez sem jelentett teljes védelmet a rákra, ugyanis nagyon erős "rákkeltő" hatás/állapot önmagában aktiválni tudta az ezért felelős endogén retrovírust, de ilyen "védett" egyeden lényegesen nehezebben előhozható a rák, mivel nem endogén retrovírus nem (igazán) tudta/tudja megfertőzni, és aktiválni az endogént.
De minden fajból a horizontális génátadással való fejlődéshez rendszeresen szükség van/volt a faj jövője érdekében retrovírusra fogékony egyedekre, különben a faj lemarad(t) az evolúciós versenyben.
A teljes populáció életét egy retrovírusjárvány azonban egyik faj esetében sem veszélyezteti, az ember kivételével, de a deaktiválódás valószínűleg többek között hozzájárult ahhoz, hogy az ember lehagyta a többi állatot még a korábbinál is jobban(és a sokféle, sajnos hatásával nem csak öregkorban jelentkező genetikai hibához is).
Én innentől azt hiszem ehhez már nem szólok többet hozzá.
Elnézést, ha valami valakinek sértő volt, vagy ha valaki valami butaságot vélne felfedezni ebben.
Ezt nem tudományos értekezésnek szántam(nem tudok annyit róla), csak emlékezetből írtam az egészet, ennélfogva pontosságáért nem vállalok felelősséget.
Olvassatok utána, ha érdekel, azután eldöntitek, hogy szerintetek mi igaz, mi nem.
Én ezzel itt tovább nem fogok foglalkozni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. fairi
2014.05.02. 12:09
tegyebek
" Azt meg sejtheti mindenki, hogy ölni egy régi, ember előtti korból származó endogén retrovírus aktiválásával is igencsak szoktak, amit ma ráknak neveznek."

Ez szép és jó, de alá is tudod támasztani valamilyen kutatási eredménnyel? vagy valami független forrással.Elég divatos téma lett az endogén retrovírus,de korai és felelőtlen egyértelműen kijelenteni fentieket.
ha egy rákos folyamat elindul onnantól az eddig nyugvó retrovírusok aktivitása is megváltozhat,ebben nincs meglepő.
de annyi már ismert: HERV elég erős kontroll alatt van,vagyis hogy baj legyen kell még más faktorok.(pl környezet, vagy genetikai hajlamosító háttér)
Rák inkább a belső szabályzó kontrollok elromlása és összeomlása,és ez daganat formába akkor fog jelentkezni ha immunrendszer nem látja a bajt.

Rák azért került most a nyugati világba szem elé,mert régen aki benne szenvedett az hamar elhalálozott valami más betegségben,és elkönyvelték fertőzésnek.
Mivel nincsenek fertőző betegségek és bennük meghalni nehéz(tisztelet a kivételnek),így a rák ki tud fejlődni és tüneteket tud mutatni.

"De még ez sem jelentett teljes védelmet a rákra, ugyanis nagyon erős "rákkeltő" hatás/állapot önmagában aktiválni tudta az ezért felelős endogén retrovírust, de ilyen "védett" egyeden lényegesen nehezebben előhozható a rák, mivel nem endogén retrovírus nem (igazán) tudta/tudja megfertőzni, és aktiválni az endogént."

régóta ismert oncogének szerepét nem kéne elfelejteni,ezek proto-oncogén neve a RAS, WNT, MYC, ERK és TRK. és ezek nem retrovirus eredetűek, csak fontos szerepük van a sejt életében.Másik kategória tumorszupresszor gének mint például a pVHL, APC, CD95, ST5, YPEL3, ST7,és a ST14.

Pontos szerepe a HERV-nek csak akkor lesz világos ha majd tudjuk mik is az ő szabályozófehérjéik..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. atakeri
2014.05.03. 12:59
Van gazdasági oldala is a témakörnek:
Szeretné e a nagytőke, hogy mind a 7.000.000.000 ember megélje a nyugdíj korhatárt és jó sokáig élvezze a megérdemelt pihenést, lehetőleg egészségben.
Gondolkozz és alakítsd ki a saját álláspontod, ne higgy el mindent amit a szolgalelkű média sugall.
A Cancer Cola és társai fogyasztását pedig lehetőleg ne erőltesd.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Rotyoka VAjZY
2014.05.04. 12:16
Nem tis tudtam, hogy a föld egy olyan tudatos élőlény, ami bármi ellen is képes védekezni.

A föld nem más, mint élettelen anyagok összesége, amire élők telepedtek rá.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Rotyoka atake...
2014.05.04. 12:20
Persze tudjuk, a zsidó háttérhatalom
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Narval
2014.05.04. 21:50
Azért a retrovírusok és a rák viszonyát egyetemesen okként és okozatként azonosítani még barátok közt is erőteljes túlzás. Nem lehet, mindent a retrovírusok nyakába varrni! BIZNYOS esetekben LEHET szerepük, de ha előállítunk egy totálisan retrovírus mentes törzset, egy egyszerű modellszervezetben, akkor úgy hiszem, ha folyamatosan mondjuk Etídium-bromiddal locsoljuk, akkor inkább előbb, mint utóbb rákos sejtek kialakulását fogjuk tudni indukálni. VÉLEMÉNYEM SZERINT (amit ez eddigi tanulmányaimra alapozok, és nem a wikipedia-ra) van az emberi genomban kb. 40-50 faktor amelyek közül, ha EGYSZERRE elromlik 5-6, akkor az NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL az egyed pusztulását eredményezi. Nyilván, aki eleve úgy születik, hogy ezekből már 1-2 hibásan működik, kevesebb eséllyel indul az evolúciós versenyben. Azt se felejtsük el, hogy ÁTALÁBAN nem 20-25 éves emberek szoktak rákban elhalálozni (az 5-6 faktorból van még 1-2 ép), így a hibás gének továbbörökítése biztosított, ergó a természetes szelekció sem működhet olyan hatékonyan.
Ezek közül az egyik LEHET egy valamilyen hatásra átíródó retrovírus szekvencia, de ez önmagában még nem feltétlenül egyenlő a rákkal, hiszen ott van az immunrendszer, amelynek az egyik (ha nem a legfontosabb) feladata éppen az ilyen megváltozott működésű sejtek eliminálása (mint ahogy az egy korábbi hsz-ban is említésre került).
Olyat meg ne mondjunk a "rák génje", mert nagyon pontatlan, és főleg a laikusokban kelti azt az érzetet, hogy a rák kvázi egy fertőzés, olyan mint az infkluenza, és van rá EGYETLEN általánosan alkalmazható (többé kevésbé működő) gyógymód, amely MINDEN rákos megbetegedéssel elbánik. Ez sajnos nem így van!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!