iPon Cikkek

A neandervölgyi ember ‒ se veled, se nélküled?

Dátum | 2012. 08. 15.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A tudományos munkák lektorálási procedúrájának egyik érdekes „mellékhatása”, hogy a titoktartás miatt sokszor csak akkor derül ki, hogy több csoport is ugyanazon a problémán dolgozott, amikor több hasonló témájú tanulmány jelenik meg egy időben. Ez az eset áll fenn egy pár a napokban megjelent munka esetében is, amelyek őseink és a neandervölgyiek közti keveredés létét, illetve nemlétét tárgyalják.

A Proceedings of the National Academy of Sciences oldalain megjelent tanulmány szerzői szerint a keveredés kapcsán felhozott bizonyítékok a korai Afrika strukturált populációs felépítésével is megmagyarázhatók, ami azt jelenti, hogy a két faj (vagy alfaj) tagjai valószínűleg nem párosodtak egymással. Ezzel egy időben a neandervölgyi genom leírói közzétették a PLoS Genetics oldalain rövidesen megjelenő munkájuk kivonatát, és ők persze a fajok keveredése mellett hoznak fel érveket. Hogy a helyzet tovább bonyolódjon az emberi faj kialakulásának háza táján, ugyanezen kutatócsoport tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy nem helytállóak azok az eddig feltételezett időpontok, amelyek őseink, valamint a gorillák és csimpánzok elődeinek különválását jelölik.

De először is beszéljünk a neandervölgyiekről. A genetikai kutatások kezdeti eredményei azt mutatták, hogy a modern emberek nagy részében, különösen az európai és ázsiai eredetűekben meglepően magas a neandervölgyi eredetű gének aránya, ezt hozták fel legfőbb érvként a két populáció keveredése mellett kardoskodók. A Szaharától délre élő ősi emberpopulációkból azonban ezek a nyomok hiányoznak, így a feltételezések szerint a keveredés Afrika elhagyása után, talán a Közel-Keleten következett be, jelenlegi ismereteink szerint 50‒100 ezer éve. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a neandervölgyinek titulált gének jelenléte nem kizárólag a keveredéssel magyarázható: könnyen elképzelhető, hogy a modern ember egy azóta kihalt populációja hordozta ezeket az ősi géneket.


Az eredeti okfejtés, ahogy a PNAS oldalain megjelent tanulmány szerzői rámutatnak, úgy kezeli Afrikát, mintha az egyetlen, hatalmas, folyamatosan keveredő géntenger lenne. Mindannyian tudjuk azonban, hogy a nagy területeken szétszóródó populációk nem így működnek. A különféle népcsoportok között lehetnek olyanok, amelyek hosszú időkre izolálódnak földrajzi okokból kifolyólag, így génállományuk nagyon ritkán keveredik a többivel. Például valószínűleg hiába keresnénk etiópiai géneket a dél-afrikai populációban, mivel a két népcsoport egyedei nem kerülnek kontaktusba egymással, így maximum többszörös közvetítéssel kerülhetnek be génjeik egymás genomjába.

A premodern afrikai populációk hasonlóan viselkedhettek a tanulmány szerzői szerint. Az a Véleményük, hogy könnyen elképzelhető, hogy a neandervölgyiek és az Afrikát elhagyó modern emberi népcsoport közös ősüktől örökölte jellegzetes neandervölgyinek titulált géneket, míg az Afrikában maradók egy olyan populációtól származnak, amely génállományában nem fejeződtek ki ezek a gének. Így lehetséges, hogy a neandervölgyiek és a nem afrikaiak jobban hasonlítanak egymásra, mint gondolnánk, a fajok kereszteződése nélkül is.

A kutatók egy modellt is felvázoltak elméletük helyességének alátámasztására, amely az afrikai populációk keveredését igyekszik szimulálni. Amennyiben a génállomány úgy keveredett, hogy minden népcsoport csak a saját szomszédaival cserélt géneket, ami egyébként teljesen hihetőnek tűnik, a gének fent leírt útja nagyon könnyen előfordulhat. A tudósok végkövetkeztetése, hogy nem szabad néhány közös gén alapján elsietett következtetéseket levonni a fajok keveredéséről. 

És ezzel át is térhetünk a másik kutatásra, amely a neandervölgyi genom alapján azt igyekszik megállapítani, hogy a közös szekvenciák mikor bukkantak fel az emberi génállományban. Ha két génszekvencia egymáshoz közel foglal helyet egy kromoszómán, azok hajlamosak együtt öröklődni. Sok generáció alatt azonban a rekombinációk egyre jobban eltávolíthatják egymástól a géneket. A neandervölgyinek tartott génszakaszok közé tehát az idő múlásával egyre több másfajta, „emberi” gén kerül. Ezen „káosz” mértékéből pedig ki lehet következtetni azt, hogy mikor volt egynemű a génszakasz, vagyis körülbelül mikor kerülhetett bele a genomba.

A kutatók számításai alapján a neandervölgyi gének 37‒86 ezer évvel ezelőtt kerültek bele az emberi génállományba. Ez Afrika elhagyása után történt, és jóval azt követően, hogy a modern ember és a neandervölgyiek evolúciós útja elágazott. Ez alapján az érvelés alapján tehát egyértelműnek tűnik, hogy volt keveredés a két faj között.

A neandervölgyi genom leíróinak egy másik tanulmánya is megjelent a napokban, amely a két embertípus elválásának időpontján túl egy másik fontos elágazást is taglal, mégpedig az ember és a csimpánz, valamint a gorilla elődeinek különválását.

Ezeket az időpontokat általában DNS-en alapuló és fosszilis bizonyítékok alapján állapítják meg. A DNS szintjén megállapítható, hogy milyen relatív különbségek mutatkoznak az ember, a neandervölgyi, a csimpánz és a gorilla között. És ha ezekhez megfelelő fosszilis leletek is akadnak, a relatív eltéréseket konkrét évekké fordíthatók át. A fosszilis leletek segítenek „kihorgonyozni” és évekhez kötni a DNS segítségével felvázolt családfát.


A gondot az okozza, hogy mind a fosszíliák kora, mind a rokonság mértéke gyakran vita tárgyát képezi. Ebből következően nehéz abszolút dátumokról beszélni a fosszíliákkal kapcsolatban, inkább valószínűsíthető időszakokat szokás megjelölni. Ezek az időszakok pedig igen bizonytalanná teszik azt, hogy egy-egy elágazás mikor történt meg.

A kutatók azonban rájöttek, hogy ma már rendelkezünk olyan adatokkal is, amelyek korábban nem álltak rendelkezésünkre. Két szülő és egy utód genomjának szekvenálása alapján a tudósok megállapították, hogy hány mutáció következik be egy új generáció létrejötte során az ember esetében. Ha feltételezzük, hogy a főemlősök hasonló mutációs rátával rendelkeznek, és tisztában vagyunk a különféle fajok generációs idejével, visszafele számolva megállapítható, hogy hány generációval ezelőtt osztozhatott közös genomon az ember és az említett fajok.

Az újfajta számítás a korábban feltételezettnél (4‒6 millió éve) jóval korábbra, 7‒13 millió évvel ezelőttre teszi a csimpánz és az ember őseinek különválását. A mutáción alapuló kalkulációk alapján a gorillák őseitől 7‒19 millió éve váltunk külön, a neandervölgyiektől pedig legalább 400 ezer éve, ami még valószínűbbé teszi, hogy a neandervölgyi gének valóban keveredés útján kerültek bele az emberi genomba.

Az új dátumok persze keveset érnek fosszíliák nélkül, de jó pár olyan vitatott lelet van, amely eddig sehogy sem illett bele az időrendbe, és talán most majd megtalálja a helyét. Ennek ellenére a kutatók által javasolt új időpontokat sem szabad szentírásnak tekinteni. Nem tudjuk például, hogy a főemlősök mutációs rátája valóban egyezik-e az emberével, valamint az sem teljesen világos, hogyan változott az átlagos generációs idő hossza a fajok története során. Könnyen lehet persze, hogy a kérdések egy részére már meg is született a válasz, csak meg kell várnunk, hogy átmenjen a lektoráláson. Várjuk ki tehát, mit hoz a jövő hét!
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. zord01
2012.08.16. 23:18
Aha a fölső meg a Vin Diesel
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tofalvip
2012.08.20. 23:31
Berki Krisztián olimpiai aranyérmes tornászunkon, pontosabban az állkapcsán figyelhetőek meg neander-völgyiekre emlékeztető jegyek. Amúgy, sok ember visel valamely előemberre emlékeztető anatómiai sajátosságokat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. aryanis83
2012.08.28. 02:11
Ééés tényleg Vin Diesel. A pitch black miatt még mindig megbocsátok neki minden későbbi ballépest. Az mind biztos a neandervölgyi gének műve..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!