iPon Cikkek

A találkozás, amely megváltoztatta a földi életet

Dátum | 2014. 12. 21.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Első pillantásra nem sok hasonlóságot lehet felfedezni a fa, az annak leveleit rágcsáló hernyó, a gyökerein élő gomba, a törzse mellett növő fű, és az árnyékában elheverő ember között. A látszat azonban csal: ha elég közelről vizsgáljuk meg mindezen élőlényeket, hamar rádöbbenünk, hogy mikroszkopikus szinten meglepően egyformának mutatkoznak, hiszen megegyező szerkezetű sejtekből épülnek fel. Ezen alapegységek központjában a genetikai állományt tartalmazó sejtmag található, amelyet egy membrán választ el a sejt többi részétől. Az ezt körülvevő citoplazmában sokkal kisebb egységek, apró sejtszervecskék vannak, amelyek specifikus feladatokat látnak el, például molekulákat tárolnak, vagy fehérjéket építenek. A sejtszervecskék közt találjuk a mitokondriumokat is: ezek a bab alakú struktúrák a sejt erőműveiként szolgálnak, vagyis energiát termelnek és azt makromolekulák formájában raktározzák. Minden eukarióta sejt hasonlóan néz ki, létezik azonban a sejteknek egy másik típusa, amely ettől eltérő felépítést mutat, és legalább egymilliárd évvel ősibb eredetű az eukariótáknál. A prokarióták csoportjába tartozó élőlények minden esetben egysejtűek, és jóval kisebbek, mint egy tipikus eukarióta sejt. A két csoport közti legfontosabb eltérés, hogy a prokariótáknak nincs elkülönült sejtmagjuk, és egyéb membránnal körülhatárolt sejtalkotókkal sem rendelkeznek. A prokarióta mikroorganizmusok, az ősbaktériumok és a baktériumok egyszerű felépítésük és egysejtűség voltuk ellenére nagyon is szívós teremtmények. A Föld minden zugában képesek megélni a legmagasabb hegycsúcstól a legmélyebb tengerig (és még ezeken túl is). Felépítésük azonban korlátozza komplexitásuk mértékét. Bárhova nézünk, mindenütt léteznek prokarióták, de a Földet beborító erdőket és mezőket eukarióta szervezetek építik fel, ezek vándorolnak keresztül-kasul a bolygón táplálék és pár után kutatva, és ők építették azokat a rakétákat és űrhajókat, amelyekkel végül a Holdra is eljutottak. A prokarióta sejt eukariótává alakulása valószínűsíthetően a földi evolúció legfontosabb lépése volt. Ami azonban igazán meglepő a dologban, hogy 3 milliárd év alatt csak egyetlen egyszer történt meg, és mindannyian ehhez az eseményhez vezethetjük vissza létezésünket. Az élet tele van komplex struktúrákkal, amelyek újra és újra kifejlődtek. Az egysejtűekből több tucatszor jöttek létre többsejtű életformák. A látószervtől az ultrahangos tájékozódóképességig számtalan olyan része van az élőlényeknek, amelyek egymástól függetlenül többször is kialakultak a fejlődés során. Az első eukarióta sejt létrejötte azonban a jelek szerint egyszeri és megismételhetetlen esemény volt. A baktériumok sokféle módon próbáltak meg összetettebbekké válni. Akadnak köztük mikrobiális léptékben óriási nagyra nőttek, és vannak olyanok is, amelyek szorosan együttműködő kolóniákban élnek, mintha egyetlen organizmus tagjai lennének. Egyikükben sincs meg azonban minden olyan elem, ami az eukarióta sejteket olyan sikeressé tette: a nagy méret, az elkülönült sejtmag, a belső terekre tagolt citoplazma és a sejtszervecskék.
A bolygón rengeteg nagyon gyorsan adaptálódni képes baktériumfaj létezik, a többsejtűségnek azonban mégis csak egyetlen módja alakult ki a földi evolúció során, és erre is jó sokáig kellett várni. A fosszilis bizonyítékok alapján a legkorábbi egysejtűek 3−3,5 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg a planétán, az első eukarióták felbukkanására azonban csak 2,1 milliárd évvel ezelőtt került sor. A szakértők régóta kutatják a választ arra a kérdésre, hogy miért tartott ennyi ideig, és pontosan hogyan zajlott az eukarióták kialakulása. Erre számos lehetséges magyarázat létezik, a legszélesebb körben elfogadott elmélet azonban az, miszerint egy prokarióta sejt valahogyan egy másik sejt belsejébe került, és megtalálta a módját, hogy túléljen odabent. A belső sejt lassan feladta önállóságát, és egyre több dologban támaszkodott a gazdasejtre, míg lassan kialakult belőle az első mitokondrium. Mivel az újdonsült sejtszervecske rengeteg energiával volt képes ellátni a sejtet, egészen újfajta fejlődési utak nyíltak meg a mikroorganizmus előtt. Ha ez a történet igaz, akkor minden eukarióta élőlény, minden növény, gomba, pók, papagáj és ember ennek a két mikrobának az egyesüléséből jött létre. Ha a hihetetlen találkozás nem történt volt meg, a bolygót valószínűleg ma is kizárólag baktériumok laknák. Egy orosz biológus, Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij volt az első, aki 1905-ben felvetette annak lehetőségét, hogy az eukarióta sejtek egyes részei egykor önálló mikrobák voltak, amelyek később szimbiotikus kapcsolatot alakítottak ki gazdasejtjükkel. A szakértő úgy gondolta, hogy mind a sejtmag, mind a kloroplasztisz ilyen eredetű. A mitokondrium hasonló fejlődésének lehetőségéről Ivan Wallin amerikai anatómus értekezett először 1923-ban. Az elméleteknek nem sok visszhangjuk volt egészen 1967-ig, amikor Lynn Margulis amerikai biológus úttörő tanulmányában számba vette mindazon bizonyítékokat, amelyek azt támasztják alá, hogy a mitokondrium és a kloroplasztisz egykor önállóan élő baktériumok voltak, amelyeket azonban bekebelezett egy ősi mikroba. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a sejtszervecskék saját genetikai állománnyal rendelkeznek, és külsőre is hasonlítanak a baktériumokra, érvelt Margulis. A tanulmány óriási port kavart tudományos körökben, mivel az úgynevezett endoszimbionta-elméletet egészen addig megalapozatlan őrültségnek tartották. A szakértők többsége meg volt győződve róla, hogy a mitokondrium a sejt belsejében, annak eleve meglévő részeiből alakult ki, Mereskovszkij teóriája pedig olyan tabunak számított, amellyel az ember művelt társaságban egyszerűen nem hozakodott elő.
Margulis munkáját ennek megfelelően rengetegen kritizálták, ő azonban hasonló elszántsággal védte elméletét, és ebben egyre több új eredmény is segítette. A genetika fejlődésének köszönhetően kiderült például, hogy a mitokondriális DNS sok szempontból hasonlít az önállóan élő baktériumok örökítőanyagára. Napjainkban már nagyon kevesen vannak, akik kételkednek abban, hogy valóban egy bekebelezett egysejtűből alakult ki a sejtszervecske, amely lehetővé tette a növények és az állatok kifejlődését. Arról azonban továbbra is megoszlanak a vélemények, hogy a nagy találkozásra és egyesülésre pontosan mikor és milyen résztvevőkkel került sor. Az ezzel kapcsolatos elméletek két nagyobb csoportba sorolhatók. Az egyikbe azon teóriák tartoznak, amelyek szerint a prokarióták úgy váltak eukariótákká, hogy méretük megnövekedett, kialakult bennük az elhatárolt sejtmag, és elkezdtek egész sejteket bekebelezni. Ezen elméletek hívei szerint a mitokondrium beszerezése csak az egyik lépése volt ennek a hosszú, fokozatos fejlődési folyamatnak. A másik elméleti irányvonal szerint nem egy hosszadalmas darwini folyamat vezetett az eukarióták létrejöttéhez, hanem két mikroba (egy baktérium és egy ősbaktérium) véletlenek sora által lehetővé tett egyesülésével, egyetlen lépésben született meg az újfajta sejttípus első képviselője. Ennek a feltevésnek a legkorábbi változatát, az úgynevezett hidrogén-hipotézist Bill Martin és Müller Miklós fogalmazták meg 1998-ban. Elképzelésük lényege az volt, hogy egy ősbaktérium, amely sok más társához hasonlóan hidrogént és szén-dioxidot kötött meg, hogy metánt állítson elő, partnerségbe kezdett egy baktériummal, amely hidrogént és szén-dioxidot termelt. Idővel elválaszthatatlanokká váltak, és a baktériumból létrejött a mitokondrium. Bár ezen a vonalon is számtalan elméletváltozat létezik, egy dologban egyezik a kutatók véleménye: a másik sejtet bekebelező gazdasejt egy „mezei” prokarióta volt, egy közönséges ősbaktérium. Vagyis nem volt nagyobb társainál, nem rendelkezett különálló sejtmaggal, és nem volt félúton az eukariótává válás útján. A változások csak azt követően indultak be, hogy egyesült a baktériummal, egészen addig csak egy volt a Föld többi hasonló egysejtűje közül. A mitokondrium kialakulása tehát ezen felfogás szerint nem egyszerűen az eukariótává válás egyik állomása volt, hanem annak legfontosabb lépése: az egyesüléssel egy egészen újfajta élőlény jött létre, minden eukarióta teremtmény közös őse.
Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert ha ez utóbbi feltevés támogatóinak igazuk van, akkor az eukarióták nem úgy jöttek létre, mint ahogy a látószerv, a fotoszintézis vagy a szárazföldi élet kialakult, vagyis nem adaptálódások és kudarcok sora eredményezte az újfajta életet, hanem egy végtelenül valószínűtlen, egyszeri esemény, amelyre a bolygón mindössze egyetlen egyszer került sor. 1977-ben Car Woese mikrobiológus felvetette, hogy a különböző élőlényeket genetikai állományuk alapján is össze lehetne hasonlítani. Napjainkban ez az eljárás már mindennaposnak számít, akkoriban azonban még elsősorban a külső fizikai jegyekből igyekeztek levezetni a fajok közti evolúciós kapcsolatokat. A gének összevetése merész, és nagyon újszerű ötletnek tűnt. Woese vizsgálódásai során a 16S rRNS-re koncentrált, egy olyan génre, amely fontos szerepet játszik a fehérjeszintézisben, és minden élőlényben megtalálható. A szakértő úgy érvelt, hogy amikor két faj fejlődése különválik, génjeik az idő múlásával egyre jobban el fognak térni egymástól. Egy gén hasonlóságai és különbözőségei alapján tehát felvázolható az élővilág családfája. A Woese-féle családfa mindenkit meglepetésként ért, ugyanis három főágra oszlott: a baktériumokon és az eukariótákon kívül az említett gén alapján kirajzolódott egy harmadik csoport is, ez néhány furcsa prokariótából tevődött össze, amelyek nagyon forró, barátságtalan környezetben élnek. Woese archeáknak, avagy ősbaktériumoknak nevezte el ezeket, és kijelentette, hogy ezek alkotják az élővilág harmadik birodalmát vagy doménját. Olyan volt, mintha egészen addig mindenki évek óta ugyanazt a térképet bámulta volna, Woese pedig egyszer csak az asztalhoz lépve udvariasan rámutatott volna, hogy a lepedőnyi lap nincs teljesen kihajtogatva. Woese kutatásai alapján úgy tűnt, hogy az ősbaktériumok az eukarióták rokonai, és együtt váltak le a baktériumok fejlődési vonaláról, mielőtt evolúciójuk kettéágazott volna. A kilencvenes években aztán ez az elmélet kezdett megkérdőjeleződni, mivel ahogy egyre több eukarióta gént szekvenáltak a szakértők kiderült, hogy akadnak köztük olyanok is, amelyek a baktériumok génjeihez állnak közelebb, az ősbaktériumokban találhatókra pedig kevésbé hasonlítanak. A három domén pontos viszonya minden újabb gén tanulmányozásával átrendeződni látszott.
A következő fontos lépést James Lane tette meg 2004-ben, aki egyetlen gén helyett két eukarióta, három baktérium és három ősbaktérium teljes genomját vetette össze. A kutatás eredményei az endoszimbionta-elmélet egy lépésben lezajlott verzióját támasztották alá. Az analízis alapján úgy tűnt, hogy az első életformák fejlődése két irányba folytatódott, a baktériumok és az ősbaktériumok ágán, majd ezek közül kettőnek az egyesüléséből alakult ki az első eukarióta sejt, amely aztán egy új domén kiindulópontja lett. Ezt erősítette meg egy három évvel későbbi, sokkal átfogóbb vizsgálat is, amelynek során James McInerney 168 prokarióta és 17 eukarióta genomját hasonlította össze több mint 5700 gén alapján. Az egyesülés nyomai máig látszanak a génállományon. Az eredetileg az ősbaktériumhoz és a baktériumhoz tartozó gének némileg másként működnek, és más feladatokat is látnak el, illetve elsődlegesen saját „fajtájukkal” dolgoznak együtt. Az ősbaktériumtól származó gének elsősorban a másolásban és a DNS-sel kapcsolatos egyéb tevékenységekben vesznek részt, míg a bakteriális eredetűek felelnek a tápanyag lebontásáért és feldolgozásáért, illetve az egyéb „mindennapos” tevékenységekért. Bár az ősbaktériumtól eredő génekből jóval kevesebb van, mint a baktériumtól származókból, az előbbiek fontosabbnak tűnnek. Majdnem kétszer olyan aktívak, kulcsfontosságú fehérjéket kódolnak, és hibás működésük könnyen a sejt halálához vezethet. Mindez további érvekkel támasztja alá a hirtelen egyesülés elméletét. Amikor a két egysejtű összeolvadt, a bekebelezett baktérium génjeinek egy létező és működő rendszerbe kellet beépülniük, és bár sok helyen leváltották az eredeti géneket, a legfontosabb feladatokban még 2 milliárd évvel később is az ősbaktériumtól eredő DNS diktál.
Ha a hirtelen egyesülés teóriáját igaznak feltételezzük, abból az következik, hogy valamennyi eukariótának rendelkeznie kell mitokondriummal. A nyolcvanas években azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy akadnak kivételek. A Giardia nevű bélparazita például ilyen: egyetlen sejtből áll, amely ostorainak csapkodásával mozog, két sejtmaggal is rendelkezik, tehát egyértelműen eukarióta, viszont nincs mitokondriuma. A Giardián kívül több ezer hasonló egysejtű létezik, amelyekről egy ideig úgy hitték, hogy talán az eukarióták primitív, prokariótákból lassan kifejlődött elődeinek másai lehetnek. Létezésük arról tanúskodott, hogy a mitokondrium kialakulása kései fejlemény volt az eukarióták létrejötte során. Pár évvel később azonban kiderült, hogy a Giardia és hasonszőrű társai olyan géneket is hordoznak, amelyekkel kizárólag az eukarióták mitokondriumaiban lehet találkozni. Ezek az egysejtűek tehát valószínűleg egykor rendelkeztek a sejtszervecskékkel, azonban fejlődésük során elvesztették vagy átalakították ezeket valamilyen más összetevővé. Vagyis valójában nem ősi formájukban megőrződött primitív eukarióták, hanem fejlett, kései kialakulású mikrobák, amelyek parazita életmódjuk miatt lemondtak egyik komplex összetevőjükről. Arra a kérdésre, hogy miért csak egyszer, egy óriási véletlennek köszönhetően alakult ki az eukarióta sejttípus, és hogy miért nem formálnak a prokarióták többsejtű szervezeteket, Nick Lane és Bill Martin 2010-ben egy tanulmány formájában adtak választ. Ebben számításokkal levezették, hogy prokariótáknak egyszerűen nincs elég energiájuk arra, hogy eukarióta módra éljenek. Ahhoz, hogy egy sejt összetettebb legyen, a szerzők elmondása szerint nagyobb genomra van szüksége. Az átlagos eukarióta genom napjainkban nagyjából 200 ezerszer nagyobb, mint a prokarióta genom. Minél nagyobb azonban egy génállomány annál több energiába kerül működtetni. Ha egy baktérium genomja tízszeresére duzzadna, durván tízszer annyi energiára lenne szüksége ahhoz, hogy az új fehérjéket képes legyen legyártani. Erre az egyik megoldás a méret megnövelése. A prokarióta sejt energiatermelő folyamatai annak membránjain zajlanak, és a nagyobb méret nagyobb membránfelülettel is jár. Minél méretesebb azonban egy sejt, annál több fehérjét kell gyártania, vagyis egy ponton túl már nem lesz képes annyi energiát előteremteni, mint amennyire szüksége lenne. Ha egy prokarióta sejt akkora genomra tenne szert, mint az eukarióták, annyira kevés energiát tudnak fordítani az egyes gének működtetésére, hogy a kisebb méretű sejtek könnyedén leköröznék mindenben.
A prokarióták tehát akkor járnak jól, ha aprók és egyszerűek maradnak, és ez látszik fejlődésük irányán is. A prokarióta evolúció egyre kisebb, egyre kompaktabb genomok felé törekszik, amelyekben egymást átfedve sorakoznak a gének. Egyetlen egyszer azonban megtörtént valami, aminek alig volt esélye: egy prokarióta sejt bekebelezett, és használni kezdett egy másikat, teljes mértékben átírva ezzel az élet addigi játékszabályait. A mitokondrium belső membránja óriási felületű, így nagyszámú energiatermelő folyamatnak ad helyet. Ennek felügyeletéhez persze külön irányítóközpontra van szükség, amelynek a lelke a mitokondrium saját genetikai állománya. A prokariótáknak viszont nincsenek hasonló erőműveik, és bár sokan közülük igyekeznek a reakciókhoz szükséges felületet a membrán redőzésével növelni, nincs külön központjuk arra, hogy megfelelően menedzseljék az energiatermelést. Ez csak egy másik sejt bekebelezésével vált lehetségessé. A megnövekedett energiáknak köszönhetően aztán a genom is növekedésnek indulhatott, így újfajta gének, fehérjék, és funkciók születhettek. Mindezen evolúciós kalandok megkezdéséhez azonban először magasabb szintre kellett lépni az energiatermelésben, mondja Martin. Mindez érdekes következményeket von maga után, ami a bolygónkon kívüli élet kérdését illeti. Mivel a magasabb szintű életformák kialakulása a jelek szerint a Földön egy szerencsés véletlen műve volt, kicsi az esélye, hogy intelligens fajokra bukkanjuk más bolygókon. Ahogy Lane 2010-ben megfogalmazta, az univerzum valószínűleg tele van baktériumokkal, az ezeknél összetettebb életformák azonban ritkaságszámba mennek. Ha pedig mégis léteznek valahol, sejtjeikben van valamilyen rendszer, amely a mitokondriumokhoz hasonlóan megtermeli, tárolja és szétosztja az energiát. Az eukarióták eredete még korántsem tekinthető teljesen tisztázottnak. Bár a történet váza egyre pontosabban kirajzolódni látszik, számos kérdés akad, amelyre nincs válasz. Nem tudjuk, hogyan zajlott az ősbaktérium és a baktérium egyesülése, és hogy hogyan tudtak mindketten életben maradni, illetve az sem világos, hogy hogyan örökítették tovább állapotukat. Annyira régi eseményekről van szó, hogy a teljes igazságot valószínűleg sosem fogjuk megismerni. Mindenesetre az, amit a rendelkezésünkre álló információk alapján sejteni vélünk, rendkívül érdekes fényt vet saját létezésünkre, amely hihetetlenebb és valószínűtlenebb, mint valaha is gondoltuk volna.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

20. Lengyel_Z
2014.12.21. 08:40
Az evolóció a 'tudomány' legnagyobb böszmesége.
Sohasem volt bizonyítva, de minden állítása cáfolva van; tudományosan. Nem lenne szabad rá tényként hivatkozni, mert egy 23 éves áltudós fikciója, VOLT.

A láthatatlan, és nem létező isten általi 6 nap alatti teremtés is blődség.

Valami mást, valami tényleg tudományos dolgot kellene kitalálni...

És igen, van ilyen: Az Intelligens Tervezettség, azaz IT, ET, Íti...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. rtagore
2014.12.21. 09:00
Ez egy nagyon bonyolult dolog. Ezt ez a részletes elemzés is mutatja. Nem csoda, hogy eddig még nem találtunk Földön kívüli életet, kiváltképp értelmeset.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. kiskoller
2014.12.21. 10:05
"Sohasem volt bizonyítva"

Az evolúció ezer meg ezer módon lett bizonyítva. Baktériumok, egysejtüek kolóniái sokkal gyorsabban váltanak generációt, emberi időn belül lehet látni a változást a génekben.

Aztán ott vannak a fossziliák, amelyek lépésről lépésre bizonyítják a fajok fejlődését.

"A láthatatlan, és nem létező isten általi 6 nap alatti teremtés is blődség."
Legalább nem csak hülyeséget írtál a hsz-edben.

"És igen, van ilyen: Az Intelligens Tervezettség, azaz IT, ET, Íti..."
Nah ez a blödség. Mondj nekem egy darab bizonyítékot az intelligens tervezettségre. Csak egyetlen egyet.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. dzsuz87
2014.12.21. 10:21
Ne keverjük a tudományt és az ezoterikusmarhasagok.hu és társai irományait.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. ChoSimba Lengy...
2014.12.21. 10:51
Itt az élő példa, hogy egy eukarióta sejt is tud néhanapján visszaváltozni prokariótává
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Renhoek dzsuz...
2014.12.21. 11:56
Csak egy troll, semmi több.

Inkább köszönjük meg Jools-nak a remek cikket

Ez az a téma, amit amúgy nagyon nehéz megfogni, és a teljes igazság valószínűleg sohasem fog kiderülni.

Azt azért érdemes tudni, hogy a mitokondriumok zseniális kis lények, anyai ágon öröklődnek. Ezek után maguktól osztódnak.

Viszont vannak limitált tulajdonságaik is. Például nincs bennük rendes összetett javítómechanizmus (utóbbi cikkekből leszűrve azért ez nem ilyen egyértelmű), de ha egyszer elromlanak, akkor továbbadják a hibás DNS-t.

Tulajdonképpen születésünktől fogva folyamatosan pusztul az állományuk, egyre kevesebb és kevesebb jól működő erőművecske lesz a sejtjeinkben. Nagyrészt ez is felel az öregedésért. Főleg a nagy energiaigényű szöveteknél lényeges, mint ideg, izom stb.

Vajon ez a kis lény jelenti számunkra a korlátozott élettartamot? A mai fejlett rekombináns DNS technikákkal, transzpozonokkal, retrovírusokkal stb... lehetne létrehozni transzgenikus mitokondriumot, amelybe mondjuk beépítünk egy fejlettebb javítómechanizmust.
Ez feltehetőleg nagyon sok mitokondriális betegségre jelentene gyógymódot, és talán az élettartamuk is jóval kitolható lenne...
... de ez már az emberi genom módosításának számít jogilag, szóval max állatkísérletekben
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. srobi
2014.12.21. 19:46
"És igen, van ilyen: Az Intelligens Tervezettség, azaz IT, ET, Íti..."
Ha ez igaz is lenne nekik is ki kellett fejlődni valamiből nem gondolod?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Vezpa
2014.12.22. 11:01
A nagy bummbam mi robbant fel?
Ja, igen. Egy atomnál is kisebb, végtelenül sűrű valami. Anyag még nem volt, se tér, se idő. De EZ ott volt. Na mind1, felrobbant. Most egyre gyorsulva tágul, miközben a véletlenek sokasága, a következmények következményei létrehozták az életet. A sötét energia és a sötét anyag hatásai miatt - amiről rengeteget tudunk- egyenesen addig tágul, amíg minden egyes atom szét nem esik alkotóelemeire. Szép történet ugye? Jó tudományos. Semmiből lett a valami, utána megint semmi. Azé' ez nem semmi!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. DonJoe Vezpa
2014.12.22. 14:06
Szvsz. jobb rendelkezni egy, a tudományos ismereteinkre épülő elképzeléssel (még ha az igencsak hiányos, vagy akár téves is), mint mindent rákenni a teremtőkre, bármik legyenek is azok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. ChoSimba Vezpa
2014.12.22. 23:50
A jó teóriáknak az a lényege, hogy olyan következtetések szűrhetőek le belőle, amelyek tesztelhetőek a valós életben.
És teszt alatt nem arra kell gondolni, hogy Pista bácsi a fészerben egy pohár szóda és bor után rávizsgál a konnektorra, majd miután béltartalmát fröccsé rázta benne össze az áram, arra a következtetésre jut, hogy helyes az a feltevése, hogy az ördög szállta meg a konnektort.
Ha kiderül egyszer, hogy mi a csuda az a sötét energia és anyag és hogyan hat a világra, akkor lehet hogy a nagy bumm mint elmélet megy a süllyesztőbe és lesz helyette mondjuk jézushaver. De addig ez a jelenlegi legvalószínűbb forgatókönyv, mivel nem találtunk semmi olyan jelenséget, ami ezt megcáfolná. Viszont megmagyaráz és előrejelez olyan dolgokat, amelyeket tapasztalunk, ld. Higgs részecske vagy axionok.
Erre viszont sem a kreacionizmus sem egyéb ezoterikus teóriák nem képesek. Mert azért a horoszkópokat nem tekinteném előrejelzésnek, ez remélem érthető
Ezzel szemben Isten léte teljesen elfogadható elmélet, ugyanis azt sem cáfolni sem megerősíteni nem lehet, hogy van egy világunktól elszeparáltan élő valaki. Az evilági interakcióit nyilván nem tudjuk már megvizsgálni, mert egy ideje nem jön át jópofizni, a szóbeszéd pedig nem tudományos bizonyíték.
Így tehát a nagy bummban és Istenben nyugodtan lehet hinni, a kreacionizmusban és egyéb ezoterikus testvéreiben viszont merő tudatlanság.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. balinlin Vezpa
2014.12.24. 08:05
Azért szépen összemostad az ősrobbanást és az evolúciót.
Az evolúció azért tény, mert jelenleg is lekövethetjük, mint már mások is leírták, erre a mikrobákon kívül még ezernyi esetben van lehetőség (pl. ember átl. magassága).
De ez még önmagában az élet valamilyen módon történő teremtését sem zárja ki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. lillehamme... balin...
2014.12.24. 15:06
azért óvatosan azzal az emberi átlag magassággal, ha jól sejtetem mit akarsz mondani vele...

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. balinlin lille...
2014.12.24. 23:44
Persze, mindennel óvatosan kell bánni, de elég egyértelműnek (tűnő) statisztikák vannak a változásra és annak változó dinamikájára.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Renhoek balin...
2014.12.26. 19:25
Szerintem sem kell ennyire szigorúan venni az evolúciót. Minden változás, amit környezeti tényezők okoznak simán az beleillik evolúció menetébe.

Az evolúcióhoz a kémiai környezet megváltozása is hozzátartozik. Erre jelentős példa a mikróbák alkalmazkodása új környezetekhez, vagy egyszerűen csak a DNS ilyen irányú mutációi.

Evolúció az is, ha a vízbe kerülő fogamzásgátló ösztrogéntartalma miatt változnak az életközösségek tulajdonságai. Ráadásul egészen új aspektusokat is felfedeztek az utóbbi időben. Pl, hogy mi minden befolyásolja a genomunkat. Tehát egy faj alakulását egyáltalán nem csak a természetes szelekció változtatja meg. Akár hosszabb távú kultúrális vonatkozások, technológia, szociális kapcsolatok is alakíthatnak rajtunk, és hagyhatnak nyomot a genomunkban, nem csak random mutációk, túlélés és szelekció. Persze ezt nehéz vizsgálni, mert az eddigi emberi civilizáció csak egy porszemnek számít és mikromásodpercnek az evolúciós skálán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. szmt
2014.12.27. 22:11
Erről a cikkről eszembe jutott a Parasite Eve...

Egyébként thx!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. magyargabo...
2014.12.30. 14:10
ez igen! micsoda gondolatébresztő, valódi tudományos cikk! Grat!

évtizedek óta várom már, hogy az elmélet és a gyakorlat konvergáljon, mert olyan szép volt pl. Gánti Tibor chemoton elmélete, hogy jó lenne már továbbvinni, biológiai automaták evolúcióján dolgozni, illetve eredményeket látni

a tudomány bármilyen részeredménye szinte mindig mókás reakciókat vált ki azokból, akiket nem zavar a tudás súlya
dehát a hit és a ráció aránya az emberiség evolúciójával érdekesen alakul ;o)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Zabalint ChoSi...
2014.12.30. 15:22
Pontosan ezért van az, hogy a normális vallásos emberek nem kreacionisták, és nem akarnak vallási alapon belepofázni a természettudományba. Mert Isten léte vagy nem léte nem az evolúción és az ősrobbanáson múlik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Zabalint balin...
2014.12.30. 15:28
Azért írta lillehammer, hogy óvatosan a magassággal, mert annak nincs köze az evolúcióhoz. Néhány generáció alatt nőtt sokat az átlagmagasság, ami evolúciós léptékben semmi. Az életmód változott, a genetika ugyanis meghatározza, hogy nagyjából mennyire magasra nőhet a gyerek, de azt nem, hogy ténylegesen eléri vagy megközelíti ezt. Ami leginkább változott, hogy 100 éve sokkal több gyereknek volt hiányos a táplálkozása, valamint elég hamar fizikai munkát végeztettek velük, mindkettő csökkentette a várható testmagasságot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Sinesol
2014.12.31. 02:06
Egyébként maga a pápa is elismerte nemrég az evolúciót. Mert hát ha nem fanatikus az ember, nem nehéz belátni, hogy az evolúció és a kreacionizmus nem zárja ki egymást, ezt sok neves tudós is hangoztatta már.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Terror Lengy...
2015.01.09. 13:28
Lengyel_Z - Légyszi azonnal végezz el legalább két osztályt, vagy kotródj Európából. Vagy a Földről. Köszönöm.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!