iPon Cikkek

A tökéletes emberi patogén titkai

Dátum | 2014. 11. 09.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A világ talán legsikeresebb kórokozója nem az ebola, a malária, de nem is az influenza valamelyik vírusa, hanem az évente többször emésztőrendszeri járványokat okozó norovírus. A tökéletes emberi patogén – ahogy az amerikai járványügyi hivatal egyik munkatársa megfogalmazta – a levegőn keresztül is képes fertőzni, és napokig életképes marad a betegek által megérintett felületeken. Bár hatásai nem teszik különösebben veszélyessé az emberi életre, évről évre annyi embert betegít meg, hogy közegészségügyi szempontból óriási terhet jelent létezése. Ennek ellenére a vírussal szembeni küzdelem viszonylag lassan halad, amelynek fő oka, hogy mindezidáig senki sem volt képes laborkörülmények közt kinevelni a kórokozót. Márpedig ahhoz, hogy a szakértők megértésék a patogén hatásmechanizmusát, és hatóanyagokat, védőoltásokat hozzanak létre ellene, mindenképp szükség lenne arra, hogy kísérletezni lehessen a norovírussal. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tenyésztési nehézségek legfőbb oka pontosan az, hogy nagyon keveset tudunk a patogén biológiai jellegzetességeiről. A szakértők azzal tisztában vannak, hogy a kórokozó a bélcsatornát támadja meg, azt azonban senki sem tudta egészen mostanáig, hogy azon belül melyik sejteken keresztül, és hogyan fejti ki hatását. Annyit sikerült kideríteni, hogy egyes norovírustörzsek bizonyos vércsoportú emberekre veszélyesebbek, mint másokra, ez azonban csak növelte a patogén körül bizonytalanságot, hiszen a kórokozó legjobb tudomásunk szerint a vérben nem okoz kóros változásokat. A Floridai Egyetem kutatói azonban legutóbbi vizsgálatuk során fontos lépést tettek a norovírus működésének megértése felé: Stephanie Karst és kollégái ugyanis megfejtették, hogy mely sejtekbe jut be a patogén, és hogyan támogatják ebben a természetes bélflóra egyébként ártalmatlan baktériumai.
A kutatók évek óta úgy hiszik, hogy a norovírus a belek falát belülről borító hámsejteket támadja meg, hiszen ezekkel találkozik először, amikor az emésztőrendszerbe ér. Ez a feltevés a vírusfertőzés súlyosságának vércsoporttól való függésére is megmagyarázhatja, mivel a vércsoport jellege a vörösvérsejtek által hordozott szénhidrátok milyenségétől függ, és ezek a molekulák a bél hámsejtjeinek külső felületén is megjelennek. A norovírusok pedig ezekhez a szénhidrátokhoz, más néven az emberi vércsoport antigénekhez kötődnek. A bizonyítékok tehát egyértelműen azt a feltevést támasztották alá, miszerint a vírus megérkezik a belekbe, rákapcsolódik az antigénekre, majd behatol a hámsejtekbe, a szerencsétlenül járt beteg pedig a következő napokat hányással és hasmenéssel tölti. A magyarázattal azonban akadt egy aprócska probléma: a szakértők által elvégzett kísérletek során a vírusokat egyáltalán nem hozta lázba a bél hámsejtjeinek jelenléte, vagyis nem fertőzték meg ezeket. Egereken végzett szövettani vizsgálatok ráadásul azt is kimutatták, hogy a norovírus nem marad meg a belek legbelső rétegében, hanem valamilyen módon a bélfalnak mélyére hatol. Amikor ez kiderült, Karst és kollégái előtt egy alternatív hatásmechanizmus kezdtek körvonalazódni. A bélfal belsejében immunsejtek csoportosulásai találhatók, amelyek az emésztőrendszeri fertőzések megakadályozásában játszanak szerepet. Ahogy a táplálék eljut a belekbe, a hámsejtek kiválasztják a gyanúsnak tűnő fehérjéket, majd ezeket az immunsejtekhez továbbítják, a B limfociták pedig specifikus antitesteket szekretálva elpusztítják a veszélyes patogéneket. Felmerült tehát annak lehetősége, hogy a bélfal mélyére hatoló norovírusok talán éppen a védekezésben oly fontos szerepet játszó B sejteket támadják meg. A feltevés tesztelése érdekében Karst és munkatársai újabb egereket fertőztek meg norovírussal, köztük olyan egyedeket is, amelyek nem voltak képesek B sejteket termelni. A szakértők meglepetésére a súlyos immundeficittel induló rágcsálók voltak képesek a legjobban ellenállni a vírus hatásainak. A szakértők tehát egyre bizonyosabbak voltak abban, hogy ennek magyarázata az lehet, hogy a patogén a B sejteket megfertőzve fejti ki hatását, és ha a szervezetben nincsenek jelen ilyen limfociták, egyszerűen nem képes fogást találni azon.
Az új elmélet megerősítést nyert, amikor a kutatók Petri-csészében norovírusokat és B sejteket kevertek össze: a patogén a hámsejtek esetében megfigyelttel ellentétben behatolt az immunsejtekbe. Mivel az ember és az egér szervezete, illetve az ezeket fertőző norovírusok nem teljesen egyformák, nem volt egészen biztos, hogy emberi fertőzés esetén is hasonlóan működik a folyamat. Ennek tesztelése ugyanakkor jóval nehezebb, hiszen – ahogy már említettük − az emberi norovírusokat egyelőre nem sikerült laborban tenyészteni. A humán norovírusok vizsgálatára jelenleg egyetlen lehetőség van: székletmintát kell begyűjteni néhány betegtől, majd az ezekben található vírusokon kísérletezni. Karst és társai pontosan ezt tették: a mintákból oldatot készítettek, ezt megszűrték, majd emberi B sejteket adtak a keverékhez. Ahogy azt az előzmények tudatában a szakértők remélték, a vírus valóban megfertőzte az immunsejteket. A tesztek során ugyanakkor egy másik érdekességre is fény derült: amikor a kutatók olyan sűrű szűrőn engedték át a székletmintákat, amelyeken a baktériumok sem tudtak átjutni, a norovírusok nem volt képesek behatolni a B sejtekbe. Ez pedig egyértelműen arra utalt, hogy az ember esetében a fertőzés menete során a bélbaktériumoknak is valamilyen szerep jut. Beleink több száz különböző baktériumfajt tartalmaznak, de korábbi kutatásoknak hála a szakértőknek nem kellett ezek mindegyikét egyesével végigpróbálgatni a norovírust segítő mikroba azonosítása érdekében. Előző vizsgálatok ugyanis kiderítették, hogy nemcsak a vörösvérsejtek és a bél hámsejtjei hordozzák a vércsoport antigéneket, hanem egyes baktériumok is. Karst és kollégái tehát ezen baktériumokra összpontosították figyelmüket, közülük is elsősorban az Enterobacter cloacae nevű faj tagjaira. Amikor a baktériumot hozzáadták a megszűrt vírusos székletmintákhoz, majd B sejteket adtak a keverékhez, a norovírus ismét képessé vált a limfociták megfertőzésére. Az egyelőre bizonytalan, hogy a baktérium hogyan segíti a vírust célja elérésében. Elképzelhető, hogy a kórokozó a baktériumot „meglovagolva” jut el a B sejtekhez, de az is lehetséges, hogy a baktériumhoz való kötődés indítja be azon szerkezeti változásokat a vírusban, amelyek később lehetővé teszik, hogy az belépjen a limfocitákba. Bár még számos kérdés vár válaszra a norovírusokkal kapcsolatban, az új eredmények annak megértésében is segítenek, hogy miért függ a vércsoport típusától a fertőzés súlyossága. Ha valaki B vércsoportú, annak immunrendszere a B antigént sajátként ismeri fel, és nem támadja meg az ezt hordozó sejteket. Ennek következtében a B antigént hordozó baktériumok könnyebben megtelepednek a bélrendszerben, mint más törzsek. A vírus pedig pontosan ezt a tényt használja ki: a szervezet sajátjaként felismert sejtek közreműködésével eljut a bélfal mélyére, ahol az immunsejteket megfertőzve fejti ki hatását. Bár az új eredmények még mindig nem elegendőek ahhoz, hogy egy norovírusok elleni gyógymód záros határidőn belül kidolgozásra kerüljön, számos új lehetőséget nyitnak meg a vírusok kutatása és az ellenük folytatott harc frontján is. Karst és kollégái például sikerrel igazolták, hogy egerekben a bélflóra kiirtásával megakadályozható, hogy a norovírus megvesse a lábát a szervezetben. Ez a fajta „gyógymód” persze összességében rosszabb hatással van a páciensre, mint maga a betegség, hiszen a mikrobiom nagyon fontos szerepet játszik az emésztésben és az immunvédelemben is. Mindenesetre érdekes tudni, hogy a baktériumok tényleg létfontosságúak a vírus számára, még ha nem is tudjuk, hogy pontosan mit tesznek. Az a tény azonban, hogy Karst és kollégái azonosították a fertőzési mechanizmus főbb szereplőit, mindenképp fontos lehet a vírus működésének teljes megértéséhez. A vírus által preferált célpont megtalálása rengeteget segíthet abban, hogy a kutatók laborkörülmények közt tenyészteni tudják a kórokozót, és így a korábbinál alaposabban tanulmányozzák azt. Ha pedig végre megfejtik, hogyan hat a patogén, megtalálhatják a folyamat megtámadható láncszemeit is, és hatékonyan felvehetik ellene a harcot.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. ChoSimba
2014.11.09. 21:57
Itt egy vírus, ott egy vírus, néha kiásnak egyet Szibériában vagy az Antarktiszon, néha meg elszabadul Afrikában vagy Kínában. Most már lassan tényleg kuriózum lesz, ha nem vírusfertőzésbe halunk bele, hanem elüt mondjuk a villamos.
A legérdekesebb viszont ezek fényében, hogy miért élünk még mindig, hogy a rákba nem haltunk még ki ?
Lehet hogy a dínóknak is ez lett a veszte ? 250millió év végül is elég sok hogy kifejlődjön egy mindentvivő-szupervírus.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. dkekesi
2014.11.10. 09:35
ChoSimba: ha tetszőleges faj - így az ember is - elér egy bizonyos egyedszámot, akkor egyféle vírus vagy baktérium elég nehezen tudja kiirtani. Az emberiség történelme során számos esetben volt olyan járvány, ami tizedelte a lakosságot, mégis mindig voltak olyanok, akik egy bizonyos mutációnak köszönhetően ellenállónak bizonyultak. Azaz egyedek szintjén a kórokozók lehetnek nagyon hatékonyak, de nem tudják 100%-ban kiirtani a gazdául szolgáló fajt/fajokat. Nem is lenne értelme, hiszen akkor saját életterüket is elpusztítanák.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. ChoSimba dkeke...
2014.11.10. 09:56
A vírusok nem "értelemmel" mutálódnak, tehát értelmet keresni abban, hogy miért nem szupervírusok, nincs értelme
Egész egyszerűen kell egy olyan mutáció, amire senki nem rezisztív. Nyilván ez kb. lottóötös szintű véletlen, de kizárni nem lehet. De az is lehet, hogy csak az emberre végzetes és kutyában pl. simán nem is okoz tünetet.
Másrészt nyilván a mai technikai szintünk megakadályozza a totális pusztulást, mert a hírek gyorsabban terjednek és globális karantént hoznának létre. De azért az nem vigasz, hogy 100 millió ember marad csak életben. Ennyi ember ugyan bőven soknak számít a genetikai túléléshez, de a technikafüggésünk miatt ezek az emberek 1 hét alatt éhen halnának. Nem lenne mezőgazdaság, ipar, áram, kórház, semmi. Fáj a fogad ? Mivel gyógyszer nincs, begyullad és megmurdelsz. A természetben élés technikáját már rég elfelejtettük.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. mikej95 ChoSi...
2014.11.10. 15:11
Globális karantént mi? Az ebola is bejutott az USA-ba a professzionális 5 napos megfigyeléseknek köszönhetően egy olyan vírus esetén ami 2 hetet is lappanghat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. ChoSimba mikej...
2014.11.10. 18:14
Bejutott hát. De nem is volt karantén, csak hőfigyelő kamerák. Repülőterek, kikötők, határ totál nyitva volt. Egy emberért gondolhatod, hogy nem zárják be az usát. Ha meghalt volna 8-10ezer, akkor talán. De vannak vagy 400millióan, szóval ennyi ember halála még mindig "semmiség". Lehet hogy csak milliós halálesetnél karanténoznak országosan, nem tudom mi az előírás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.11.11. 14:53
"tehát értelmet keresni abban, hogy miért nem szupervírusok, nincs értelme
Egész egyszerűen kell egy olyan mutáció, amire senki nem rezisztív."

ilyen nincs. Nem igazán van olyan receptor ami mindenkiben 100%-ig azonos,és immunrendszer reagálóképessége közt is óriási különbség van ember-ember közt.

Még ha kialakul egy szupervirus az rövid időn belül kihalna,mert nem lenne gazda ami terjeszteni tudná.

" De az is lehet, hogy csak az emberre végzetes és kutyában pl. simán nem is okoz tünetet"
vannak olyan betegség ami állatban semmi tünet, emberben akár 50 % halálozás,sok zonozisnak nagyon brutál tünetei vannak. Ám a legtöbb nem tud emberről-emberre menni,mert az állathoz van alkalmazkodva, az ember meg baleset.

" De azért az nem vigasz, hogy 100 millió ember marad csak életben. "
ilyen súlyos járványhoz nagyfokú genetikai azonosság kellene,de szerencsére embernek sok alfaja van(rasszok),így ilyen eset nem fenyeget.

PL ebola is kezd szelídülni, régen 90% halálozást produkált, most 40% körül. Uj fertőzések lehet kezdetben magas halálozást mutatnak,de később szelidülnek.

parazita amelyik megöli a gazdát hamar, az sikertelen,szelekció elintézi.

Norovirus csinálja jól,jól terjed, de gazdát nem öli meg, mutáció, újra fertőzi a régi gazdát.
Influenza stratégiája is ez.

HIV pl közel 100%-ban halálos,de lassan öl, évekig tart míg meghal a páciens, közben terjesztheti. Ez is egy stratégia.

Mindent vivő szupervirusnak sok biológiai valósága nincs, persze lehet majd valamikor megtudjuk tervezni,de van egy érzésem az is megszelídülne,és végül max 1 milliárd embert vinne el, de végül influenzaszerű betegséggé alakulna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. fairi
2014.11.11. 15:02
Máskülönben létezik 100%-osan halálos vírus, az a veszettség. Idegsejteken kúszik az agyba, immunrendszer tehetetlen,végül agyvelőgyulladás, személyiségváltozással, utána elkezd idegsejteken keresztül kifelé terjedni, és nyálmirigybe jut, és harapással átadódik.
Sose szelídült meg, de nem is okoz óriási járványokat. Rengeteg gazdafaj, nem válogat. Világon mindenütt jelen van,folyamatosan cirkulál a meleg vérű állatokban,mikor valamelyik agyába eljut akkor fertőz.

maga módján szupervirus, vírus viselkedés változással segíti a terjedését. Ám a lappangás akár 6 hónap és fertőzés csak akkor adódhat át ha már a nyálban van a vírus,ez az utolsó fázis.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. ChoSimba fairi
2014.11.11. 15:54
Erről van film is, az a címe hogy The Walking Dead
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.11.12. 11:28
Valóságban holtak nem kelnek fel,ha meghalsz úgyis maradsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!