iPon Cikkek

A varangy vagy a tigris?

Dátum | 2012. 08. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Ha veszélyeztetett állatfaj lennénk, sokkal jobban járnánk, ha tigrisek lennénk, mintha varangyos békák. A tigriseket mindenki szereti: a dokumentumfilmesek látványos felvételeket készítenének rólunk, az újságírók pedig szívszorító történetekben számolnának be lassú eltűnésünkről. Címlapokon szerepelnénk, és bélyegsorozatokat adnának ki rólunk. A gyerekek plüssállat formában megvásároltatnának minket a szüleikkel, és ha szerencsénk lenne, valamilyen szervezet felkarolná megmentésünk ügyét: mi lehetnénk a veszélyeztetett fajok zászlóshajója, jelképezve mindazon élőlényeket, amelyek túlélése a tét. Más szavakkal szólva: ha tigrisek lennénk, legalább esélyünk lenne arra, hogy kivívjuk az emberi faj sajnálatát és megértését.
 
Egy varangy hasonló helyzetben sokkal rosszabb esélyekkel indul, sokkal nehezebben nyeri meg az emberi szíveket. Valamilyen rejtélyes okból az úgynevezett „karizmatikus megafauna” képviselőit preferáljuk, érzelmi és fizikai erőfeszítéseinket szívesebben öljük olyan fajok megsegítésébe, mint a tigrisek, oroszlánok, elefántok, delfinek, pandák és hasonszőrű társaik.

 
De mitől kedvelünk jobban egy fajt a másiknál? Pszichológusok és biológusok igyekeznek választ találni erre az érdekes kérdésre, és számos olyan faktort azonosítottak, amely kulcsszerepet játszik abban, hogy vonzónak találunk-e egy adott élőlényt vagy sem. Alapvetően elmondható, hogy jobban kedveljük az emlősöket, mint bármely más rendszertani osztály képviselőit, előnyben részesítjük a nagy állatokat a kisebbekkel szemben, és kedveljük a neotén jegyekkel bíró fajokat. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy adott faj felnőtt példánya megtartja a faj fiatalabb egyedeinek egyes jellegzetességeit, például a nagy fejet és szemeket, a magas homlokot, a pisze orrot. Az emberi faj fiataljai rendelkeznek ezekkel a vonásokkal, de ugyanígy a kiskutyák, kiscicák, és sok más faj kölykei is. Néhány állatcsoport képviselői felnőtt korukban is megőrzik ezeket a vonásokat, ide tartoznak például lajhármakifélék családjának képviselői, amelyeket nagy, ártatlannak tűnő szemeik miatt különösen aranyosnak tartunk, és természetes módon vonzódunk hozzájuk.
 
Az állatok színe szintén fontos faktor lehet megítélésük szempontjából. 2006-ban jelent meg David L. Stokes, a Washingtoni Egyetem kutatójának tanulmánya a pingvinek színezetéről. Eredményei alapján a pingvinek alapvetően fekete-fehér „öltözetében” bármiféle minimális egyéb szín megjelenése döntően befolyásolja vonzódásunkat az adott fajhoz. Úgy tűnik, hogy azokat a pingvinfajokat kedveljük jobban, amelyek meleg színárnyalatokat is felvonultatnak, mondjuk vöröset vagy sárgát, míg a tisztán fekete és fehér változatokhoz kevésbé vonzódunk.
 
Az pedig, hogy egy adott fajt milyen mértékben kedvelünk, alapvetően befolyásolja, hogy mennyit teszünk a támogatásáért, megmentéséért. Több kutatás is kimutatta, hogy a populáris fajokkal kapcsolatos projektek szippantják fel a természet megóvására összegyűlt anyagiak jelentős részét. Stokes megfogalmazása szerint: „A világ biológiai sokféleségének jelentős része csak úgy élheti túl, ha az emberi faj úgy dönt, hogy megóvja azt. Mivel hajlamosak vagyunk a számukra fontos dolgokra koncentrálni, az emberi preferenciák alapvető szerepet játszanak abban, hogy melyik faj milyen esélyekkel indul a túlélésért folytatott küzdelemben…”

Úgy tűnik ráadásul, hogy mindezen megfigyelések nemcsak az állatok esetében igazak, hanem a növényeknél is. Emily Hounslow, a Sheffieldi Egyetem PhD-hallgatója diplomamunkájában egy új kategóriával, a karizmatikus növényfajokkal foglalkozott. Ez egy meglehetősen kevéssé kutatott területe a biológiának, hiszen a növényeket általában sokkal kisebb mértékű rajongás övezi, mint az állatokat. Hounslow kutatásából azonban az derül ki, hogy a növényfajok esetében is vannak olyan vonások, amelyeket jobban preferálunk.
 
A kutató szerint éppen ideje felmérni, hogy mégis mi alapján döntünk úgy, hogy az egyik mozdulatlan, zöld dolgot jobban kedveljük a másiknál, mivel ahogy az állatvilágban, a növények sokféleségének megőrzésénél is fontos szerepet játszik ez a momentum. Talán nem meglepő, hogy a méret ebben az esetben is a kulcsfaktorok egyike: ez magyarázza például az óriási fák iránti rajongást. Ugyanilyen fontos a virágok mérete és színeik élénksége. Szeretjük továbbá az egyediséget, például a különleges alakú lombkoronákat, ugyanakkor kedveljük egy-egy terület ikonikusnak számító növényeit is, gondoljunk csak a vadnyugati filmek hangulatát felidéző kandeláberkaktuszra, amely Arizona, Kalifornia és Mexikó félsivatagos területein honos.

Nehéz tehát megmondani, hogy mitől lesz karizmatikus egy növény, hiszen fizikai jegyein túl számtalan egyéb dologtól függhet, hogy mennyire értékeljük fontosnak, vonzónak, értékesnek az adott fajt. Hounslow véleménye szerint további alapos kvantitatív kutatásokra lenne szükség a faktorok pontosabb körülhatárolásához. Számos olyan adatbázis áll rendelkezésre jelenleg is, amely alapján el lehetne kezdeni a kutatást: össze lehetne például vetni azon fajok karakterisztikáit, amelyek megmentésére történtek anyagi erőfeszítések, azokéval, amelyek hasonló cipőben járnak ugyan, mégsem foglalkozik velük senki. Elemezni lehetne a címlapokon felbukkanó növények közös vonásait, vagy éppen a botanikai bemutatók „sztárjait”.
 
Az ilyen jellegű kutatások két szempontból is hasznosak. Egyrészt feltárják, hogy melyek azok a fajok, amelyek iránt az emberek többsége vonzódik, így a környezet- és természetvédelmi kezdeményezések tudományos alapon választhatják ki a tevékenységüket szimbolizáló fajokat, és ezek révén nagyobb népszerűségre tehetnek szert. Így végül talán több forrást mozgósíthatnak az esetlegesen kevésbé kedvelt fajok egyedeinek érdekében is. Másrészt ez a kutatási irányvonal feltárja azokat a hibákat, amelyeket emberi természetünkből adódóan elkövetünk a védelemre szoruló fajok kiválasztása során. Ahogy Hounslow megfogalmazta, csakis ilyen módon biztosíthatjuk, hogy a természet védelmében valóban a szükségszerűség az irányító erő, nem pedig a pillanatnyi népszerűség és az emberi szeszély.

 
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Simba
2012.08.08. 09:51
A cuki állat az népszerűbb ez szerintem nem kérdés.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Warpath
2012.08.08. 11:59
Az a hatalmas rafflézia szép, csak iszonyú büdös.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Avisto
2012.08.08. 21:55
Ez mondjuk erősen emberfüggő is hogy kinek mi jön be. Én pl a görényeket imádom, van is belőle 2. Egyszer bevittem őket melóhelyre, volt aki szerette őket, volt aki kicsit tartott tőlük és olyan is volt aki ennyit reagált rájuk: "FÚÚÚJ!! Mi ez?"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tokyofej
2012.08.09. 10:07
Avisto: nekem nem kell bevinni görényeket a munkahelyemre, már ott várnak, mire beérek - együtt dolgozok velük!

Egyébként a cikk érdekes! Gondoljunk bele abba is, hogy az ember által vadászott állatok is hasonló megfontolásból vannak-e vadászva? No persze táplálékszerzés céljából kezdtük el, de jelen korban pl a trófeáknak esztétikai értéke van, ott is a nagyobb a jobb, valamint az emlős állatok a nyerők.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Dav2879
2012.09.03. 09:30
Nem tök mindegy, így is úgy is kiírtunk mindent ami él és mozog vagy bútort/papírt lehet belőle készíteni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!