iPon Cikkek

A varjak és az analógia

Dátum | 2015. 02. 19.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az emberiséget mindig is foglalkoztatta az állatok intelligenciájának kérdése. Már a legkorábbi barlangrajzokból is kitűnik, hogy őseinket érdekelte az állatok viselkedése. Az érdeklődés persze jelentős részben gyakorlati volt, hiszen a szemmel tartott fajok veszélyesek voltak, potenciális zsákmányt, ruházati forrást vagy éppen komoly segítséget jelentettek, illetve egyes állatok viselkedéséből fontos információkat lehetett megtudni a környezeti veszélyekkel kapcsolatban is. Az érdeklődés másfelől viszont tisztán elméleti volt, hiszen már korai elődeink is észlelhették, hogy az állatok sok tekintetben hasonlítanak fajunk képviselőire. Korán felmerült tehát a kérdés, hogy a külső hasonlósághoz vajon belső, gondolkodásbeli hasonlóság is társul-e. A történelem során számtalan filozófus és természettudós érvelt az állati intelligencia léte mellett és ellen. Sokan elmélkedtek arról, hogy vajon mi lehet az alapvető különbség ember és állat közt, és egészen az utóbbi évekig úgy tűnt, hogy erre az elvont gondolkodás képessége jelentheti a választ. Az állati gondolkodás létezését, illetve működését közös nyelv hiányában meglehetősen nehéz vizsgálni, napjaink kutatói azonban módot találtak arra, hogy különféle viselkedési tesztek révén, szavak nélkül tanulmányozzák az állatok intelligenciáját. Bár az állatvilág nagy része nem használ az emberi értelmezés szerinti szavakat, tetteik, bizonyos feladatokra adott reakcióik olyan képességekről adnak tanúbizonyságot, amelyek megkérdőjelezhetik azt a Wilhelm von Humboldtig visszavezethető elképzelést, miszerint nyelv nélkül nem lehet elképzelni a gondolkodást. Lehetséges persze, hogy a mai emberek esetében ez így van, ez azonban nem zárja ki azt, hogy az állatvilág más részein ne létezhessenek másfajta, nyelvtől független gondolkodási módok is.
A Moszkvai Egyetem és az Iowai Egyetem szakértőinek közös kutatása nemrégiben egy témába vágó érdekességre derített fényt. A varjak magas intelligenciája közismert, a kutatócsoport viszont egyenesen azt igazolta, hogy a madarak képesek lehetnek a kifejezetten emberi sajátosságnak tartott analóg gondolkodásra is, vagyis alkalmasak arra, hogy két vagy több jelenség közt hasonló vonásokat fedezzenek fel, és ezek alapján következtetéseket vonjanak le egy egyedi jelenségből egy másikra. A funkcionális analógia egyik esete lehet például annak felismerése, hogy ami a kutyának a tüdő, az a pontynak a kopoltyú. Az analóg gondolkodást az emberi kogníció egyik legfontosabb sarokkövének tartják, amely nem velünk születik, hanem csak három-négy éves kor között alakul ki az emberi gyermekekben. A varjak intelligenciáját különös módon már Aiszóposz fabulái is elképesztően logikusként írják le. Az állatmesék csavaros eszű főhősei olyan problémákat oldanak meg, amelyek komoly fejtörést igényelnek. Az egyik fabulában a szomjas varjú például köveket dobál egy edénybe, hogy a megemelkedett vízszint révén elérje a csőrével a folyadékot. Az utóbbi évek tudományos kutatásai megerősítik a mesék több elemét is. Az idézett fabulában felvázolt helyzet elé állítva a madarak például valóban köveket dobbálnak a vizet tartalmazó edénybe, ugyanakkor ha egy homokkal félig teli edényt állítunk eléjük, nem próbálkoznak hasonlóval. A probléma megoldása közben hajlamosak tömör köveket kiválasztani a szakértők által odahelyezett üreges objektumok helyett, vagyis minden jel arra utal, hogy értik az ok-okozati összefüggéseket. Ez pedig nem lebecsülendő képesség, főleg annak ismeretében, hogy az emberi gyermekek többsége öt éves koráig nem képes megoldani a hasonló problémákat. A varjak ezen túl arról is híresek, hogy képesek eszközöket készíteni és azokat használni is. Kihegyezik a fadarabokat, horgot csinálnak a drótdarabokból, és mindenféle egyéb mutatványra is képesek annak érdekében, hogy hozzáférjenek táplálékukhoz.
Mi a helyzet azonban a varjakkal és az elvont gondolkodással? Ennek kulcsát a hasonlóságok és különbözőségek felismerése jelenti, így érdemes először ezt tanulmányozni az állatokkal kapcsolatban, mielőtt rátérnénk az analóg gondolkodásra. Az elvont gondolkodás képessége kiválóan vizsgálható érintőképernyős tesztek révén, hiszen az állatok ezek segítségével könnyen megtaníthatók rá, hogyan jelezzék két különböző gomb lenyomásával, hogy egyforma vagy különböző tárgyakat látnak. Ennek elsajátítására több madár- és emlősfaj is képes, és a vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy nem egyszerűen a tanultakat demonstrálják, hanem a megszerzett ismereteket képesek új, korábban nem látott tárgyakra és helyzetekre is alkalmazni, vagyis valóban elvontan gondolkodni. Innen már csak egy lépés az analóg gondolkodás állati tanulmányozása. Ebben az esetben nem két dolog kapcsolatát kell meghatározniuk az állatoknak, hanem két objektumpár belső viszonyának hasonlósága vagy különbözősége a kérdés. Egy adott páros jelenti a mintát, amelyhez egy logikailag passzoló másik párost kell kiválasztani a rendelkezésre álló lehetőségek közül. Betűkkel leírva a helyzetet, az AA (hasonló) páros mellé például helyes válasz lehet a BB (hasonló), míg a CD (különböző) páros mellé egy másik különböző párt, például az EF-et kell kiválasztani. Mivel az összepárosítandó kettősök egymástól alapelemeikben mindig különböznek, bármiféle hasonlóságon alapuló kapcsolatteremtésre csak az analógia révén van lehetőség. A korai kutatások azt sugallták, hogy ezt a fajta gondolkodást kizárólag az ember és a többi főemlős képesek elsajátítani, egy nemrégiben lefolytatott vizsgálat azonban kiderítette, hogy a páviánok is képesek analóg döntésekre. Az eredményeit nemrég publikáló orosz-amerikai kutatócsoport pedig úgy találta, hogy egy, a már említettektől döntően eltérő állatcsoport, a varjak is teljesíteni tudják az analóg gondolkodás tesztelésére kiötlött feladatokat.
Ed Wasserman, Anna Szmirnova és kollégáik először is különböző feladatok során megtanítottak néhány dolmányos varjút arra, hogy összepárosítsák az egyforma tárgyakat. Az egyik ilyen feladat során három poharat helyeztek az állatok elé, az edények száját pedig kártyalapokkal fedték le. A kártyákon egy szín, egy forma vagy bizonyos számú tárgy szerepelt. Az egyik szélső poháron található kártya egyezett a középsőt fedővel, míg a másik különbözött ettől, és mindig az egyező kártyával fedett szélső pohár tartalmazta a csemegét, míg az eltérő lap alatt nem volt semmi. A varjak hamar megtanulták, hogy melyik kártyát kell kiválasztaniuk ahhoz, hogy táplálékhoz jussanak, és az egyes tesztek során egyre gyorsabban rájöttek a feladat lényegére. A következő fázisban a kártyák már két dolgot tartalmaztak, és a középső poharat fedő kártyán láthatóhoz hasonló viszonyú párost kellett azonosítani. Ha a középső kártyán például egy kör és egy kereszt volt, ahhoz az a szélső kártya passzolt, amely egy háromszöget és egy négyzetet ábrázolt, nem pedig a két négyzetet tartalmazó harmadik kártya. A varjak érdekes módon betanítás nélkül, egyszeri megmutatást követően rájöttek, hogy ebben az esetben milyen logika alapján kell válogatniuk a kártyák közt, és onnantól kezdve tökéletesen hajtották végre a feladatot. Úgy tűnik, hogy az előzetes trenírozás során megtanulták az azonosság és különbözőség fogalmát, és ezt képesek voltak egy újfajta kontextusban, a tárgyak közti viszonyok összehasonlításakor is alkalmazni. Ez pedig rendkívül meggyőző érv a varjak analóg gondolkodási képességére. Hasonlóan, betanítás nélkül eddig kizárólag a főemlősök voltak képesek spontán bizonyságot tenni a gondolkodás ezen módjáról. Az állati intelligencia határait nem ismerjük, és azon dolgok, amelyek a legutóbb időkig biztosnak tűntek ezzel kapcsolatban, sorra kérdőjeleződnek meg. Minden újabb kísérlettel úgy tűnik, hogy az ember és az állatvilág között meghúzott határvonal korántsem olyan éles, mint amilyennek elődeink elképzelték, és az is lehetséges, hogy talán nem is létezik. Ahogy Jack London egy évszázaddal ezelőtt egyik esszéjében oly találóan megfogalmazta, a többi állattal való rokonságunk letagadása az önzőség, nem pedig a jó tudomány ismérve.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. dreesh
2015.02.20. 13:22
Még ősszel az utcán sétálva arra figyeltem fel, hogy valami csattan az úton előttem, és rögtön oda is szállt egy varjú. De jött egy autó és elzavarta, akkor láttam, hogy egy dió van ott széttörve. A magasból repülve ledobta az aszfaltra, amivel sikerült feltörnie. Okosak ezek a madarak
(Persze miután elment az autó, jött egyből egy szarka és lecsapott a zsákmányra)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. benczeb90
2015.02.20. 18:45
https://www.youtube.com/watch?v=Z0w9q125TSI
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!