iPon Cikkek

A Vénusz helyett a kisbolygókra összpontosít a NASA

Dátum | 2017. 01. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A héten a NASA illetékesei bejelentették, hogy milyen nagyobb küldetéseket terveznek útjukra bocsátani a 2020-as évek első felében. A Naprendszer felfedezésére irányuló Discovery-program két legújabb állomása ennek értelmében két nagyon különböző kisbolygó-küldetés, a Psyche és a Lucy lesznek. Mindkét misszió elsődleges célja annak felmérése, hogy mi tudható meg a rendszerünk ifjúkoráról a vizsgálandó égitestek alapján, amelyek kozmikus időkapszulákként nyújthatnak betekintést a múltba. Ami az első küldetést illeti, az ahogy neve is mutatja a 16 Psyche nevű aszteroidára, a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygóöv tíz legnagyobb égitestjének egyikére irányul. A Psyche érdekessége, hogy döntően fémekből, vasból és nikkelből áll, ehhez hasonló világot pedig eddig még sosem látogatott meg emberi műszer. A szakértők úgy sejtik, hogy a Psyche különleges összetételét talán annak köszönheti, hogy egykor egy kisebb, a Marshoz hasonló méretű bolygó magja lehetett, amely azonban a Naprendszer hajnalán több ütközés eredményeként elveszítette külső rétegeit. Az égitest vizsgálata tehát azzal kecsegtet, hogy általa minden eddiginél többet tudhatunk meg a kőzetbolygók, és köztük a Föld legmélyebb rétegeiről.
A 16 Psyche fantáziarajza
A Föld magjában a nyomás 3 milliószorosa a normál légköri nyomásnak, mondja Lindy Elkins-Tanton, a Psyche-projekt vezető kutatója. Így nagyon valószínűtlen, hogy valaha is közelről meg tudjuk vizsgálni bolygónk magját. A Psyche révén viszont végre megnézhetjük, hogyan festhet saját planétánk belseje. A 210 kilométer átmérőjű, gigantikus fémdarab háromszor messzebb kering a Naptól, mint a Föld, így a Psyche elérése hat évet vesz majd igénybe a 2023-ban induló szonda számára. Az űreszköz a tervek szerint nagyjából húsz hónapot tölt a kisbolygó tanulmányozásával. Mivel a kutatók még sosem láttak közelről ennyire magas fémtartalmú égitestet, egyelőre nagyon bizonytalanok abban, hogy mi vár a szondára. Az űrszonda magnetométereket, az elektromágneses spektrum különböző tartományaiban érzékeny kamerákat, gamma- és neutronspektrométereket, illetve rádióhullám-műszereket visz magával, hogy minél alaposabban megvizsgálja az égitestet. Az űreszköz fokozatosan egyre közelebb merészkedik majd a felszínhez, míg végül hetven napon keresztül 105,5 kilométeres magasságból fogja vizsgálni annak összetételét. A küldetés további érdekessége, hogy annak eredményei jelentősen befolyásolhatják a jövőbeni űrbányászati terveket is. Az ugyanis, hogy milyen körülményeket talál a szonda az égitest felszínén, döntő lehet annak tekintetében, hogy érdemes-e egyáltalán fontolgatni a hasonló kisbolygók anyagának kitermelését.
A második kiválasztott küldetés 2021-ben indul útjára, és ennek keretében egy Lucy nevű szonda a Nap–Jupiter-rendszer L4 és L5 Lagrange-pontjaiban csoportosuló, úgynevezett trójai objektumokat fogja megvizsgálni. A Lagrange-pontok olyan régiók két egymás körül keringő test rendszerében, amelyekben a két test egymásra kifejtett erőhatásai kiegyenlítik egymást, vagyis az ezen részekben tartózkodó kisebb objektumok a két nagyobb égitesthez képest nyugalomban maradnak. A Lagrange-pontok közül a legstabilabb a kisebbik égitest előtt és mögött hatvan fokkal található L4 és L5. Az ezekbe bekerülő objektumok kimozdításához komoly energiákra van szükség, így ezeken a részeken hajlamosak felgyűlni a kisebb égitestek. Így van ez a Jupiterrel is, amellyel két nagyobb aszteroidacsoport kering azonos pályáján. A gázóriás előtt, az L4 Lagrange-pontban haladnak a görög tábor tagjai, amelyeket a trójai háború görög hőseiről szokás elnevezni, mögötte, az L5 pontban pedig a trójaiak, amelyeket általában a trójai hősökről neveznek el. A Lucy először a görögöket látogatja meg 2027 folyamán, útja során megközelítve a 3548 Eurybates, 15094 Polymele, 11351 Leucus és 21900 Orus nevű égitesteket.
Ezek tanulmányozását követően a szonda visszaindul a Föld irányába, majd bolygónk gravitációját kiaknázva egy hintamanőverrel a Jupiter mögött haladó trójai tábor felé veszi az irányt. Ebből a csoportból egy kettős égitestet, az egymás körül keringő 617 Patroclust és Menoetiust fogja vizsgálni 2033 környékén. A küldetés elején, 2025 körül a Lucy útba ejti a 52246 Donaldjohanson nevű, a fő kisbolygóövben keringő aszteroidát is, amelyet a Lucy nevű emberős, egy Australopithecus afarensis lelet felfedezőjéről neveztek el. Ez küldetés mindenképpen nagyon izgalmas lesz, hiszen a trójai égitestekről egyelőre rendkívül keveset tudunk azon kívül, hogy léteznek. A szakértők bizonytalanok, hogy a kisbolygóövből befogott aszteroidák, üstökösmagok vagy esetleg a távolabbról, például a Kuiper-övből származó égitestek alkotják ezeket. Annyi azonban világosnak tűnik, hogy a két tábort olyan objektumok alkotják, amelyek anyaga kimaradt a nagyobb bolygókból azok formálódása során, így vizsgálatuk sokat elárulhat a Naprendszer korai szakaszáról.
A Patroclus és a Menoetius kettőse
A szonda az égitestek megközelítése során azok színét, összetételét, geológiáját és belső szerkezetét is vizsgálni fogja. A kutatók főként olyan kérdésekre keresik a választ a kutatás során, mint hogy hogyan álltak össze és foglalták el jelenlegi pályáikat a bolygók, és hogy milyen szerves anyagokat tartalmazott a Naprendszer anyagát adó por- és gázfelhő. Ahogy már említettük, mindkét most bejelentett projekt az 1992-ben meghirdetett Discovery-program része, amelynek célja, hogy viszonylag olcsón kifejlesztett szondák révén minél többet tudjunk meg a Naprendszer ismeretlen részeiről. A program keretében született meg a Mars Pathfinder landolóegység, az első Merkúrt vizsgáló műhold, a MESSENGER, a jelenleg is a Ceres törpebolygót tanulmányozó Dawn, és az exobolygóvadász űrtávcső, a Kepler is. A programban 400–500 millió dollárból megvalósítható küldetések kapnak helyet, ami első hallásra ugyan nem tűnik kevésnek, de valóban sokkal olcsóbb, mint például az eddig több mint egymilliárd dollárba kerülő Curiosity vagy a hasonlóan drága New Horizons missziója. Ahogy mindig, a bejelentésnek most is voltak vesztesei is. Csak minimális támogatást kapott például a NEOCAM nevű projekt, amelynek célja a Földet fenyegető aszteroidák azonosítása. A misszió egyelőre csak a tervezésre kapott pénzt, a tényleges megvalósításról való döntést azonban elnapolták az űrügynökség szakértői.
Lucy és a trójaiak
A Discovery-program új szakaszának legnagyobb vesztese azonban a Vénusz volt, de még az is lehet, hogy hosszú távon ez szerencsének bizonyul. Az esélyes küldetések között szerepelt ugyanis két olyan misszió is, amelyek bolygószomszédunk légkörét, illetve felszínét tanulmányozták volna. A NASA több mint két évtizede nem küldött szondát a Vénuszra, amely Földhöz való közelsége ellenére így továbbra is a legnagyobb rejtélyek egyikének számít a Naprendszerben. A Vénusz kutatására ezúttal tehát nem biztosítottak helyet a programban, a szakértők szerint ez azonban akár előnyös is lehet, mivel a projektek így jó esélyekkel indulhatnak a következő pályázatokon, és az sem kizárt, hogy bekerülhetnek egy nagyobb költségvetésű programba. Például közepes méretű küldetéseket támogató New Frontiers keretei közé, amelynek keretében a New Horizons és a Juno szondák kifejlesztésre kerültek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. sensorprim...
2017.01.08. 08:22
Mér pont a legközelebbi bolygó van ennyire elhanyagolva mikor ez az egyetlen amit szabad szemmel is lát mindenki (esthajnal csillag)
Bár a hold is le van sajnálva, pedig mennyi mindent letesztelhetnének.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2017.01.08. 09:31
Nincs elhanyagolva, két éve még ott volt a Venus Express... csak az ESA és nem NASA.

Szerintem (csak tipp, nem vagyok én döntéshozó) úgy gondolták, hogy ebben az árkategóriában többet már nem tudnánk meg róla, míg a másik két projekt egy rakás új infót hozhat (nem beszélve az esetleges bányászati tippekről).

A Vénuszra a következő lépés egy leszálló, vagy legalább a légkörbe ereszkedő szonda lehetne, de azt ennyiből nem építed meg. Szimplán keringeni körülötte nem hozna sok új adatot... ráadásul az oroszoknak már folyamatban van egy szonda, szóval kettőt odaküldeni meg tényleg felesleges.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2017.01.08. 20:58
Csak halkan jegyzem meg, hogy a a Vénuszon kívül a Merkúr, Mars, Jupiter és a Szaturnusz is látható szabad szemmel. A körülményektől függően jó szemű ember az Uránuszt is észlelheti éjszaka, a Vénusz pedig nappal is látható. Utóbbi kettő nekem még nem jött össze : )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. asdsa Pogg
2017.01.08. 23:26
Ez az űrbányászat mennyire valószerű? Mármint ebben a században. Én nem látom annak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. BiroAndras asdsa
2017.01.09. 15:54
Annyira valószerű, hogy több komoly cég is foglalkozik vele.
Technikailag abszolút kivitelezhető, a kérdés, hogy megéri-e.
Vannak olyan nagyon hasznos elemek, amik a Földön ritkák, de az aszteroidákban viszonylag sok va, (platina, iridium), ezek bányászata lehet gazdaságos.
De az igazi nagyüzem akkor fog beindulni, ha komolyabban akarunk az űrben építkezni. Ez esetben olcsóbb aszteroidákat befogni, mint ugyanazt a tömeget a Földröl fellőni. Víz például egész biztosan nagy mennyiségben fog kelleni, de különböző fémek, vagy akár kövek is hasznosak lehetnek.
Hogy ez mikor lesz az attól függ, mennyire akarjuk. Mióta a magáncégek beszálltak az rakéta építésbe, közel tizedére esett a fellövési költség, és ha a SpaceX terve működik (és nagyon úgy néz ki, hogy igen), akkor akár még egy 100-as faktorral lejjebb mehet. Ez teljesen új dolgokat tehet lehetővé, amik tovább növelik a keresletet, ami pedig további árcsökkenéshez vezet. Elég nagy forgalom esetén már gazdaságossá válhat egy űrlift, vagy valami hasonló megépítése, ami ismét egy nagyságrenddel csökkentheti a Föld körüli pályára jutás költségét.
1kg anyag pályára állítása kb. 10kWh energiát igényel optimális esetben, ez nincs 500 forint.
Ha egy jegy az űrbe 100.000 forint körül lenne, nem lenne nehéz jelentkezőket találni. Akár milliós nagyságrandben is. Viszont vizet meg egyszerű építőanyagokat felvinni még mindíg elég drága lenne. Itt jön be a képbe az aszteroida bányászat.

Elon Musk 40 éven belül 1 milliós Mars kolóniát tervez. Ez elég merész terv, de nem lehetetlen. Ha összejön, az már garantál egy komolyabb űripart, ami az aszteroida bányászatot biztosan nyereségessé teheti.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Pendra37 senso...
2017.01.09. 16:51
A Venusz egy nagy forro kemence. Komolyabb tanulmanyozasa pedig nagysagrendekkel tobb eroforrast igenyel, mint a Mars vagy az aszteroidak es sokkal kevesebb gyakorlati haszonnal kecsegtet.

Ha pedig talalnak rajta valami csodaszamba menot (orokelet forrasa, hidegfuzio alapanyaga stb) meg sokaig nem lesz olyan technikank, ami vissza tudna jonni a Foldre a Venuszra valo leszallas utan.

A Star Trek fele eroterek es az anti-gravitacio feltalalasaig a Venusz az ember szamara elzart bolygo marad.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!