iPon Cikkek

Acer Aspire One 722: Csepp a tengerben

Dátum | 2012. 02. 13.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Három havonta valahogy mindig tiszteletét teszi nálunk egy netbook, pedig a statisztika szerint ez a platform a használható tabletek óta folyamatosan veszti el népszerűségét és ezen az Intel újgenerációs Atom processzorai sem fognak segíteni – vallják az elemzők. Mégis, hazánkban elég sok embert látni, hogy 10-12”-os kisgépeket cipel (és nem a szubnotebook kategóriából), így elképzelhető, hogy a trendekkel ellentétben nálunk továbbra is van kereslet a megfizethető, kisméretű, visszafogott sebességgel, ugyanakkor hosszú üzemidővel rendelkező eszközökre.


Az AMD nemrég bővített Brazos névre hallgató platformját, így kapóra jött, hogy az eddig általunk nem tesztelt Acer Aspire One 722 lelke már a kétmagos 1 GHz-es C-60 volt. Sokan most biztos felkapják a fejüket, hogy „de hát ilyen processzor korábban is volt, C-50-nek hívják!” A C-60 különlegessége nem is elsősorban az órajelében van, bár mint ki fog derülni, valójában abban is.


Az Acer egy ideje főleg a 11,6”-os kijelző méretet erőlteti, amelyet nagyon jól tesz, hiszen a 10”-os netbookokra jellemző 1024x600-as felbontás egy asztali operációs rendszer esetében nagyon kevés, ugyanakkor az 1366x768 már  10 colon többek dolgát megnehezítené, ami az olvasást illeti. A 11,6” egy egészséges kompromisszum, arról nem is beszélve, hogy a klaviatúrát se kell annyira összenyomorítani. A piacon jelenleg elég sok 11,6-12,1”-os készülék található ebben a kategóriában, viszont az Aspire One 722-nél csupán egyetlen olcsóbb netbook létezik per pillanat, ez pedig a JW Minix A116, amely kétmagos Atom processzorral, Windows 7 Starter operációs rendszerrel 80 ezer forintért kelleti magát. Bár ismerjük a jelenlegi Atomokban található ultra gyenge videokártya „képességeit”, ez akkor sem mondható rossz ajánlatnak, ráadásul 100 ezer forint körül megkapjuk az Asus eeePC 1215B C-50-es változatát, amely szintén említést érdemel. Az Acer üdvöskéjének tehát nincs könnyű dolga, de lássuk, mivel próbálja levenni a felhasználókat a lábukról.


Mint látható, egy egész korrekt csomagot kapunk, amely valójában semmi különlegességet nem tartalmaz a nemrég bemutatott processzoron felül. A memóriát nem feltétlenül muszáj bővítenünk, ugyanakkor, ha gyárilag 4 GB-tal szeretnénk megvásárolni a készüléket, akkor erre is lehetőségünk van természetesen, ráadásul pontosan annyiért biztosítja a kétszeres mennyiséget, amennyi a 2, illetve a 4 GB-os modul közötti különbség. A 320 GB-os merevlemez a csökkenő, de még mindig magas HDD árak mellett jól fest a táblázatban, ahogy a 3G-s modem lehetősége is, amely nagyjából 20 ezer forintos felárat jelent. Sajnos se USB 3.0, se eSATA nem áll rendelkezésünkre a nagysebességű adatátvitelhez, ráadásul a vezetékes hálózati kártya is mindössze 100 MBites maximális sebességet tud, így az Asus eeePC-jével szemben az Acer némi hátránnyal indul, hiszen ott egy USB 3.0-ra azért futotta. Sajnos garancia terén sem áll túl jól a kis Aspire, ugyanis az egy év ma már nehezen elfogadható, főleg akkor, ha a konkurencia kétszer ennyit biztosít ugyanazért a pénzért. Akkumulátor terén ugyanakkor nincs túl nagy gond, hiszen az átlagos hatcellás telep egy ilyen alacsony fogyasztású konfiguráció mellett kisebb csodára is képes lehet, viszont nem árt tudnunk, hogy az Asus egy 15%-kal nagyobb kapacitással rendelkező akksit ad a 1215B mellé. Lassan felesleges kiemelni, de most utoljára azért megtesszük: a gyárilag előtelepített Windows 7 Home Premium természetesen 64 bites.


Akárcsak a csomagolás, a kellékek is szűkösek, a gyártótól megszokott minimalizmus jellemző az Aspire One-ra is, így a 40W-os tápegységen kívül csak olvasnivalókat kapunk.

Utoljára egy 13,3”-os Lenovo Thinkpad Edge járt nálunk AMD Brazos belsővel, amely mind zaj-, mind hőtermelésben elismerésre méltó teljesítményt mutatott fel. Ezzel szemben az egy számmal kisebb és fél számmal gyengébb processzort tartalmazó Acer Aspire One bizony nem egy bajnok. A maximális terhelés mellett mért 93 fok ténye mellett mentségére legyen mondva, hogy halk és a burkolat felé nagyon keveset közvetít a bent felgyülemlett meleg levegőből. Az üresjárati terhelés (amely egy ilyen alacsony órajelű processzornál inkább elméleti, mintsem gyakorlati) mellett is alig sikerült 60 fok alá hűlnie a videokártyával kombinált központi egységnek, ez szintén a leggyengébb eredmény az eddig nálunk járt modern netbookok között.


A Windows 7 értékelése nem lepett meg minket, mindenki tudja, aki kicsit is követi manapság a piac alakulását, hogy ezekben a gépekben messze a processzor a leggyengébb tényező. Mindazon által az átlagos igényekhez még ez a C-60 is hellyel-közzel megfelel, hiszen két magja akár 1.33 GHz-en is képes működni. Ehhez annyi szükséges, hogy a videokártyával kombinált fogyasztás belül maradjon a 9W-on, tehát ha nem kínozzuk a VGA-t, akkor a CPU-nak van még egy kis mozgástere. Amennyiben a Turbo Core névre hallgató technológia működésbe lépne és a központi egység magasabb sebességi fokozatra kapcsol, az integrált videokártya a 400 MHz-es grafikus órajelét 276-ra csökkenti. Normális használat mellett ritkán van lehetősége a processzornak a Turbo Core kihasználására, tapasztalataink alapján a VGA ritkán kúszik le 400 MHz-ről a mindennapok során.

Sajnos a memóriavezérlő maradt ugyanaz az egycsatornás változat, mint korábban volt, ez némileg hátráltatja a videokártyát, hiszen a 80 shader egységhez azért már el kellene a 128 bites sínszélesség, igaz, onnan is megközelíthetjük a dolgot, hogy egy 1 GHz-es kétmagos processzor mellett nem sokra mennénk a megduplázott sávszélességgel. Az viszont biztos, hogy a C-60-ban található Radeon HD6290 jobb teljesítményre képes, mint a C-50-ben lévő HD6250, hiszen az alap 276 MHz-es órajel helyett szinte végig 400 MHz-en „zakatol”, ez az Asus eeePC 1215B-ben gondolkodóknak némi plusz információ – vagy a processzor vagy a videokártya mindig gyorsabb lesz a kis Acerben.





















A 320 GB-os Western Digital merevlemez nagyon szépen tette a dolgát és zajszintje mellett hőtermelésével se volt problémánk. Utóbbi kicsit meglepő annak tudatában, hogy a gép főbb alkatrészei milyen forrók tudnak lenni, amennyiben minden erejüket kihasználjuk. A 320 GB-ot egyetlen partícióként kapjuk meg 10 GB híján, ennyit ugyanis a rendszer elkülönít a Windows helyreállításához.

A kisméretű hangszórókról nem igazán tudunk érdemben nyilatkozni, hiszen annyira gyengén szóltak még az átlaghoz képest is (bár azt jó nagy hangerővel tették), hogy nem erőltettük a kínzásukat. Nyilván nem ezen fog a többség filmet nézni, illetve zenét hallgatni, vagy ha igen, akkor azt úton, fülhallgatóval.


Külsejét tekintve a legújabb Aspire One a korábbi típusok minden védjegyét magán hordozza, így nagy meglepetésre ne számítson senki. A felső burkolaton található kidomborulás ugyanakkor jópofa dolog, némi hangulatot visz az amúgy sem jellegtelen felületbe, leginkább egy vízbe ejtett kavics utóhatását figyelhetjük meg rajta. A gyártó nem bonyolította túl a hátlap leszedését, egyetlen csavart kell kitekernünk és már hozzá is férhetünk minden fontos alkatrészhez, így a merevlemez és/vagy memória bővítés otthon is kényelmesen elvégezhető. Az akkumulátort helyén tartó mechanika viszont nagyon jó, még csak minimális holtjátékra se figyeltünk fel, ráadásul véletlenül esélyünk sincs a telep kiejtésére. Az összeszerelés minősége jó, a fedőlap vékonysága ellenére egész ellenállónak tűnik, viszont a zsanérok idő előtti elfáradásán nem csodálkoznánk, annak ellenére, hogy nagyon kis súlyt kell a helyén tartaniuk.


A billentyűzet hozza a szokásos jó közepes szintet, de a gombok enyhe instabilitása okozhat némi meglepetést az Acer klaviatúrákkal még csak most ismerkedőknek. A gombok eltúlzott mérete gond lehet a kisebb ujjakkal rendelkezőknek, ráadásul a készülék mérete miatt a csuklónkat gyakorlatilag az asztalra, a kézfejünk alját pedig a touchpad mellé kell tennünk, amely elég furcsa és kényelmetlen kéztartást eredményez. Az alsó és felső sorban található gombok magassága szokás szerint eltér a klaviatúra középső három sorában találhatóktól.


A touchpad amilyen pici, annyira kellemesen használható. A jobb és bal gombok ugyanakkor egybeolvadtak és csak a legszélső pozíció az, ahol reagálnak, ráadásul elég nehéz őket megnyomni. Ez legfeljebb azért probléma, mert a jobb gomb műveletét semmilyen multitouch gesztussal nem tudjuk kiváltani, így ehhez kénytelenek leszünk használni a fizikai gombot. Ha egy kicsit összenyomták volna a billentyűzetet, akkor a touchpad is nagyobb felületet kaphatott volna, esetleg a gomb kérdését is máshogy oldották volna meg a szakemberek.


A szokásos csatlakozókat találjuk mindkét oldalon, elhelyezés szempontjából a HDMI-t érdemes lett volna felcserélni az egyik jobb oldali USB-vel, így hátrébb kerülhetett volna. Elöl és hátul teljesen csupasz az a gép, a kártyaolvasót szokás szerint oldalt találjuk. A visszajelző LED-ek tekintetében említést érdemel, hogy a merevlemez állapotjelzőjét kihagyták és tekintettel arra, hogy a 320 GB-os egység zajt nemigen produkál, legfeljebb érezni fogjuk, ha gazdagon dolgozik.

A kijelző az AUO gyárából érkezett és meglepően jó képminőséget produkál. A tükröződő bevonat némileg ront rajta, de kalibrálásra nem volt szükségünk, ami nem rossz, ha az ember nem szeret rögtön a beállítások között matatni (muszájból) a vásárlás után. A fényerő tartomány kellően tág, az alsó két lépcső között talán picit nagy a különbség, de minden napszakhoz, illetve fényviszonyhoz találtunk megfelelő beállítást. A látószögek valamivel jobbak az átlagnál, ezt főleg oldalról vesszük majd észre, alulról és felülről a tipikus olcsó TN panel betegségeivel találkozunk. A kávában található 1.3 MPixeles webkamera képe sajnos nem volt olyan jó, mint a kijelzőé, de kapcsolattartásra bőven elegendő lesz.

Térjünk rá a teszt másik apropójára, magának a C-60-as APU-nak és a benne található Radeon HD6290-es videokártyának a tesztelésére.


Jól látható, hogy a magasabb órajelen járó, viszont egymagos E-240-hez képest sokkal jobb tempóra képes a C-60, olykor a szintén egymagos Sempron V140-nel is felveszi a kesztyűt. Összességében természetesen jócskán elmarad tőle, ahogy a magasabb órajellel rendelkező E-350-től is, de a grafikonokról könnyedén leolvasható, hogy egy használható vasról van szó, főleg, hogy a fogyasztása papíron (a videokártyákat is figyelembe véve) feleannyi, mint az erősebb kétmagosoknak. A PCMark ugyanakkor rávilágított arra a nyílt titokra, hogy amennyiben olyan alkalmazást futtatunk, amely képtelen profitálni a második magból, bizony ki kell várnunk a sorunkat.


Játékok alatt sajnos nem tündökölt a Radeon HD6290, amely nem csak a HD6310-nél közel 20%-kal alacsonyabb órajelnek köszönhető, hanem az 1 GHz-es processzornak is. Kivétel nélkül az összes 3D-s program alatt ezen az órajelen ment a központi egység, de így jártunk jobban, hiszen, ha a 1,33 GHz-en zakatolt volna és a VGA 400 helyett 276 MHz-re veszi le a GPU sebességét, azzal összességében sokkal rosszabbul jártunk volna, ebben biztosak vagyunk. Sajnos azt kell, mondjuk, hogy a C-60 korlátozottan alkalmas csak játékok futtatására, hiszen az első generációs NVIDIA Ion platform szintjét éri csak el, de legtöbbször még azt se. Bár nem ejtettünk még szót róla, de a nagyfelbontású filmek lejátszásával se mkv konténerben, se flash formátumban nem volt problémánk, igaz, utóbbihoz kellett egy grafikus kártyát is munkára bíró böngésző (a Google Chrome és az Internet Explorer utolsó kiadásai kivétel nélkül ilyenek).


Egy valamiben ugyanakkor valóban jól teljesít a kis Aspire, ez pedig az akkumulátoros üzemidő. Három és fél óra az az időtartam, amelyre jó eséllyel minden körülmények között számíthatunk, de alacsony fényerő és minimális terhelés mellett ez az érték akár 9 óra fölé is emelkedhet. Ha filmnézésről van szó, 4 óra ott is garantált.

Az Acer Aspire One 722 nem egy rossz készülék és annak tudatában, hogy a második legolcsóbb ma kapható netbook kategóriáján belül, mindenképpen figyelemre méltó típus. Elsősorban megfizethető ára, az Intel Atom platformnál erősebb architektúrája, illetve a hosszú üzemideje az, ami miatt a vásárlók mindenképpen felfigyelnek tesztünk alanyára. A probléma ugyanakkor az, hogy szinte ugyanennyiért megvehetjük a picit nagyobb kijelzővel, jobb billentyűzettel, illetve touchpaddel, valamint nagyobb akkumulátorral, USB 3.0 támogatással és két év garanciával rendelkező Asus eeePC 1215B-t is. Kétségtelen, hogy 1 GB memóriája, valamint gyengébb központi egysége miatt picit harmatosabb teljesítményt nyújt, de összességében mégis azt érezzük jobb vételnek, nem jelen cikkünk főszereplőjét. Szintén érdekes alternatíva lehet a 15 ezer forinttal drágább Lenovo Ideapad S205, amely már a jóval erősebb E-350-es APU-t tartalmazza, de alacsonyabb üzemideje, illetve az Acerrel megegyező felszereltsége miatt főleg azoknak ajánljuk, akik a Brazos platformnak nem csak az alacsony fogyasztását, de a konkurenciánál érezhetően jobb összteljesítményét is élvezni szeretnék.

Az Acer Aspire One 722-őt az ASBIS Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:
+ halk működés
+ jó kijelző
+ hosszú üzemidő
+ AMD Turbo Core technológia

Kontra:
- a kategóriára nem jellemző módon melegedő központi egység
- a touchpad gombjai nehezen és kényelmetlenül használhatók
- csupán 100 MBites hálózati kártya
- 1 év garancia

Hivatalos honlap: Acer
Vásárlás: iPon webáruház

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Keksz03
2012.02.13. 17:53
érdekelne h hol érint kellemetlenül a 100megás hálókártya a gigabiteshez képest?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. hunmyke
2012.02.13. 18:03
Keksz03, nagyobb mennyiségű adat átmásolása esetén jól jön.
Na meg manapság a 100mbps-os és az 1gbps-os vezérlők ára közt filléres különbség van, most már alapnak kéne lennie az 1gbps-osnak...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. hmmmmm
2012.02.15. 00:44
Nálam pl. jól jön, ha a NAS-omra szeretnék másolni, vagy valamit le szeretnék onnan tölteni. Nem mindegy, hogy 10-12MB/s-kel jön, vagy akár 35MB-tal. Ugye nem mindegy, hogy 20 perc alatt jön le valami, vagy 1 óra alatt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tibaimp
2012.02.15. 19:06
ipari hulladék
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Capritain
2012.02.27. 00:47
funkciógép, ennyi. Vidám elővenni a repülőn-vonaton.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!