iPon Cikkek

Acer Aspire V5 - Amikor egy tablet nem elég

Dátum | 2013. 04. 18.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Régóta adósok vagyunk már a kis V5-ös Aspire-ről alkotott véleményünkkel, hiszen nyár végén már megkaparinthattuk kis időre egy fekete változatot, ám a hibás példánynak köszönhetően nagyjából fotókkal tudtunk volna szolgálni, illetve olyan tényekkel, amelyekhez nem szükséges bekapcsolni a készüléket. Bár rögtön leszögeztük a szerkesztőségben, hogy amint elérhető lesz másik tesztpéldány, rögtön lecsapunk rá, de úgy hozta a sors, hogy a hetek-hónapok csak teltek és a V5 gyakorlatilag teljesen feledésbe merült a Windows 8-nak és a vele szoros összefüggésben lévő új modellek miatt.

Minden rosszban van valami jó ugyanakkor, hiszen a lassan kifutóvá váló kisméretű noteszgép egy csekély, ám észrevehető áresésen ment keresztül az elmúlt hónapokban, ráadásul a hazai fizetőeszköz is kezd magához térni, úgy válik egyre barátságosabbá az árcédula. Még mielőtt rátérnénk a pontos specifikációra, érdemes tisztázni, mi is az az Aspire V5? Az Acer nagyjából egy évvel ezelőtt teljesen szakított korábbi számozási rendszerével és az első Ultrabookjuknál (S3) látott egy betű-egy szám kombinációra tért át. A V5 az új táplálékláncban az alapnál eggyel igényesebb belépő szintet képviseli. A három számjegyből álló utótag a kijelző méretét, illetve a platformot jelöli, esetünkben 11,6”-t és rendes Intel Core architektúrát. Fontos tudnunk, hogy létezik kifejezetten olcsó, AMD Brazos családra épülő verzió is (V5-121), ezeket akár 80 ezer forint alatt is megvásárolhatjuk, így érdemes velünk tartani a következő pár oldalon, hiszen az itt leírtak döntő többsége minden 11,6”-os V5-re érvényes.
 

Nem árulunk el újdonságot azzal, hogy a tabletek márkától függetlenül töretlen népszerűségnek örvendnek és ez a trend az elkövetkezendő egy-két évben biztos, nem fog csillapodni. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy mi szükség lehet egy kis képernyővel rendelkező notebookra a piacon ezekben az időkben? A válasz legalább annyira bonyolult, mint egyszerű, hiszen azoknak, akik a közösségi oldalak és az e-könyvek rabjai, valószínűleg sosem fognak 11,6”-os laptopot venni. Vannak ugyanakkor olyan felhasználók, akiknek fontos, hogy irodában és irodán kívül is produktívak legyenek. Elég csak egy mezei újságíróra gondolni, aki a szerkesztőségben monitorra és billentyűzetre dugva használja a pici noteszgépet a betűkombinációk előállítására, majd megunva az irodai környezetet és engedve a napsugarak csábításának beül egy kávézóba – immáron mindenféle periféria nélkül – és egy csésze kávé mellett folytatja, ne adj’ Isten, be is fejezi a munkát. Nos, az ilyen és ehhez hasonló életet élő emberek nem tudnak mit kezdeni egy tablettel, így számukra a mobilitást továbbra is egy kisebb, könnyebb notebook jelenti.
 

Tesztkészülékünk még a forgalmazás elejéről származik, így nem meglepő, hogy második generációs (Sandy Bridge) Core i3-as processzor lapul a motorháztető alatt. Ez magával hozza a HD Graphics 3000-es integrált grafikus kártyát is, így akinek mindenképpen létfontosságú a 3D-s teljesítmény, az kénytelen lesz rástartolni az Ivy Bridge alapú változatokra. Jó hír, hogy ez minimális többlet költséggel jár, így ha operációs rendszerrel rendelkező gépet tervezünk vásárolni, érdemes az újabb architektúra mellett döntenünk. A ma elvárható dolgokat mind megkapjuk a V5-tel, hiszen van USB 3.0, HDMI, gigabites hálózati kártya, memóriakártya-olvasó, stb. A két év garancia szép dolog, már csak azért is, mert az AMD alapú, fillérekért hazavihető változatokhoz is alapból jár. A négycellás akkumulátorért viszont kár, pláne, mert nagyobbat semmilyen körülmények között nem választhatunk – a hivatalos adatok szerint legfeljebb öt órás üzemidővel kalkulálhatunk, meglátjuk, a valóság mennyire van messze ettől az értéktől. Az 500 GB-os merevlemez ma már nem számít hatalmasnak, viszont megint csak jó hír, hogy a legolcsóbb típusokhoz se kapunk 320 GB-nál kevesebbet.
 

Pici notebookhoz pici csomagolás társul, a minimális szabad helyen pedig csak és kizárólag a legszükségesebb dolgokat kapjuk. Ez azt jelenti, hogy ha operációs rendszer nélkül vásároljuk meg bármelyik V5-öt, akkor a meghajtó programok beszerzéséről magunknak kell gondoskodni. Apró figyelmesség, hogy a cserélhető fejjel rendelkező tápegységhez nem csak a megszokott európai, de a többek között Angliában használt dugaszt is megkapjuk. Bár a termék nem hajlamos a porgyűjtésre, a fényes kijelző megteszi ezt a gép maradék részei helyett is, így jól jön az antisztatikus törlőkendő, amely szintén jár minden változathoz.

Valószínűleg senkit nem lep meg a tény, hogy a kisméretű V5-öt csak és kizárólag alacsony fogyasztású processzorokkal lehet megvásárolni, amely nem véletlen. A vékony házban lévő hűtőrendszer nagyjából ezekkel az architektúrákkal képes elboldogulni olyan zajszint mellett, amelyet a többség még könnyedén elvisel. A gyakorlatban ennél azért egy fokkal jobb a helyzet, hiszen normál használat mellett a ventilátornak szinte a hangját se halljuk, bár ezen egy flash animációkkal tűzdelt weboldal könnyedén „segíthet”. Maximális terhelés mellett se jön zavarba a kis eszköz, visszafogott, de azért bőven hallható morajlással jelzi, hogy itt bizony kemény munka folyik a háttérben. Ilyenkor a készülék alsó felén érezni némi melegedést, de szerencsére a billentyűzet körül minden rendben, így valószínűsíthető, hogy nyáron se lesz komolyabb probléma a klimatizációval. Ami a hőmérsékleti értékeket jelenti, alacsony terhelés mellett nagyjából 50, csúcsra járatva 75 fokkal kell számolnunk.


Bár a Windows 7 szerint egyértelműen a processzor a leggyengébb láncszem, higgyük el, hogy valójában a videokártya az. Bár a CPU-t illetően az 1,5 GHz nem tűnik egy életre való értéknek, ne felejtsük el, hogy az architektúra az egyik legerősebb alatta, ráadásul a Hyper-Threadinget se irtották ki belőle. A videokártya ezzel szemben tényleg csak 2D-s feladatokra ajánlható nyugodt szívvel, amelybe a nagyfelbontású filmek fogyasztása is beletartozik, hiszen ebben szintén nagyon jó az „öreg” HD3000. Maximalistáknak ott van a HD4000-et tartalmazó Core i5-3337U a maga 1,8 GHz-es órajelével, amely a Turbo Boost technológiának köszönhetően akár 2,7-ig(!) is felszaladhat.























SSD-vel sajnos nem kérhetjük a kicsi V5-öt, így be kell érnünk a ma kapható legmodernebb mobil merevlemezekkel. A percenként 5400-at pörgő Hitachi HDD viszont meglepően gyors, ez többek között annak köszönhető, hogy mind az 500 GB egyetlen tányéron foglal helyet. Zajszintje gyakorlatilag elhanyagolható, hiszen csak közvetlen közelről hallható, egy méteres távolságból már csak a ventilátor halk morajlását fogjuk érzékelni.

A mindenféle szabványnak megfelelő, ilyen-olyan speciális alkalmazásokkal felvértezett hangrendszer valójában semmi különlegeset nem nyújt, a legnagyobb fegyvertény vele kapcsolatban az, hogy sztereó. Bár ez egy nagyobb mértékű sértésnek is felfogható, sajnos a kifejezetten olcsó készülékek esetében a második hangszóróval is hajlamos spórolni pár gyártó – márpedig a kis V5-öt kapni fele ennyiért is ugyebár. Egyébként a hangtisztasággal nincs igazán probléma, sőt, a hangerő is elég komoly, nagyon sokáig növelhetjük anélkül, hogy a készülékház elkezdene rezonálni. Filmek és sorozatok nézésére abszolút alkalmas, zenehallgatásra már nem feltétlenül.


Sok mindent lehet mondani az Acer picike készülékéről, azt viszont biztos nem, hogy csúnya lenne. Kategóriájában egyértelműen a pofásabb példányok közé tartozik, főleg ebben az elegáns ezüst színben. A fedőlap alumínium felhasználásával készült, de a többségi tulajdon a műanyagé, ezen nincs mit csodálkozni. Ettől függetlenül meglepően merevnek tűnik azokhoz a készülékekhez képest, amelyekhez utoljára szerencsénk volt ebben a kategóriában és méretben. Egy buszajtók közé csukást aligha élne túl, illetve ráülni se ildomos, de mindenképpen pozitív hatása van a vásárlás utáni pillanatokban. Az igazi kánaán ugyanakkor a gép megfordítása után következik, hiszen egy hatalmas hátlap fogad minket, amely teljes egészében lecsavarozható, így hozzáférhetünk minden számunkra kulcsfontosságú alkatrészhez. Bővíthetünk memóriát, cserélhetünk merevlemezt, így pikk-pakk méregzsákot faraghatunk bármelyik változatból (egy SSD és sok memória csodákra képes). A kártyaolvasó ugyanakkor elég szerencsétlen helyre került, hiszen nem elég, hogy a készülék elején találjuk, még be is süllyesztették, hogy a hozzáféréshez fel kelljen emelni a gépet minden esetben.
 

A billentyűzet teljes egészében elfoglalja a rendelkezésre álló helyet, ami abszolút pozitív hatással van a gépelési komfortra, hiszen az iránygombokon kívül nem találunk összenyomorított billentyűket. Az alátámasztás is abszolút megfelelő, így biztos nem fog fájni, ha egy oldalnál többet kell legépelnünk egyszerre a készüléken. Ami az irány billentyűkön felül némi megszokást igényel, az a fura alakú Enter, amely magyar kiosztás esetén a fordított „L” alaknak egy másik részét foglalja el, az „ű” betűt ugyanis nem a felső, hanem a bal oldali részből alakították ki.
 

A szűkölködéstől mentes klaviatúrának viszont a touchpad látta kárát, hiszen méretét tekintve csupán a kategória átlagát képes hozni, amely azt jelenti magyarra lefordítva, hogy meglehetősen pici. Külön kényelmetlenségi faktornak tudható be az is, hogy az alja nagyon közel került a gép széléhez, valamint, hogy a dedikált gombok hiánya miatt kénytelenek vagyunk az alsó fertályát nyomkodni, ahol az alsó burkolat már meglehetősen vékony. Az érzékenységgel amúgy nincs probléma, így, ha meg tudjuk szokni, hogy a rendelkezésre álló hely karcsú, elleszünk a tapipaddal.
 

Annak ellenére, hogy a V5 viszonylag kicsi, csatlakozók terén nem érezzük ennek negatív hatását, hiszen USB csatlakozóból összesen hármat is kapunk, ráadásul ezek közül az egyik ismeri a 3.0-s szabványt is. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a legolcsóbb változatokkal, a válasz pedig az, hogy semmi, a 73 ezer forintért megkaparintható AMD-s verzió is rendelkezik kék színű csatlakozóval.
 
A kijelző legnagyobb baja az, hogy nem spórolták le róla a tükröződő bevonatot. Bár nem vetekedhet a tableteknél egy ideje hódító IPS panelekkel, a notebookok között könnyedén megállja a helyét az AUO által gyártott TN technológiára épülő LCD. Színhűsége abszolút elfogadható, amely annak köszönhető, hogy alapértelmezés szerint egész közel vannak egymáshoz a különböző színcsatornák, egy átlag felhasználó számára megkockáztatjuk, hogy egyáltalán nem szükséges a beépített kalibráló szoftver futtatása. Látószögei pont annyira vannak rendben, amennyire elvárhatjuk tőle, a panel kis mérete miatt nem fogjuk annyira döntögetni, hogy ez komolyabb problémát jelentsen számunkra – pedig megtehetnénk, ugyanis a kijelzőt 150 fokos szögig lehet hátradönteni, ez szintén ritkaság a kategóriában. Se magasabb felbontású, se IPS technológiára épülő panelt nem választhatunk a kis V5-höz, az AMD-s változatok viszont matt bevonatot kaptak, így sokak számára vonzó alternatívák lehetnek, ha az áruk még nem tette volna azzá őket. Biztos lesznek fanyalgók, akik megemlítik, hogy manapság már a tabletek többsége full HD (1920x1080 pixeles) panelt kap, de a szerencsétlenül működő skálázás miatt Windows 7 alatt inkább hátrány, mint előny lenne a sok pixel. A webkamerával nem voltunk maradéktalanul elégedettek, ugyanis napsütéses használatban is okozott néha meglepetést azzal, hogy inkább a hátteret, mintsem az előtte ülő személyt tekintette fontosnak. Ez nem csak a fókuszra volt kihatással, de a fényerősségre is. A néha előforduló fiaskótól eltekintve nincs vele igazán gond, sötét helyeken is elfogadható teljesítményt nyújt, ráadásul az optika feldolgozási sebessége se lassul le érezhetően.
Nem is annyira rég járt nálunk a Lenovo S400-as Idepadja, amelyben gyakorlatilag ugyanez a processzor teljesített szolgálatot. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy a teljesítménye ismert volt számunkra, így volt mihez viszonyítani a V5-ben lévőt.


Ez okozta néhol a vesztét, ugyanis egy-két helyen a testvér modell látványosan gyorsabb volt, amit nem igazán értettünk – főleg úgy nem, hogy olykor pedig a V5-ben lévő példány kerekedett felül. Túl nagy jelentőséget nem érdemes tulajdonítani a szintetikus teszteknek, ami viszont érdekes, az a Dell ultrabookjában (Inspiron 5423) lévő Core i5-3317U, hiszen ezzel és a nála 100 MHz-cel erősebb 3337U-val szintén megvásárolható a V5-171. A Turbo Boost áldásos hatása néha egészen vad eredményeket szült, de akik tudatosan vásárolják meg az erősebb modelleket, azok ezzel nyilvánvalóan tisztában vannak. A többség vélhetően megelégszik majd a lassabb i3-mal is, bár a szélsebes i5 felára nem olyan vészes, alig 20 ezer forint. Más kérdés, hogy ebből a pénzből vehetünk mondjuk egy SSD-t, amely sokkal látványosabban befolyásolja a mindennapos használatot, mint az erősebb processzor.
 

A videokártyáról nehéz sokadik alkalommal is úgy beszélni, hogy az érdekes legyen, lassan a HD4000-es változat is kifut az Intelnél, így el tudjuk képzelni, hogy az egy generációval korábbi HD3000 3D-s teljesítménye gyakorlatilag irreleváns a mai gépek között. Sajnos nem volt nálunk AMD-s változat, hogy megnézzük, mire képes a Radeon HD 7290, de a jóval lassabb processzor miatt vélhetően nem képes többet nyújtani a HD3000-nél.
 

Bár az Acer által prognosztizált 5 órás üzemidőt sikerült elérnünk (sőt, 20 perccel meg is fejelnünk), átlagos használat mellett inkább 3-4 óra közötti időtartammal érdemes kalkulálni. Az érezhetően lassabb és elviekben takarékosabb AMD Brazos architektúrára támaszkodó V5-121 esetén is ugyanúgy öt órát ír a gyártó, ezt valószínűleg átlagos használattal is képesek hozni azok a verziók.
Jobb később, mint soha elven került másodszorra is a kezünkbe az Acer kisméretű Aspire-je, amelyet elégedetten adtunk vissza a magyarországi képviseletnek. Nem azért, mert annyira szenzációs vételnek számítana a nálunk járt verzió, hanem azért, mert maga a konstrukció kellően erős alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy slágertermékké váljon azok között, akik nem akarnak, vagy esetleg nem tudnak sok pénzt áldozni egy 11,6”-os noteszgépre. Az USB 3.0 támogatás, a két év garancia, az elfogadhatónál egy fokkal jobb klaviatúra, a csendes működés és a könnyű bővíthetőség már a legolcsóbb AMD Brazos alapú változatnál is megvan, így akik képesek kompromisszumot kötni a processzor sebessége terén, azok alig 70 ezer forintért hazavihetnek egy V5-öt. Rossz hír számukra, hogy az AMD-s változatokat kizárólag operációs rendszer nélkül lehet megvásárolni itthon, így ennek felárával még számolnunk kell, illetve azzal is, hogy optikai meghajtó hiányában pendrive-val vagy külső optikai meghajtóval kell megoldanunk a telepítést. Akik viszont rendelkeznek jogtiszta Windows-zal (vagy Linuxot terveznek használni), azoknak érdekes lehet a tesztgéppel egy árban lévő Core i5-3337U processzorral szerelt variáns. Nem lennénk meglepve ugyanakkor, ha az SSD-vel és memóriával bővített AMD-s változat aratná le a babérokat, hiszen valóban egy nagyon izgalmas alternatívát köszönhetünk a személyében. Azt pedig, hogy mekkora az igény a kisméretű noteszgépekre jól jelzi, hogy az Asus kettő, az Acer (a V5-tel együtt) három, a HP, a Sony és a Lenovo pedig egy-egy szériával szintén képviselteti magát ebben a mezőnyben.

A tesztben szereplő Acer Aspire V5-171 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, amit ezúttal is köszönünk!
 
Pro:
+ halk működés
+ USB 3.0 támogatás alap kiépítésben is
+ kategóriájában jónak mondható billentyűzet
+ matt kijelző (sajnos csak az AMD-s változatoknál)
+ könnyű bővíthetőség
+ 2 év garancia
+ felszereltségtől függ, de alapvetően jó ár/teljesítmény arány
 
Kontra:
- csupán átlagos üzemidő
- az AMD-s változatok csak Windows nélkül kaphatók
- a touchpad mérete miatt nehézkesen használható
- a kártyaolvasó némileg szerencsétlen helyre került
 
Hivatalos oldal: Acer
Vásárlás: iPon webáruház
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!