iPon Cikkek

Agents of Mayhem - Jó ügynök volt...

Dátum | 2017. 08. 21.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

A Volition valahol a Saint's Row-sorozat közepén rájött, hogy igazából bármennyi eredeti ötlete van is, soha nem fog tudni versenyezni a Grand Theft Autóval. Úgyhogy erről a tervükről le is tettek, és inkább átmentek teljesen elmebetegbe. Ez a fajta elmebetegség pedig egyre csak növekedett a harmadik résztől kezdve: a negyediket már egyértelműen nem józan ember készítette, a Saint's Row: Gat out of Hellről pedig ez duplán elmondható. Persze, az utóbbi esetében látszott, hogy a fiúk igazából pénzt akarnak szerezni. Újrahasznosítottak egy egész várost, hogy némileg átalakítva, új játékmechanizmusokkal eladják nekünk, de mégis... annyira humoros volt, és annyira érződött benne a lélek, hogy egész egyszerűen elhessegette azt a gondolatot, hogy most itt egyébként nem volt olyan sok idejük (valószínűleg kiadói nyomásra) arra, hogy valami egészen újat adjanak nekünk.
És itt jön a képbe az Agents of Mayhem, amiről viszont már egyértelműen elmondhatjuk, hogy volt rá elég idejük, és azt is, hogy ezúttal nem újra felhasznált dolgokat próbálnak ránk sózni. A kérdés már csak az, hogy működik-e? Mert végső soron az Agents of Mayhem egy nyitott világú játék, aminek a nyitott világában nincs sok minden tennivalónk. Ezen kívül egy olyan játék, melyben ugyan egyszerre három hős között váltogathatunk, akiknek a képességei kiegészítik egymást, még sincs benne kooperatív mód. Sőt, ha nagyon-nagyon kritikusak akarnánk lenni, akkor azt mondhatnánk, hogy az Agents of Mayhem valójában olyan, mintha a manapság divatos hero shooterek sorába szeretett volna beállni, csak éppen valamikor a fejlesztés közepén a Volition rájött arra, hogy ezzel azért mégsem fognak tudni labdába rúgni, és inkább megmaradtak az egyjátékos vonalon. Nagyon sok dolog erre utal: a tizenkét kidolgozott hős, a háttérsztori, a kozmetikai holmik (mikrotranzakciók nincsenek!), és maga az alap játékrendszer. Szóval, mi az igazság?
Nos, az igazságra valószínűleg sosem jövünk majd rá. Mindenesetre a Volition képviselői azt nyilatkozták, hogy már javában a fejlesztés közepén tartottak, amikor a Blizzard leleplezte az Overwatch-ot, és amikor egyáltalán az egész hero shooter műfaj felfutott. Meg azt is mondták, hogy nagyon féltek az olyan összehasonlításoktól, mint amilyeneket ez a cikk is elkövetett eddig. Mivel tényleg több mint három éve dolgoztak az Agents of Mayhemen, így azt nagy valószínűséggel kizárhatjuk, hogy mások házi feladatát nézték volna meg. Hogy egyébként probléma-e, hogy nem másoltak, vagy hogy nem mentek el a multiplayer irányvonal felé, az már egy más kérdés. Mindenképpen érdekes dolog ez, de annyi biztos, hogy az Agents of Mayhem számos pontján látszik, hogy alapvetően ez lehetett a cél. Ettől függetlenül a végeredmény számít leginkább, ami pedig egészen jó, még ha sajnos nem is kifejezetten kiemelkedő. Az Agents of Mayhem tulajdonképpen a Saint's Row világában játszódik, még ha valójában túl sok köze nincs is hozzá, de azért ismerős nevek, utalások fel-fel tűnnek majd.
A történetünk Dél-Korea fővárosában, Szöulban játszódik, amit egyébként szintén a Saint's Row grafikai stílusában, jó sok neonnal és rajzolt objektumokkal jelenít meg a játék. Na, most ebben a városban lép fel a M.A.Y.H.E.M. (Multinational AgencY Hunting Evil Masterminds), vagyis a jófiúk csapata, amit a Gat out of Hellből ismerős Persephone alapított, és amit egyébként az Ultor pénzel - ami az a vállalat, ami a második részben még az ősellenségünk volt, de aztán később mégiscsak nagyjából jó fejek lettek. Az ellenség a L.E.G.I.O.N. (League of Evil Gentlemen Intent on Obliterating Nations) amit egy gonosz tudós vezet, akiről aztán hamarosan később kiderül, hogy egy még nagyobb gonoszt szolgál, és az eredetileg pitiánernek tűnő tervei a gravitáció-manipuláló eszközzel valójában eltörpülnek amellett, amire a nagyfőnök készül. A szemben álló felek nevéből nyilván lehet következtetni arra, hogy itt a történet azért mégsem teljesen komoly, és ez a legjobb benne: olyan az egész, mintha az 1980-as évek hollywoodi kliséit összegyűjtötték volna egy helyre, és mindent megpróbáltak volna kiparodizálni.
És ez jól sikerült. Igen, néha talán kicsit fárasztó a humor, de összességében az Agents of Mayhem (az elődeihez hasonlóan) nem veszi túl komolyan magát, és ez nagyon jót tesz neki. Minden egyes karakter nagyon eltúlzott és karikatúraszerű, és az egy dolog, hogy már maga a játék grafikája is némileg meseszerű, de olyan elképesztően jó átvezetőket készítettek hozzá, amik egy az egyben visszaadják a szombat délelőtti rajzfilm-sorozatok hangulatát. Ezen a ponton pedig már azonnal érezni, hogy bármekkora költségvetésből készült is a játék, és legyen bármennyi hibája, lelke az egészen biztosan van. De, akkor térjünk rá a játékmenetre. Az Agents of Mayhem - mint már említettem-, egyszerre három hőst enged vinni egy küldetésre, akik között egy gombnyomással bármikor válthatunk. Ezek a hősök egyébként érdekes figurák, kezdve a Hollywood néven futó wannabe színésztől (és egykori pornósztártól), a profi focista Red Cardig. Mindegyiknek megvan a maga személyisége, a maga egyedi képességei és fegyverei, és amúgy nagyon szórakoztatóak, csak éppen az a probléma, hogy nem tudunk meg sokat róluk a sztori előrehaladtával.
Igazából mindegyik egy óriási sztereotípia, így az első találkozásnál megtudjuk róluk, amit meg lehet és érdemes tudni. Az első három hős alapból rendelkezésre áll, a többieket pedig küldetések teljesítésével szerezhetjük meg. Talán tizenkét hős esetében (akik között ráadásul folyamatosan váltogatunk majd) nem is lehetett volna jobban kidolgozni a karakterüket, de azért egy kicsit mégis fájó pont, hogy igazából nem bontakoznak ki túlságosan. Ami a tulajdonságaikat illeti, minden hősnél alapvető, hogy egyszerre hármat tudnak ugrani, tehát viszonylag könnyen tudjuk meghódítani a magasságokat, és tudnak a levegőben dash-elni is. Ezen kívül tulajdonképpen mindegyiknek a fegyvere az, ami leginkább megkülönbözteti őt a többitől, szóval az Agents of Mayhem egy nagyon pörgős, a dinamikára erősen építő akciójáték. Ezek mellett mindegyik karakter rendelkezik egy egyedi képességgel, valamint ha elég ellenfelet szétlyuggattunk, akkor feltöltődik a MAYHEM-méterünk, amiből elsüthetünk egy szuperképességet is.
A küldetések között bármikor visszatérhetünk a bázisra, ahol a megszerzett nyersanyagokból új technológiákkal szerelhetjük fel embereinket, valamint egy képességfán fejleszthetjük is őket - ráadásul ezeket a skill pontokat bármikor újra is oszthatjuk, így minden hős-kombinációhoz és helyzethez remekül tudunk alkalmazkodni. Ezen kívül a bázis egy remek kis pihenőhely, ahol kifújhatjuk magunkat a sok lövöldözés között, és cseveghetünk a helyiekkel. Az pedig különösen tetszett, hogy az egész felszerelhetőség és karakterfejlesztés nincs túlbonyolítva. Egyrészt ezt számos más játékban feleslegesnek érzem, másrészt így legalább tizenkét hősön keresztül is jól követhető az egész. Tehát a karakterek rendben vannak, még ha nem is túl mélyek, a történet szórakoztató és jól megjelenített, maga az alapvető játékmenet pedig rendkívül élvezetes, látványos lövöldözésekkel, képességekkel és a hősök közötti váltogatással. Ami viszont nagy probléma, hogy hiába van ott Szöul nyitott világa, az egész valahogy üresnek tűnik. Nincsenek igazából értelmes tevékenységek, nincs interakció a várossal, csak ott van díszletnek. A másik, hogy maguk a küldetések többnyire nagyon egyhangúak: a legtöbbször csak meg kell tisztítanunk, vagy el kell foglalnunk a helyet, és a misszió általában úgy végződik, hogy egy random gerentáltnak tűnő bázison lőjük szét az egyforma ellenfeleket.
Ez pedig nagy baj. Mert hiába találták el a fejlesztők az Agents of Mayhem több részét, egész egyszerűen nagyon gyorsan bele lehet fáradni. Hiába pörgős és élvezetes a lövöldözés, ha az ellenfelek nem igazán fantáziadúsak, és a küldetések egyhangúak. Egyébként érdekes, hogy egy idő után az utóbbi is megváltozik: körülbelül 16-18 órába kerül a történetet végig tolni, és az utolsó harmadára hirtelen sokkal jobb lesz, de kérdés, hogy ki fog eljutni odáig? Ezen kívül jelenleg még technológiai problémák is vannak. Mi PlayStation 4-en teszteltük a játékot, ahol nagyon nem hajlandó a kitűzött 30fps-t tartani, a PC-s kollégák pedig amiatt panaszkodnak, hogy még nagyon komoly hardvereken is hajlamos érthetetlen módon visszaesni a teljesítmény. Pedig egyébként a grafikával nem lenne gond, és a pálya is megfelelően nagy. Remélhetőleg ezen változtatnak majd, és abban is reménykedem, hogy az Agents of Mayhem összességében sikeres lesz, mert egyébként egy nagyon szórakoztató játék, ami körül érezhetően semmi felhajtás nincs. Teljes árat mindenesetre jelenleg nem ér meg, de ha kap egy pici leárazást, akkor mindenképpen érdemes lecsapni rá!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!