iPon Cikkek

Air Conflicts: Pacific Carriers - Légicsaták az óceán felett

Dátum | 2012. 10. 05.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Gyakran puffogtatjuk azt a klisét, miszerint a repülőgép szimulátorok stílusának leáldozott, és bár valóban nem készül annyi belőlük, mint hajdanán, minden évben kapunk belőlük egy-két értékelhető darabot. Mondjuk tehát inkább azt, hogy ez a műfaj jelenleg lélegeztető gépre van kapcsolva, és időnként képes halvány életjelet adni magáról. A hardcore pilóták számára ott vannak a Digital Combat Simulator nevével fémjelzett darabok, valamint a Cliffs of Dover és a Wings of Prey duó, míg a könnyedebb, arcade stílust kedvelők az Ace Combat sorozattal, a H.A.W.X. játékokkal, illetve néhány kevésbé ismert alkotással vigasztalhatják magukat. Utóbbiak közé tartoznak a Games Farm nevű stúdió berkeiben készülő Air Conflicts játékok is, melynek első tagja 2011-ben látta meg a napvilágot. Az igencsak átlagosra sikerült, Secret Wars névre hallgató játék nem vette el a fejlesztők kedvét, akik most előrukkoltak egy újabb darabbal, mely a csendes-óceáni hadszíntérre vezényel minket, ahol az amerikai és a japán flotta vívott élet-halál harcot a II. világháborúban. A PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra is elérhető program nem egy AAA kategóriás alkotás, így szerencsére az ára is alacsonyabb a megszokottnál, a Steamről például 21 euróért lehet beszerezni a játékot.

Egy apró sziget az óceán közepén. Bombázzuk le!
A Pacific Carriers-szel történő ismerkedésünk nem indult zökkenőmentesen, mert bár a játék teljes kontroller támogatást ígért, a program sem a gamepadet, sem a joystickot nem ismerte fel első nekifutásra. Előbbi használatához vagy be kell szereznünk egy Xbox 360-at támogató gamepadet, vagy modok használatához kell folyamodnunk. A botkormány esetében egyszerűbb volt a megoldás, csak a játékvezérlő menüben kellett bűvészkednünk egy kicsit, akinek tehát hasonló problémája van, az ezen a helyen keresse a megoldást. Miután sikerült életet lehelnünk a joystickba, egy újabb megpróbáltatás várt ránk, ugyanis a beállítások menüben igencsak nyögvenyelősen lehetett módosítani a gombkiosztást, ezen a ponton valószínűleg már nagyon sokat csuklottak a fejlesztők. Aki esetleg nem rendelkezik semmilyen játékvezérlővel, az próbálkozhat egérrel és billentyűzettel is irányítani a repülőket, mert ezek egészen jól működnek a játékban. Legalábbis ha az arcade irányítást választjuk a szimuláció helyett, de utóbbit úgyis csak a mazochistáknak ajánljuk. Ugyanis ez a része szinte teljesen használhatatlan a programnak. Nem tudjuk, hogy a programozók repültek-e már valamilyen repülőgéppel, vagy láttak-e már szimulátort, de a játékban szereplő vasmadarak egyáltalán nem úgy viselkednek, ahogy kellene. Értetlenül ültünk a gép előtt, amikor jobbra-balra ringatózó és néha oldalra csúszó repülőkel találtuk szembe magunkat a játékban. Nem kell mondani, hogy a légicsaták inkább frusztrálóak, mint izgalmasak voltak ily módon, nem csoda, hogy mi is hamar átváltottunk az arcade módra. Persze ebben az esetben teljesen valószerűtlenül repülnek a gépek, probléma nélkül gyorsulnak és emelkednek, nagyon nehezen esnek át, de így legalább garantáltak a látványos csaták és a pörgős akció, no meg a kikapcsolhatatlan automatikus célzásrásegítés. Alapvető különbségek azért így is vannak az egyes géptípusok között: a vadászok például pillanatok alatt elérik a végsebességüket és villámgyors manőverekre képesek, a bombázók pedig lomhábbak, cserébe viszont többmázsás torpedókat és bombákat képesek hordozni.

Az első tapasztalatok tehát nem voltak túl pozitívak, de bíztunk benne, hogy maga a játékmenet kárpótol majd minket ezért. És meglepő módon, miután az irányítás problémáit kibogoztuk, egy élvezhető alkotás képe bontakozott ki előttünk. A Pacific Carriers-ben amerikai és japán oldalról is átélhetjük a csendes-óceáni ütközeteket, mivel mindkét fél 2-2 hadjáratot is kapott, bár a másodikat mindig csak akkor tudjuk elkezdeni, ha az elsőt már befejeztük. Ahogy a játék címéből sejteni lehet, a sztori a repülőgéphordozók csatái körül forog, amerikai oldalon a USS Enterprise, a japánoknál pedig az Akagi „főszereplésével”. Az egyes hadjáratok öt-öt nagy, valós történelmi csatát tartalmaznak, mint például Pearl Harbor megtámadása, a Midway-i csata, vagy épp a japán szigetek bombázása (Doolittle-akció). Dicséretet érdemel, hogy a játékban szereplő küldetések viszonylag változatosra sikeredtek. Minden repülőgép típusnak lehetősége van szerepelni, a vadászokkal a hordozót kell védenünk, a bombázókkal torpedótámadást intézünk az ellenséges hajók, tengeralattjárók ellen, időnként még felderítő repülés is szerepel a napi programban, aminek az a célja, hogy megtaláljuk a célpontot az óceánon. A változatosságot növeli, hogy gyakran egy misszión belül is változnak a parancsok és a vezetett gépek. Előfordult olyan, hogy bombázóval indultunk útnak, ám időközben rádióadás érkezett, hogy támadás érte a hordózót, így át kellett pattannunk egy vadászgépbe, hogy megritkítsuk az ellenséges vasmadarak tömegét. Sokszor azért is váltani kell a gépek között, mert egy húzósabb küldetésnél gyorsan kifogyhatunk a lőszerből, szemben az AI vezette gépekkel, amelyek mindig jobban takarékoskodnak a munícióval.

Egy ronccsá lőtt vadászgép rendel...
Bár nagy szerepe nincs, a küldetések elején lehetőségünk van arra, hogy mi magunk válasszuk ki a gépek fegyvereit, illetve eldönthetjük azt is, hogy melyik pilóta üljön be a madarakba. Előbbi esetében azt tapasztaltuk, hogy felesleges túlbonyolítani a dolgot, egy gép mindig legyen tele gépágyúkkal, egy másik pedig torpedókkal és bombákkal, így nem érhet bennünket nagy meglepetés. Ami a pilóták kérdését illeti, a papíron jól hangzó játékelem szerint minden pilóta tapasztalati pontot szerez a csaták során, illetve egy idő után kap egy passzív képességet is. Sajnos ennek nagy jelentősége nincsen, ugyanis az AI magától semmire sem képes, akármilyen tapasztalt is. Ha végre kell hajtani egy feladatot, akkor mindenképpen át kell vennünk az irányítást a gép felett és nekünk elvégezni a piszkos munkát, mert az AI nem fogja megtenni. Az egyetlen, amit elvárhatunk tőle, hogy magasabb szinten tovább tud életben maradni. Arra figyeljünk, hogy mindig legyen elég pilótánk, mert ha nagyok a veszteségeink, akkor előfordulhat, hogy kifogyunk belőlük, akkor pedig ki vezeti majd a gépeket? Ha nagyon megfogyatkoznának az embereink, akkor ajánlott megcsinálni pár mellékküldetést, amik a fő csaták mellett jelennek meg a térképen. Ezek egyszerű, nem kötelező feladatok (légi járőrözés, adott hely bombázása, felderítés), de jutalmul újabb katonákat kaphatunk értük.

Ha a végére értünk a körülbelül 10-12 óra játékidőt kínáló hadjáratoknak, további csaták várnak ránk a többjátékos módokban, illetve a Survival nevű lehetőségben. Utóbbi, mily meglepő, egy horda mód, ami úgy látszik már a repülős játékokból sem maradhat ki. A dolog szépséghibája, hogy más programokkal szemben ez nem egy kooperatív megmérettetés, csak egyjátékos mókáról van szó. Viszont érdekes módon ebben nem repülőgépet kell vezetnünk, hanem egy hajó légvédelmi lövészének szerepet kell átvennünk, és lelőni a hullámokban bombázó ellenséges gépeket. Egyedül játszva ez nem valami izgalmas, tipikusan olyan játékmódról van szó, amit az ember egyszer kipróbál, aztán megy vissza repülni. Ezt megtehetjük a multi keretében is, amiről még nem esett szó. Nem mondanánk, hogy ezen a téren nagyon kitettek volna magukért a fejlesztők, hiszen egy kivételével csak az alap játékmódokat találhatjuk itt. Deathmatch, Team Deathmatch, Capture the Flag, túl sok magyarázatot nem érdemelnek, hiszen ezerszer láttuk már őket. Az egyetlen érdekesség a Carrier Battle, amiben két hordozó csap össze. Minden játékos választhat magának egy repülőgépet, amivel aztán el kell süllyeszteni az ellenséges hajót, illetve megvédeni a sajátját. Élvezetes csatákat lehet vívni ennek keretében, csak az a kár, hogy mindössze 8 főt támogat a multi, pedig egy ilyen nagy ütközethez jobban illene legalább dupla, vagy épp tripla ennyi. Az egyjátékos mód küldetésein látszik, hogy milyen lenyűgöző tud lenni egy hatalmas csata, ahol egy egész flotta és tucatnyi gép csap össze az ellenséggel. Nyolc emberrel sokkal szegényebb ez az élmény.

Nem díjnyertes a grafika, de azért vannak hatásos pillanatai a játéknak
Grafikai szempontból csak annyit mondhatunk, hogy az árcédulához mérten nem egy csúcskategóriás alkotásról van szó. A legtöbb repülőgépes játékhoz hasonlóan a Pacific Carriers-re is jellemző, hogy míg a magasból egészen impresszív a látvány, a földhöz közelebb már kibuknak a hiányosságok. Ugyanakkor a tény, hogy a program nagy része az óceán felett játszódik sokat dob a látványon, mivel a víz modellezése egészen jól sikerült. De például a Pearl Harbornál, vagy Midway-nél lezajló csata esetében már látszódik, hogy a szigetek felszíne és tereptárgyai nem kaptak túl sok figyelmet a grafikusoktól. A repülőgépek modelljei egy fokkal szebbek, ezek részletességébe nem is nagyon szeretnénk belekötni, hacsak abba nem, hogy a pilótafülke nézet csak hellyel-közzel került kidolgozásra. Egyes kijelzők és műszerek például nem működnek, csak dísznek vannak ott, míg a többiek megfelelően funkcionálnak. Egy arcade játéknál ez persze nem gond, hiszen a repüléshez nincs ezekre szükség, de ha már ott vannak, örültünk volna neki, ha használhatóak lennének. Összességében a látvány legszebb része a vízi flotta megjelenítése, aminek védelmezésére felesküdtek a pilóták. Nagyon jól néz ki a hordozókból, cirkálókból és rombolókból álló hajóhad, különösen akkor, amikor egy nagy csata közepében vagyunk. Ilyenkor mindenfelé légvédelmi tüzek szaggatják az égboltot, ágyuk dörögnek, miközben repülőgépek dongják körül a hatalmas monstrumokat.

Az audió szekció sajnos elég harmatos, legyen szó akár a szinkronról, akár a zenékről. Előbbi csak szimplán átlagos, egyetlen kiemelkedő teljesítményt sem hallottunk. A zenék esetében azt véltük a legnagyobb problémának, hogy sok a témához nem illő darab, melyek stílusukat tekintve inkább illenek egy modernebb korban játszódó alkotáshoz. Pedig önmagukban ezek sem rossz zenék, csak mi nem ebben a játékban szerepeltettük volna őket. A hangeffektek viszont gyengék, a repülők és a fegyverek hangjában sem éreztük azt az átütő erőt, amire számítottunk.

A cél: megvédeni a midway-i bázist. Jó vadászatot!
Az Air Conflicts: Pacific Carriers kétségtelenül jobban sikerült, mint Secret Wars nevű elődje, de sajnos még így is csak a tisztes iparos munka kategóriába tartozik.  Ez persze nem jelenti azt, hogy egy rossz játékról lenne szó, hiszen a változatos küldetések itt-ott képesek jól megragadni ezeknek a masszív csatáknak a hangulatát, ilyenkor pedig élvezetes a játék. Viszont a mostohán kezelt játékvezérlőktől kezdve az átlagos látványvilágon keresztül, igazából egy olyan területe sincs a játéknak, ami kiemelkedő lenne. A csökkentett árat is figyelembe véve így csak az elkötelezett szobapilótáknak ajánljuk a játékot, a többiek valószínűleg nem emiatt fogják megszeretni a stílust.


Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. langward
2012.10.05. 10:43
tragédia az irányítás...!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. kullo1
2012.10.05. 10:56
totál megöli a játékot...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Kaibasa
2012.10.05. 16:58
ha esetleg arcade módban bill+egér kombóval lehetne irányítani, de így borzalmas
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. dragon83
2012.10.05. 18:14
Kaibasa, hiszen lehet. Csak állítsd mouse-ra az options-ben az irányítást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Kaibasa
2012.10.05. 20:36
Igen, az megvolt, viszont én valami olyasmire gondoltam, mint pl. a BF3 jetek irányitása, hogy gáz/fék és (nem tudom pontosan mi a szakkifejezés rá) oldalazni De persze, lehet, hogy nem hagytam elég időt hogy megszokjam
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. sensejke
2012.10.07. 09:09
Az irányítás valami szörnyű még gamepad-el is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. drinker
2012.10.07. 09:34
Lehet bill + egerrel iranyitani!
De valaki azt mondja meg, hogy lehet anyahajora leszalni a gepekkel?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. dragon83
2012.10.07. 11:20
@drinker: szépen irányba állsz a leszállópályával, lelassítasz kb 150-170 km/h sebességre. G billentyűvel kinyitod a futóművet és lassan leereszkedsz. Amint földet érsz, leveszed 0-ra a sebességet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. paczizsigm...
2012.10.07. 13:38
Jónak tűnik a game, csak tudni kell jól beállítani

Valaki esetleg tudja hogy lehetne vele multizni? Nekem nem ad be szervert.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!