iPon Cikkek

Air Conflicts: Secret Wars - Vasmadarak

Dátum | 2011. 07. 13.
Szerző | Lawrence_Benson
Csoport | JÁTÉK

Wings of Prey, IL-2 Sturmovik, Blazing Angels, Heroes Over Europe, Red Baron. A második világháború levegőben vívott ütközeteit nem sok játék eleveníti meg, s ha érdekes, igényes darabot keresünk, akkor a kör tovább szűkül. Évi egy, legfeljebb két alkotás, mely méltó arra, hogy számítógépünk, vagy konzolunk lemezmeghajtójába engedjük, mindez nem is csoda, a dogfighter játékok nem a széles közönségnek készülnek, nem beszélnek róluk hónapokkal a megjelenés előtt, és a sajtó sem sztárolja őket. Pedig rettentő hangulatosak. Nem kell a vadászgépek szerelmesének lenni ahhoz, hogy ezeknek a gyönyörű szerkezeteknek a világa elvarázsoljon minket, mérnöki csoda minden példányuk, teljesítik az emberiség valaha volt legnagyobb vágyát, a felhők fölé emelnek minket, s elrepítenek oda, ahová csak kívánjuk.

Milyen kár, hogy ezeket a gyönyörű gépeket háborúra használjuk
Uralják az eget, harcolnak országukért, népükért, vezetőjükért. Ők a második világháború gyilkos vasmadarai. S ez a játék róluk szól. A Bitcomposer Games, a Kalypso Media és a Games Farm szerelemgyermekeként megszületett Air Conflict: Secret Wars a náci Németország elleni harcok egy új oldalát mutatja be nekünk. Dorothy Debrec bőrébe bújva a magasba emelkedünk, ám ezúttal nincs olyan katonai irányítás, ki megszabná, mit csináljunk, s hova menjünk. Dorothy, vagy ahogyan barátai hívják, DeeDee szabadúszó pilóta, alkoholt és fegyvert csempész nyugatról a megszállt országokba, így segítve az ellenállást, félteni pedig nem kell őt, vagány csaj, tud magára vigyázni, s elboldogul a legnagyobb, legpusztítóbb vadászgépekkel is. Kalandjaiba akkor csöppenünk bele, mikor újra hírt kap apjáról. Az idősebb Debrec az első világháború kitüntetett tisztje volt, ám egy sötét éjszakán repülőgépe eltűnt a radarról, a légierő nem magyarázta meg az esetet. Hősnőnk szerint valamit titkolnak előle, s hamarosan rájön, hogy mi az. Fel kell hát vennünk a pilótakesztyűt, s követni a nyomokat, ám Hitler seregeivel az égen mindez nem lesz könnyű, rengeteg akadály és harc vár ránk, mielőtt célunkat elérjük.

Gorillák a ködben, vagyis nehézbombázók a felhők között
A játék képregényes átvezetők formájában vezet be minket a nyomozás részleteibe, a kalandok során pedig nem vagyunk egyedül, velünk lesz többe közt Tommy Carter, apánk régi barátja, és Clive Greer, az alkoholproblémákkal küzdő, neves repülőgépmérnök is. Azok számára viszont van egy rossz hírünk, akik egy profi repülőgép-szimulátort várnak az Air Conflicts: Secret Wars-tól, a játék ugyanis egy teljesen laza, árkád stílusú akció, köze sincs a valósághoz. Úgy manőverezhetünk ezekkel a hetven éves vaskoporsókkal, mintha a legmodernebb vadászgépek lennének, az alig néhány perc alatt teljesíthető, rövid küldetések pedig inkább a gyors, pörgős akcióra vannak kihegyezve, mintsem a komoly részletességre. Indulás után már azonnal kezdődnek is a légi csaták, egyenként szedjük le a nácikat, bombáink szétszabdalnak bármilyen földi állomást, fordulunk néhányat, s máris büszkén térhetünk vissza a támaszpontra, a gép landol helyettünk, nem kell semmivel foglalkozni, a főszerepet itt a botkormány, s a ravasz kapta, minden más csak díszlet.

Attól függetlenül, hogy gépünkre olyan elemi dolgok sincsenek hatással, mint a gravitáció, a fizika, vagy az időjárás, s maga a játék is megtagad mindent, mely egy kevés nehézséget vinne a kalandjainkba, a bevetések meglepően szórakoztatóak, ki tudják tölteni szabadidőnket. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy beesteledett, s már harmadik, negyedik nagy küldetéssorozattal is végzett, nem izzadt bele egyik feladatba sem, csak repkedett egy jót Európa felett, tucatjával semmisítve meg a németek haderejét, nevetve, sokszor oda sem figyelve igazán. Az Air Conflicts-tól nem szabad elvárni semmi mély dolgot, aki nem támaszt felé nagyobb reményeket, az csalódni sem fog, sőt, jól érzi majd magát vele, középkategóriás cím létére a játék remekül megállja a helyét, főleg ezekben a megjelenésekben szegény, fülledt nyári hetekben tud jó szolgálatot nyújtani.

DeeDeenek aztán mindegy, milyen felségjel alatt repül
Ezt a könnyű, laza vonalat az irányítás is csak tovább egyszerűsíti. A kontroller X és Y gombja szolgál a sebesség növelésére, illetve csökkentésére, a bal karral lehet manőverezni, az A gomb a gépágyú, a B pedig a bomba, vagy típustól függően, a rakéta. Ennyi, s nem több azon gombok száma, melyet meg kell jegyeznünk a sikerhez, rajtuk kívül csak az adrenalint aktiváló gombot fogjuk használni, hatására pár másodpercre belassul az idő, pontosabb, halálosabb lövésekhez segítve minket. Jó hír pedig, hogy aki szereti bonyolítani a dolgokat, az választhat egy másodlagos kiosztást is: a simulation névre keresztelt beállításnál az oldalirányú fordulásra használható két ravaszra is figyelnünk kell, maguk a manőverek pedig így nehezebbé válnak, külön kell ugyanis, hogy kezeljük a gép horizontális, illetve vertikális kormányzását, a kezdőknek nem lesz könnyű dolguk vele, de a nevével ellentétben ettől még nem lesz élethű szimuláció a dologból.

Múltidézés és I. világháborús kalandok, Air Conflicts módra
Kalandjaink 1941-ben kezdődnek, Líbiában. Miután sikerrel vesszük fel a harcot Rommel seregei ellen, a sors Azerbajdzsánba, Jugoszláviába, Lengyelországba, Franciaországba, majd Szlovákiába vet minket, segítenünk kell az ellenállást, hol a németek, hol az oroszok ellen harcolva, de a finálé sem okoz majd csalódást. Sikerül megtudnunk az igazat apánkról, Szerbiát elhagyva azonban még nem térhetünk haza, 1945 kora tavaszán megkezdődik Berlin bombázása, a németek az utolsókat rúgják, a dicsőségből nem maradhatunk ki magunk sem, édes a bosszú, égjen ez a fertő. A végigjátszás során pedig nem kevesebb, mint 47 küldetés vár ránk, 20 különböző helyszínnel, s érdekesség, hogy a nagyobb városok felett egy visszaemlékezésekből táplálkozó, flashback mission is vár ránk, elrugaszkodhatunk a jelentől, újraélve a múlt valamely nagy csatáját.

A játék annyira nem veszi félvállról a háborút, hogy ne vonultasson fel korhű légiflottát, a kampány során 15 repülőgépet vezethetünk, ami pedig külön öröm, hogy kivétel nélkül mindegyiknek van belső nézete is, a pilótafülkéből minden csata izgalmasabb. A brit légierő a Spitfire MK IX, a Sopwith Camel, a Gloster Meteor és a De Havilland Mosquito modelleket vonultatja fel, a szövetséges hadműveleteket három amerikai gép segíti, a B-25 Mitchell, a Bisnovat-5 és Zenith Z6A. A szovjetek az IL2 Type 3, az Illyushin DB3 és a Lavochkin 5 repülőkkel indulnak csatába, a legnagyobb erőket pedig a németek mozgósítják, a JU-87B Stuka, a Messerchmitt BF109, a Messerchmitt 262, az Albatros DV, a Hortan HO 229 és a Heinkel 111 mind náci gyárból került ki, de mi is vezethetjük őket. Azt pedig, hogy melyik géppel szeretnénk csatába indulni, a küldetés előtt választhatjuk ki. Minden modellnek különböző képességei vannak, az egyik bombázásra, a másik dogfightra, a harmadik pedig lopakodásra lett kifejlesztve, nem mindegy, hogy mikor melyik mellett döntünk.

Pilótanézetből minden egy kicsit jobb
Látvány tekintetében a játék gyenge közepes értékelést érdemel, a minimumnál alig mutat többet. A különböző napszakoknak, illetve az eltérő helyszíneknek köszönhetően az elénk táruló világ kellően változatos, de azon kívül, hogy a felszín nem annyira maszatos, és közel se olyan kidolgozatlan, mint sok más hasonló játékban, sok dicsérő szót már nem tudunk mondani. A kép életlen és élettelen, sok helyen látni homályos, alacsony kontrasztú, kidolgozatlan részeket, illetve hibák is vannak bőven, az épületek sokszor szó szerint világítanak, hogy a design hiányosságairól ne is beszéljünk. A játék vagy ötféle betűtípust használ, a naplóban Comic Sans, a feladatleírásokban Courier, a töltőképernyőn lévő tippekben pedig Times New Roman készlettel kell szembesülnünk, küldetéseink segédanyagait aztán citromsárga, vagy élénkpiros színnel szedik, hogy biztosan megőrjítsenek minket.

Vannak azért nagyon szép pillanatai a játéknak
A hangok nem valami erősek, bár itt főleg a zene, ahol a legnagyobb gondot érezzük. Durva izgalmat sugalló betétdalok üvöltenek, annyira dinamikus és magasztos a zene minden másodperce, hogy úgy érezzük, bármelyik percben szétrobbant minket a feszültség, milyen kár, hogy akkor se csitul, ha kéne neki. Körülöttünk száz kilométeres körzetben nincsen senki, teljesen nyugodtan szállunk, átadva magunkat a szellőnek, és a szabadságnak, miközben a dallamok szüntelenül szaggatják hangfalainkat. Ha már a nyugodt perceinkben hozzászokunk ehhez, akkor a tényleges összecsapásoknál már nem sokat dob a levesbe, a játék attól lett egyhangú, hogy túl izgalmas akart lenni, micsoda gyönyörű anomália ez. A játékélmény viszont ettől függetlenül egyáltalán nem rossz. Ahogyan a cikkünk elején is írtuk, az Air Conflicts egy laza kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató akciójáték lett, teljes mértékben fogyasztható, s ha belátjuk azt, hogy ez egy közel sem olyan komoly cím, hogy a hibáin komolyan fennakadjunk, akkor jól fogunk szórakozni vele, ez garantált.

Szükség van ilyen címekre. Főleg nyáron. Az Air Conflicts: Secret Wars nem egy keményvonalas repülőgép-szimulátor, hamar végigjátszható, de azt a két estét, amíg a kalandok tartanak, tényleg élvezni fogjuk, a könnyű irányítás és a gyors küldetések pedig azokat is elcsábítják majd, akik teljesen újoncok a stílusban. A legjobb benne, hogy ha kihagyjuk, nem veszítünk semmit, de ha teszünk vele egy próbát, akkor valami újat, valami jót fogunk tapasztalni, ez egészen biztos. S ezt az értékelést most ne lehúzásnak tessék venni, a játékot így szeretjük, a maga 50%-os, közepes módján.


Platformok: PC, PS3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. micu13
2011.07.13. 14:38
Második oldal második kép.. azok ott piramisok? Belső nézetből nagyon hangulatosnak tűnik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. otiq
2011.07.13. 14:43
Azt nem értem, hogy a ma futó két nagyobb világháborús repülős játékhoz, az Il-2 Cliffs of Doverhez és az I. világháborút feldolgozó Rise of Flighthoz nem írtatok ilyen értékelő cikket, ehhez meg igen, de minek?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Csaber
2011.07.13. 15:34
Én a pc-és verziót toltam , én kicsit keveslem a kapott százalékot bár a 60-65% többet nem ér , van multi és maximum 8 fő Lan-on is tolhatja egymás ellen .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. bigz
2011.07.13. 19:04
Red Baron miota II.VH?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. hulioszeza...
2011.07.14. 08:55
"Az idősebb Debrec az első világháború kitüntetett tisztje volt, ám egy sötét éjszakán repülőgépe eltűnt a radarról, a légierő nem magyarázta meg az esetet."
Az első világháborúban gyakoriak voltak a radarok?

"szovjetek az IL2 Type 3, az Illyushin DB3 és a Lavochkin 5 repülőkkel indulnak csatába,"

Ne legyél már ennyire anglomán! Az elipszilonos jével írt Iljusin-tól beszartam (persze h val a névben)! Vagy leírod oroszul Ильюшин vagy magyarul Iljusin. De ez az angolból visszafordított álmagyarított verzió... Ugyanez Lavocskin.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Zelbacsi
2011.07.15. 07:25
Ez már az angol nyelven nevelkedett generáció, nem a magyaron és a ruszkin
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dragon83
2011.07.15. 09:52
Hulioszezár, nincs itt semmilyen "angolból visszafordított álmagyarított verzió". A leírt szavak a gépnevek angol megfelelői. Nem ez volt az első, és nem ez az utolsó, hogy a cikkekben a játékban lévő angol kifejezéseket használjuk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. atti2010
2011.07.16. 19:12
hulioszezarSzerintem még a másodikban is nagyítóval kellett keresni, hatalmas történelmi tévedésben van aki írta.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. szabtam
2011.07.18. 03:07
van-e benne szabad repülés? olyan, mint a hawx-ben.
és ha igen, az az elejétől nyitva van-e, vagy csak a teljesített küldetések/ pályák válnak azzá?
sokkal jobban szeretek simán árkád módon repkedni, mint az idióta küldetések, ahol valószerűtlen módon 5 mp-enként le kell lőni 2 gépet, 3 földi célpontot. legalábbis a hawx-ben kis túlzással, de így van...

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!