iPon Cikkek

Aki másnak vermet ás - A würzburgi hazugságkövek

Dátum | 2017. 10. 19.
Szerző | Freelancer
Csoport | SZÓRAKOZTATÓ

Bár eleinte Würzburg lakói és a tanári posztokat elnyerő tudósok kifejezetten örültek annak, hogy 1402-ben a városukban egy, megannyi diákot vonzó egyetem kezdte meg működését, a kezdeti lelkesedésük hamar lelohadt, mivel hamar kiderült, hogy az új jövevények java inkább akasztófára, mintsem tanult bölcsek előadására való. A zabolázatlan, családjuk vagyona miatt jövőjüket diploma nélkül is biztosítva látó ifjúk többnyire a legkevésbé sem törődtek azzal, hogy tudásukat gyarapítsák, hanem inkább a helyi fürdőkben és csapszékekben mulatoztak, vagy kockázással, esetleg a szebbik nem tagjainak hajkurászásával ütötték agyon az időt. Ez már önmagában is súlyos gondot jelentett, ám az oktatók amúgy sem egyszerű helyzetét még tovább nehezítette, hogy a finanszírozás körül is egyre csak sokasodtak a problémák, ami azzal járt, hogy jó esetben késve, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem kapták meg jól megérdemelt bérüket. A rövid időn belül hírhedté váló tanintézményben uralkodó állapotokat ékesen szemlélteti, hogy első kancellárját, Johann Zantfurtot egy iskolaszolga tisztázatlan okok miatt se szó, se beszéd leszúrta 1413-ban. Ezután az amúgy is veszett hírnévnek örvendő iskolába egyre kevesebben akartak járni, ami emiatt 1415-ben végül bezárta kapuit. Ezért, amikor 1582-ben a város hercegérseke, Julius Echter von Mespelbrunn úgy határozott, hogy feltámasztja az egyetemet, akkor az ott dolgozók különösen nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy véletlenül se üsse fel a fejét a lázadás szelleme. Ez persze azzal járt, hogy a professzorok között jócskán akadtak olyanok, akik ugyan vitán felül az általuk oktatott szakterületek nagyjai közül kerültek ki, de nem igazán voltak nyitottak az új ötletekre. Ráadásul a konstruktív, a szellemet élénkítő vitákat is megengedhetetlen, sőt, fölösleges és káros ostobaságnak tartották.
Az egyetemet ábrázoló rajz.
Az orvosi fakultás dékánjának sokak által irigyelt posztját 1725-ben betöltő Johann Bartholomeus Adam Beringer sem sokban különbözött megcsontosodott kollégáitól, ám nagyságrendekkel elviselhetetlenebb volt náluk, mert velük ellentétben nem kizárólag a tanszékét érintő kérdésekben hallatta a hangját, hanem más témákban is megfellebbezhetetlen, pökhendi magabiztossággal közölte a véleményét. Kollégái közül leginkább a földrajzot és matematikát tanító, kiugrott jezsuita, J. Ignatz Roderick és a komoly tekintélyt adó titkos tanácsosi rang birtoklása mellett az értékes kötetekkel teli könyvtár felett őrködő Johann Georg von Eckhart unta a gőgös tudós már-már kényszeres okoskodását. A kiváló cimborák bizalmas beszélgetései során gyakran előkerült, hogy valahogy meg kéne leckéztetni a felfuvalkodott pávakakast, de sokáig semmit sem tettek ez ügyben. Mígnem, a ki tudja hányadik letorkollás után arra jutottak, hogy ha tovább tűrik Beringer stílusát, akkor nem tudnak többé a tükörbe nézni, tehát lépniük kell.
Az összeesküvők terve körmönfontabb nem is lehetett volna. Beringerről köztudomású volt, hogy élénken érdeklődik a fosszíliák iránt és semmire sem vágyik jobban, mint, hogy egy átfogó munkával tisztázza azok eredetét. A kövületek körül ebben az időszakban ugyanis teljes volt a káosz. Akadtak, akik a bibliai özönvíz során elpusztult állatok maradványainak tartották a leleteket, míg mások vitatták, hogy azok valaha is élőlények lettek volna, inkább Isten tréfáiként, vagy a játékos természet példáiként hivatkoztak rájuk. Az ügyes kezű Roderick ezért kőállatkákat faragott és társával együtt mindenbe beavatta az egyik tanulót, a szabadidejében hébe-hóba Beringernek dolgozó, de kenyéradóját nem igazán szívlelő Christian Zangert, aki vállalta, hogy elrejti a szobrocskákat az ásatások helyszínén. Ezután vagy ő tett úgy, mintha valami fontosra bukkant volna, vagy a tréfáról mit sem tudó, pénzüket hozzá hasonlóan kiegészítő társai találtak rájuk, majd egyből Beringerhez szaladtak. A férfi alig akart hinni a szerencséjének, és annak ellenére, hogy a leleteken jól látszottak a szerszámok nyomai, ő már-már fanatikus hevülettel vetette rájuk magát. A jezsuita, a könyvtáros és a tanuló jót nevettek a professzoron és, hogy ráébresszék arra, hogy becsapták, egyre furcsább kreatúrákat alkottak, sőt, hogy biztosan kiderüljön a turpisság, pár darabra latin, héber és görög betűket véstek. Mérhetetlen meglepetésükre azonban a dékán még ekkor sem ébredt rá, hogy beugratták, hanem, bár egyéb opciókat is számításba vett, azokat sorra megcáfolva azt kezdte hangoztatni, hogy a köveket egyedül a Teremtő helyezte a földbe. A hármasfogat tagjai ekkor már pukkadoztak a kacagástól, ám hamar az ajkukra fagyott a mosoly, mert Beringer bejelentette, hogy nemsokára könyv formájában fogja összegezni és a világ elé tárni a tapasztalatait.
 Épen maradt hazugságkövek. A kép MWAK tulajdona.
Miután nem megalázni, csak megfricskázni akarták pályatársukat, Roderick és Eckhart óvatosan elhintették, hogy a kövek hamisítványok, de mivel nem árulhatták el, hogy ők készítették a jókora szenzációt keltő ál-kövületeket, a megviccelt tudós azzal vádolta őket, hogy kizárólag azért terjesztenek efféle képtelen hazugságokat, mert sárba akarják rántani az évek kemény munkájával megszerzett hírnevét. Emiatt, akárhogy is küzdöttek a tréfamesterek, 1726-ban megjelent Beringer Lithographiae Wirceburgensis címet viselő kötete. Ennek bizarr érdekessége, hogy miközben szerzője sűrűn utal arra, hogy a leletek gyanúsak, mégis, képtelen levonni a megfelelő következtetéseket. Ezért mindig visszakanyarodik ahhoz az elképzeléshez, hogy kincseinek igaziaknak kell lenniük, mivel lehetetlennek tartja, hogy unatkozó bajkeverők ennyi időt és energiát szántak volna arra, hogy a bolondját járassák vele.
Azt, hogy Beringer végül miképpen jött rá arra, hogy rút játékot űztek vele, alighanem sohasem tudjuk meg. Bár egy legenda szerint csak hosszú évekkel műve kiadása után ébredt rá a szörnyű tévedésére, amikor a saját, héber betűkkel írt nevét olvasta ki egy kövön, ennek a mégoly drámai történetnek hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Hiszen, egyrészt nehezen hihető, hogy az alapos tudós ne vizsgálta volna át alaposan kincseit, másrészt a csekély számú megmaradt feljegyzés és peres irat szerint már pár hónappal a kötet megjelenése után tudatosult benne, hogy rászedték. A gyanú egyből a korábban gyanúsan viselkedő ex-szerzetesre, illetve a mókás kedvű könyvtárosra terelődött és mivel érezték, hogy szorul a nyakuk körül a hurok, megvesztegették Zangert. Cinkosuknak a beígért summa fejében azt kellett volna hazudnia a bíróság előtt, hogy a doktornak szintén sokat dolgozó Hehn fivérek, Nikolaus és Valentin állnak a dolog mögött. A fiúnak azonban nem volt gyomra ahhoz, hogy derékba törje két, teljesen ártatlan diák életét és ezért megbízói mérhetetlen csalódottságára töredelmesen bevallotta az igazságot. A vádlottak ekkor taktikát váltottak és abban bízva, hogy ha őszinték lesznek, kisebb büntetést fognak kapni, elmondták, hogy Beringer elképesztő arroganciája miatt jöttek ki a béketűrésükből, majd hosszasan ecsetelték a felültetett férfi túlkapásait.
Johann Georg von Eckhart-ot ábrázoló rajz.
Tervük azonban nem vált be, mert a bíróság a törvény teljes szigorával csapott le rájuk. Rodericket azonnali hatállyal elbocsátották az állásából, Eckhart pedig nála is rosszabbul járt, mivel amellett, hogy kitiltották imádott könyvtárából, még titkos tanácsosi címétől és az ezzel járó előjogaitól is megfosztották. Végül, a sors iróniájaként annak ellenére, hogy a megtréfált tudós renoméjára egy kicsit kihatott az incidens és ezt követően akadtak, akik hiszékenynek tartották, pályája egyáltalán nem tört meg. Így, míg rosszakarói pórul jártak, Beringer megtartotta az állását és 1740-ban bekövetkezett haláláig még további két könyvet írt, sőt, a jó eséllyel csak egy szűk kört érdeklő Lithographiae Wirceburgensis a gyűjtők által keresett ritkaság lett és idővel angolra is lefordították.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. dzsuz87
2017.10.19. 14:12
Kissé túltolták a poént.
Amúgy ez miért kapott játékteszt kategóriát?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Hufika
2017.10.19. 17:07
"Magyaroszágon elsőként 5G internet csak a Todanortól, 2Gbps le- és feltöltés, 500MB-os adatkerettel már 3999Ft-tól"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Svindler dzsuz...
2017.10.19. 18:07
Jó kérdés
De átraktam, köszi, hogy szóltál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Hufika
2017.10.19. 19:23
na ezt rossz cikkhez sikerült írnom
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Meteoreso
2017.10.21. 08:20
Érdekes cikk köszönöm .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. BBShockwav...
2017.10.22. 07:55
Ez egy nem semmi történet, ennél már csak a "Piltdowni ember" durvább kövulet-hamisítvány, ami szintén tréfának indult de komolyan vették.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!