iPon Cikkek

Alan Wake DLC-k: Visszavár a sötétség!

Dátum | 2010. 10. 22.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Az Alan Wake, noha a pénztáraknál nem szerepelt olyan jól, meghatározó cím maradt az Xbox 360 kínálatában. Stílusa, hangulata, játékélménye és különös atmoszférája sokak kedvencévé, kultjátékká tette, a fejlesztő Remedy pedig két további DLC-vel gondoskodott róla, hogy a rajongók valamivel teljesebb képet kapjanak Alan kissé zavaros kalandjairól. A The Signal után nemrég a The Writer is befutott, mely az utolsó Alan Wake DLC a sorban, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy részletesebben is beszámoljunk az őrület mezsgyéjén egyensúlyozó író történetének végső fejezeteiről. A cikk alatt igyekszem majd elkerülni a spoilereket, úgyhogy nyugodtan tessék olvasni, noha egy-egy olyan apróságot, mint az alapjáték befejezését, muszáj leszek körülírni néhány mondatban.

The Signal

Az első DLC a The Signal, mely közvetlenül az utolsó Alan Wake fejezet után játszódik. Alan legyőzte a gonoszt, megírta a befejezést és megmentette, akit lehetett, saját magával viszont képtelen volt elszámolni, így most a fantázia és a sötétség világában ragadt. Egyedüli szövetségese a magát a valóságból kiíró Thomas Zane, aki igyekszik kiszabadítani az írót ebből a torz univerzumból, ám a dolog az eltérítettek rejtélyes visszatérése miatt nem könnyű, így Zane ahelyett, hogy folyamatosan kommunikálna Wake-kel, egy jelet (innen a cím) küld hősünk mobiltelefonjára, melyet követve talán kiszabadulhat a rémálomból.

Zane segíteni akar
Bár a The Signal így elsőre egy elvont játéknak hangzik, sokkal inkább hasonlít az Alan Wake utolsó előtti fejezetére, mint a házban játszódó befejezésre. Bright Falls városkája ugyan átalakult itt-ott, de azért jórészt ismerős terepen bolyongunk majd, sőt, egyes pályarészek közvetlen ismétlései lesznek korábbi kalandjainknak. Emiatt aztán úgy érezzük, hogy ezt már láttuk valahol, s bár adódik pár egyedi ötlet (mint a pince, ahol szabadon robbantgathatjuk a kályhákat), összességében semmi átütőt nem fogunk tapasztalni. A sztori alig halad előre valamit, az ellenfelek pedig még az alapjátékban látottnál is jobban utálnak minket. Én nagyon szerettem az Alan Wake-et, pláne nehéz fokozatokon jött be a harcrendszer, itt viszont sokszor futottam bele már-már eszelősen nehéz küzdelmekbe, melyeknél sokszor bizony fel kellett húznom a nyúlcipőt. Mivel pedig a The Signal elsősorban az akcióra alapoz, az ilyen helyzetek komoly kihívást jelentenek.

Üdv a rémálmodban, Alan!
A The Signal hossza nagyjából egy óra, vagy talán kicsivel több, ha össze akarjuk szedni a gyűjthető órákat és egyéb nyalánkságokat. Ez elsőre talán kevésnek tűnhet az elkért 560 MS pontos árért, tekintve azonban, hogy sokaknak a Redeem kód benne volt a csomagban, kielégítő. Van viszont egy tulajdonsága a The Signalnak, ami miatt még azoknak is erősen ajánlott, akiknek meg kell venniük a DLC-t. Ez pedig nem más, mint a hangulat. A Remedy nagyon ért hozzá, hogyan fogja meg a rajongókat, így azt kell mondjam, a The Signal több, mint aminek játékélménye és tartalma szempontjából lennie kéne. Ez ám a képzavar, nemde? Egy DLC, ami bár nem jó, mégis remek. Hát igen, ehhez kell értenie egy designer csapatnak.

The Writer

A The Writer történetéről még annyit sem mondanék, mint amennyit a The Signalról írtam. Legyen elég annyi, hogy Alan nem jutott ki a sötét világból, s most is kiutat keresi, többet viszont nem érdemes lelőni, lévén a The Writer egy komplett befejezésnek számít az Alan Wake esetében. Az, hogy a végkifejlett mennyire kielégítő, ízlés dolga, de szerintem egy olyan furcsa játéknál, mint ez, nem is lehetne sokkal több konkrétumot vagy mélyebb konklúziót várni. Érezhető, hogy a fejlesztők nem akarták elkaszálni az esetleges folytatás lehetőségét (Ne feledjük, a The Writer bejelentésekor még nem volt szó a DLC-k leállásáról!), ahogy az is nyilvánvaló, hogy Alan utazása nem zárulhatott le valami nevetségesen egyszerű képsorral.

Ismerős a környék?
A The Writer játékmenete nem olyan akcióközpontú, mint a The Signalé, hanem inkább a felfedezésre és a forgatókönyvre koncentrál. Az itt látható jelenetek már sokkal bizarrabbak, mint a The Signal ismerős pályaszakaszai, és a sok, különös és misztikus környezeti elem depresszív hatását csak fokozza Alan emlékeinek többszöri bevillanása. Noha Alan Wake egy kiváló karakter, akivel könnyedén azonosulhatunk, a The Writer még az alapjátéknál is mélyebbre túr a bajba került író pszichéjébe. Ezért aztán szívesen elővesszük a DLC-t többször is, hátha jobban megértjük azt, főleg, hogy sokkal könnyebb, barátságosabb az agresszív The Sign-nál. Egyedül a sokszor már zavarba ejtő szakaszok írhatóak fel a játék számlájára. Az addig rendben van, hogy az Alan Wake egy pszichológiai thriller, de az itt bemutatott játékelemek még az eddig látott őrültségektől is elütnek, méghozzá nagyon.

A The Writer hossza nagyjából két óra, azaz kicsit többet játszhatunk az 560 pontos árért, mint a The Signal esetében. Mivel pedig van benne némi újrajátszhatósági érték, ezt a tartalmat fel lehet szorozni kétszer, vagy akár háromszor is. Rajongóknak kötelező vétel, ezzel talán nem árultam el titkot, ha viszont valakinek már az alapjáték is túl sok volt a jóból, nem ez lesz az a pakk, ami megkedvelteti vele a Remedy univerzumát. A The Writer leginkább egy David Lynch filmre hasonlít. Van, aki szereti, de nem tudja megmagyarázni, miért, s van, aki utálja, ám ő sem tudja a dolog okát.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. barthaleve...
2010.10.23. 10:22
The Signal, és nem The Sign.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!