iPon Cikkek

Állati művészek?

Dátum | 2014. 08. 03.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A kertészmadár (Amblyornis inornatus) első pillantásra nem tartozik az állatvilág legizgalmasabb fajai közé. Olivabarna tollazata révén szinte tökéletesen beleolvad környezetébe, így meglehetősen nehéz megpillantani. Az új-guineai Madárfej-félszigeten honos, átlagosan 25 centiméteresre megnövő madaraknak azonban van egy különös szokásuk, ami miatt jelentős érdeklődésre tarthatnak számot mind a laikusok, mind a szakértők részéről: a kertészmadár hímek által emelt lugasok a madárvilág legösszetettebb és legszebb építményei közé tartoznak. A madarak a nőstények meghódítása céljából építkeznek, eltérő helyeken eltérő jellegű struktúrákat emelve. Egyes madarak gallyakból emelnek tornyokat egy fekete mohával kipárnázott alapra, és ezt csigaházakkal, makkokkal és kavicsokkal díszítik fel. A madarak egy másik populációjában másfajta „divat” jellemző: hímeik zöld mohaágyra építik gallyakból font „sátrukat”, és bogyókkal, virágokkal, illetve pillangók letépett szárnyaival dekorálják ki ezeket. Az eltérő populációkon kívül az egyes madarakat is egyéni ízlés jellemzi: az egyedek például nagyon különböző színeket preferálnak lugasuk díszítésekor. Minden egyes dekorációs elem elhelyezését gondos mérlegelés előzi meg, és ha valaki − például a kíváncsi tudós – odébb helyezi valamelyik bogyót vagy csigaházat, a tulajdonos rendszerint rögtön észreveszi a változást, és visszahelyezi a tárgyat eredeti helyére.
Egy különösen alapos kidolgozottságú lugas
„A dekorálás folyamán hozott döntések nem automatikusak, hanem tapasztalati alapon zajlanak, illetve a madár aktuális ötleteitől is függnek” – mondja Jared Diamond, az UCLA kutatója, aki az első között kezdte tanulmányozni a kertészmadarak komplikált lugasait. A szakértő vizsgálatai során úgy találta, hogy a lugasépítés tudománya nem a madarak vele született tulajdonsága, legalábbis nem teljesen. A fiatal hímek próbálkozások útján, illetve idősebb társaikat megfigyelve tanulják meg, hogyan tudják a nőstényeket leginkább lenyűgöző építményeket létrehozni. Diamond úgy véli, hogy a lugasépítés egy kulturális úton terjedő kreatív folyamatnak tekinthető, amelyet minden egyes madár saját ízlése és preferenciái szerint módosít. Szerinte az „alapdizájnon” végrehajtott változtatások mind jól átgondoltak és szándékoltak, vagyis a kertészmadarak igazi művészek: olyan egyedi alkotásokat hoznak létre, amelyeket mind az ember, mind pedig saját fajtársaik esztétikai értéknek tartanak. Congo egyik festménye A kertészmadarakon kívül más nem emberi művészek is akadnak az élővilágban. Közéjük tartozott például Congo, a hím csimpánz, aki 1954-ben született a Londoni Állatkertben. Congo két esztendős volt, amikor Desmond Morris brit zoológus és művész egy ceruzát adott a kezébe. „Elvette, majd egy papírdarabot raktam le elé” – emlékszik vissza a szakértő. Congo hamar rájött, hogy a furcsa kis tárgy megfelelően mozgatva nyomot hagy a papíron, és intenzív rajzolásba kezdett. Idővel festeni is megtanult, műveit a brit televízióban is bemutatták, majd 1957-ben alkotásaiból kiállítást rendeztek a Kortárs Művészeti Intézet munkatársai. Congo ugyan sosem festett le felismerhető formákat – tehát nem készített portrékat, tájképeket vagy csendéleteket –, de sajátos, és jól elkülöníthető stílusban alkotott. Műveit a kortárs műértők minden irónia nélkül lírai absztrakt impresszionista alkotásoknak titulálták. Alkotásai érezhető szándék és koherencia jellemezte, amit az is jelez, hogy ha az előtt vették el tőle az aktuális művet, hogy ő maga befejezettnek nyilvánította volna azt, addig nyüszített, amíg vissza nem kapta a festményt. Ha viszont késznek talált egy alkotást, egyetlen további ecsetvonást sem volt hajlandó ejteni rajta, akármilyen jutalmat is helyeztek kilátásba. Congo élete során összesen több mint 400 festményt és rajzot hozott létre. Egy 2005-ös árverésen egy három festményből álló sorozata 14 400 fontért (mostani árfolyamon 5,6 millió forint) kelt el. Ugyanezen az aukción nem talált gazdára Andy Warhol egyik képe és egy Renoir-szobor sem.
Congo egykor igazi csodabogárnak számított, mint az egyetlen olyan nem emberi főemlős, aki lehetőséget kapott művészi hajlamai kiélésére, vagy legalábbis arra, hogy grafitot és némi festéket maszatoljon egy lapos felületre. Az elmúlt fél évszázadban azonban többé-kevésbé rendszeres állatkerti gyakorlattá vált, hogy rajzeszközöket tesznek a legkülönbözőbb állatok valamely arra alkalmas végtagjába. A cél a természetes kíváncsiságon túl egy kicsit mindig az is, hogy az állatok a kreatív foglalatosság révén boldogabbá váljanak. Egy elefánt alkotása Bár a festés nem tartozik a csimpánzok, az elefántok, vagy az emberen kívül bármely más állat természetesnek mondható aktivitásai közé, sokan úgy gondolják, hogy a művészet, vagy legalábbis annak lehetősége valami újat, valami pozitív élményt hozhat az érintett állatok életébe. A festés egyaránt megmozgatja az elmét és a testet, így gazdagítja a fogságban töltött napokat. A természetes élőhelyet gyakran csak nyomaiban imitáló állatkerti környezet sokszor repetitív, megrögzött viselkedést vált ki az állatokból, amit a gondozók reményei szerint a kreatív alkotás és az egyéb, színesnek gondolt programok révén el lehet kerülni. De vajon valóban működik ez a „művészeti terápia”? Igazság szerint egyelőre nincs egyértelmű válasz a kérdésre. Az alkotási folyamat az emberi fajon belül is eltérő mértékben mozgatja meg az elmét, így ez bizonyára az állatok körében is hasonlóan zajlik. A témát nehéz kutatni, egy olyan tanulmány mindenesetre már napvilágot látott, amelynek eredményei meglehetősen elkeserítőek lehetnek az állati művészek rajongóinak szemszögéből. A szakértők a Melbourne-i Állatkert ázsiai elefántjait vizsgálták kutatásuk során, és úgy találták, hogy a festés egyáltalán nem csökkentette a stresszes viselkedés előfordulási gyakoriságát az állatokban. A művészeti programba bevont egyedek ugyanúgy hajlamosak voltak az abnormális, kórosan ismétlődő viselkedésre, mint nem festő társaik. A kutatók szerint tehát a festés egyáltalán nem javította az elefántok közérzetét. A művészi tevékenység egyetlen pozitív hatása a szakértők elmondása szerint, hogy a közönség kifejezetten szereti az állatok által készített képeket, és így − akár ezeket megvételével, akár egyszerűen a festő elefántok látványára reagálva − több pénzt adományoznak az állatok támogatására és a faj konzerválására. Hozzá kell tenni azonban, hogy a vizsgálat során mindössze négy egyed viselkedését tanulmányozták, így messzemenő következtetéseket hiba lenne levonni az eredményekből. Akármi is legyen a helyzet az állatvilág művészeivel kapcsolatban, annyi bizonyosan elmondható, hogy a különböző színek vászonra vitele önmagában sem az állatok, sem az emberek körében nem tekinthető egyenértékűnek a kreativitás kifejezésével. A művészet, a művészi érték, az esztétikum fogalma azon kérdések közé tartozik, amelyekkel gyakorlatilag az írásbeliség kezdete próbál megbirkózni az emberiség. Ha pusztán a színeket és a formahasználatot nézzük, akár azt is mondhatnánk, hogy alapvetően nem sok eltérés van Jackson Pollock absztrakt expresszionista alkotásai és Congo festményei között. Egy 2011-es vizsgálat eredményei mindenesetre azt mutatják, hogy az emberek meglepő pontossággal képesek megkülönböztetni az emberi és állati művészek alkotásait egymástól, és esztétikai szempontból az ember alkotta képeket preferálják. Hogy az állatok mit gondolnak minderről, azt pedig egyelőre nem kérdezte meg senki.
Csimpánz-absztrakt
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. asdsa
2014.08.03. 14:16
Az utolsó képet tényleg egy csimpánz készítette, vagy egy csimpánz absztrakt ábrázolása? Az elefántok is jó képeket csinálnak, de ez mérföldeket ráver, ha tényleg állati.

"A művészeti programba bevont egyedek ugyanúgy hajlamosak voltak az abnormális, kórosan ismétlődő viselkedésre, mint nem festő társaik. A kutatók szerint tehát a festés egyáltalán nem javította az elefántok közérzetét." - Ez elmondható a hagyományos sztereotípikus(??) művészi képről is
Én sem érzem a művészetet stresszoldónak. Amíg foglalkozom vele, addig kicsit átrepülök egy másik világba, de amint abbahagyom, agyilag-lelkileg visszaszállok a mindennapok baljós árnyainak hullámhosszára.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. DogTheDog
2014.08.03. 15:09
Es mi alapjan dontottek ugy,hogy muveszeti kikapcsolodaskent festest es rajzolast fognak eroltetni az allatoknal?
Meg mi az,hogy nem figyelheto meg muveszeti hajlam vagy aktivitas az allatok kozott?
Nemelyik allatfaj parosodasi tanca komolyan koreografalt hosszu ritualis tanc.Egyes madarak hazepitesi szokasai pedig meg emberi szemmel is muvesziek.
Celtalan muveszet valoszinuleg nincs az allatvilagban,abban az ember a piacvezeto,de funkcionalis muveszetben mar mas a szitu.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Jools asdsa
2014.08.03. 15:55
Csimpánz csinálta az utolsót. Szerintem is igen jól sikerült
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Szefmester
2014.08.03. 18:41
A csimpánz képeiről eszembe jutott egy sztori. Megtartották a kiállítást és meghívtak egy rakat műkritikust, de nem szóltak nekik arról hogy ki készítette a képeket. Egy kritikus mondta azt hogy ezt valami agresszív tehetségtelen félkegyelmű készítette, a többiek meg azt mondták hogy egy új zseni. (csak így az absztraktokról)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. VAjZY
2014.08.03. 20:34
Persze, mivel az esztétika nem általános érvényű, azaz szubjektív, csak ők akarják úgy beállítani, mintha léteznének a kategóriáik, amiket állítanak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!