iPon Cikkek

Alzheimer – A láthatatlan kór

Dátum | 2016. 11. 28.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

2007-ben összesen kevesebb mint 30 millió volt a világszerte Alzheimer-kórral diagnosztizált betegek száma. A jelenlegi becslések szerint ez a szám 2050-re meghaladja a 130 millió főt. Az pedig erősen kétséges, hogy ekkora növekedéssel meg tudnak-e birkózni az országok egészségügyi rendszerei. Valamit tehát mindenképpen tenni kellene a betegség megelőzése, megfékezése vagy lassítása érdekében, az elmúlt években azonban a kutatásra fordított pénz mennyisége messze elmaradt a probléma nagysága mellett. Ennek eredményeként az Alzheimer-kórról még mindig nagyon keveset tudunk. Nem igazán világos, hogy mi okozza ténylegesen a bajt, és mi tekinthető egyszerű következménynek, így azt sem tudjuk, mit kellene célba venni a kezelésekkel. Az utóbbi időszakban több mint 200 klinikai teszttel hagytak fel a kutatók, mert az általuk kipróbált gyógymód teljesen hatástalannak bizonyult. Az a néhány terápia pedig, amely működni látszik, nem a betegséget kiváltó okot célozza meg, így legfeljebb az agy kóros leépülési folyamatának lelassítására alkalmas. Pedig a betegségre megoldást keresők többsége szerint nem lehetetlen a feladat. Ha több pénz jutna a kutatásra és a pontosabb diagnózisok felállítására, viszonylag könnyen el lehetne jutni az első győzelemhez. A jelenlegi helyzeten pedig a legkisebb pozitív eredmény is rengeteget javíthatna. „A legjobban némi sikerre lenne szükségünk” – mondja Ronald Petersen, a Mayo Klinika neurológusa. Ha a számtalan kudarc után egyetlen hatóanyag végre tényleg legalább részlegesen működőképesnek bizonyulna, mindenki úgy érezné, hogy van értelme folytatni, mert nem reménytelen küldetés a betegség legyőzése, állítja a szakértő.
A gazdagabb országokban napjainkban az Alzheimer-kór számít az ötödik leggyakoribb haláloknak. Az Alzheimer ugyanakkor a legköltségesebb betegség is egyben, hiszen a páciensek éveken keresztül folyamatos gondozást és állandó felügyeletet igényelnek. Ahhoz képest azonban, hogy a demenciával járó kórképek mekkora teherként nehezednek az egészségügyi ellátások rendszerére, az ilyen betegségek gyógyítását célzó kutatásokra fordított pénz minimálisnak tekinthető. Az Egyesült Államokban 2015-ben állami oldalról 700 millió dollárt fordítódott demenciakutatásra, míg a szív- és érrendszeri gyógymódokat keresők és a rákterápiákon dolgozók 2 milliárd, illetve 5 milliárd dollárt kaptak. Az alacsony fokú támogatás egyik oka a láthatóság hiánya. Míg más betegségek esetén az abban szenvedők képesek elnyerni a társadalom szimpátiáját és kivívni a kutatáshoz szükséges pénzeket – gondoljunk csak az emlőrákos vagy az AIDS-es páciensekre –, az Alzheimer-kórral gyökeresen más a helyzet. Az eltérés legfőbb oka, hogy az alzheimeres betegek gyakorlatilag láthatatlanok, mondja George Vradenburg, az UsAgainstAlzheimer nevű, nonprofit szervezet társalapítója.
Mivel a betegség elsősorban időseket súlyt, a tüneteket sokan az öregedés természetes velejáróinak tekintik. A betegek állapotukból adódóan nem tudják képviselni magukat a nyilvánosság előtt, az őket gondozó családtagok pedig annyira kimerültek, hogy nem nagyon van energiájuk arra, hogy megismertessék az Alzheimer-kór jellemzőit a nagyközönséggel vagy kutatási támogatásért kampányoljanak. A betegségre irányuló társadalmi és politikai figyelem azonban az elmúlt öt évben lassan elkezdett növekedni. „Elkezdtünk szorosabban együtt dolgozni, ami sokat segít a helyzeten” – mondja Susan Peschin, akinek szervezete része egy több mint 50 Alzheimer-kutatással foglalkozó csoportot tömörítő amerikai koalíciónak. Az éledő figyelem az állami támogatások mértékén is látszik. Franciaország volt a világon az első hely, ahol 2008-ban országos tervet dolgoztak ki az Alzheimer-kór okozta problémák kezelésére, ennek keretében öt év alatt összesen 200 millió eurót folyósítva a kutatásra. Németországban 2009-ben kezdte meg működését a bonni székhelyű Neurogeneratív Betegségek Német Központja, amely 66 millió eurós éves költségvetéssel rendelkezik. Az Egyesült Királyságban 2010 és 2015 között duplájára (66 millió fontra) nőtt az Alzheimer-kutatásra fordított éves pénzmennyiség. Az Európai Unió minden évben több tízmillió eurót oszt szét Alzheimer-kutatásokra. Ausztráliában pedig nagyjából a felénél járnak egy 200 millió ausztrál dollár költségvetésű, öt évre tervezett, állami kutatási programnak.
„Globális kihívásról van szó, és egyedül egyetlen ország sem lesz képes megoldani a problémát” – mondja Philippe Amouyel, a Lille-i Egyetemi Kórház neurológusa. A kutatás legnagyobb támogatója az Egyesült Államok, ahol – jelentős részben Newt Gingrich republikánus és Bob Kerrey demokrata politikusok közös erőfeszítéseinek köszönhetően – 2016-ban 1 milliárd dollárra növelték az Alzheimer-kór és más demenciával járó állapotok kutatására folyósított állami támogatás mértékét. A következő években pedig, ha minden a tervek szerint alakul, ez az összeg remélhetőleg megduplázódik majd. Évi kétmilliárd dollár már egész tisztességes összeg, mondja Petersen, aki szerint most már csak azt kellene kitalálni, hogy mihez fognak kezdeni a kutatók, ha megkapják a támogatást. A válasz lassan körvonalazódni látszik, mivel a napokban eldőlt egy, a jövendő kutatási irány szempontjából meghatározó hatóanyag sorsa. Az Eli Lilly nevű gyógyszergyár solanezumab nevű hatóanyagáról van szó, amelyet arra terveztek, hogy eltávolítsa az agyból a béta-amiloid fehérjét, amely plakkokat képezve lerakódik az alzheimeres betegek agyában. A szakértők jelentős része úgy hiszi, hogy elsődlegesen ezek a lerakódások okozzák az idegi leépülést a páciensekben, és „kitakarításukkal” megállítható a folyamat. Ez a teória azonban most újabb csapást szenvedett, mivel az Eli Lilly 2100 résztvevős klinikai tesztjén a solanezumab nem volt képes lassítani a betegek állapotának romlását. Mivel ez már a harmadik alkalom, hogy a hatóanyag a klinikai kipróbálási fázis utolsó szakaszában bukik el, a cég nem tervezi tovább erőltetni a receptet. Az Eli Lilly több száz millió dollárt költött a solanezumab kifejlesztésére, amelyet az évek során alzheimeres betegek egyre szűkebb célcsoportjain teszteltek, hátha az végül legalább a betegség egy bizonyos szakaszában hatásosnak bizonyul. A várt siker azonban elmaradt.
Bár kész gyógymódot senki sem várt a hatóanyagtól, ha a solanezumab képes lett volna lassítani az agy sorvadását, és az ezzel kezelt betegek egy kicsit is jobban szerepeltek volna a kognitív teszteken, mint a kontrollcsoport tagjai, az legalább megmutatta volna, hogy az irány jó. A kudarc ugyanakkor azt sugallja, hogy lehetséges, hogy ideje lenne hanyagolni az amiloid-hipotézist, és más módon kísérelni meg az Alzheimer-kór kezelését. Az amiloid plakkok feloldását célzó terápiák sorozatos kudarca ugyanis annak a jele lehet, hogy a fehérje felhalmozódás nem oka, hanem csak következménye, tünete a betegségnek. Ha pedig így van, kérdéses, hogy a kész plakkokat egyáltalán érdemes-e célba venni hatóanyagokkal. A kritikusok problémája az amiloid-hipotézissel egyrészt az, hogy nem biztosak abban, hogy valóban a plakkok okozzák a leépülést, másrészt pedig az, hogy a fehérjelerakódások eltávolítása nem kelti életre az elhalt idegsejteket. Így hiába lenne sikeres egy ilyen kezelés, nem fordítaná vissza az állapotot. Ebből adódóan az is lehetséges, hogy a béta-amiloid felhalmozódásának gátlása igazán hatásosan csak megelőző kezelésként lehet alkalmazható azon pácienseknél, akik szervezetében magas az amiloid szintje, de még nem mutatják jelét szellemi leépülésnek. Elképzelhető tehát, hogy az Alzheimer-kór kibontakozásának megelőzésére az lesz a megoldás, hogy egy bizonyos kor után mindenkinek kötelező lesz az amiloid-szűrésen való részvétel, függetlenül attól, hogy ezt szellemi állapota indokolja-e. Ehhez azonban sokkal olcsóbbá kellene válniuk a diagnosztikai módszereknek, mivel a jelenleg alkalmazott metódusok, az agy szkennelése és a gerinccsapolás egyaránt rendkívül drágák. Már most is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogyan lehetne a vérben megjelenő markerek révén mérni a béta-amiloid szintjét, de ezek egyelőre nem hoztak átütő eredményt.
Az is megeshet, hogy végül az amiloid-szint olcsó mérésének megvalósítása teljesen feleslegesnek bizonyul. Ahogy az orvosok körében egyre inkább az a konszenzus, hogy bizonyos életkor után mindenkinek szednie kellene a koleszterin-szintet csökkentő sztatinokat, mert ezekkel csökkenthető a szívproblémák kialakulásának kockázata, megeshet, hogy idővel mindenkinek felírják majd az amiloid-szintet csökkentő hatóanyagokat, függetlenül attól, hogy ezt a tesztek szükségessé teszik-e. A másik ok, amely az olcsó amiloid-tesztek kidolgozását feleslegessé teheti, ha kiderül, hogy a plakkok valóban csak tünetei a betegségnek, és igazából nem is ezek, vagy nem elsősorban ezek okozzák az idegsejtek halálát. Ahogy nem a koleszterin az egyedüli okozója a szívbetegségeknek, könnyen lehet, hogy nem a béta-amiloid a felelős az Alzheimer-kórért sem. Egy lehetséges másik célpont már jelenleg is ismert, hiszen a kérdéses betegek agyában azonosítottak egy másik fehérjefelhalmozódási problémát is.
A tau nevű proteinről van szó, amely a plakkokban található béta-amiloidhoz hasonlóan hibásan tekeredik fel a páciensekben, és felhalmozódik sejtekben. A tau a sejtek belső szállító rendszerének, a mikrotubulus rendszernek az egyik építőeleme, így ha nem megfelelően működik, szétesik a szállítás és a sejt elpusztul. A tau fehérje kóros viselkedését több kutatócsoport is vizsgálja, de eddig nagyon kevés hatóanyag jutott el a klinikai tesztekig. És persze ebben az esetben is fennáll a veszélye annak, hogy a tau kötegek megjelenése csak tünet, és nem a betegség kiváltó oka. „Arra lenne a legnagyobb szükség, hogy növeljük a szóba jöhető célpontok számát” – mondja Howard Fillit, egy New Yorki Alzheimer-kórt kutató alapítvány vezető kutatója. Az amiloid és a tau mellett ugyanis van egy másik részlet is, amely eddig nagyon kevés figyelmet kapott a szakértőktől, ez pedig az idegi gyulladás folyamata. Rudy Tanzi, a Massachusetts General Hospital neurogenetikusa elmondása szerint az Alzheimer-kór olyan, mint egy erdőtűz. A plakkok és a kötegek az első felcsapó lángok, de a gyulladás az, ami megállíthatatlanná teszi a tűz terjedését. A látható lángok eloltása így messze nem elég.
Ez megmagyarázhatja, hogy miért bizonyultak hatástalannak az amiloid-elleni szerek az előrehaladott állapotú alzheimeres betegek esetében. A helyzeten talán javíthat a gyulladási folyamat mérséklése, amelyért a mikroglia sejtjei felelnek. Ennek fényében jelenleg többen is vizsgálják a CD33 és TREM2 géneket, amelyek az említett sejtek működését szabályozzák. De ahogy Tanzi mondja, legalább két tucat másik gén is van, amely figyelmet érdemelne, és talán a megoldás kulcsát rejti. És persze az is lehetséges, hogy rejtély nyitja egészen másutt van, csak még senki sem találta meg. Számos Alzheimer-szakértő hangsúlyozza a megelőző stratégiák kidolgozásának fontosságát is. Utalnak jelek arra, hogy bizonyos típusú diéták, a rendszeres testmozgás és a kognitív funkciók idősebb korban való rendszeres használata segíthet a betegség kialakulásának késleltetésében. Az életmódbeli változtatások sokak szerint többet tehetnek a potenciális betegekért és könnyebben bevezethetők, mint a drága gyógyszerek. Ami az Alzheimer-kutatást illeti, a gyógyszerfejlesztés legnagyobb hátráltatója egyébként napjainkban – az anyagiakon túl – a kísérleti alanynak jelentkezők hiánya. A betegek „láthatatlansága” ebben az esetben sem segít, és az sem javít a helyzeten, hogy a klinikai tesztek évekig elhúzódhatnak. A hatóanyagok kipróbálására ilyen körülmények között nagyon nehéz összeszedni megfelelő számú önkéntest, akik pedig létfontosságúak ahhoz, hogy mielőbb eldőljön, egy új kezelés hatásos-e vagy sem.
Az egyik megoldást erre a problémára az előzetes regisztrálás jelentheti. Mindenki, aki érdeklődik a kutatásban való részvétel iránt, előre jelentkezhetne egy országos névsorba, így ha eljut a klinikai tesztekig egy hatóanyag, rögtön elkezdődhetne annak emberi kipróbálása. Az idegosztályokat felkeresők harmada úgynevezett szubjektív kognitív hanyatlásban szenved, mondja Serge Gauthier, a McGill Egyetem neurológusa. Olyan páciensekről van szó, akik elkezdték észrevenni, hogy feledékenyek, de még nem merítik ki az Alzheimer-kór vagy más demens állapot diagnosztikai feltételeit. Ezek az emberek például tökéletes jelöltek lennének az előzetes regisztrálásra, mondja Gauthier, hiszen fennáll náluk a betegség kialakulásának kockázata, és aggasztja őket saját állapotuk. A feladat az lenne, hogy minél több ilyen jelentkezőt találjunk, mondja a kutató, aki magát is a kockázati csoportba sorolja, így már csatlakozott is a Brain Health Registry nevű kezdeményezéshez, amelyet a Kaliforniai Egyetem kutatói indítottak. Adatbázisuk jelenleg már több mint 40 ezer önkéntest tartalmaz, akik rendszeres kognitív teszteken vesznek részt, és bármikor felkérhetők egy új hatóanyag vagy kezelés tesztelésében való részvételre. Önkéntes jelentkezés ide vagy oda, egy dolog tény: idővel mindenkinek szembe kell néznie a demenciával járó kórképekkel, mivel – ha még most nincs is – néhány évtizeden belül mindenkinek lesz olyan barátja vagy közeli rokona, aki Alzheimer-kórban vagy más hasonló betegségben szenved. Ez pedig nagyon riasztó kilátás, amely mielőbbi tetteket követel. „Pontosan tudjuk, hova tartunk” – mondja Robert Egge, a chicagói Alzheimer Szövetség munkatársa. A kérdés csak az, hogy tudunk-e és hajlandóak vagyunk-e tenni valamit a helyzet javítása érdekében, vagy sem.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

19. pepeno1
2016.11.28. 11:32
Két dolog.
1. Le kéne szokni a gluténtartalmú ételekről.
2. A betegség kialakulás esetén ketogén étrend.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. mitvegyek pepen...
2016.11.28. 12:02
Probléma kipipálva?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. dzsuz87 pepen...
2016.11.28. 12:18
Kifelejtetted a napi 1 kg C-vitamint.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Terror pepen...
2016.11.28. 12:23
A tudományos analfabetizmus károsabb az Alzheimer-kórnál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Sadenal
2016.11.28. 16:28
Tenni ellene? Rá kell küldeni a számítógépelet, hátha az is segíthet rajta. BOINC-ra gondolok itt elsősorban. De amúgy meg nem az volna az igazán hatásos, ha halnának az emberek? Sajnos...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. fofoka Saden...
2016.11.28. 19:53
Rá kell küldeni a számítógépeket? Ha csak ennyiből állna egy kutatás, már mindent tudnánk mindenről.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Renhoek fofok...
2016.11.28. 22:37
Rajta is vannak. Rengeteg gyógyszerkutatást ma már robotok végeznek. Több millió vegyületet pipettáznak ide oda és nézik a hatást. A machine learning pedig most alakul még, szóval hamarosan ráfogják ereszteni a legnagyobb neurhálós szuperszámítógépeket a több millió TB Big Data eü adatokra, hogy keressen összefüggéseket, patterneket. Az lenne a legjobb ha mindenki genomja meglenne szekvenálva, és korreláltatható lenne a populációs betegségekkel. Rengeteg gyógymód születne... akár csak abból, hogy kiesne pl hogy egy szívgyógyszer szedő csoportnál pl nincs adott betegség adott genommal...új gyógyszer.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Resike Renho...
2016.11.29. 00:15
Teljesen felesleges, amint láthatod ha leállsz a gluténnal az mindent meggyógyít!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. xilence
2016.11.29. 00:23
Egyértelmú, hogy a glutén miatt van. Ha betiltannk, egyből eltünne ez, és sok más betegség is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Sadenal fofok...
2016.11.29. 00:41
Ennyi. Amúgy meg nem olyan gyorsan, mert még így is évek mire eljutnak a teszteléshez stb. stb....a BOINC honlapján meg lehet nézni milyen projektek futottak és milyen statisztikák születtek. Abban óriás lehetőségek vannak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. dzsuz87
2016.11.29. 10:49
A machine learning-gel (külön köszönet, hogy nem deep learning-nek hívjátok!) azért vannak fenntartásaim. Tudjuk, hogy működik, csak nem igazán értjük, miért és hogyan. Emiatt sajnos elég nehéz a módszer korlátait is felmérni. Nem tudjuk, honnan kezd el hibázni a módszer, hogy meddig bízhatunk benne. Sokanúgy tekintenek rá, mint AZ univerzális problémamegoldóra, és ez jelenleg még borzasztó távol áll a valósagtól sajnos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Pendra37 dzsuz...
2016.11.29. 12:11
Nem szabad kihagyni a homeopatias szereket sem.
Vagy megszivlelni Trevor Smith esetet:
https://pics.onsizzle.com/Facebook-b7e5c2.png

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Renhoek dzsuz...
2016.11.29. 12:45
Van rengeteg szabványos óriás adathalmaz erre, ott összemérheted az ML megoldásodat a többi módszerrel (pl supervised , feature extraction vs deep learning) Bizony több példában már elsők ebben. Plusz például olyan helyeken lehet érdekes, ahol nem tudjuk mit keressünk. Pl van több TB adatunk a látókéregből. Ezekben kell patterneket keresni, amit majd felhasználhatunk látóprotézishez. Vagy online működő kar protézis, ami rátanul az idegi mintázatokra, és tuningolódik a feedback alapján. Együttműködve a beteggel, megfogja a poharat... Ezek az idegi mintázatok szerintem megfejthetetlenek emberi logikával, emberi mintázatkereséssel. Ráeresztve egy neurhálót viszont használható eszközök születnek. Van olyan dolog amit nem érthetünk meg majd emberként, már csak az adat diimenzióiból és méreteiből is.... A Big data is ilyen pl.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.11.30. 11:12
Erről nekem annyira a 42 jut eszembe.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. agyturbini... dzsuz...
2016.12.01. 10:17
Szeretnek egy logikai felvetest tenni:

Mennyire megbizhato az ember, es mennyire megbizhato a szandeka az embernek?

Szerintem egybol kiderul hogy egy gepben jobban megbizok, mert tudom hogy a legjobb esetben kepes tullepni az ember korlatoltsagan, es pontosan tudom hanyszor vittek tevutakra az emberi kutatok kiszamithatatlansagabol. A gep korlatait sokkal egyszerubb tesztelni, es kitagitani mint az emberet...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Renhoek agytu...
2016.12.01. 15:22
Itt nem teljesen erről van szó.
Hanem arról, hogy a neurhálók, mint gépi tanulás eszközei (de a többi ML módszer is) úgy működnek, hogy nem az ember kreál egy algoritmust, hogy itt egy kép, zajszűröm, kontasztolom, kimaszkolom, kiszedem az éleket, maximumokat keresek stb.. és megállapítom, hogy egy kutya az. Tehát egy konkrét algoritmus, amit pontosan értünk, mivel mi csinálltunk...

A gépi tanulás esetében bemegy egy kép egy fekete dobozba, a neuronok súlyozódnak pl a tanulóhalmaz alapján és kijön belőle, hogy kutya van a képen. Kapsz egy súlymátrixot, ami az égvilágon semmit sem mond, hogy mi történik a feketedobozban. Vannak vizualizációk, de a lényeg ez... lusták vagyunk algoritmust írni, ezért ráeresztünk egy neurhálót, hogy találjon ki rá valami "képletet", amit meg is talál, mert kipotyog belőle hogy kutya.

Ezért nehéz meghatározni az adott hibát, és korlátokat, mert nem tudod pontosan mire tanult rá az a háló. Pl egy kutya üldöz egy macskát, vagy egy gyermek által rajzolt drótvázas kutyán már lehet totál nem működik. Ehhez még tegyünk hozzá egy olyan adathalmazt, amit mi sem értünk. Mondjuk 1 millió beteg több ezer dimenziós korrelációs adatbázisa. Amit nem tudsz validálni, mert nem tudod milyen információ van benne.

Ráeresztesz egy szuperszámítógép sokezer neuronos machine learning gépét, ami csinál egy feketedobozt, amiben nem tudod mi van, és nem tudod hogyan dolgozik, egy olyan adathalmazon amiben nem tudod mi van És mondjuk ez alapján adj gyógyszert egy betegnek.

(Persze rengeteg féle neurháló van, és gépi tanulásos eszköz, de a lényeg kb ez. )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Predamorph
2016.12.01. 17:27
Egy érdekesség a témához: [Dementia game 'shows lifelong navigational decline']
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. liljomffy pepen...
2016.12.02. 07:09
1. Le kéne szokni a "glutén"-ra való mutogatásról, a gabonában van azon kívül több más fehérje, ami sokkal károsabb. Ld. búzacsíra-agglutininek, amiláz-tripszin gátlók, a dizájner-búzákkal megtermeltetett peszticidek. Ezek tényleg mindenkinél károsak, ellenben a gluténnel, amire divat mutogatni, pedig nem az a fő hunyó.

2. a ketogén étrend sem csodaszer, ismerőseim közül többen űzik, de volt, akinek nem vált be a mindennapokban.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.12.09. 20:58
Én próbáltam anno a ketogént... nem azt mondom, hogy nem hatásos, de amennyire gyorsan égette a zsírt, olyan gyorsan ölte az agysejtjeimet. Az első 1-2 hétben szabály szerűen depressziósnak éreztem magam. Idő kell, míg az agy át áll a keton testekre, mint energiaforrásra, addig viszont borzasztó mellékhatásai vannak. Sokak szerint pedig nem is túl egészséges hosszabb távon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!