iPon Cikkek

Aranyláz

Dátum | 2013. 10. 30.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB


Az arany a történelem hajnala óta a vagyon és a virágzó gazdaság szimbóluma, a nemesfém, illetve annak bányászata azonban még napjainkban is sötét titkokat rejt, és ez különösen igaz a perui lelőhelyekre. Az illegális és szakszerűtlen bányászat visszafordíthatatlannak tűnő károkat okoz az ország trópusi erdőiben, és a Carnegie Intézet, illetve a perui környezetvédelmi minisztérium legújabb vizsgálatának eredményei szerint helyzet még az eddig sejtettnél is sokkal rosszabb. A Proceedings of the National Academy of Sciences oldalain megjelent tanulmány riasztó fényben tünteti fel a Peruban folyó aranybányászatot. Greg Asner és kollégái műholdképek, illetve helyszíni vizsgálatok alapján kimutatták, hogy az illegális bányászatra használt földterületek száma 1999−2012 között ötszörösére növekedett, az erdőirtás üteme pedig háromszorosára nőtt a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság óta, amikor az arany ára meredeken nőni kezdett. A nemesfém bányászata az elmúlt években az teljes Amazonas mentén intenzívvé vált, a legjelentősebb kitermelés azonban Peru Madre de Dios nevű régiójában zajlik, amely buja őserdeiről és óriási biológiai diverzitásáról híres. A területen a becslések szerint legalább 50 ezer aranyásó foglalatoskodik, többségük mindenféle hivatalos engedély nélkül. A régiót egy maroknyi „aranybáró” uralja, akik tevékenysége fölött a helyi kormányhivatalnokok források hiányában szemet hunynak.

Az aranybárók a dél-amerikai drogbárókhoz hasonlóan vaskézzel uralkodnak a hozzájuk tartozó terület fölött, kényszermunkásokkal és gyermekekkel végeztetve a bányászati feladatokat. Vagyonuk révén jelentős politikai hatalomra tettek szert, így az illetékes hatóságok gyakorlatilag semmit sem tudnak tenni ellenük. Ennek megfelelően a bányászat környezeti hatásairól és a kitermelés tényleges mértékéről rendkívül kevés megbízható információ áll rendelkezésre, és a most megjelent tanulmány írói szerint az a kevéske kutatás, amely napvilágot látott a témában, jelentősen alábecsüli az aranykitermelés által érintett területek nagyságát és a környezeti hatásokat is. Ahogy Asner elmondta, ennek főként az az oka, hogy hagyományos műholdas adatgyűjtéssel csak a nagyobb bányák detektálhatók, holott az aranykitermelés nagyon jelentős része kisebb méretű lelőhelyeken történik. A szakértők ezért egy újfajta technikát alkalmaztak, és egy repülőgépre telepített laborral vizsgálták a felszínt. A gép lézerradarral (LIDAR) is fel volt szerelve, amellyel részletes, háromdimenziós felvételek készíthetők a felszínről. A módszernek köszönhetően több ezer eddig ismeretlen, apróbb bányát sikerült azonosítani, a spektrométeres méréseknek hála pedig rendkívül pontos adatokat gyűjtöttek be az erdőirtás mértékéről és aranybányászat vegyi hatásairól is. Kiderült például, hogy mely területeken kerülnek a bányászat következtében szennyező anyagok a felszíni vizekbe, és ezek milyen hatásúak.


Amikor Asner és csapata végzett egy régió felmérésével, a CLASlite nevű műholdrendszerrel is lefényképezték a felszínt, majd ezeket az adatokat összehasonlították a korábban készült műholdfelvételeken látottakkal, igyekezve kideríteni, hogy milyen mértékben növekedett a kitermelés. Az eredmények kifejezetten riasztóak: 2008 előtt az aranyásók évente 21,65 négyzetkilométernyi őserdőt irtottak ki, a gazdasági világválság kitörését követően ez a szám azonban csaknem megháromszorozódott, és mára évente több mint 60 négyzetkilométer esőerdő válik az aranykitermelés áldozatává. A bányaterületek 1999-ben még csak 10 ezer hektárt borítottak be, mára azonban több mint 50 ezer hektáron terpeszkednek. A három legnagyobb bánya mellett egyre nagyobb gondot jelentenek a kisebb, 3−10 munkást foglalkoztató fejtések: a teljes bányaterület 51 százalékát teszik ki az ilyen kitermelésű bányák. Az aranyásók munkamódszere a következő: a fáktól megtisztított területen mély lyukakat vájnak, amelyek sokszor 10 méterre is lenyúlnak. A következő lépésben magasnyomású vizet engednek a kráterbe, amely gyakorlatilag eliszaposítja a környező talajt. Az iszapot aztán hordókba teszik és higanyt kevernek hozzá, amely aranyrögökbe köti a miniatűr szemcséket. Ezeket aztán kiszűrik a keverékből, majd megszárítják és felhevítik, hogy a higanyt elpárologtassák belőle. A munkások és a hasonló lelőhelyek közelében lakók körében éppen ezért rendkívül gyakori a higanymérgezés, és ami még nagyobb probléma, a feleslegessé vált és visszahelyezett iszapnak köszönhetően a nehézfém a talajvízbe és a patakokba, folyókba is bekerül, az egész régiót megmérgezve. Egy korábbi vizsgálat szerint az illegális bányászat következtében évente 30 tonna higany kerül az ország felszíni vizeibe. A régióban megvizsgált gyermekek szervezetében a higany szintje ötszöröse volt az Egészségügyi Világszervezet által biztonságosnak ítélt határértéknek, de a helyiek közt olyanok is akadnak, akiknél a határérték 34-szeresét mérték.

A bányászatnak komoly társadalmi hatásai is vannak, hiszen a munkásokat gyakran bántalmazzák, de elterjedt a gyermekmunka és a szexuális kizsákmányolás is. A legvisszafogottabb becslések szerint is több tízezer gyermek dolgozhat a bányákban. Ahogy a legutóbbi felmérést végző, Verité nevű emberi jogi szervezet egyik kutatója, Quinn Kepes elmondta, bár a világ minden pontján végeztek kényszermunkával kapcsolatos vizsgálatokat, a perui helyzethez hasonlóval még sehol sem találkoztak. Az illegális bányászat visszaszorítására tett kísérleteket az aranybárók rendre megakadályozzák, és mivel jelentős politikai befolyással is rendelkeznek, sokat nem lehet tenni ellenük. A szövetségi kormány nemrégiben szigorította az illegális bányászattal foglalkozók büntetését, és megkezdte a kisebb bányák felszámolását, egyelőre azonban nem sok eredménye van a kezdeményezésnek. A bányászok ráadásul egyre körmönfontabbak: az utaktól és a folyóktól távol kezdenek ásni, és egyszerre mindig csak egy kisebb területet tisztítanak meg, így szinte lehetetlen monitorozni tevékenységüket. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a perui illegális aranykereskedelem gyakorlatilag lenyomozhatatlan. A „dzsungelaranyat” törvényes vállalkozások során engedik át, mire kikerül a nemzetközi piacra, így kétséges eredetét nagyon nehéz felderíteni. A szakértők szerint Svájc például a jelentősebb elosztóhelyek egyike, azonban valódi bizonyíték nem igazán van erre. Peru környezetvédelmi minisztériuma mindenesetre abban reménykedik, hogy a most megjelent tanulmány talán előrébb lendítheti az eseményeket, és a konkrét adatok fényében határozottabb fellépésre sarkallja a kormányt és a nemzetközi szervezeteket is.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

10. vivanto
2013.10.30. 08:43
Ha olaj lenne, már tudnák mi az a demkorácia.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. carraroxt
2013.10.30. 08:50
Hát ennél talán még az is jobb lenne egy fokkal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. mikej95
2013.10.30. 10:42
vivanto: Akkor már a bárók is tapasztalnák a nehézfémmérgezés tüneteit, közelebbről az ólomét és a vasét...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Humbuk
2013.10.30. 11:52
Jools: "mára évente több mint 60 négyzetméter esőerdő" km2? (2. oldal első bekezdés)

Nagyon szomorú ez a helyzet. Sajnos az emberi természet ilyen. A poén az egészben, hogy miattuk fogunk megfulladni egyszer. Mert hát mi lesz velünk esőerdők nélkül?

Érnie kéne már a globális gazdaságnak! (És nem nemzet gazdaságokról beszélek) Kicsit utópisztikus, de ez lenne a helyes.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. eriol
2013.10.30. 13:52
Évente 7,75x7,75km -nyi kiírtott erdőtöl nem fogsz megfulladni, ne izgulj. A dzsungel ennél amúgy is gyorsabban veszi vissza, ami az övé. Ráadásul a fákat nem nagyon érdekli a higany se. Annál inkább a lakosokat, bár az őserdők nem igazán azok a sűrűn lakott területek. Nomeg azt se hiszem, hogy a demokrácia egyhamar újra bepróbálkozna a dzsungellel, nekik az aranynak amúgy sincs jelentős értéke... Viszont a perui államnak a nem felügyelten kitermelt arany érthetően jelentős veszteség.
Amit ebben az egészben sajnálok, hogy a könnyű pénzszerzés lehetősége miatt itt is tönkreteszik az egészségüket és az életüket az emberek csakhogy lépést tartsanak azzal a csodálatos dologgal, amit civilizációnak nevezünk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Jools
2013.10.30. 15:17
Humbuk: köszi, javítottam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Swarczi
2013.10.30. 17:16
eriol: azért a higany nem pusztán az emberre, hanem minden élőlényre veszélyes, nem véletlenül volt anno elég nagy gebasz, mikor a román aranybányászat miatt a Tiszába kerülő higanynak köszönhetően megtizedelődött a tiszai halállomány.

A nemzetközi beavatkozástól meg nem tartok, olaj nélkül ez kb. senkit sem érdekel, más helyeken is dolgoztatnak gyerekeket nem is kis számban, mégsem tesznek ellene semmit.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. fofoka
2013.10.30. 20:37
Swarczi: Az a higany igazából cián volt..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. fofoka
2013.10.30. 20:45
vivanto: így is meg fogják tudni. Ne legyünk már ilyen szűk látókörűek.. Azt hiszed az amiknak csak olaj kell? A dél-amerikai édesvízkészletre már részben rátették a kezüket, lehet, hogy ez lesz a következő. Akkor sem lepődnék meg, ha véletlenül kiderülne, hogy az aranybárók nagy részének sasos útlevele van.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Ronan
2013.11.11. 08:37
Humbuk azt te sem akarhatod.Egy rakás szart nem ér az egész csak nézz körbe.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!