iPon Cikkek

ARK: Survival Evolved - Jurassic Park kerítések nélkül

Dátum | 2016. 08. 27.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Az ARK: Survival Evolveddel tavaly találkoztam először testközelből, miután már egy ideje nézegettem a játékot. Egy kedves barátom végül meglepett egy példánnyal, így lehetőségem nyílt megnézni, mi is ez az egész. A koncepció, vagyis hogy felébredünk egy ismeretlen szigeten, egy alkarunkba ültetett, titokzatos fémizével a testünkben, mindennemű felszerelés nélkül, szó szerint egy szál bugyiban, miközben körülöttünk a Jurassic Park kelt életre – lenyűgözően hangzott. Belépve a játékba nem kevésbé lenyűgöző élmény fogadott, bár túl sokáig nem tudtam élvezni: nagyjából tíz másodpercbe telt, míg az egyik parkszökevény apró agyában megfogalmazódott a gondolat, hogy tökéletes vacsora válna belőlem. És lőn. Aztán ez megismétlődött még párszor, így az első fél óra – vagy több, már nem emlékszem – nagyjából a respawn-felébred-ötmétertsétál-hamm-respawn körbe zárva telt el. Az ember önkéntelenül is valami támpontot, segítséget keres, de az itt nincs és csak később jövünk rá, hogy pont ez a lényeg: a játék annyira sandbox, amennyire csak el lehet képzelni. Ledobnak a környezetbe, puff, kész, ennyi, mindenben magadra (és esetleges társaidra) vagy utalva, ugyanakkor valahol mámorító ez a szabadságérzés. Visszatérve kezdeti "kalandjaimra", a harmincadik újjáéledés környékén azért már meglehetősen ideges voltam, de végül rám mosolygott a szerencse és valahogy sikerült továbblépnem az éledési pontról.
A játék persze azonnal gondoskodott arról, hogy ne bízzam el magam az apró győzelem hatására. Rövid úton egyéb problémáim támadtak: fáztam, esetleg melegem volt, hol éheztem, hol szomjaztam, a tengerparton csak kövek hevertek, így elkezdődött a második fázis, a csúnya éhen- és szomjanhalások korszaka. Dühömben egy fát csépeltem az öklömmel és hirtelen megvilágosodott előttem a játék egyik rendszere: a fából forgácsok estek le, melyeket fel tudtam szedni, kővel kombinálva kezdetleges szerszám lett belőle, mellyel már fadarabokat hasíthattam le a törzsekből, csákányt is készítettem, mellyel alapércet bányászhattam a sziklákból – lassanként beindult a dolog. A végén még csinos sáskunyhóm is volt a tengerparton, szobámból csodás kilátás nyílt a vízi teraszra és a napfelkelte tengeren pompázó színjátékára – aztán valahogy elmaradoztam az ARK-ból és jó ideig nem léptem be. Nemrég azonban megint rászántam magam és mivel az elmúlt egy év számos változást hozott, gyakorlatilag – az alaprendszerek kivételével - egy új játék fogadott. Folytassuk hát ennek megfelelően a tesztet – reboot.
Mielőtt nekiállunk az ARK-nak, tudnunk kell, hogy ez tipikusan az a játék, ami az „easy to learn, hard to master” kategóriába tartozik. Helyszínként számtalan hivatalos és magánszerver közül választhatunk, ezek manapság már eltérő térképekkel is futhatnak, de a szabályokat mindenképpen érdemes ellenőrizni egy adott szerveren, mielőtt csatlakozunk hozzá. A szorzók széles körben mozoghatnak a hivatalos szerverek szorzóihoz képest, ha magán-ARKot választunk, ez gyökeresen megváltoztathatja a játékban eltöltendő időnk szükségességét. Elég csak arra gondolni, hogy egyes dinoszauruszok idomítása akár 4-6 órán át is tarthat az alapszorzó mellett – ilyenkor bizony folyamatosan ott kell ülni és tenni, amit épp tenni kell, különben bottal üthetjük a kiszemelt példány nyomát, esetleg bónuszként még meg is esz minket. Ha soknak tűnik ez az idő, akkor gondolkozzunk el azon, hogy a kibble – erről később – bevezetése előtt akár 12 órára is szükség lehetett. Szerencsére vannak sokszorosan „felgyorsított” szerverek, így azoknak is vannak érdemi lehetőségeik, akik olyan "felesleges dolgokkal" is szeretnének némi időt tölteni, mint való élet.
Az ARK továbbra is a korai hozzáféréses fázisban van, elvileg most nyáron lett volna valamiféle élesedés, de nem módosítottak a játék meghatározásán a Steamen. Valójában senki sem tudja, mi a helyzet ezen a téren, de ami fontosabb: szinte senkit nem érdekel már a megjelenési dátum, ugyanis az ARK bőven nyújt annyit, mint egy kész termék. A fejlesztők majdnem minden héten kiadnak valamilyen patchet, mellyel új dinoszauruszok, fegyverek, tárgyak, sőt, most már emlősök is kerülnek be, tehát folyamatos a fejlődés. A teszt szempontjából azért említem meg a dolgot, mert a leírtak a korai hozzáférés jellegéből adódóan bármikor változhatnak, csak egy pillanatnyi állapotot tükröznek.
A játék hatalmas. Több száz órát tölthetünk vele, mégsem válik unalmassá, amit a csaknem végtelen szabadságnak köszönhetünk: hé, megszelidíthetem azt az irtó hosszú nyakú, bazinagy brontoszauruszt, hogy hátasnak használjam? Hát persze! Elindulhatok felfedezni azt az óriási vízalatti barlangot és akár bázist is építhetek oda? Hogyne (búvárcuccot vagy Lazarus-levest azért vigyél magaddal…)! Remekül működik ez a filozófia, vitán felül az ARK egyik legvonzóbb, sarkalatos jellemzője – aminek azért néhány árnyoldala is van, hiszen semmi sem tökéletes. Az egyik az, hogy az új játékosok gyakorlatilag élet-halál próbán mennek át: vagy feladják a legelején a sorozatos halálok miatt, vagy túlélik ezt a részt, nekiállnak felfedezni, rájönnek a játékmechanikákra és itt ragadnak hosszabb-rövidebb ideig.
Az ARK számomra legfájóbb és legordítóbb hiányossága a történet, illetve az, hogy nincs történet. PvE-ben erőforrásokat gyűjtünk, felépítjük otthonunkat, megszelídítünk minden létező állatot, legyőzzük a különböző színű tornyoknál tanyázó szörnyeket, begyűjtjük a trófeákat, aztán ott ülünk és nincs mit csinálni (mármint újdonság nincs, nyilván a felépített birodalommal végtelen ideig van tennivaló), nincs sztoriszál, nincsenek küldetések, semmi. Micsoda pazarlás egy így felépített világot „értelem” nélkül hagyni! Na és a jelek! A hozzám hasonló kaland- és szerepjátékos, sci-fi rajongó elméket óhatatlanul és szüntelenül birizgálja a sok nyom, amit elénk tárnak. A karunkba ültetett chip. A romok. A tornyok. Miért vagyunk a szigeten? Ki hozott ide minket? Az egészet átfogó és keretbe záró történeti lehetőségek száma nem csekély, kezdve az időutazástól az alternatív valóságokon át az emberkísérletekig és párhuzamos dimenziókig. Olyan sztorit lehetne rittyenteni, hogy a nyálunkat csorgatva vetnénk rá magunkat és ki sem lehetne szakítani minket belőle, míg meg nem fejtünk minden rejtélyt. Elhiszem, hogy így is tömérdek tartalom van a játékban, tudom, hogy a sandboxokra ez a jellemző, de egy jó kis sztori feltenné az egészre a koronát és nem jönne elő az érzés időnként, hogy szép, szép, de mi értelme annak, amit csinálok? Nagyon remélem, hogy valamikor, majd egyszer, egy távoli patch vagy az éles verzió meghozza ezt a részletet is.
PvP-ben ez a probléma elhalványodik. Nem lesz időnk a sztori hiányán töprengeni, hiszen folyamatosan figyelnünk kell, versenyeznünk a többi játékossal. PvE-ben (PvE szerveren) alapból gyakorlatilag lehetetlen mások elleni erőszakos cselekménybe kezdeni, megölni valakit, betörni a bázisára, ellopni az erőforrásait vagy lerombolni az építményeit, legalábbis hivatalosan nem (exploitok nyilván vannak). Közös megegyezéssel viszont rendezhetünk bármikor kikapcsolható törzsi háborúkat is (az ARK-ban törzsnek hívják a klánokat), ami után jóleső érzéssel tölthet el minket, ha sikereinket, hódításainkat és eredményeinket mutogathatjuk másoknak. PvP-ben ez megváltozik, a békét és nyugalmat a feszültség és a közösségi paranoia váltja fel. Bármikor megölhetnek, ha kilépsz és óvatlanul nem gondoskodsz az összes elképzelhető védelemről, mikor legközelebb belogolsz, lehet, hogy a házad romokban, az állataid halottak, vagy a szélrózsa minden irányába szóródtak szét, esetleg már más gyűjteményét gyarapítják, ha túl sokáig nem voltál online. Karakteredet - mivel a teste ott marad a többiek számára láthatóan, tapinthatóan, ahol kiléptél a játékból – talán a tengerbe cipelték, hogy megfulladjon és kirabolhassák… A frusztráció szintje borzasztóan magas lehet az erre érzékenyeknek, az evolúció farkastörvényei uralkodnak, a gyengébbeket kíméletlenül felmorzsolják az erősek. Egy olyan PvP-szerveren kezdeni, ahol már vannak mások is, esetleg jóval régebb óta, erősen meggondolandó döntés, semmi esélyünk nem lesz (talán egy kevés, ha barátainkkal vágunk bele), rövid úton ledarálnak az adott szerver Alfa-törzseinek tagjai. A fejlesztők is támogatják ezt, például mindig hoznak be olyan állatot, amivel az aktuális legkeményebb építőanyag is lebontható, vagyis sosem leszünk biztonságban. A játék építgetős, felfedezős aspektusait itt nem a szépségre való törekvés vagy a kreativitás, hanem az határozza meg, hogy minél nagyobb védelmet nyújtson az építmény. Némi fényt hoz a sötétségbe, hogy egyes magánszervereken már hoznak olyan szabályokat, amik finomítanak a dolgokon, például nem vehető el passzívra tett állat és hasonlók. A nehézségek ellenére rengeteg olyan játékos van, akik kifejezetten az ilyen, adrenalinnal túltelített kihívásokat keresik, a PvP-szerverek csak úgy nyüzsögnek az élettől, szóval ha ilyesmire vágyunk, itt igazi paradicsomban érezhetjük magunkat.
Szerencsére azok sem maradnak ki a mások elleni küzdelemből, akiknek a sima PvP-szerverek által nyújtott káosz már sok. Az ARK nemrég még különálló, ingyenesen játszható játékmódja, az ARK: Survival Of The Fittest - mely most már csak a játékon belül lesz elérhető, önállóan nem, vagyis az alapjáték egy példányának megvásárlására mindenképp szükségünk lesz hozzá - szinte e-sportként, arénaszerűen kínálja a (gyors) PvP-t. Itt egy bajnokság keretében akár 72 ember is összemérheti egymással képességeit. Nem az építgetésen, hanem azon van a hangsúly, hogy mi legyünk az egyetlen túlélők, bár ehhez persze sokszor kell majd építenünk kohókat, fedett óvóhelyeket és hasonlókat. A területet körbevévő burok egyre szűkül, ha nem sikerül a határain belül maradnunk, kiesünk a játékból. A végére csak az aréna közepe marad meg, ahol a végső „döntősök” megküzdenek egymással. Induláskor mindenkit ledobnak ugyanerre a középső részre, ahol begyűjthetünk némi felszerelést, persze, ha a többiek engedik. A törzsek maximum hat főből állhatnak, többféle játékmódban és egész arzenálnyi fegyverrel csaphatnak össze egymással. Itt is lehet állatokat idomítani, még olyan, meglehetősen nagy előnyt adó, bár limitált idejű szuperlényeket is, mint a sárkány vagy az óriásmajom. A legjobbak díjakat kapnak a fejlesztőktől és szerepelnek a játék hivatalos oldalán lévő ranglistában. A Survival Of The Fittest nem könnyű, de itt végre megvan az igazi PvP-feeling, a sima PvP-szerverek rengeteg gonoszkodása, sokszor mérgezett közösségi légköre és frusztrációja nélkül.
Jó, jó - mondhatnátok -, de miért annyira különleges az ARK a többi túlélőjátékhoz képest? Nos, az egyik válasz erre a kérdésre nyilvánvaló: a dinoszauruszok miatt. Nekik több szerepük is van. Az egyik a természetes ellenségé: sokszor nehéz dolgunk van, hogy megússzuk a minket üldöző, kisebb vagy nagyobb, de mindenképp farkaséhes ragadozó hüllőket. Fel lehet velük venni a harcot, de alacsony szinten, felszerelés nélkül minek – marad a jól bevált futás. Tipp: érdemes belevetni magunkat a tengerbe és beljebb úszni, oda a legtöbb nem követ. Ha nincs a közelben tengerpart, akkor ez persze nem játszik… Mindenesetre bármit is csinálunk, folyton felkészültnek kell lennünk egy esetleges dinótámadásra. Viszont a növényevőkön „bosszút állhatunk”, muhaha: őket mi vadászhatjuk le, hogy húst szerezzünk. Most tekintsünk el attól, milyen íze lehet mondjuk egy stegosaurusnak, az fontosabb, hogy ne haljunk éhen.
Élelmen kívül hátasként, szállítóeszközként és még sok egyéb másként is funkcionálhatnak, ha megszelídítjük őket. Minden dinoszaurusznak saját szintje és statisztikái vannak, valamint speciális képessége is, a triceratopsok például bogyókat szüretelnek, amiket aztán megehetünk. Az állatokat szállítóeszköznek is használhatjuk, hatalmas súlyokat képesek megmozgatni általában, nyilván a csirkeméretűek nem, de egy közepes nagyságú dinó már nagyon jól jöhet. A repülő vagy vízi életmódot folytató állatokkal gyorsan átszelhetjük a terepet a levegőben, illetve lemerülhetünk a tenger mélyére is, sokkal nagyobb sebességgel, mint úszva. Ráadásul milyen menő egy, a kikötőnkben pihenő megalodon! Néhány állat kifejezetten épületek lerombolására alkalmas, kulcsszerepük van PvP-harcokban.
Az adott egyed idomításához szükséges idő függ annak szintjétől és fajtájától, ahogy már említettem, olykor hosszú órákat kell rászánnunk a dologra. Amikor éhesek a folyamat közben, akkor meg kell őket etetnünk, de nem mindegy, mivel, a húsevőknek nyilván hiába adagolunk bogyókat. A kibble nevű univerzális táppal gyorsíthatunk a folyamaton és növelhetjük az állat statjait is, de ehhez persze előbb le kell gyártanunk belőle jó sokat. Figyelni kell arra is, hogy vannak finnyás példányok, akiknek nem mindegy, hogy milyen kibble-t adunk, ha véletlenül nem azt kapná őfelsége, amit szeret, akkor rosszabb hatást érhetünk el, mintha sima élelemmel etetnénk, le fog lassulni a megszelídítés folyamata. A lényeg, hogy sokat kell gyakorolni, esetleg a netes adatbázisokat bújni. Ha már több dinoszauruszt és egyebet összegyűjtöttünk, esetleg van egy telephelyünk is, szép látványt nyújt, ahogy a nagyobb méretűek feje kikandikál a kerítés felett. Vállalkozó kedvűek rengeteg időt beleölhetnek a pároztatásba, a tojáskeltetésbe is, ha ügyesek, jóval magasabb szintű és jobb képességű állatok születnek.
A másik érdekesség a szintezős rendszer. Minden alkalommal, mikor karakterünk szintet lép, több engramhoz, vagyis gyártási recepthez lesz hozzáférésünk. A ruházattól a fegyvereken át az épületek felépítéséig minden elkészítéséhez a megfelelő engram ismeretére lesz szükségünk. Az engramokat szintkövetelmények mögé zárják, a fejlettebb recepteket csak magasabb szintű karakterrel érjük el. Például tízes szinten megvan minden alapanyagunk egy pisztoly elkészítéséhez, de a recept csak harmincas szinttől lehet a miénk. Az egyetlen kivételt ez alól a tervrajzok képezik, melyeket szerencsés esetben ládákból, vagy az égből rendszeresen lepottyanó „segélydobozokból” szerezhetünk. A tervrajzok azonnali hozzáférést nyújtanak valamilyen engramhoz, a szintkövetelmény teljesítése nélkül is. Jó hír emellett az is, hogy a megtanult engramokat nem felejtjük el akkor sem, ha meghal a karakter. Szintenként fejleszthetjük karakterünk olyan tulajdonságait is, mint a tűrőképesség, a gyorsaság, az életerő, a kitartás és egyebek. Nyilván ez a szintezés és a belőle fakadó különbségek a törzseknél is előjönnek, lesznek modern fegyverekkel, fémpáncélban futkorászó veterán harcosok, akikkel a parittyát és lándzsákat használó, alacsonyabb szintű törzsek tagjai nem igazán vehetik fel a versenyt, míg ők is el nem érik a saját „evolúciójukban” (milyen szépen illik ez a játék címéhez…) az adott szintet. Hogy érzékeltessem a dolgot, képzeljetek el mondjuk egy Navy Seals vs. ősember csatát… Ugye? :) Ez az evolúció ugyanakkor büszkeséggel tölthet el minket, látványosan fejlődünk, van miért dolgozni, van értelme a farmolásnak.
A játék támogatja a felhasználói modokat. Kezdetben csak egy sziget, a The Island volt térképként, majd bejött az egyik játékos által készített The Center is, mely csodálatos látványt nyújt, megérdemelten lett hivatalos ingyenes kiegészítő az ARK-hoz. A térképek különböző típusú élőhelyekből állnak, mindegyikre saját flóra és fauna jellemző. Ilyen élőhely például a tengerpart, a hegyvidék, a folyó, a mocsár, a dzsungel, a vulkáni és havas területek. A hírek szerint nemsokára sivatag is várható.
A helyszínek mellett a játékmenetet változtató modok is készülnek. Ott van például egy szintén játékos által kreált, majd hivatalossá tett teljes konverziós mod, a nemrég megjelent Primitive Plus is. Az ezt alkalmazó szervereken csak kezdetleges eszközeink lehetnek, a fejlett fémek nincsenek jelen, ugyanakkor számtalan új tárgy, felszerelés és fegyver került be az alapjátékhoz képest, természetesen „primitív” szinthez illőek, sőt, új építőanyagokat is használhatunk.
A PC-n játszott ARK-hoz nem árt, ha jó gépünk van, bár indításkor sokféle beállítás közül választhatunk és később is kísérletezgethetünk a grafikai opciókkal. A látvány – mindent maxra húzva- lenyűgöző, a víz csodás, a fémek csillognak a napfényben, éjszaka kis zöld szentjánosbogarak röpködnek és világítják meg a közelükben lévő tárgyakat. A baj az, hogy ehhez elég erős masina kell, különben a vizuális orgia diavetítéssé válik. Megtalálható az a beállítás, ahol még jól is fest az egész, de haladni is lehet benne, viszont az biztos, hogy az optimalizáción van még mit dolgozni. Az ARK támogatja a VR-t is, Oculus Rifttel a fejünkön kalandozhatunk... vajon milyen lehet így összefutni egy T-rexszel? A hanghatások jók, zene viszont szinte alig van a játékban, ami kicsit csalódás a menü muzsikája után.
Nagy vonalakban jelenleg ezt nyújtja a játék. A fejlesztések továbbra is folyamatosan érkeznek, nemsokára újabb hivatalos mod várható ARK: Primal Survival címmel, melyben az állatok bőrébe bújva játszhatunk, átélhetünk teljes dinó életciklusokat, a születéstől a szaporodáson át a falkák alapításáig. Úgy gondolom, az ARK mindenképpen figyelemreméltó projekt. Szerencsére a hezitálóknak rendszeresen szerveznek ingyenes hétvégéket a Steamen, elég gyakoriak a leárazási akciók is, tehát nem olyan nehéz fizetés nélkül kipróbálni, esetleg jutányos áron megszerezni a játékot. Ha nem találunk számunkra megfelelő beállításokkal bíró hivatalos vagy magánszervert, még mindig készíthetünk sajátot, tehát az a lehetőség is megvan, hogy teljesen az ízlésünknek megfelelően építsük fel ezt a furcsa, félig prehisztorikus világot.
Az ARK PC-n és Xbox One-on érhető el, PS4-re majd a végleges verzió várható csak.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. Vazul267
2016.08.27. 11:15
A negatívum rész a végén szinte teljesen megegyezik Rustal, kivéve hogy Rustban már van zene.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Mark29
2016.08.27. 21:07
Multizni csak akkor éri meg főleg pvp szerón ha van heti 10-15 órád minimum és legalább 4-5 ismerős aki játszik veled. Engem csak a különböző fajok összezsúfolása és a buta ai zavar. Elég lehangoló látni ahogy egy rex elkezdi mészárolni a partvonalat de az éppen sorra került áldozaton kívül az összes állat csak bután néz ki a fejéből és békésen legelészik mit sem törődve a tőle 10 méterre zajló mészárlással. Valami csorda rendszert betehetnének valamint az egyfajú állatokat kicsit elkülöníthetnék hegyekben mást nem lehet látni mint a hegyről lefelé bukdácsoló kardfogukat tőlük 10 méterre raptorokat és skorpiókat felettük 3-4 madárral amik úgyis leszállnak és megöletik magukat ahelyett hogy felkapnának egy egy állatot. Viszont számomra mégis az a legzavaróbb hogy minden támadás után 3-4 méterrel hátrább lökik az állatok a célpontot, ennek nem igazán értem mi értelme és még el is rontja az egészet de mondjuk az is szép amikor nem bányászhatsz a hegyekben mert az ottani alfaklán lemészárol és leraidol érte.

Pozitív : Grafika , Téma , Kis csoportokban élvezhető multi.
Hátrány : Buta AI , Fura mozgás főleg a visszalökő támadás, Nagy pvp szerón élvezhetetlen multi(Alfa klánok serifet játszanak,korlátozzák lehetőségeid,fontosabb nyersanyaglelőhelyeket elfoglalják,felosztott sziget,ha rossz oldalra költözöl egy nap arra mész fel hogy leraideltek holott semmit nem tettél)

Ennek a játéknak egy 1000/2000 embert elbíró szerver sok multiplayer gondját megoldaná mivel 10-15 emberes törzsek nem lennének a szerver urai az annál nagyobbak meg úgysem maradnak sokáig stabilak valamint a raidelő klánok 2x is megfontolnák hogy új ellenséget szerezzenek és gyarapítsák a régiek számát így a kisseb törzsek biztonságban lennének.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. kiskoller Mark2...
2016.08.28. 05:50
Amúgy mekkorák a szerverek amikkel te találkoztál? Nem csak az lényeges, hogy mennyit bírnak el, hanem hogy átlagosan mennyien voltak fennt. Mert más, hasonló játékokban nekem is az volt a tapasztalatom, hogy tényleg a játékos populáció mérete dönti el, milyen a pvp...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. MrX
2016.08.28. 11:19
Nem csak a játékosok száma dönt..az is hogy milyen sok köcsög játszik azon a szerveren. Pl. egyik szerveren mindig arra ébredsz hogy semmid se maradt, még a házadból se, téged meg bebörtönöznek, és akár egy órán át is szenvedhetsz online ott mire meghalsz.
Másikon meg több hónap alatt egyszer se zárnak be, és csak pl ajtókat és széfeket vesztesz, a házad és a dinóid meg túlélik.
Mind a 2 véglet saját tapasztalat, mind2 szerveren több mint 1 hónapot játszottam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Mark29 kisko...
2016.08.28. 18:35
Próbáltam teli szerverekre menni hátha ott nem ez a helyzet de ott is ez volt, úgy tapasztaltam hogy 2-3 hét után elvándorolnak az emberek és csak a nagy klánok maradnak tehát ez a játéknak is rosszat tesz. Life is feudalban hasonló volt a helyzet azzal a kivétellel hogy ott a földesúr védet meg a banditáktól valamint a másik földesúr területéről érkezőktől nem pedig a kicsiket raidelték. Elszigetelt egyenlő méretű harcok voltak főként. Kereskedtek veled mert a játék rákényszerítette őket nem pedig kifosztottak.Még a kifejezetten bandita klánnak kikiáltott angry vikings sem raidelt le 3-5 fős településeket , ők csak a nagyobb déli riválissal háborúztak de akkor is a várfalat támadták nem a környező falvakat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. MrX
2016.08.28. 21:17
Aki félős, vagy nincs ideje mindig játszani pvp-n,modok nélküli szerveren is leköltöztetheti a raktárát és a craftolós cuccokat a víz alá, modokkal meg mindent. Főleg pl. a valhalla mapon senki se talál meg.
Van olyan mod ami egy pajzsot csinál a víz alá és ott tudsz lélegezni, a felszíni dínók is.
Van csillagkapu mod, amivel 2 csillagkapu között bárhová eltereportálhatsz a pályán víz alatt is, és a gyűrűkkel meg az ajtókat lehet kiváltani sima falra, amivel tovább nehezíted a bejutást. Persze van számtalan hasznos mod, de szerintem ezek változtatják meg a játékmenetet legjobban.
Már egy éve beharangozták a dx12-e verziót, konkrét időpont is volt, aztán semmi se lett belőle. Tudja egyébként valaki hogy milyen lesz az UE4 motor dx12 verziója? Gyorsulni fog mindenen, vagy lassulni dx11-hez képest?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Beatmad
2016.09.12. 13:22
Nem akarok hülyeséget írni UE4 motorról, de úgy tudom alapjaiban dx11-re van kitalálva, és gondolom nem igazán az ark készítőin múlik hogy mikor lesz dx12 módja
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!