iPon Cikkek

Army of Two: The 40th Day - Leszámolás Sanghajban

Dátum | 2010. 01. 17.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

Sanghaj. A világ 10 legnagyobb, és legnépesebb metropoliszának egyike. Távol-keleti gazdasági központ, Ázsia legjelentősebb kereskedelmi kikötője, nem kevesebb mint 20 millió ember otthona és munkahelye. A város, mely sosem alszik. Egy átlagos hétköznapon kapcsolódunk be az itt lakók életébe: a Maglev-vasút tömve van utasokkal, a mobilokra befutnak az első tőzsdehírek, mindenki siet az irodába. Pudong felhőkarcolói lassan megtelnek emberekkel, beindul az élet, a bankokba pedig pont befutnak az első jüanmilliós tranzakciók, amikor hangos robajlás csapja meg a füleket. Mindenki az ablakhoz siet, de nem látni mást, csak sötét füstöt. Hirtelen egy újabb robbanást hallani, a világgazdasági központba rakéták csapódnak, majd összedől a TV-torony, berobban a nyolcvannyolc emeletes Jin Mao Tower, és egy pillanat alatt lángba borul az összes jelentősebb épület. Az utcákon ismeretlen harckocsik tűnnek fel, bármerre nézünk, csak egyenruhásokat és katonai helikoptereket látni. Kínát megtámadták.
 
Ez háború!
Az incidens alatt a Trans World Operations emberei is a helyszínen voltak. Tyson Rios és Elliot Salem egy rutinküldetést hajtott éppen végre a belvárosban, amikor az első bombák felrobbantak. Fogalmuk sincsen, hogy mi történt, mi ez a sok katona, és egyáltalán mi folyik itt, egy valami azonban teljesen biztos. A belvárost zsoldosok rohamozták meg, akik kivétel nélkül megölnek mindenkit, aki csak az útjukba áll. A két ex-kommandóst azonban keményebb fából faragták annál, hogy megijedjenek egy uzi láttán, így hát elindulnak, hogy átverekedjék magukat a hadseregen, és kiderítsék, vajon kinek és miért állhatott érdekében betörni Sanghajba.
 
Gyertek csak, bátran
Az Army of Two: The 40th Day ezúttal is egy lövöldözésekkel, robbanásokkal és vakmerő  helyzetekkel teli, adrenalinban bővelkedő akciójáték lett. Már az első percekben belecsöppenünk a dolgok sűrűjébe, szinte még észbe sem kapunk ugyanis, amikor a lábunk alatt beszakad a talaj, mi pedig sorra ürítjük ki a tárakat. Az első fér óra csak azzal telik, hogy ki kell menekülnünk az éppen összedőlő felhőkarcolóból, a rohanás alatt pedig olyan drámai dolgokat láthatunk, mint kevés másik játékban. A rakéták sorra csapódnak be körénk, az ablakokon égő emberek ugranak ki, a terroristák a szemünk láttára végzik ki a túszokat, sőt egyszer még egy gépfegyveres helikopter is felénk téved, ami nemes egyszerűséggel szétlő minden emeletet, ahol egy kis mozgást lát. Mindennek a tetejébe pedig még az aranyos kis Alice Murray is feltűnik, aki bár a játék első és második része között eltelt néhány évben visszavonult, most legalább olyan jól forgatja a fegyvert, mintha még mindig hivatásos zsoldos lenne.

A játékban a legnagyobb hangsúly ezúttal is a co-op lehetőségeken van. Rios és Salem folyamatosan együtt van, az előző résszel ellentétben viszont itt nem csak a különleges, előre megrendezett alkalmak során, hanem szinte bármilyen helyzetben bevethetjük a főbb taktikákat. Van figyelemelterelés, megkerülés, két oldalról való bekerítés, egy szóval minden, amit csak ki lehet hozni egy ilyen játékból. Fantasztikus együttműködéseket lehet csinálni, a legegyszerűbb és leghasznosabb például az, amikor a páros egyik tagja vad lövöldözésbe kezd, ezzel odacsalva mindenkit, míg az emeleten várakozó másik ember egy mesterlövész puskával sorra szedi le az ellenfeleket. De el tudjuk játszani az is, hogy megadjuk magunkat, vagy éppen egyetlen gombnyomásra összeeshetünk, mintha megöltek volna, illetve ha a szemtől-szembeni harcot választjuk, akkor lehet fedezéket csinálni magunknak, pajzsot felvenni, és még sorolhatnánk. A rendszernek köszönhetően egyszerre érvényesülhetnek azok, akik a megfontolt, taktikus játékot kedvelik, és azok, akik a rohamosztagos, Rambo-elvre esküsznek.

Ez egy órája még egy luxusirodaház volt
Meglepő javuláson ment keresztül a történetmesélés is. Noha a dörmögő hangú, vakmerő fenegyerek stílusa megmaradt a főszereplőknek, de a beszélgetések már kevésbé gagyik és klisések, mint eddig voltak. Az előző játékban két óra akciót követően páratlan logikával megállapították, hogy az egész háború csak az olajért ment, most viszont igyekeznek tartalmasabb kommunikációt folytatni, találgatnak például, hogy mi történik körülöttük, és megbeszélik a következő feladatokat is. Persze az elmaradhatatlan „I love this job” és „let's finish this thing, and get the hell out of here” beszólások még most is megvannak, de hát ez már csak egy ilyen macsó játék, hozzá kell szoknunk.
 
Szerencsére mindig közel a segítség
A kampányt gép által irányított társ mellett single-ben, illetve helyi vagy internetes barát csatlakozásával párosával is végig lehet vinni. Az EA Montreal csapatánál ezúttal rengeteget dolgoztak a mesterséges intelligencia tökéletesítésén, a teljes végigjátszást követően mi pedig csak annyit tudunk mondani, hogy ez sikerült is. A társunk mindig követi az általunk adott parancsokat, és tudja, hogy milyen helyzetben mit várunk el tőle. Ha egy ajtóhoz érünk, akkor nem lövi azt szét azonnal, hanem megvárja, hogy mi elmenjünk a másik bejáratig, és csak akkor nyit be, amikor hallja, hogy akcióba lendültünk. Ugyanígy nem kezd például lövöldözésbe, ha látja, hogy osonunk, és hátulról akarjuk csendben elkapni az éppen másfelé bámuló őrt, illetve ha bilincselésbe kezdünk, akkor nem hagyja, hogy kicsússzanak a kezünkből a dolgok, és ő mindaddig fedez, míg le nem tartóztatunk mindenkit. Persze a dolog azért nem lett tökéletes, sokszor túl lassan dönt, és megvárat minket, ami az életünkbe kerülhet, de legalább van mit fejleszteni a harmadik részre is, nem igaz?

A testreszabhatóság ezúttal is nagy szerepet kapott. A karakterünk arcát fedő maszkot az armyoftwo.com oldalon kedvünk szerint átalakíthatjuk, rakhatunk be fotót vagy textúrát, amit aztán feltöltve a profilunkhoz, importálhatunk a játékba. Ehhez persze át kell ülni a PC-hez, a stukkereket viszont már helyben fejleszthetjük, a vásárlás menüben elköltve a küldetések alatt megszerzett zöldhasúkat. Utóbbi ráadásul ezúttal még nagyobb fontosságot kapott, az ellenfeleink között ugyanis immáron nehéz páncélzattal felszerelt rosszfiúk is feltűnnek, akiket bizony egy hagyományos AK-47 csak hosszas sorozások árán kényszerít térdre. Apró, ám ide vágó érdekesség, hogy a fegyvereket el tudjuk venni az ellenségektől is, a hagyományos puskákon kívül pedig olykor hatalmas gépágyúk, vagy lángszórók is feltűnnek a színen.

Esélye se volt a fickónak
A látványról az előző  részt is hajtó Unreal Engine 3.0 gondoskodik. Az összkép ennek megfelelően jó lett, a pályák részletesen kidolgozottak, az utolsó centiig tökéletesen berendezettek, az emberek pedig bár egy kicsit műanyag hatást keltenek, azért szintén jól néznek ki. A textúrák, a speciális effektek és a fényhatások is klasszak, és ha két lövöldözés között megállunk egy kicsit nézelődni, még szálló porszemeket, és szellő rángatta függönyöket, nejlonokat is láthatunk a pályán. A robbanások ezekkel szemben kifejezetten rondák, az összedőlő épületek nevetségesek, a városkép elnagyolt és igénytelen, egy-egy felhőkarcoló pedig négy-öt darabra törve hullik szét – bár azt be kell vallani, hogy az épületünk találata után az előttünk kitáruló Sanghaj látványa nagyon hangulatos lett. Témánál maradva meg kell emlékezni a hangokról is, melyek erős közepest érdemelnek, a zene ugyanis nagyon jól sikerült, a szinkron viszont a béna beszólások miatt nem épp a legjobb, sőt sokszor már az élmény rovására is megy.

Igazi nehézfiúk
Nem egy Modern Warfare 2 a játék, sokkal gyengébb a megvalósítása, és a rendezés se olyan erős, mint napjaink előbb említett sztárjánál, de összességében így is ütősre sikeredett. A co-op mókára kihegyezett játékmenet mindent visz, így ha el tudunk kicsit rugaszkodni az idegesítő főszereplőktől, akkor igen kellemes órákban lehet részünk a kampány alatt. Mindezen pedig még az irányítás is dob egyet, hiszen a gombok nagyon könnyen betanulhatóak, minden kézre áll, aki pedig játszott az előző résszel, az ismét otthon érezheti magát. A két stick hagyományos módon a karakterünk irányítására és a kamera mozgatására használható, a bal ravasszal lehet kitartani a fegyvert, a jobb ravasz a lövés, a bal dömper a társ adott helyzetben való utasítása, míg az A a cselekvés, illetve hosszan nyomva a sprint. Hasznos még a D-pad, amivel az állj, támadj és kövess parancsokat lehet kiadni, illetve a back is, mely a képernyőnkre hologramként kivetített, ellenfelek helyzetét és tanácsolt útvonalakat is megmutató GPS-t kapcsolja be. Állat az egész!

A hagyományos co-op mód mellett még négyféle többjátékos lehetőség áll rendelkezésünkre. A co-op deathmatch keretein belül kétfős csapatokba rendeződve eshetünk egymásnak, a warzone játékmódban kisebb robbantós feladatokat kapunk, a control pointot választva spawn pontokat kell támadni és megvédeni, míg a külön menüpontot is kapott extractionben négyen indulunk az egyre növekvő hullámban támadó ellenség ellen. Itt viszont nem csak a hasonszőrű játékokban elterjedt puszta gyilkolás a cél, darálás közben ugyanis át kell jutnunk a pálya másik felére is, lehetőleg épségben.
 
Küldetés teljesítve!
Kellemes játék lett az Army of Two: The 40th Day. A fejlesztők az elmúlt két évben szinte minden hibát kijavítottak, és egy nagyon jól sikerült, kőkemény akciójátékot hoztak össze nekünk, mely bár közel sem lett tökéletes, de így is messze veri az elődjét. Az AOT2 azoknak való, akik szeretik ezresével irtani maguk körül a terroristákat, de emellett vágynak egy kis taktikára, megfontolt játékmenetre is. Ha ilyen vagy, akkor tökéletes vétel lesz számodra a játék, fontos viszont, hogy jól oszd be a gép előtt töltött idődet, hiszen a kampány öt-hat óra alatt simán végigjátszható, egyetlen délutánért pedig nem a legjobb heteket spórolni a zsebpénzzel!
 

Platformok: Playstation 3, Xbox 360, PSP
Tesztelt Platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. botkadavid...
2010.01.17. 18:37
ebbe a játékban csak az nem tetszik, hogy nem PC-s
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. MassKilla
2010.01.17. 19:41
jól látom, hogy a grafikai motor olyasmi, vagy pont olyan, mint ami a F.E.A.R.-2-ben is volt?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. gebana
2010.01.17. 19:46
botkadavid91: egy vga áráért veszel egy xboxot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Svindler MassK...
2010.01.17. 19:56
Nem, a FEAR-nek saját motorja van, ez meg UE3-as
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. jadam92
2010.01.17. 20:32
26-40 ért alig ha nem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Daks
2010.01.17. 22:39
Egy használt pont kijön annyiból, sőt egy live bannolt arcade box 20-25 a neten!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Kange
2010.01.18. 10:13
Használtan? Arcade-ot?
Használt félős, ki tudja, milyen körülmények között ment (ugye hajlamos még mindig a füstre, ha nem vigyáz rá az ember), valamint mivel kezdik elérni a DVD9 határait már jönni fognak a két lemezes játékok, ahol az egyik lemezt fel kell rakni a vinyóra.
És még azt is idehozhatom, hogyha már nem olvas tökéletesen a DVD-ROM, akkor sokszor megakad a játék, vagy kicsit késve tölti be a textúrákat, ami ici-picit idegesítő.....

Én vettem boxot, de megbántam, inkább vidkarit vettem volna belőle...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Daks
2010.01.18. 15:02
A 25-ös árkategóriára mondtam a használt arcade-ot, de nyilván egy vadi új, garis Elite az igazi .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Svindler
2010.01.18. 19:57
Kange: vagy PS-t Sajnos boxos tapasztalataim nincsenek, de már tényleg elég olcsóért dobálják őket
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!