iPon Cikkek

Asemblance - Több kérdés, mint válasz

Dátum | 2016. 07. 26.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

A független Nilo Studios abból a célból jött létre, hogy olyan játékokat készítsen, amelyek megmozgatják a játékosok képzeletét. Első játékuknak, az Asemblance-nak ez sikerült is, sokkal jobban, mint ahogy erre számítottak. A játéknak több befejezése is létezik, de a végsőt, amelyhez csak az összes többi megtalálása után lehet eljutni, sokáig senki sem találta meg. A netes közösségek éjt nappallá téve együttes erővel próbálták megfejteni a játékban, sőt, az azon kívül megtalált nyomok alapján, hogy mit kéne tenni, hogy eljuthassunk ehhez a befejezéshez, amely az achievementek között "White Shift" néven szerepelt. A dolog már-már a szent grálhoz kezdett hasonlítani, a gigászi küzdelmet pedig a fejlesztők is nyomon követték, de nem adtak túl sok segítséget azon kívül, hogy már közel a megoldás. A megfejtésen dolgozni eleinte még izgalmasnak tűnt, jó szórakozás volt különböző elméleteket gyártani, eszmét cserélni, de az egy helyben toporgás, a jó, vagy jónak vélt lépések ismételgetése és a konkrét válaszok hiánya hamar frusztrálttá tette a játékosokat. Egy olyan játékról van szó, amely ha minden lépést ismerünk, mindössze 20 perc alatt végigjátszható - ehhez képest voltak, akik 20 órát, vagy még többet öltek a darabba. Volt olyan streamer, akinél két példányban futott a játék, az egyik PS4-en, másik Xbox-on, és közben a PC-jén, Youtube-on nézte a játékmenetről korábban készített felvételeit. A játékosok, akik az összes közösségi médiát - Redditet, Twitchet, Youtube-ot, a Steam fórumokat, Discordot, Snapchatet és még ki tudja mit - felhasználva tartották egymással a kapcsolatot, valószínűleg több programhibára bukkantak, mint a fizetett bétateszterek. Sajnos a fejtörők természetéből adódóan sokszor nem lehetett tudni, hogy egy adott jelenség épp hiba-e, vagy a játékmenet tervezett része, ami még jobban megnehezítette a megoldást. Az Asemblance tehát egy olyan játék, ami rövidsége ellenére is hosszú időre a képernyő elé ragasztja az embert és nem ereszti. De valóban ilyen jó ez a mű, és ennyire nagyszerűek és elmések a feladványai, vagy valami másról van szó?
A történet középpontjában egy olyan kísérleti stádiumban lévő gépezet áll, amely emlékek szimulálására képes. Adott egy számítógép terminál, amelyen kiválasztunk egy emléket, aztán belépünk egy holoszobába, ahol egy mesterséges intelligencia felügyelete alatt bejárhatjuk azt, és felfedezhetjük részleteit. Főhősünkről igen keveset tudunk, még a játék végén sem lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy ki ő - még az sem derül ki, hogy nő, vagy férfi, pedig ezt általában mindenki tudja magáról. Adva van egy rejtélyes baleset, egy aggódó feleség, egy munkájába temetkező tudós, egy kisgyerek, akivel nem tudni, mi történt, és egy MI, akinek az apja HAL 9000 lehetett a 2001 Űrodüsszeiából, anyja pedig Shodan a System Shockból - szóval nem teljesen megbízható.
Az elemek adottak, és rengeteg háttérinformáció is a rendelkezésünkre áll, újságcikkek, emailek, jelentések, hangfelvételek formájában, melyeket elolvashatunk illetve végighallgathatunk, mégsem áll össze a teljes kép. Mintha több kirakós játék darabjait is megkaptuk volna, de nem tudjuk, melyik darab melyik képhez tartozik, és lennének olyan darabok, amelyek egyikhez sem tartoznak. A képzeletünkre kell hagyatkoznunk, de nem kapunk visszajelzést arról, hogy elméleteink igazak-e. Kérdéseinkre válasz helyett csak újabb kérdéseket kapunk. A játék zseniális abból a szempontból, ahogyan közvetíti, milyen lehet egy amnéziában szenvedőnek. Állandó bizonytalanságban tart, és nem ad határozott válaszokat. Ugyanazok az elemek ismétlődnek, ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel újra és újra, nem tudhatjuk, hogy haladunk, vagy csak körbe-körbe járunk, mi a valóság, és mely emlékek hamisak, mi igaz, és mi nem. A hangulat megteremtésében nagy szerepe van a zenének és a hangoknak is. A különböző helyszínekez tartozó zenék rövid loopokból állnak, sűrűn ismétlődnek, akárcsak a hangfelvételek, vagy az MI szövegei. A helyszínekből nincs sok, mind viszonylag kis méretűek, zártak, így hozzájárulnak a klausztrufóbiás hangulat megteremtéséhez. Minél több időt töltünk a játékkal, annál jobban érezzük, hogy csapdába estünk, és annál kétségbeesettebben próbáljuk keresni a megoldást. Nem csoda, hogy az egyik Twitch-es streamer, a sokadik eredménytelenül végigjátszott éjszaka után elmondta, hogy úgy érzi, abba kell hagynia a játékot, vagy legalább is annak közvetítését, mert rossz hatással van az életére. Végül ő volt az, aki a világon elsőként megtalálta a megoldást, és amikor ez megtörtént, összeomlott és sírni kezdett.
Az Assemblance-ban nincsenek a szó szoros értelmében vett logikai feladatok, vagy a puzzle játékokra jellemző szokványos fejtörők; a továbbjutáshoz vezető utat a legtöbbször úgy nyithatjuk meg, ha a megfelelő helyen vagyunk a megfelelő időben, és a megfelelő dolgot nézzük. Rázoomolhatunk a környezetünkben lévő tárgyakra, illetve néhánnyal interakcióba is léphetünk (pl. kihúzhatjuk a fiókokat), de a játékmechanikák ebben ki is merülnek. Ugyanakkor számos nyomravezető (vagy félrevezető) jel áll rendelkezésünkre: jegyzetek, matematikai függvények, dátumok, időpontok, nevek... Csak épp azt nem tudjuk, hogy közülük mi az, aminek valódi jelentősége van. A válaszok hiánya túlpörgeti a játékosokat, egyikük gondolatban fel is tette a következő kérdést a fejlesztőknek: "Ha stoppert, kriptográfiát, szteganográfiát, különböző algoritmusokat, algebrát, és a szomszédom kecskéjét használom, ill. még egy NASA által szponzorált Plútó körútra is elmegyek, akkor túllihegem a dolgot?" Ha valóban mindent bevetünk, és a játékon kívül is nyomozásba kezdünk, ellátogathatunk a játékban talált webcímre, illetve írhatunk a szintén ott talált emailre, és jelentkezhetünk tesztalanynak a játékban folyó kísérletekhez. Érdekes, de felettébb homályos válaszokat fogunk kapni, amelyektől csak még zavarosabb lesz minden. Vajon a játék szándékosan úgy készült, hogy összezavarjon minket, nem ad válaszokat, csak azért, hogy még jobban kiéhezzünk azokra? A játékosnak is olyan sorsra kell jutnia, mint a főhősnek, aki saját elméjének csapdájába zárva kutat valami után, amit nem érhet el? Manipulatív játék, valódi fejtörők, mélység és jelentés nélkül, vagy zseniális darab, ami bepillantást enged az emberi lélek rejtelmeibe? Ezt talán csak akkor lehet majd igazán eldönteni, ha megjelent a széria többi része is. Ezekről egyelőre nem tudni, hogy szorosan fognak-e kapcsolódni az Asemblance történetéhez és világához, vagy teljesen új epizódok lesznek. Az alkotók csak annyit árultak el, hogy a Twilight Zone, X-akták és a Fekete Tükör tévésorozatokhoz hasonló, nagy franchise-ba kezdtek bele. Nem bántam meg, hogy játszottam vele, de a játékosok reakcióit figyelni, haladásukat végigkövetni még érdekesebb volt, mint maga a játék, amelynek végigjátszása után több kérdésem maradt, mint amennyire választ kaptam.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. magerg
2016.07.26. 09:45
HAL 9000 lesz az...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Crytek01
2016.07.26. 10:02
Élből rühellem az olyan dolgokat amibe nem derül ki semmi.
De bundleba jó lesz ez is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Magrathea mager...
2016.07.26. 10:39
Köszi, javítva...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!