iPon Cikkek

Assassin's Creed: Rogue – Mindig ugyanúgy

Dátum | 2014. 11. 21.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A természetes szelekció a játéksorozatok esetében is működik. Ha egy széria nem tud fejlődni, és képtelen alkalmazkodni a kor elvárásaihoz, legyen bármilyen eredeti is az alapkoncepciója, elkerülhetetlenül és menthetetlenül bukásra van ítélve. A vérfrissítés sikeres példáit hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni. A Saints Row például középszerű GTA-klónból egy teljesen elborult, zombik, furryk, bőrmaszkot viselő szexrabszolgák, és idegen megszállók elleni küzdelmeket is felvonultató, az abszurd, és fekete humort előtérbe helyező TPS lett, aminek soron következő installációjában egyenesen a pokolból kell majd megszöktetnünk a korábbi részek főhősét. A változás nem mindig ennyire radikális, néha kevesebb is elég. A Call of Duty franchise kapcsán a többségnek elsőre garantáltan nem az „újító” szó jut az eszébe, de a designerek belátták, hogy a felhasználókat egyre kevésbé hozza lázba a második világháború csatáinak sokadszori átélése, és ennek megfelelően léptek, az eredmény pedig nem maradt el.
Az Assassin's Creed a két szélsőség között helyezkedik el. Jelentősen, de nem a felismerhetetlenségig változott az évek során. Az első, szép, de üres, és kissé unalmas részt követően a reneszánsz Itália megannyi konfliktussal és intrikával terhes városaiban kalandozhattunk, sőt, az egzotikus Konstantinápolyban is ténykedhettünk, számtalan mellékfeladatot és kihívást teljesítve. Amikor a közönség érdeklődése lanyhulni kezdett, az Ubisoft boszorkánykonyhájában ismét csavartak egyet az alaphelyzeten, és miközben az ezerhétszázas évek Amerikájában játszódó részek megtartottak mindent ami jó volt, olyan hangulatos és játékidőt növelő elemeket adtak hozzá a jól bevált formulához, mint a tengeri csaták, vagy a vadászat lehetősége. A sorozat fővonulatának hetedik résznél pedig egyenesen magát az alapkoncepciót hajították sutba. Ez alkalommal, bár az asszaszinoknál kezdjük meg pályafutásunkat, hamar átpártolunk legősibb ellenfeleik, a szabadságot koloncnak tartó, a világot a háttérből irányító templomosok oldalára, és nekik segítünk majd a két fél közötti, évezredek óta folyó harcban. Lássuk, hogyan is sikerült mindennek a megvalósítása, és hogy vajon a hétéves háború alatt játszódó Rogue felér-e dicső elődeihez, vagy ugyanolyan csalódást jelent majd a rajongók számára, mint a csapnivaló Unity.
Hősünk első pillantásra nem igazán érdemli meg ezt a jelzőt, és kevés jelét adja annak, hogy nagy dolgokra hivatott. A bárdolatlan modorú Shay Patrick Cormac kezdetben nem több, de nem is kevesebb, mint egy olajozottan működő gépezet hasznos kis fogaskereke. Az utcagyerekből lett asszaszin azonban nem is vágyik ennél többre. Teszi, amit mondanak neki, és igyekszik minél kevesebbet törni magát a világ problémáin. Ám, minden megváltozik, amikor megkapja élete első, komoly megbízatását, aminek végrehajtása során életében először kételyek kezdik el gyötörni. Célpontjai tényleg olyan veszélyesek, hogy halállal kelljen lakolniuk vélt, vagy valós bűneikért? Megéri-e a vérontást az a pár, titokzatos rendeltetéssel bíró tárgy, amit meg kell szereznie? Vajon a jó oldalon áll, sőt, létezik egyáltalán ilyen? Az egyre jobban elbizonytalanodó orgyilkos árulásához a végső lökést egy katasztrofális eredménnyel záruló küldetés adja meg. A tragédia túlélése után az elkeseredett Shay megfogadja, kerül amibe kerül, de megakadályozza korábbi szövetségeseit abban, hogy tervük sikerrel járjon, és ezért ha kell, az ördöggel is hajlandó alkut kötni. Így, lassan, de biztosan korábbi esküdt ellenségeihez sodródik, akik segítséget nyújtanak neki abban, hogy levadászhassa azokat, akiket nem is olyan rég még a barátjainak, sőt, a családjának tartott.
A forgatókönyvírók dicséretére legyen mondva, nagyszerűen oldották meg, hogy ne tűnjön erőltetettnek a főszereplő drasztikus, és elkeseredett lépése. Érteni fogjuk a motivációját, sőt, többségünk alighanem épp úgy cselekedne az adott helyzetben, mint ő, így a céljaival való azonosulás sem lesz nehéz. Nagy kár viszont, hogy a cselekmény ezt leszámítva ha nem is kínosan lapos, de érződik rajta, hogy egy kis odafigyeléssel jóval többet kihozhattak volna belőle. Ahelyett, hogy egy komoly, Shay morális dilemmáira fókuszáló történetet kapnánk, amiből kiderül, hogy a világ nem fekete-fehér, és a jó, valamint a rossz fogalma attól függ, hol is állunk éppen, nem történik más, mint hogy ez alkalommal a Templomosokról derül ki, hogy a szívük mélyéig becsületes aranyemberek, az Asszasszinok pedig csak az eredményt néző, megtévedt fanatikusok. Időnként egyenesen brazil szappanoperába illő, melodramatikus jeleneteknek játszódnak le a szemünk előtt. Én legalábbis igen nehezen viseltem el, amikor a férfi, és az egyik mellékszereplő negyvenedszerre is megtárgyalták egy latin-amerikai sorozat modorában, hogy mennyire becsülik és tisztelik egymást, és csakis a másikban tudnak tiszta szívből megbízni. De, mindent összevetve, a renegáttá lett ex-orgyilkos bosszúhadjáratának krónikája, amiben ismert történelmi személyek mellett a korábbi játékok kulcsfigurái is feltűnnek, hozza a sorozattól elvárt kötelezőt. Bár nem ártott volna, ha a vendetta alatt zajló hétéves háború egy kicsivel látványosabban jelenik meg a nagyrészt az amerikai kolóniákon bonyolódó történetben, elégedettek lehetünk a végeredménnyel.
A jelenkorban játszódó részekről viszont ugyancsak bajos lenne bármi jót mondani. Unalmas, közhelyes, a történéseket ok nélkül megszakító vakvágányok, amik nem hogy a történetet nem viszik előre, de még esztétikai értékkel sem bírnak. Az, hogy hét évvel a sorozat indulása után valaki komolyan gondolta, hogy a játékosok kezéből kiesik az egér vagy a kontroller döbbenetükben, amikor végül a fináléban felfedik előttük, hogy az Abstergo Industries a Templomosok fedőszerve, még viccnek is rossz, pedig itt pontosan ez a helyzet. Mivel ez a szériát akár csak felületesen is ismerők számára pont annyira egyértelmű, mint a Föld öt éven felüli lakosságának Luke Skywalker biológiai apjának személye, nincs amivel igazolni lehetne ennek a vonalnak a létjogosultságát. Ugyan a jelenben barangolva pár, az AC-hez egyáltalán nem illő logikai feladvány megoldása után megnézhetünk néhány videót, ezek sem érik meg a rejtvényekre szánt energiát.
Mindenki jobban járna, hogy ha az egész Animus-narratíva eltűnne a balfenéken, és soha többet nem kerülne elő, vagy ha már mindenáron ragaszkodnak hozzá, nem ártana egy személyiséggel, arccal, vagy legalább névvel rendelkező szereplőt állítani az események középpontjába. Az ugyanis, hogy a néma, végig csak a gúnynéven emlegetett, egy szót sem szóló főhős lényegében maga a játékos, igen olcsó megoldás.
A magam részéről inkább azt vártam, hogy kiderüljön, pálfordulásunk milyen változásokat hoz a játékmenetben. Logikusnak tűnt, hogy mivel már nem az árnyakban rejtőző, szűkös erőforrásaikat ésszel beosztani kénytelen asszaszinok, hanem a vagyonos, és hatalommal bíró Templomosok kötelékében ténykedünk, akad majd pár olyan küldetés, amiben ez a lényeges különbség így vagy úgy, de szerephez jut. Sajnos azonban, szinte semmi nyoma annak, hogy kik is állnak a hátunk mögött, és az esetek 99%-ában, a szokott módon, egyszemélyes csapásmérő kommandóként kell bizonyítanunk rátermettségünket, és a maradék egy százalékban is ránk hárul a munka dandárja. Feladataink teljesítése során alig-alig fogjuk úgy érezni, hogy egy kiterjedt, titkos, és a világ dolgaiba komoly beleszólással bíró szervezetnek fogadtunk hűséget. Annak is kevés látszata van, hogy érdemi fejlesztés zajlott volna a játék készítése közben. A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom leszögezni: ami a korábbi részekben jól működött, és hosszú órákon keresztül le tudta foglalni az embert, arra itt sem lesz panasz, és egy percig sem fogunk unatkozni. A küldetések száz százalékra való teljesítéséhez többszöri próbálkozás is szükséges lesz majd, két, a történetet előmozdító esemény között pedig azt sem fogjuk tudni, mihez kapjunk. Ha úgy tartja úri kedvünk, hajónkkal, a Morrigannel a környék legrettegettebb kalózai közé küzdhetjük fel magunkat. A véres és mocskos tengeri csaták a Rogue fénypontját jelentik. Csakis rajtunk áll, hogy az óceán fenekére süllyesztjük-e a hajókat, és beérjük a rakományuk felével, vagy megpróbáljuk elfoglalni azokat, hogy zsírosabb legyen a zsákmány.
Két bárka megcsáklyázása, és kifosztása között azonban jól esik egy kis lazítás. Márpedig, mi pihentetőbb akad annál, mint hogy egy tavernában ücsörögve, jóféle sert kortyolgatva egy hozzánk hasonló tengerésszel mérjük össze a tudásunkat a kikötők egyik népszerű táblás játékában? Ahhoz persze, hogy nyugodtan játszhassunk, előbb el kell páholnunk pár akadékoskodó csatornapatkányt, akik azt hiszik, a túlerő számít bármit is a tehetség ellen. A kellemes kikapcsolódás után irány a vadon, ahol a helyi állatvilág megtizedelésével juthatunk értékes bőrökhöz és prémekhez. Ezeket eladhatjuk, vagy hasznos tárgyakat készíthetünk belőlük. Előbb-utóbb elfogy a pisztolyunkba való golyó, így vissza kell mennünk egy közeli városba, hogy feltöltsük készleteinket. Ha az adott település idegen fennhatóság alatt áll, vagy az orgyilkosok egy bandája ütött ott tanyát, rögtön fel is használhatjuk frissen vett töltényeinket. Civilizált vidékeken járva bajba jutott szerencsétleneket is megmenthetünk a rájuk váró biztos haláltól, így növelve a kezünk alá tartozó legénység számát. A kismillió gyűjtögethető tárgyról pedig még szó sem esett.
Elfoglaltságunk tehát jócskán akad majd, és aki ennyi lehetőség közül nem talál egy, a szája íze szerint valót sem, annak egyszerűen nem való a játék. Ez azonban nem menti fel a készítőket az alól, hogy pár fegyvert, és kisebb melléktevékenységet leszámítva alig akad bármi, ami az újdonság erejével hatna ránk. Az, hogy rendtársaink vadásznak ránk, nem egyéb, mint egy, a Relevations-ben már látott ötlet pocsék továbbgondolása. Az elvileg évek kemény munkájával kiképzett merénylők inkább emlékeztetnek, egy túlsúlyos, középkorú ápolónő által megfojtott Edward Dalton Haffeyre, mint hidegfejű, és mesterségüket értő profikra.
Elvileg mindig résen kell lennünk, mert ellenségeink minden szénakazalban, és levélkupacban ott lapulhatnak. Gyakorlatilag azonban, ha megtámadnak, az életerőnk java részét elveszítjük ugyan, ám mivel potenciális gyilkosunk az első döfés után elszalad, pár másodperccel később vissza is gyógyulunk maximumra. Az pedig, hogy az elvileg jól képzett, és megfontolt asszaszinokat egy petárdával elő lehet csalogatni a rejtekhelyükről, nevetséges. További „jelentős” változás, hogy mivel már nem köt minket a krédó, szabadon onthatjuk az ártatlanok vérét, ám gaztetteink nem maradnak megtorlás nélkül, hála a semmiből előbukkanó, az átlagos katonáknál is hülyébb fejvadászoknak, akiknek extrém körülmények között akár húsz másodpercig is tartó eltakarítása után ismét jó ideig kedvünk szerint vághatjuk át bárki torkát. A vérdíjra éhes martalócok a tengeren is megpróbálják megkeseríteni az életünket, szárazföldi kollégáikhoz hasonló hatékonysággal.
További fájó pont, hogy nem csak a jó dolgok maradtak meg, hanem azok is, amik már évek óta rontják a játékélményt, és réges-régen tenni kellett volna ellenük. A katonákat ez alkalommal is egy, a fegyverhasználathoz konyító tánc és illemtanár képezte ki üres óráiban. Más oka nem lehet annak, hogy miért egyesével támadnak ránk, amikor a túlerőt kihasználva le tudnának kaszabolni.
Néha-néha ugyan előfordul, hogy egyszerre ketten akarnak felnyársalni minket, de a küzdelmek java része még mindig nem igazi csata, hanem egymás után vívott párharcok sokasága. A rejtőzködés is nevetséges, ha észrevesznek minket a háztetőn, és beállunk egy kémény mögé, a minket kiszúró őr előbb-utóbb arra jut, hogy alighanem hallucinált, és a világ kincséért sem jönne oda, hogy megnézze, ott vagyunk-e még. Érthetetlen, hogy miért nem javítják végre ki ezeket a hibákat. Összességében, a Rogue-gal játszani olyan, mintha egy omlós és illatos, egzotikus fűszerekben meghempergetett kacsacomb mellé odakozmált, rohadt krumplit, és már erjedésnek indult lilakáposztát szolgálnának fel, pléhtányérban, evőeszközök nélkül. A lényeg vitán felül rendben van, de a körítés és a tálalás nem méltó hozzá, pedig azok is éppen olyan fontosak, mint a főfogás. Nagy csalódás, hogy jóformán csak az szórakoztató benne, ami már évekkel korábban is a széria szerves részét képezte. Ennek ellenére érdemes kipróbálni, de nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy az a bizonyos többlet, ami elválasztja a tisztes iparosmunkát egy platform élmezőnyébe tartozó címről, vagy éppen a két-három konzolgenerációval később is elővehető örök klasszikustól, nagyítóval sem lelhető fel benne. Érdemes inkább kiegészítőként, mint teljes értékű folytatásként gondolni rá.
Platformok: PS3, Xbox 360, PC (2015) Tesztplatform: Xbox 360
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

31. beholdthel...
2014.11.21. 10:13
Én személy szerint kicsit örülök neki, hogy most - talán - nem kell annyit sunnyogni. Ha kissé pörgősebb, hentelősebb volna - elvégre templomosnak állsz - az feldobná szerintem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
30. irhejja
2014.11.21. 10:30
Nagyon várom ezt a részt (PC-re), tetszik a Templomos szál, bár elég szomorú, hogy nem érezni igazából a váltást... Azért mindenképp megveszem, csak ne szúrják el nagyon a PC portot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
29. Shinjiii
2014.11.21. 12:15
Hót ugyanolyan, mint a Black Flag, nem nagyon tudják elrontani a portot. Én várom, a Unity meg mehet a szeméttelepre.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
28. beholdthel...
2014.11.21. 12:25
Az eredeti honlapon 11. November 2014 a release date. Valaki tud róla valami inót, ami elkerülhette a figyelmem?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. Heroes27
2014.11.21. 12:56
Két AC, 50-67%os értékeléssel.

Fasza. Ez aztán igazi teljesítmény.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. Phantomstr... Heroe...
2014.11.21. 13:07
De az Advanced Warfare, az persze 79%, pedig egy 10-est abból is simán le lehetne rántani.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. noPublicFG Heroe...
2014.11.21. 13:17
Azért, mert sz@r lett. Nem másért.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. Asagrim noPub...
2014.11.21. 13:20
Azért mert szar a játék technikailag, még nem kell lehúzni egyéb szempontból. Ez olyan mintha szar latyakos úton vezetnél, és elkezdenéd szidni az autót, vagy fagy a program a képernyődön, és idegedben a billentyűzetet püfölöd, ahelyett hogy megrúgnád a gépházat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. Shinjiii
2014.11.21. 15:16
Igen, hoznak egy általános szintet, ami olyan, mint a nagyra dicsőített AC IV, és mégse eszi a nép. A Unity más lett, de azt is ócsárolják (kivételesen jogosan). Akkor mi a f*** kell nektek? Ha más, az a nem jó, ha ugyanolyan, meg az...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Phantomstr... Shinj...
2014.11.21. 15:44
Talán a probléma, hogy nem kell az ugyanolyan, de a Unity pont a rossz irányba indult el. Talán az Assassin's Creednek inkább a Hitman vagy a Splinter Cell irányába kellene orientálódnia. Nem a klónjukká válni, de ahogy egyre modernebb korokba lép a széria, nem ártana, ha a fejlődő tűzfegyverekre egy taktikusabbá váló, a lopakodást előtérbe tolásával reagálna.

Én nem utálom az Assassin's Creed sorozatot, de maga a játékmenet számomra sosem volt igazán élvezetes. Ezért utálom a történet és változatosság terén foghíjas első részt és épp a tálalásában is érdekessé váló történet és változatosabb játékmenet mentette meg a másodikat.

Ha végre elfelejtenék azt, hogy két gomb jól időzített lenyomásával, afféle QTE-ként megnyerhetünk bármilyen harcot bárhány ellenféllel szemben és három gomb nyomva tartásával végigparkourozhatunk az egész városon, szerintem nagyon jót tenne a játéknak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. Shinjiii
2014.11.21. 17:12
Ebben igazad van. És lehetne mondjuk külön gomb a sprintre és külön egy a parkournak, mert igazából minden részben probléma, hogy ott is mászik, ahol csak levegőt talál futás közben...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. Asagrim Shinj...
2014.11.21. 17:55
AC II-ben rendkívül idegesítő volt, hogy még egy kanyart sem lehetett úgy bevenni a karival, hogy ne tapadt volna fel a szemközti falra, IV-ben már egészen pontosan lehetett mászkálni, Unity-ben pedig újra felakad a kari minden szarra, oda is ahova nem kellene, DE azért azt tegyük hozzá, hogy most már van parkour lefele (E) és parkour felfele (szóköz) gomb is, tehát ha úgy akarsz futni, hogy nem akarsz mászni, csak annyi a dolgod, hogy az E-t tartod nyomva futáskor.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. mikej95
2014.11.21. 21:40
Nekem nagyon tetszett a Desmond (jelen) szál is az AC sorozat korábbi részeiben, agyon volt bonyolítva, de a 3-mal végleg összekuszálták. Egy olyan érzést adott, hogy van a sorozatnak eleje közepe és lesz vége is. Természetesen ezek az illúziók megszűntek, most, hogy már lassan több AC van, mint COD.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. Shinjiii
2014.11.22. 00:07
Én a jelenkori szálat EGYÁLTALÁN nem értem. Elvileg Desmondék az állítólagos és ominózus dátumú világvégét akarták megakadályozni, de ez nem tudom sikerült-e, meg hogy mik ezek az ősi népek, meg az a kék nő (Juno?) állandóan...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Asagrim Shinj...
2014.11.22. 06:52
A "precursor" tehát a mostanit megelőző emberi civilizációt elvitte egy természeti katasztrófa. Desmond megakadályozta a világvégét, a hulláját megkaparintották a templomosok, de tovább vitték a szálat azzal, hogy vannak ezek a "sage"-nek hívott emberek, akiknek a génkészlete sokkal nagyobb arányban tartalmaz precursor gént, és egy teljes precursor DNS szekvenálásával a genetikai memória által olyan technológiára tehetnek szert a templomosok, amivel gyakorlatilag elérhetik azt amit mindig is akartak, a világuralmat. Jelenleg az a cél, hogy meg kell akadályozni a templomosokat hogy elég sage hullát gyűjtsenek egy teljes precursor génállomány szekvenálásához.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. fenui Asagr...
2014.11.22. 11:22
Hogy kell a spoilert kibontani? Lehet értelmi fogyatékosnak néztek de én tanácstalan vagyok... köszi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Freelancer fenui
2014.11.22. 11:57
Kijelölöd a fehér részt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Asagrim Freel...
2014.11.22. 13:19
Vagy ha fórumon van, akkor rákattint a spoiler figyelmeztetésre és lenyílik a szöveg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. DogTheDog Phant...
2014.11.22. 13:38
Mert a Unity-n nem latod,hogy pont ezen iranyba megy el a jatek?
Bevezettek egy par uj dolgot,ami meg nem tul jol mukodik,de a kovetkezo resznek remek alapot ad.Egyertelmuen lathato az igyekezet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Phantomstr... DogTh...
2014.11.22. 14:13
Hogy igyekeznek, az jó. De nem az igyekezettől lesz jó egy fejlesztés, hanem a jól működő megoldásoktól. A Unityt pedig majd kipróbálom úgy egy bő fél tucat patch múlva. Egyelőre nagyon nem néz ki úgy, hogy megérné a kezdőárát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. DogTheDog Phant...
2014.11.22. 14:37
Ertem,te is torted a palcat kiprobalas nelkul.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Phantomstr... DogTh...
2014.11.22. 15:05
Ha egyszer a beharangozott újítások elmaradásáról vagy rossz működéséről minden vélemény egybevág, kivéve persze a sorozat fanjaiét (pont, mint egy CoD esetében), én szívbaj nélkül megelőlegezem, hogy úgy is van. Pláne azon ritka alkalmakkor, amikor tulajdonképpen nincs is ellentmondás az általában eléggé eltérő vagy egyenesen ellentétes kritikákat felvonultató források között.

Legalábbis 60€-t nem fogok kiadni egy ilyen kétes hírű darabra.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Asagrim Phant...
2014.11.22. 15:52
Nekem is van vagy 20 órám a játékban, a legtöbb negatív vélemény igaz, de a legidegesítőbb dolgokon nem segít egyetlen patch sem.

Arno egy igazi Steven Seagal, vannak nála sokkal karakteresebb NPC-k. De komolyan. Arno? Inkább Autista ...

A korábbi gyanúm - aminek hangot is adtam egy aprók nagyban hírnél - beigazolódott, úgy alakították ki a skill rendszert, hogy elvettek a karaktertől több olyan képességet, amit alapból eddig tudott használni, és most pontokat kell költeni a megszerzésükre. Persze ilyen képességpontokat csak főküldi közben kapsz.

Ez egyet jelent azzal, hogy egy fél karakterrel játszok. Akkor is ha a mellékküldetések nagy részét ezen képességek nélkül csinálom meg, és akkor is, ha hagyom a mellékküldetéseket arra a pontra, míg meg nem szereztem ezeket a képességeket, mert mellékküldetések nélkül nem tudom kellően felcuccolni a karakteremet a fő küldetésekre, ami nagyban rontja a túlélési lehetőségeimet.

Aztán a nyomorult android appos ládák, a multiplayerrel/mikrotranzakcióval elérhető felszerelések pedig folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy nem egy szimulált franciaországban, hanem egy kib. játékban vagyok.

Tegnapelőtt óta nem indítottam el a játékot, és mára már egyáltalán nincs kedvem játszani vele. Ha találnék youtube-on egybegyűjtött cutscene videót (hogy legalább a sztori ne maradjon ki), nyomnám is rá az uninstallt, mert ez így keserves.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. dobko
2014.11.22. 16:02
Nem értem mire jó ez a totálisan lehúzó hangnem, szerintem túlzás.
A cikkírónak lehet, hogy igaza azzal kapcsolatban, hogy gagyi az NPC-k viselkedése, de ha kifinomult lenne, akkor meg nem játszanának vele ennyien. Egy átlagos képességű gamernek nem hiányzik az, hogy végig kelljen szenvednie a küldetéseket. Egy átlagos gamer marha jól érzi magát, mikor levág egyszerre 20 NPC-t, még ha az a valóságban óriási nagy kamu is lenne, hősnek érezheti magát az ember. Szerintem sokan pihenni, kikapcsolódni akarnak egy egy játék mellet és nem gondolkodni, "megerőltetni magukat", amire a "gagyi viselkedésű" NPC-k a legjobbak. Mondhatnám, hogy hülye barát irányba tart a dolog és ez minden játéknál fellelhető, hogy manapság nem akkora kihívás egy-egy játék. Régebben volt 100 HP, azt sokszor örültem, ha 1-gyel végig érek a pályán, most meg automata gyógyulás, sokszor HP sincs.
Szerintem így eladhatóbbak a játékok, nem véletlenül lesznek ilyenek. Persze a hardcore fanokat ez rosszul érinti, de pénzügyi mutató mindig is előrébb való lesz. Talán választható nehézségi szintekkel orvosolható lenne pár probléma.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Phantomstr... dobko
2014.11.23. 11:51
"Szerintem sokan pihenni, kikapcsolódni akarnak egy egy játék mellet és nem gondolkodni"

Nem értem, hol zárja ki egymást a kettő. Nem attól lesz valami pihentető, hogy nem nyújt kihívást.

Szerintem egyszerűen csak olcsóbb legyártani a játékokat, ha az igényeket talajszintig nyomjuk és nem kell annyi idő és kreativitás az elkészítésükhöz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.11.23. 13:19
Igazad van, nem zárja ki, lehet túloztam kicsit, de arra nem hiszem, hogy sokan vágynak, hogy 10-dik próbálkozásra tudjanak valamit teljesíteni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Asagrim Phant...
2014.11.23. 13:38
"Nem attól lesz valami pihentető, hogy nem nyújt kihívást."

De igen, az olyan kikapcsolódás is kell! Vagy te nem szoktál például zenét hallgatni?

Nekem is van olyan napom, hogy semmi kedvem kikapcsolódás gyanánt a problémamegoldó képességemet használni, arra ott a való élet, és a mindennapi kötelezettségek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Shinjiii
2014.11.23. 15:04
Köszi Asagrim! Tömör, de velős magyarázat!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Phantomstr... Asagr...
2014.11.23. 15:30
Ez azért nem zenehallgatás. Természetes, hogy az ember nem vágyik mindig összetettebb logikai feladatok megoldására, de én például még a legfáradtabb nap is egyszerűen beleunok egy játékba, ami nem nyújt kihívást. Egyszerűen leköt fél-egy órára, ha ilyen intervallunot lehet egyáltalán annak nevezni, aztán elunom és kilépek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Avisto
2014.11.23. 17:34
Szerintem erre kéne hogy való legyen a nehézséget állító csúszka, akinek kihívás kell az feltolja, aki meg kazuárkodik az easyre teszi. Van ahol ez jól meg van csinálva.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Cynaris
2014.11.26. 16:32
"A Black Flag kiegészítője remekül sikerült. 67%"

Mi ez, IGN?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!