iPon Cikkek

Az atomkor hajnala

Dátum | 2014. 09. 30.
Szerző | Freelancer
Csoport | EGYÉB

A radioaktivitás, pontosabban annak egészségre gyakorolt negatív hatása egyike korunk nagy félelmeinek. A láthatatlan, titokzatos sugarak ellen az átlagembernek nincs módja védekezni, és magát a bajt jó eséllyel csak akkor veszi észre, amikor már túl késő, és visszafordíthatatlan folyamatok indultak el. Ez azonban nem mindig volt így. A rádium körül a századelőn valóságos kultusz alakult ki, hiszen senki sem volt tisztában azzal, hogy az ezerhatszáz éves felezési idővel bíró, halálos elem pontosan mit is művel az emberi testtel, ezért afféle minden körülmények között használható, a szervezetet erősítő szerként kezelték, és ennek megfelelően bántak vele. Ennek köszönhetően, olyan, mai szemmel abszolút őrült, ön, és közveszélyes ötletnek tűnő termékeket is meg lehetett vásárolni, mint a Burk&Braun cég 1931 és 1936 között árult csokoládétáblája, ami karamelladarabok, pörkölt mogyorószemek, vagy gyümölcsös töltelék helyett rádiummal volt megspékelve. Az ígéretek szerint testet-lelket felfrissítő, és megfiatalító édesség elfogyasztása után ajánlatos volt fogat mosni, hiszen ugyanúgy okozhatott fogszuvasodást, mint egy közönséges desszertszelet. Szerencsére, a művelet közben sem kellett nélkülözni a radioaktivitás jótékony hatásait. A fogmosáshoz használt vizet a Revigator-nak nevezett, rádiumbevonatú készségben lehetett előállítani, aminek egy gallonos űrtartalma miatt maradt annyi víz, hogy napközben jóízűen kortyolhassunk belőle, ha megszomjaznánk, és energiára lenne szükségünk. Ha pedig valaki a Tho-Radia termékcsalád mellett tette le a voksát, magától értetődött, hogy nem csak az arckréme, szappana, illetve, hölgyek esetében a rúzsa sugárzik, hanem a fogkréme is.
A ravasz francia gyógyszerész, Alexis Moussali által készített, rádiumtartalmú kozmetikumok, és pipereszerek annak ellenére jól fogytak, hogy az áruk meglehetősen borsosnak volt mondható. A siker titka Moussali egy zseniális marketinghúzásában keresendő. A férfi bevett üzlettársnak egy jelentéktelen, különösebb érdemekkel nem bíró párizsi orvost, Alfred Curie-t, aki ugyan csak névrokona volt az ismert kémikusnak, de a jól hangzó családnév sokakat meggyőzött arról, hogy érdemes kipróbálniuk valamelyik luxuscikket. Akinek pedig ez is kevés volt, és mindent meg akart tenni a jobb közérzetért, annak nem kellett mást tennie, mint éjszakára rádiummal kezelt takaróba bugyolálnia magát, és várni, hogy sejtjei megifjodjanak, miközben ő édesdeden alszik.
A sugárzó anyagra önjelölt „orvosok” egész serege csapott le, és próbálta azt a maga hasznára fordítani. A rádiumhoz köthető „gyógyszerek” leghírhedtebb, bizonyítottan emberéletet követelő képviselője a William J. A. Bailey által készített, terjesztett, és forgalmazott Radithor volt. Bailey, aki egész életében azzal kérkedett, hogy a Harvardra járt, de azt a tényt, miszerint soha nem végezte el a neves egyetem egyetlen kurzusát sem, mert kibukott, mindig gondosan elhallgatta, egyike volt az atomkor sárkányfű-árusainak. Csodaszere, mint ahogy az az ilyen termékek esetében lenni szokott, állítása szerint majdnem minden bajra gyógyírt jelentett. Cukorbaj, asztma, mentális vagy lelki problémák, a Radithornak, ennek a testet a belső elválasztású mirigyek desztillált vízben feloldott rádiumsóval való stimulálásával megújító modern medicinának egyre megy – hirdették a reklámplakátok, és újsághirdetések. Bailey, bár az orvosláshoz nem értett, az embereket igen jól ismerte, így cége tizenhét százalék kedvezményt adott a Radithort betegeik számára felíró orvosoknak, amit zsebre rakhattak, hiszen ők teljes áron, vagy egy kicsit drágábban adták tovább. Így az üzlet rendkívül jól ment, mivel az orvosok örömmel vágták zsebre a gyógyszer árának közel ötödét. Eben McBurney Byers is egy jutalékot hajhászó orvosnak lett az áldozata. Az egyetemi évei alatt gáláns kalandjairól, és sportsikereiről ismert férfi, aki 1906-ban az Egyesült Államok amatőr golfbajnokának címét is birtokolta, 1927-ben, a szokásos Harvard-Yale focimeccsről hazatartva sérült meg, amikor a vonat váratlan fékezése miatt leesett hálókocsijának ágyáról.
Ekkor szerzett kézsérülése a mellett, hogy folyamatos fájdalmakat okozott neki, a sportban is hátráltatta, így szinte bármire képes lett volna, hogy ismét büszke lehessen teljesítményére. Egy orvos végül a Radithort javasolta neki, élénk szavakkal ecsetelve a szer gyors, biztos, és minden képzeletet felülmúló hatását. Bryes, akiben élénken éltek fiatalabb éveinek sportsikerei, nem kételkedett kezelőorvosa szavaiban, sőt, azt gondolta, hogy ha eleget iszik meg a mesés gyógyulással, és erőnlét-javulással kecsegtető italból, akkor hamarosan ismét olyan formába kerül, mint ifjú éveiben. A kúrában fanatikusan bízó férfi barátai körében is úton-útfélen hirdette a szer gyógyító erejét, és még azt is megkövetelte, hogy kedvenc versenylovai itatójába is bele-beletöltsenek alkalmanként egy-egy üveggel a Radithorból.
Byers 1927 és 1930 között hozzávetőlegesen 1400-1500 üvegnyi rádiumos kotyvalékot ivott meg, megpecsételve ezzel a sorsát. Hiába hagyta abba a doktori címet hamisan viselő Bailey italának fogyasztását amikor állapota rosszabbodni kezdett, a Radithorban található rádium beépült a csontjaiba, ami egyenlő volt a halálos ítélettel. A bohém ifjúkoráról ismert, vidám atléta, aki az apja által alapított vasgyár vezetőjeként az üzleti életben is megtalálta a számítását, olyan szörnyű módon múlt ki a világból, amit a legaljasabb gyilkosok sem érdemelnek meg. Állkapcsa lényegében elrohadt a kalcium helyét elfoglaló rádium sugárzása miatt, fogai pedig egymás után törtek darabokra, így táplálkozni sem tudott rendesen. Fájdalmait csak fokozta, hogy nem csak a csontjai, hanem az agya is megszenvedte a Radithor fogyasztását, és az emiatt kialakult tályogja miatt rendszeresen elviselhetetlen fejfájás kínozta, amit néha görcsök kísértek. A megváltó halál 1932. március 31-én érte utol a férfit, akit ólommal kibélelt koporsóban helyeztek végső nyugalomra.
Bailey nem volt egyedül a piacon.
Az eset, mint ahogy azt sejteni lehetett, nagy felháborodást keltett. A Wall Street Journal „A rádiumos víz bevált, ameddig le nem esett az állkapcsa” címmel jelentetett meg cikket Byers haláláról, és kihasználva, hogy egy neves személy lett a Radithor áldozata, a rádiumos gyógyszerek ellenzői kiterjedt oktató, és ellen-kampányba kezdtek, ami, bár jelentősen visszavetette az iparág forgalmát, nem tudta teljesen megsemmisíteni azt. Az áltudományos módszerekkel kábító csodadoktorok egyszerűen egy másik sugárzó anyagot kezdtek el használni helyette. Az ötvenes években például az uránt tartalmazó homok használatának divatja terjedt el egyes államokban, és az azok gyógyító erejétől javulást remélő betegek külön erre szakosodott, homokkal bőven felszórt padlójú szalonok padjain ülve gyűjthették magukba az óhajtott radioaktív sugárzást. Bailey, bármennyire is hihetetlennek tűnik, sosem lett felelősségre vonva Byers, vagy bárki más halála miatt. A szigorodó egészségügyi jogszabályok, valamint a fokozódó kormányzati nyomás ellenére, új céget alapított. A Rádium Intézet elnevezést viselő vállalkozás radioaktív öveket, papírnehezékeket, és egy a vizet sugárzóvá tevő készüléket is árult. A kókler Bailey végül 1949-ben, 64 évesen hunyt el, hólyagrákban - ami ellen úgy tűnik, nem védte meg a Radithor.
A rádium nem csak a termékek vásárlóinak, hanem előállítóinak is az életét követelte. A „Rádium Lányok” esete szomorú kordokumentuma annak, hogy a munkavédelmi előírások bevezetése, és kemény betartatása előtt milyen veszélyek is fenyegethettek aprópénzért robotoló munkásokat. Az 1914-ben alapított United States Radium csúcsterméke az Undark-nak nevezett festék volt. A foszforeszkáló, rádiumot tartalmazó vegyszert telefonok tárcsáihoz, és órákhoz használták, hogy azokon éjszaka is lehessen látni a számokat. A munkát végző nők nem kaptak rendes felszerelést, sőt, azt sem közölték velük, hogy az anyag, amivel dolgoznak, mérgező lehet. Így minden félelemérzet nélkül nyalták meg az ecseteket, amiket a munkához használtak, hogy annak vége összeálljon, és rendesen használhassák. A művelet közben természetesen jelentős mennyiségű rádiumot nyeltek le, ami idővel egészségügyi problémákhoz vezetett. A helyzetet csak fokozta, hogy teljesítménybért kaptak, így mindenki a minél több elkészített munkadarabban volt érdekelt, így aki rá volt szorulva, hogy erején felül teljesítsen, azon jelentkeztek először a tünetek.
A beteg alkalmazottakra hasonló sors várt, mint Byersre, csakhogy, nekik még annyi lehetőségük sem volt fájdalmaik enyhítésére, mint a dúsgazdag, a legjobb orvosokat könnyedén megfizető iparmágnásnak. Állásukat elvesztették, és mivel a United States Radium vezetősége mindent megtett, hogy védje a mundér becsületét, jó hírük is besározódott. A haláleseteket ugyanis a nyilvánosság előtt a szifilisznek tulajdonították, amivel azt sugalmazták, hogy a nők nem csak hogy saját maguk felelősek a halálukért, de az egyenesen egyfajta isteni büntetés, kicsapongó és parázna életmódjuk miatt. Az esetet különösen undorítóvá teszi, hogy az igazgatótanácsnak tudnia kellett, mi történik, mivel a sorozatos megbetegedések miatt megbízták a Harvard egyik professzorát, Cecil Drinkert, hogy mérje fel, mennyire veszélyesek a munkakörülmények a gyárban. Ám, mivel Drinker kutatása nem a várt eredményt hozta, hanem megállapította, hogy a munkások szinte mindegyike előbb, vagy utóbb, de megbetegszik, egyszerűen átírták a jelentés számukra kényes részeit, és figyelmen kívül hagyták a tudós munkabiztonsági javaslatait – de csak a festőkre vonatkozókat. A festéket előállító, értékes szaktudással bíró vegyészek védőruházatban, különös óvatossággal végezték dolgukat.
Azok, akik be akarták bizonyítani, hogy az áldozatokkal rádiummérgezés végzett, vagy hogy ők maguk azért haldokolnak, mert a cég hazudott nekik, szinte lehetetlen küldetésre vállalkoztak, mivel a United States Radium semmiféle adatot, vagy mintát nem volt hajlandó kiadni. A gyári munkások sorsa alighanem feledésbe merült volna, ha egyikük, 1922-ben, a rádiummérgezés tüneteinek jelentkezésekor már bankpénztárosként dolgozó Grace Fryer nem dönt úgy, hogy kerül, amibe kerül, de bíróság elé citálja egykori munkaadóit, és kártérítést csikar ki tönkrement életéért, valamint egyszer és mindenkorra biztosítja, hogy mások ne jussanak az ő sorsára. Elhatározásában alighanem komoly szerepe volt annak, hogy a cég megpróbálta becsapni. 1925-ben egy, a vállalattól tisztes fizetést húzó toxikológus, Frederick Flynn „kivizsgálta” a nőt, aki „diagnózisa” alapján makk egészséges volt. Ezt egy „kollégája” is megerősítette, aki, mint kiderült, a cég egyik alelnökeként kereste kenyerét. Fryernek nem volt könnyű dolga, mivel nem igazán akadt olyan ügyvéd, aki fel merte volna vállalni a képviseletét. Hiszen az egyik oldalon egy haldokló, nem túl gazdag nő, a másikon pedig egy szinte kimeríthetetlen pénzügyi forrásokkal, és jó politikai kapcsolatokkal rendelkező óriáscég állt. Egészen 1927-ig kellett várnia, hogy egy fiatal, lelkes jogász, Raymond Berry elvállalja az ügyét: ekkor még négy nő csatlakozott a pertársasághoz. A vállalat nem rettent meg a dolgok bírósági útra való terelésétől, és a legősibb taktikához folyamodott: igyekezett elérni, hogy minél később tárgyalják az ügyet, hiszen jó esély volt rá, hogy a felperesek meghalnak az ítélethozatal előtt. Egy tényezővel viszont nem számoltak: a nyilvánossággal. Az időhúzásra játszó cég meggyűlöltette magát a közvéleménnyel, a sajtó pedig meg sem próbált pártatlannak tűnni, és kezdettől fogva a „Rádium Lányok”-nak keresztelt munkások mellé állt. Korának egyik legbefolyásosabb zsurnalisztája, Walter Lippmann éles hangvételű cikkben kritizálta a bírót, amiért az belement a mondvacsinált indokok miatti halasztásokba, ezzel pedig nem kis szerepet játszott abban, hogy a tárgyalást végül a lehető legkorábbi időpontra hozták előre.
Óralapokon dolgozó munkásnők
Maga Marie Curie is szabadkozó közleményben fejezte ki együttérzését a betegek felé. A United States Radiumnak nem volt hová hátrálnia, meg kellett egyeznie a károsultakkal, de „természetesen” némi csel a békejobban is akadt. Az alkut összehozó, elvileg független mediátor a cég egyik részvényese volt, akinek emiatt objektivitása erősen megkérdőjelezhetővé vált. Sajnos azonban, az igazukért bátran küzdő nőknek nem volt módjuk egy jobb alku megkötésére, mert egészségi állapotuk annyira leromlott, hogy minden perc számított. Így be kellett érniük mai árakon számolva száznegyvenezer dollárnyi egyösszegű kifizetéssel, nyolcezer dolláros évi életjáradékkal, és valamennyi egészségügyi, és jogi költségük megtérítésével. Ezt a szerény összeget sem sokáig vehették fel: az igazáért oroszlánként harcoló Grace Fryer 1933-ban fejezte be földi pályafutását. Azonban, a pénznél sokkal többet számított a nőknek, hogy az eset körüli botrány miatt az Egyesült Államok kormánya jelentősen megszigorította a munkások egészségét védő törvényeket, így azok, akik rádiummal dolgoztak, nem kellett, hogy szembenézzenek az idő előtti, és borzalmas halállal.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

27. gombabacsi
2014.10.01. 00:15
szerencsére az ilyesmi veszélyes munkákat a civilizált világ ma már a kínai és indiai rabszolgáival csináltatja
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. Atesz1987
2014.10.01. 09:07
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a számunkra természetes, és magától értetődő dolgok, mint például a környezettudatosság, vagy az emberi jogok, a nők és a rasszok -törvény előtti- egyenjogúsága alig néhány 10 éves eredmények.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. tokyofej
2014.10.01. 09:26
Atesz, amiket felsoroltál, azok csak fogalmak. Sajnos nem léteznek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. Atesz1987 tokyo...
2014.10.01. 09:28
Azért jobb a helyzet, mint 50-100 éve.

Jah, és nagyon jó a cikk amúgy!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. Zabalint
2014.10.01. 10:13
Majdnem 100 év telt el aközött, hogy felismerték, hogy az azbeszt üzemekben munkások halálát okozza az azbeszt por, és hogy egy komolyabb perben munkások nyerni tudjanak, majd ennek hatására meginduljon az azbeszt ipar felszámolása. Természetesen ezek a vállalatok azóta a harmadik világban folytatják azt, amit a fejlett világban abbahagytak...

Ez csak arról jutott eszembe, ahogyan a rádium esetében is mentek a dolgok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.10.01. 12:45
Nem épp szerencsének nevezném. Viszont cserébe urán kúpot nyomnék minden olyan pénzsóvár kretén seggébe mint amik ezek voltak, és sokak még ma is ilyenek, hogy leszarják azokat akik ténylegesen a pénzüket megtermelik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. chris123
2014.10.01. 14:53
Úgy éreztem egy dolog még kimaradt a cikkből:
A rádiumos óvszer!
[LINK]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. dzsuz87 chris...
2014.10.01. 16:12
Na ez mindent überel!
A sterilitás garantált...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.10.01. 16:38
vagy a 2fejű gyerkőc
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. KatonaKM
2014.10.01. 17:27
Ezért is kell védeni a sajtó szabadságát, de respect az ügyvédnek is. Mára kihalt fajta.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. bszoke88
2014.10.01. 22:56
azért az is érdekes, h sok anyag van / lehet ma is, ami nincs eléggé tesztelve és mégis sokat kajálják / használják
már abban sem lehetünk biztosak, h a saját magunk által termelt javak nem okoznak bennünk kárt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. mikej95 bszok...
2014.10.02. 15:54
De gondolj bele, hogy ez milyen jó hatással van a jövő gazdaságára, a jövőbeli cégekre, akik majd elmondhatják, hogy a mai mérgeket sem használják nem hogy rádiumot. (helyette meg 1000 másikat)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. DogTheDog bszok...
2014.10.02. 16:30
Egyenlore a problema ott van,hogy tudjuk,ha valami kart okoz,a nagytobbseg megis fogyasztoja kitartoan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Avisto Enno
2014.10.02. 17:34
Hát igen. A legszomorúbb hogy bár vannak törvények amik némi védettséget jelentenek (már ha be is vannak épp tartva) de a mentalitás, a hozzáállás a kiszolgáltatottak életéhez / egészségéhez pontosan ugyanilyen ma is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Leeroy
2014.10.02. 23:39
Pláne nem tudni, manapság mi az, amit ennyire csodálatosnak tartunk, közben lassan megöl bennünket. Ha van is ilyen, a költségtakarékosságból egyre több féle pótszert kitaláló és bevető élelmiszeripar révén okozhat mindennapos károkat...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. straylight
2014.10.03. 20:11
Hoznám mai példának a lúgos vizet meg a vízlúgosító készülékekeket. Az egész sztori kísértetiesen hasonló a rádiumoshoz. Jelenleg a hívők vedelik, mintha muszáj lenne, egyébként meg bízunk benne, hogy csak hatástalan és nem káros.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. blackconve... stray...
2014.10.03. 22:09
Pont a lúgos víztől az égvilágon semmi bajod nem lesz, de így el lehet adni a vizet +100ft-os árcédulával.

Szerk: mondjuk jobb se lesz tőle semmi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. bszoke88
2014.10.04. 14:58
nálunk régóta van lúgos víz, az előtt csak szűrt, tisztított volt, azelőtt ásványvíz, azelőtt csapvíz.
a csapvíz korszakban volt utoljára, h rájött volna a családra a hányás, hasmenéses vírus vagy baci
mindenesetre számomra jobbnak tűnik a szűrt, tisztított a csapvíznél ízre is.
persze csak remélni tudom, h nincs benne káros anyag. 50Ft/liter
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Zabalint stray...
2014.10.04. 15:12
Másik példa lehetne a homeopátia, ami szintén ártalmatlan, de csak odáig, amíg nem bíznak kizárólag benne, egy homeopátiás fogamzásgátló már tud kellemetlen meglepetéseket okozni...(nem vicc, van ilyen, azért persze figyelmeztetik a beteget, hogy azért ovuláció idején mégse keféljenek).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. csabi02
2014.10.04. 18:34
érdekes cikk és durva,hogy ilyesmit simán megúsztak a férgek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. benczeb90
2014.10.05. 11:33
Persze az állam is csak akkor csinál bármit is, ha nagy közfelháborodás lesz belőle. Csak nagy hajcihő idején éri meg "fellépni" az ilyen pénzes cégek ellen. Ha az embereket nem lehetne agitálni (a fenti esetben a sajtó által), mindent meg lehetne velü(n)k csinálni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Lordhell
2014.10.05. 22:54
A rádiumot mai napig használják a nukleáris medicinában, igaz nem a természetben is előforduló (igaz csak nyomokban) 226-os izotópját, hanem a mesterséges 223-ast.
Nem mellesleg egyre inkább újra előtérbe kerülnek az izotópok, mint a rák gyógyszerek. A a rák ellenszerének kutatása is inkább erre tendál, mint a Nitrogén-mustár (igen a közeli rokona a I Vh-s mustárgáznak és igen kemoterápiában használják HN-3 néven) és testvérei által össztűz a szervezet ellen szisztémájú "gyógyszerek".
Amúgy a kokaint is serkentőnek szedték anno akkor még minden jobb volt
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. peti198706... Lordh...
2014.10.06. 00:13
pedig a bolíviai indiánok mindennapjaihoz hozzátartozik a kokacserje vélhetően azon rágódnak hogy mé' kell azt megrágni

Fantasztikus hogy mit tud ki robbantani a tudatlanság, s azzal való velejárói a néha agymutáns retrokor nagy embereinek s áldozatainak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.10.06. 11:04
Stronciumot is használják. A csernobili atomkatasztrófa egyik legveszélyesebb, és felszabadult szennyező anyagai között (rádium, stroncium, cézium izotópok stb.) ő is ott volt. Atomrobbanáskor az urán maghasadásával keletkezik, belélegezve nagyon könnyen a csontokba épül, és ott súlyos sugárkárosodást okoz. Ennek ellenére a stroncium-relanátot káros mellékhatásai ellenére is használták az orvostudományban, vagy használják még ma is, pont a csontritkulás megelőzésére. Szedte édesanyám is.

Szerk.: Speciális esetekben még ma is engedélyezett, az esetleges mellékhatások szigorú, és rendszeres vizsgálatával.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Leeroy codex
2014.10.06. 19:50
No igen, de nem a radioaktív formáját a stronciumnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. straylight bszok...
2014.10.07. 12:56
és ugyanígy azonnal észrevehető javulást éreztek azok is, akik a rádiumos termékeket használták anno!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. partxxx
2014.10.07. 15:57
nemrég rendeltem ebayről 60g (2oz) stroncium- aluminátot

bár ez már nem sugárzó
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!