iPon Cikkek

Az infúzió születése

Dátum | 2016. 06. 09.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A kiszáradt vagy nagy vérveszteségen átesett szervezet izotóniás sóoldattal való feltöltése napjainkban már a kórházi kezelések mindennapos részét képezi. Az intravénás folyadékpótlás számos egészségügyi probléma esetén nyújthat enyhülést, és az eljárás mára olyannyira rutinnak számít, hogy a világ számos országában már olyan enyhe állapotok, mint a másnaposság kezelésére is lehetőség van ezt igénybe venni, persze megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. O’Shaughnessy munka közben Felmerülhet azonban a kérdés, hogy honnan ered ez a kezelés. Hogyan került be a modern orvosi ellátásba viszonylag korán egy olyan eljárás, amely a bőr és az erek megnyitásán, és egy idegen folyadék szervezetbe juttatásán alapul? A választ az emberiség egyik legpusztítóbb kórja, a kolera rejti. A súlyos hasmenéssel és hányással járó bakteriális betegség hétszer okozott világméretű járványt a 19. században, több millió ember halálát okozva. A Vibrio cholerae toxinja hatására óránként akár egy liter híg széklet is távozhat a belekből, így a beteg kezelés nélkül néhány óra alatt belehalhat a kiszáradásba, és a vér ezzel társuló megfogyatkozásába, a hipovolémiás sokkba. 1831-ben a kolera baktériumának egy új, pusztító törzse kezdett terjedni a Gangesz mentén Indiában, és a kirobbanó járvány gyorsan átterjedt Kína, Irán és Oroszország területére is, mielőtt az Urálon keresztül elérte Európát. A Brit-szigeteken, ahová hajón érkezett meg a fertőzés, több mint 23 ezren haltak bele a kórba. A járvány két évvel kirobbanását követően az Atlanti-óceán túlsó partjára is átterjedt, és Kanadában illetve az Egyesült Államokban pusztítva gyorsan elérte a Csendes-óceánt is. Hasonló méretű és súlyosságú járványt a pestisjárványok óta nem látott az emberiség. A kolera gyorsan ölt, és példátlanul sokakat pusztított el. William Brooke O’Shaughnessy, egy fiatal ír orvos 1831 végére fejezte be orvosi tanulmányait. A 22 éves fiatalember, aki Edinburghben élve távol tartózkodott a kolera által leginkább sújtott területektől, érdeklődve és elborzadva hallgatta a beszámolókat a járványról. A rendelkezésére álló információk alapján rövidesen arra a következtetésre jutott, hogy saját vegyészeti tudása talán segítséget nyújthat egy gyógymód kidolgozásában. O’Shaughnessy így rövidesen Sunderlandbe utazott, hogy belevesse magát a járvány káoszába. Angliában elképesztő állapotok fogadták, és nem csak a betegség jellege miatt. O’Shaughnessy gyorsan észrevette, hogy a korabeli orvosi módszerek nemhogy nem segítenek a fertőzöttek állapotán, de még rontanak is azon. Az egészségügyi szakemberek kivéreztetéssel, piócák alkalmazásával és különböző hashajtókkal (például higany-kloriddal és ricinusolajjal) próbálták megtisztítani a betegek szervezetét a fertőzéstől. Ezek a módszerek persze tovább fokozták a folyadékveszteséget, így még gyorsabb halálhoz vezettek, jelentősen megnövelve a kolera halálozási rátáját, amely bizonyos régiókban a 70 százalékot is elérte, ezzel mortalitásban lekörözve az 1346–53-as, minden idők legsúlyosabbnak számító pestisjárványát. O’Shaughnessy vizsgálódását azzal kezdte, hogy megvizsgálta a betegek vérének és székletének kémiai összetételét, és ezeket összevetette az egészséges mintákkal. Így jött rá arra, hogy a fertőzés következében nagy mennyiségű víz, nátrium, klorid és bikarbonát távozik a vérből, és kerül át a székletbe. A kutató néhány egyszerű, manapság rendkívül kezdetlegesnek tekinthető méréssel látványosan demonstrálta a kolera káros hatásait, majd mikor eredményeit a Lancet oldalain publikálta, rögtön gyógymódot is ajánlott a problémára. Azt javasolta, hogy az orvosok kíséreljék meg kívülről pótolni mindazt, ami a széklettel távozik a vérből, egyenesen a vénákba fecskendezve az erre szolgáló oldatot.
A Temze vizének szennyezettségét demonstráló rézkarc 1828-ból
Thomas Latta brit orvost annyira lenyűgözte O’Shaughnessy tanulmányának gondolatmenete, hogy kevesebb mint két hónappal annak megjelenése után más sort is kerített az első intravénás kezelésekre. Latta 1832 májusától nátrium, klorid és bikarbonát saját maga által előállított vizes oldatával kezdte kezelni pácienseit. A szakértő saját beszámolója szerint „jelentős mennyiségeket” fecskendezett be a betegekbe az oldatból, és a módszerrel 25 betegéből 8-at képes volt visszahozni a halál torkából. Latta egy vékony ezüst csövön keresztül juttatta be az oldatot olyan betegek alkari vénájába, akik ekkor már nem rendelkeztek a csuklón kitapintható pulzussal. Eleinte semmi változást nem tapasztalt, majd ahogy egyre több folyadék jutott be a szervezetbe, a javulás szembeötlővé vált. A páciensek először könnyebben kezdtek lélegezni, majd beesett szemük és hideg, sápadt bőrük is egészségesebb kinézetet öltött. Rövidesen a pulzus is újra mérhetővé vált, és a bejuttatott folyadék mennyiségével egyre erősebben és szabályosabban kezdett verni a szív. Fél órával a kezelés megkezdése után, miután közel három liter oldat befecskendezésén volt túl az orvos, az egyik női beteg határozott hangon közölte, hogy teljesen jól érzi magát, bár egy kicsit álmos. Végtagjai eddigre felmelegedtek, és minden szempontból egészségesnek nézett ki.
Velencei nőbeteg 1831-ből a kolerával való fertőzés előtt és után
Az intravénás terápia ebben az időszakban radikálisan újszerű kezelési módnak számított, amely messze megelőzte korát. Bár akadt néhány orvos, aki Latta példáját követve gyorsan alkalmazni kezdte a forradalmi módszert, amelyet egyesek valóságos csodaszernek, a betegeket a halálból is föltámasztani képes varázslatnak tituláltak, a szakma túlnyomó része hallani sem akart a metódusról. Az emberi test szentségét megsértő eljárás alkalmazása helyett ők inkább tovább folytatták a kolerások „tisztító” kezelését, vagyis piócákkal, higannyal és kivéreztetéssel kínozták a kiszáradt betegeket. A 19. század további hat világméretű kolerajárványa során alig akadt olyan orvos, aki megpróbálkozott az O’Shaughnessy által javasolt rehidrációs terápiájával. Pedig a fiatal ír orvos valóban megtalálta a tökéletes módot a betegség gyógyítására, a kolera ugyanis az esetek többségében tüneti kezeléssel, vagyis antibiotikumok nélkül is gyógyítható, mindössze arra kell figyelni, hogy a beteg ne száradjon ki. Napjainkban a kolerás pácienseket egy rendkívül hasonló keverékkel kezelik, mint amit O’Shaughnessy felvázolt, azzal a különbséggel, hogy az oldatot nem a vénájukba kapják a betegek, hanem azt egyszerűen meg kell inniuk. O’Shaughnessy és Latta munkássága azonban messze túlmutat a kolera kezelésén. Nekik köszönhető, hogy ha saját korukban nem is, de a későbbiekben elterjedtté vált a intravénás terápia. Az új módszer kidolgozásához nagy merészségre volt szükség, hiszen egy ifjú, tapasztalatlan vegyésznek túl kellett lépnie a bevett módszereken, hogy a betegek testfolyadékainak alapos elemzése révén rájöjjön, hogyan állíthatja helyre a vér egészséges összetételét, majd egy vállalkozó szellemű kollégájának ki is kellett próbálnia a forradalmi ötletet.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

13. petyus76
2016.06.09. 13:21
Imádom, az ilyen lellegű cikkeket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. expander
2016.06.09. 17:48
Csak kár, hogy az infúzió káros a szervezetre! Aki kicsit is olvasott a témában tudja. Lenne jobb - egészségesebb alternatíva de ez a legolcsóbb így ezt használják az orvosok...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. VikMorroHu... expan...
2016.06.09. 23:08
Nem vagyok olvasott a témában, de kíváncsi lennék rá, hogy miért káros egy olyan megoldás, amivel életet lehet menteni. Illetve komolyabb rosszullétet kezelni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. mikej95 VikMo...
2016.06.10. 00:49
Ha magyarul rákeresel (Google) akkor expander barátunk kommentje a negyedik! (4.) találat. Angolul szakmainak tűnő (persze vannak kamu tanulmányokat közlő oldalak, de én honnan tudja melyik az) érdemi, dokumentált találat csak egy volt a keresés első oldalán, az is csak annyit írt, hogy a glükóz bomlástermékei előfordulhatnak az infúzióban. Persze publikált tanulmányok az már a deep web, azt nem indexelik, csak ha cikk van róla.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Renhoek mikej...
2016.06.10. 02:38
...de még ha káros is lenne (persze tudjuk hogy trollság), a hasznosság/kockázat arány miatt megérné mindenképpen...

Nekem egy Ringer konkrétan az életemet mentette meg, mikor 12 órán keresztül hánytam egy vírustól. Ha nem lett volna infúzió, fél napon belül meghalok, mert nem tudtam inni.

Egyébként ilyen durva hatása semminek a világon nem volt még. 12 órás kínszenvedés után (hiába ettem Deadalont, kúp se ért semmit) bekötötte a doki az infúziót, és mint a heroin olyan érzés volt. Perceken belül elmúlt a hányingerem, és kis lázat követően pár napon belül hazaengedtek

Ezért is ÉLETMENTŐ az infúzió... mert sajnos a súlyos kiszáradásnak van egy nagyon paradox mellékhatása, az hogy mégtöbbet hánysz és semmi nem marad meg benned ha egy vírust bekapsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. tomchee expan...
2016.06.10. 13:50
http://i.memeful.com/media/post/QRyv0dv_700wa_0.gif

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. ianbrenner Renho...
2016.06.10. 18:47
Most képzeld el, ha nem kapsz abból a káros infúzióból abban a legyengült helyzetben! Mivé válhattál volna!!

Nagy kár, hogy az orvos nem teheti meg, hogy az okoskodónak igenis NEM köt be infúziót, nehogy ártson neki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. ianbrenner expan...
2016.06.10. 18:49
Csak a te érdekedet szem előtt tartva kívánom, hogy kiszáradás vagy nagy vérveszteség esetén további olvasni valót kapj infúzió helyett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Asagrim ianbr...
2016.06.10. 20:37
"Nagy kár, hogy az orvos nem teheti meg, hogy az okoskodónak igenis NEM köt be infúziót, nehogy ártson neki."

A páciens megtagadhat minden beavatkozást, az életmentőt is, szóval az orvos nyugodtan elbattyoghat a beteg mellől ha az kifejezetten ellenzi az infúziót.

Nekem csupán csak a macskámat mentette meg az infúzió 5 órája, miután 4 napig nem volt meg, aztán úgy kullogott haza, hogy a csont is kilógott a lábszárán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Renhoek Asagr...
2016.06.10. 23:16
Sajnálom a macsekot.

Miénk (1 éve lakik itt) is eléggé hazard mode-ban nyomja éjszakánként. Mondjuk nem egy eszes állat, találkoztam vele kint az utcán és nem ismert meg. eliszkolt... 1 év után ez a hála (na meg, hogy direkt mindig a fű random pontját aknásítja el, pedig ott a nagy homokos tál)

bezzeg a kertben egyből tömi a fejét amikor viszem a kaját. Éjjel meg megy csajozni... úgy bagzanak az ablakom alatt, mintha babákat kínozna valami pszichopata.

Szóval nem benti macskáknak kb lifetime/2... de lehet kandúrként én is végigkefélném a fele életemet + kerti jóvilág..., mint bezárva lenni egy panelszobában.

Gyógyulást az macseknak!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Asagrim Renho...
2016.06.10. 23:21

Köszi!

Ja, kb. jellemezted az enyémet is! De most nem ússza meg, akkora sebbel jött haza, hogy amint lekerül a lábáról a kötés, azzal a lendülettel a golyói is (aztán reméljük szobacica lesz belőle).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Renhoek Asagr...
2016.06.10. 23:28
Biztosan jó gyerek lesz ha kigolyózzák D: ismerősé onnantól kezdve nem lépte át a küszöböt se, nyitott ajtónál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. expander ianbr...
2016.07.19. 12:25
Ha csak kicsit olvastatok volna ebben az ügyben akkor tudnátok. De ti maradjatok abban a tudatban amiben vagytok...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!