iPon Cikkek

Az óceáni vasdúsítás élete és halála

Dátum | 2014. 09. 14.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Victor Smetacek azon kutatók egyike, akik elhatározták, hogy a globális éghajlatváltozás lelassítása érdekében aktívan tesznek valamit a Föld légkörében található üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentéséért. Az indiai születésű, Németországban élő tengerbiológus minden idők talán legsikeresebb bolygómérnöki (geoengineering) kísérletét hajtotta végre tíz esztendővel ezelőtt, igazolva, hogy az óceánok vassal való dúsítása megoldást jelenthet a légkör széndioxid-szintjének csökkentésére. Smetacek a nyolcvanas évek óta vezet rendszeres expedíciókat az Antarktiszt körülölelő Déli-óceánra, hogy az annak vízében élő planktonokat kutassa. A globális tápláléklánc legalsó szintjét alkotó aprócska élőlények rendkívül fontos szerepet töltenek be a bolygó ökoszisztémájában. Rengeteg különböző fajtájuk létezik, amelyeket gyakorlatilag csak az köt össze egymással, hogy elsősorban a víz áramlása révén változtatják meg helyüket az óceánban. Mindenféle minőségű és hőmérsékletű vízben elterjedtek, így Smetacek joggal gondolta, hogy a földi környezet megváltoztatásához az egyik út a planktonokon keresztül vezethet.
Bár elsőre hihetetlennek tűnik, hogy ezek az apró élőlények jelentős hatással lehetnek egy teljes égitest ökoszisztémájára, ha jobban belegondolunk, rögtön kiderül, hogy már jelenleg is meghatározó szerepet töltenek be életünkben. A légköri oxigén oroszlánrésze például nem az erdőkből és az egyéb szárazföldi növényekből származik, hanem egyetlen cianobaktérium-faj, a Prochlorococcus tagjai szolgáltatják. A fitoplanktonok ezen faját csak a nyolcvanas években fedezték fel a kutatók: olyannyira apró élőlényekről van szó, hogy egyetlen vízcseppben több millió példányuk fér el. Ezek a piciny egysejtűek alkotják a bolygó valódi tüdejét: szén-dioxidot lélegeznek be és oxigént bocsátanak ki, és hatékonyságuknak kizárólag saját táplálkozási igényeik kielégülése szabhat határt. Ahogy a szárazföldi növényeknek nitrogénre, foszforra és egyéb anyagokra van szükségük a gyarapodáshoz, a cianobaktériumok sem képesek pusztán napfényen és vízen élni. Ha viszont kellő mennyiségben jutnak hozzá a szükséges tápanyagokhoz, olyannyira elszaporodnak, hogy virágzásuk az űrből is látható. A planktontelepek növekedését leggyakrabban a vas hiánya akadályozza meg, főleg ha olyan óceáni területekről van szó, ahova nem tudnak elég szárazföldi port szállítani a szelek. Ha viszont valahogy elegendő vashoz jutnak az egysejtűek, több szén-dioxidot tudnak megkötni a légkörből, ami alapvető befolyással lenne az éghajlat alakulására. Ahogy John Martin oceanográfus 1988-ban frappánsan megfogalmazta: „Adjatok egy fél tankhajónyi vasat, és elhozom nektek a jégkorszakot.” A vasdúsításnak nevezett eljárás, és általában a geoengineering az elmúlt évek folyamán meglehetősen rossz hírre tett szert, köszönhetően néhány gerillamódszerekkel dolgozó bolygómérnök, többek közt egy Russ George nevű üzletember ténykedésének. George, aki saját bevallása szerint is elsősorban pénzt akart keresni a projektből, 2012-ben British Columbia partjainál vágott bele egy nagyszabású, de engedély nélküli akcióba, amellyel a régió lazacpopulációját akarta fellendíteni egy gigantikus planktonvirágzás kiváltásával. A kísérlet során 120 tonna vas-szulfátot öntött a Csendes-óceánba egy halászhajóról, amivel több nemzetközi egyezményt is megszegett, és összességében óriási botrányt robbantott ki. Más kérdés ugyanakkor, hogy a kezdeményezés minden jel szerint működött: a kérdéses területen 2013 folyamán 50 millióról 226 millióra duzzadt a lazacok száma. George akciójával kapcsolatban az illetékes hatóságok két problematikus pontot hoztak fel: egyrészt – ahogy már említettük – nemzetközi egyezményeket sorát sértette meg vele, másrészt tette nyíltan kereskedelmi célzatú volt, és a tudományosságnak még a látszatát sem kísérelte meg fenntartani. A megsértett egyezmények egyike az a 2010-es nemzetközi megállapodás volt, amelynek keretében az ENSZ mindenféle bolygómérnöki tevékenységet moratórium alá helyezett, arra hivatkozva, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű tudományos adat ezen kísérletek hosszú távú hatásaival és kockázataival kapcsolatban. Ezzel csak egyetlen egy probléma van: ahogy a dolgok jelenleg állnak, soha nem is lesz elegendő adat. Pedig a vasdúsítás működik, ahogy azt több valóban tudományos céllal végrehajtott kísérlet is igazolja. Egyes becslések szerint a vas óceánba juttatásával évente akár 1 milliárd tonna szén-dioxidot is meg lehetne kötni, és azt évszázadokig az óceán mélyén tartani. Ez nagyjából nyolcadrésze az emberiség teljes széndioxid-kibocsátásának, tehát minden bizonnyal jelentős hatással lenne az éghajlat alakulására.
A kísérletek legsikeresebbjére 2004-ben került sor, amikor Victor Smetacek megkezdte ez irányú próbálkozásait a Déli-óceánon. A planktonok puszta mennyiségüknek köszönhetően óriási befolyással lehetnek, vannak és voltak a földi környezet alakulására. Amikor 2,4 milliárd évvel ezelőtt megjelentek a fotoszintetizáló baktériumok, oxigént árasztva magukból teljesen átformálták a bolygó képét. A Déli-óceánon még ma is töretlen az aprócska élőlények uralma, hiszen nem sok más életforma bírja ki a barátságtalan körülményeket. Smetacek és kollégái tehát elkezdtek vas-szulfátot adagolni jégtörő hajójuk fedélzetéről a planktonoknak, és majd megvárták, hogy mi történik. Az akció eredményeként a környező tengervízben négyzetméterenként 0,01 grammal növekedett a vas mennyisége, ami elsőre nem tűnik túl soknak, a cianobaktériumoknak azonban pontosan elég volt. A kísérlet előkészítésekor komoly meggondolást igényelt annak kitalálása, hogyan oldják meg, hogy a folyamatosan kavargó óceán vize nem hígítsa mérhetetlenül kicsi mértékűre a vas szintjét. Ezt a problémát úgy oldották meg a szakértők, hogy egy hosszú hetekig (olykor hónapokig is) fennálló óceáni örvényt (úgynevezett eddy-t) használtak a kísérlet színhelyéül. Az ilyen áramlatokban hetekig ugyanaz a víztömeg kavarog, szinte teljesen elszeparálódva a környező vizektől.
A kutatócsoport 2004. február 13-án érkezett meg a kiszemelt örvény közepére, ahol a szakértők védőruházatba öltözve megkezdték az emberi szervezet számára mérgező vas-szulfát bekeverését a tengervízbe. A kész oldatot folyamatosan engedték a vízbe, miközben csigavonalban haladva egyre kijjebb hajóztak az örvényből. A 7 tonnányi oldat rozsdavörös nyoma rövidesen zavaros, zöld masszává változott, és terjeszkedni kezdett. A zöld folt pár nap alatt 167 négyzetkilométeres planktonvirágzássá duzzadt. Smetacek és hajója több héten keresztül figyelték a virágzást, ahogy a felbukkanó 12 planktonfaj alig két hét alatt 100 méteres mélységig elborítja az óceánt. A harmadik hét közepén aztán megkezdődött a planktonok tömeges pusztulása: a vasdúsítás nyomán robbanásszerű fejlődésnek indult egysejtűek a tápanyagból kifogyva haldokolni kezdtek, majd az óceán mélyére süllyedtek. A hatalmas planktontömeg fele több mint 3000 méter mélyen, a tengerfenéken kötött ki, és a maradék is legalább 500 méteres mélységig süllyedt. Az óceán fenekét hótakaróhoz hasonlóan beborító planktontetemek jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötöttek meg: a kérdéses időszakban a Déli-óceán ezen régiójában a légköri gáz 34-szer gyorsabban tűnt el az atmoszférából, mint normális körülmények között. A kísérlet hírét mindennek ellenére nem fogadta osztatlan lelkesedés. A környezetvédelmi szervezetek sorra fejezték ki nemtetszésüket, minden eszközzel útját próbálva állni a projektnek. Az aktivisták a vasdúsítás ismeretlen mellékhatásaitól, mérgező algák elszaporodásától, és halott zónák kialakulásától tartottak. Amikor ugyanis a planktonvirágzás véget ér, az elpusztult organizmusokat felemésztő mikrobák minden rendelkezésre álló oxigént felhasználnak a környező vizekben. Az ilyen régiókat pedig az állatok nagy része messze elkerüli, az ottmaradók pedig belehalnak az oxigénhiányba.
Veszélyek tehát minden bizonnyal vannak, ami a vasdúsítást illeti, az ugyanakkor semmiképp nem segít a kérdések megválaszolásában, ha minden ezzel kapcsolatos kutatás felfüggesztésre kerül. 2009-ben Smetacek és társai újabb tengeri útra indultak volna, ezt azonban a környezetvédelmi szervek megakadályozták. Pedig a kutatók pontosan azt akarták volna megvizsgálni, hogy kimutatható-e bármilyen hosszú távú hatás eredeti kísérletük színhelyén. A munka folytatására azóta sincs remény, és a bolygómérnöki álmokat dédelgető kutatók igazi ördögi körbe kerültek, hiszen addig nem kísérletezhetnek, amíg nincs több tudományos adatuk, ha viszont nem csinálhatnak semmit, nincs is esélyük új információkat begyűjteni. Jelen pillanatban csak egy dolog bizonyos: az óceánok vassal való dúsítása működőképes megoldás lehetne a légköri széndioxid-szint csökkentésére, és egyes vészesen lecsökkent egyedszámú fajok, például a lazacok és a bálnák populációinak fellendítésére. Veszélyei persze mindennek vannak, de ha meg sem próbáljuk, sosem derül ki, hogy mik is ezek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. mikej95
2014.09.14. 11:44
Nemzetközi egyezmények és környezetvédelmi szervek gátolják a természeti problémák megoldására tett kísérleteket. Szép.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. VAjZY
2014.09.14. 15:16
Én is pont ezt akartam mondani. Elég ironikus és buta dolog, inkább az olyanokra kéne rászállni, akiket egyáltalán nem érdekel a környezetvédelem, nem azokra, akik tanulmányozni szeretnének. Ha pedig valóban több a rossz hatás, azt mégis honnan fogják megtudni? Többet ártanak, mint használnak ezek az akadályozások...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Atesz1987
2014.09.15. 07:47
Évtizedeket öltek a klímaváltozással kapcsolatos rettegés felépítésébe. Vesszük a AAA+-os elektromos ketyeréket, a környezettudatos autókat, nézzük a poszt apokaliptikus filmeket, és amíg a világvégén rettegünk, addig sem gondolkodunk más problémákon. Ez a rettegés az évszázad üzlete, még jó, hogy nem fogják engedni, hogy valaki egy csapásra megoldja... Eddig sem volt titok, hogy ezek az úgynevezett "környezetvédők" kivétel nélkül valamilyen lobbit érdekeit szolgálják, és még véletlenül sem a környezetét.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. nextman
2014.09.15. 13:54
Ez a cikk feler egy allasfoglalassal a kutatasok mellett.
Szerencsesebb lenne partatlanul cikket irni, mindket oldal erveinek ismertetesevel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Talent15 mikej...
2014.09.16. 18:28
Feltéve, ha egyáltalán a problémát helyesen értelmezték...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. simkotec
2014.09.17. 16:45

Bill Gatesnek inkább erre kéne költenie a pénzét!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!