iPon Cikkek

Az Oort-felhő titkai

Dátum | 2014. 03. 30.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Azt hihetnénk, hogy a Naprendszert már ismerjük annyira, hogy nagyobb meglepetéseket nem okozhat, időről időre kiderül azonban, hogy ez nem igaz. A Carnegie Intézet kutatóinak legújabb munkája például arra derít fényt, hogy még rendszerünk nagyobb égitestjeit sem ismerjük teljesen: Scott Sheppard és Chadwick Trujillo, a Gemini Obszervatórium kutatói ugyanis felfedeztek egy új törpebolygót, amely a Naprendszer ismert fő határán kívül kering. A 2012 VP113 katalógusjelű objektum feltehetően az Oort-felhő gyűrű alakú belső részének tagja. Még szenzációsabbá teszi a felfedezést, hogy a kutatók szerint az égitest pályaadatai arra engednek következtetni, hogy egy nagy tömegű, eddig ismeretlen bolygó is létezhet a Naprendszer ezen legkülső övezetében. A Naprendszer ismert részeit három nagyobb részre oszthatjuk fel: a kőzetbolygókat tartalmazó belső részre, a gázóriásokat felvonultató Külső Naprendszerre, illetve a Neptunusz pályáján túl kezdődő kisbolygóövre, a Kuiper-övre. Az elméletek szerint ezen túl helyezkedik el a rejtélyes Oort-felhő, amely a feltevések szerint egy gyűrű alakú belső, és egy gömb alakú külső részre tagolható. Az Oort-felhő létezésére közvetlen bizonyíték egyelőre nem áll rendelkezésre, közvetettből azonban egyre több akad, köztük a mostani felfedezés is. Ezt megelőzően a Naprendszer legtávolabbi olyan objektuma, amelynek teljes pályáját ismerjük, a Sedna nevű égitest volt. Ez utóbbi hosszan elnyújtott pályán kering, amelynek legközelebbi pontján 11 milliárd kilométerre (76 csillagászati egység), a legtávolabbin pedig 140 milliárd kilométerre (937 CsE, vagyis 0,015 fényév) van a Naptól, amelyet több mint 11 ezer földi év alatt kerül meg. A Sednát 2003-ban fedezték fel, és a rendelkezésre álló adatok alapján úgy gondolják, hogy egy törpebolygóról lehet szó.
Akkoriban még nem volt világos, hogy nem valamiféle kivételes égitestről van-e szó, amilyennek a Plutót is hitték a Kuiper-öv többi nagyobb objektumának felfedezése előtt. A 2012 VP113 (becenevén Biden, az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden után) felfedezése azonban megerősíti azokat a feltevéseket, melyek szerint a mind ez utóbbi, mind pedig a Sedna az Oort-felhő belső régiójának a tagja lehet. A 2012 VP113 pályájának legközelebbi pontján 80 csillagászati egységre van a Naptól. A belső bolygók vidéke és az aszteroidaöv 0,39−4,2 CsE között húzódik, a gázóriások 5−30 csillagászati egységnyi távolságban találhatók központi csillagunktól, a Kuiper-öv objektumainak távolsága pedig 30−50 CsE közt alakul. Naprendszerünkben tehát fontos határvonal húzható nagyjából 50 csillagászati egységnyire a Naptól. Eddig mindössze egyetlen olyan égitestet ismertek a szakértők, amely teljes pályáján kívül marad ezen a határon: a Sednát.
„Óriási felfedezésről van szó” – mondja Michael Brown, a Kalifoniai Műszaki Egyetem csillagásza. „Több mint 10 éve kutatunk a Sednához hasonló égitestek után.” A 2012 VP113 fellelése megerősíti, hogy a Sedna nem valamiféle anomália, hanem valóban léteznek hasonló méretű és pályájú objektumok a Naprendszerben. A két égitest léte ugyanakkor felveti a kérdést, hogyan maradhatnak meg ezek pályáikon, amikor olyan rettentően messzire vándorolnak a Naptól. A másik problematikus pont, hogy a rendszerünk formálódásával kapcsolatos jelenleg elfogadott elméletek alapján nem egészen érthető, honnan állt a rendelkezésre annyi anyag központi csillagunktól ennyire távol, hogy ezek az égitestek megszülethessenek. A felfedezés azonban mindenképp megerősíti, hogy a távoli Oort-felhőt továbbra is érdemes lesz tanulmányozni, hiszen számos meglepetést rejtegethet, és az abban keringő égitestek rengeteget árulhatnak el a Naprendszer formálódásával és történetével kapcsolatban. Sheppard és Trujillo a 4 méteres chilei Víctor M. Blanco Telescope új, sötét energia kutatására felszerelt, 520 megapixeles kameráját használták a kutatás során. A DECam rendkívül nagy látómezejével különösen alkalmas az égbolt halvány objektumainak észlelésére. A 2012 VP113 pályájának meghatározásához, illetve a felszíni jellemzők vizsgálatához a Carnegie Intézet 6,5 méteres, szintén Chilében található távcsövét használták a szakértők.
Amikor Sheppard először megpillantotta az égitestet, hamar kiderült, hogy a valaha látott leglassabban mozgó objektumot észleli. Minél távolabb van ugyanis valami tőlünk, annál lassabbnak látszik a mozgása az égbolton. A kutatóknak óriási szerencséjük volt, hiszen a DECam üzembe állását követően szinte rögtön, még 2012 novemberében sikerült észlelni a 2012 VP113-at. Egészen pontosan a kamera által elkészített ötödik képen tűnik fel először az égitest. Bár a 2012 VP113 napközelpontja kicsit távolabb van, mint a Sednáé, pályája közel sem olyan elnyújtott, hiszen „csak” 452 csillagászati egységnyire távolodik el a Naptól. Úgy tűnik tehát, hogy az újonnan felfedezett égitestet valamivel erősebben köti a Nap gravitációs tere, mint a Sednát, ami már önmagában is elég meglepő felfedezés. A 2012 VP113 450 kilométer átmérőjű, vagyis körülbelül feleakkora, mint a Sedna. Pontos alakjáról egyelőre nincsenek adatok, de amennyiben nagyrészt jégből áll, ahogy azt a kutatók feltételezik, gravitációja gömbszerűvé formálta alakját, így a törpebolygók kategóriájába esne.
A kutatók az eddigi megfigyelési adatok alapján úgy vélik, hogy nagyjából 900 darab ezer kilométernél nagyobb átmérőjű égitest keringhet a Sednához és a 2012 VP113-hoz hasonló pályán. (Jelenleg hat további érdekesnek tűnő jelöltet figyelnek, így lehetséges, hogy rövidesen tovább bővülhet az Oort-felhő ismert égitestjeinek száma.) Mindez azt is jelenti, hogy a belső Oort-felhő objektumai jóval nagyobb össztömeget tesznek ki, mint a Mars és a Jupiter közt húzódó aszteroidaöv vagy a Kuiper-öv égitestjei. „A belső Oort-felhő egyes égitestjei a Marsot vagy a Földet is meghaladhatják méreteikben” – mondja Sheppard. Egész egyszerűen azonban annyira távoli objektumokról van szó, hogy a legnagyobbak is túlságosan halványak ahhoz, hogy a jelenlegi technológiákkal észlelni tudjuk őket, teszi hozzá a szakértő. Mind a Sednát, mind a 2012 VP113-at akkor fedezték fel, amikor napközelpontjuk környékén jártak. Bár a jelenlegi legjobb műszerekkel is csak pályájuk nagyon szűk részén tanulmányozhatók ezek az objektumok, ennek ellenére sikerült néhány érdekes anomáliát felfedezni az említett égitestek pályájában, amelyeken ráadásul a Kuiper-öv legkülső objektumai is osztoznak. Mindez a szakértők szerint azt sugallja, hogy egy nagytömegű égitest befolyásolja ezek haladását, amely azonban annyira távol van a Naptól, hogy egyelőre nem sok remény lehet a megpillantására. Sheppard és Trujillo számításai szerint legalább egy szuperföldről vagy talán egy még nagyobb bolygóról lehet szó, amely pár száz csillagászati egységnyire keringve „terelgeti” a környező vidék kisebb égitestjeit.
Az Oort-fehő formálódásával kapcsolatban három fő elméleti irányvonal létezik. Ahogy egyre több olyan objektumot fedeznek fel a kutatók, amely a Naprendszer ezen rejtélyes régiójának tagja, egyre könnyebb lesz eldönteni, hogy a teóriák közül melyiknek van létjogosultsága. Az egyik elképzelés szerint a gázóriások egyik egykori tagja gravitációs kölcsönhatások eredményeként kidobódott a Naprendszer peremvidékére, és közben a Kuiper-övből magával rántott néhány égitestet. Hogy a bolygó még mindig a Nap vonzáskörzetében tartózkodik-e, vagy örökre távozott rendszerünkből, arról megoszlanak a vélemények. A második elmélet szerint egy másik csillaggal való találkozás eredményeként kerültek égitestek a belső Oort-felhőbe, mégpedig a Naprendszer beljebb fekvő vidékeiről. A harmadik elmélet szerint a Nap külső forrásokból „töltötte fel” az Oort-felhőt, vagyis más csillagok bolygóit és kisbolygóit láncolta magához. Ami a külső Oort-felhőt illeti, ezzel kapcsolatban sem tudni sokat, az modellek azonban egészen különlegesnek festik le a Naptól 1500 csillagászati egységnyire kezdődő régió. Ebben a távolságban az égitestek pályájára már komoly hatással vannak a szomszédos csillagok is, így ezek haladása jóval kaotikusabb, és nagyobb változásokon megy át, mint ahogy azt a Naprendszer beljebb eső vidékein megszokhattuk. A kutatók jelenlegi feltevései szerint az észlelt üstökösök jelentős része a külső Oort-felhőből származhat, ahonnan a különböző, állandóan változó gravitációs hatások indíthatják el ezeket útjukra a Nap felé. A belső Oort-felhő objektumai ezzel szemben jóval stabilabb pályákon keringenek, a szomszédos csillagok gravitációja alig van hatással rájuk, így a szakértők feltevései szerint ezek az égitestek nagyrészt megőrizték ősi pályáikat.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. benczeb90
2014.03.30. 14:30
"honnan állt a rendelkezésre annyi anyag központi csillagunktól ennyire távol, hogy ezek az égitestek megszülethessenek. "
Természetesen ezek nem odakint keletkeztek, ha kőzet-kisbolygókról van szó. Szerintem egyértelműen valahol napközelben keletkeztek, de elég hamar kilökődtek. Lehet akár ütközéses pályaelhagyás is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. sensorprim...
2014.03.31. 00:33
foglalkozzanak ilyen elméleti hülyeséggel közben még a holdra se megyünk föl.
gyakorlati haszna sose lesz, mire oda eljut ember addigra meg megdőlnek az elméletek
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Szefmester senso...
2014.03.31. 12:53
Most nem azért, de ha nem gyártanak elméleteket akkor nincs minek megdőlnie igaz? Szóval az okfejtésed már itt hibádzik.

Meg amúgy is.. ha az erkélyemről távcsővel megnézhetem a közeli kosárpályán a meccset akkor minek menjek oda?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. benczeb90
2014.03.31. 13:35
Szefi win
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. VAjZY
2014.03.31. 15:09
Na most, én nem tudom, létezik-e olyan térrész, ahol nem hat semmilyen gravitáció, de az, hogy ezekre más csillagok gravitációja érdemben hat ott, szerintem erősen kétséges. Tudomásom szerint a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri is több, mint 4 fényévnyire van a Naptól, itt pedig még mindig "csak" 0,0015-ekről beszélgetünk, s már itt is szinte csodának számít, hogy még hat a Nap gravitációja. Bár az, hogy ilyen szépen kiegészítették a pályáját a modellen, még nem jelenti azt, hogy valóban ezen a pályán is halad(t). Lehet, hogy egy kósza tömb, amit egyszer csak befogott a Nap, aztán tovább is halad a hintamanővernek köszönhetően. Ritkán mondok ilyet, de ebben a kutatásban én sem látok sok hasznosságot, tudás szempontjából (nem gyakorlatit). Oké, próbáljuk egyre pontosabban megismerni, miben rejlik egy csillag határvidéke és milyen természetű, de egyenként felfedezgetni pár jégtömböt, nincs sok értelme, maximum az amatőr csillagászok köreiben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. sensorprim... Szefm...
2014.03.31. 17:46
A te hozászolásodból valamiért az jut elsőnek eszembe mikor az volt az elfogadott tény, hogy a föld lapos. Mert minek is odamenni megnézni ügye. valaki ezt mondta akkor az úgyis van. Gratulálok.
Meg valóban teljesen jó az is hogy ha távcsőből nézed a kosár meccset, nem is értem mér megy oda valaki egyáltalán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Szefmester senso...
2014.03.31. 22:19
a) hamarabb volt "elfogadott" nézet hogy a föld gömbölyű... (megsúgóm a planetes szó kitalálóinak volt hozzá köze, de lehet már őket is megelőzték)
b) amennyiben valaki a mögöttünk levű házból akarja nézni az maximum a falat látja mert mi kitakarjuk, így neki már oda kell menni. Sőt ha valaki a város másik feléből akarja nézni annak is. Ugye mekkora szívás ha az ember nem közvetlen a pálya mellett lakik?

Ezen egyszerű értelmezési gondok tisztázása után, valami érdemi reakció?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. masikgepes...
2014.04.02. 09:19
Kár elfeledkezni a Naprendszer keletkezésének egy korábbi, a bolygók Napból történő kiszakadása elméletéről...
Ami a fúzió kezdeti, instabil állapotában történhetett meg, és nagytömegű gázbolygók kiszakadásához, gyors távolodásához vezetett.
Feltételezhető, hogy közülük az első (nevezhető Anonymus-1 nek) még a Naprendszerből is eltávolodott. és a Pluto, és az Oorth felhő az ő útja során kondenzálódtak ki belőle. (= A Naprendszer kondenzációs keletkezési elmélete).
Ugyanis ez a legvalószínűbb lehetőség arra, hogy bármely szilárd test (meteorit, kisbolygó- nagybolygó, üstökös stb) létrejöhessen, szemben a porkorongból történő csomósodással, ami rendezett pályán keringő testek esetében inkább égi mechanikai paradoxon, legfeljebb számítógépes falszifikáció (nyoma sincs a Naprendszerben, a gáz és a szilárd bolygók itt is említett őveiben...)
Egy, a Nap központi teréből nagy sebességgel (~1000 km/s) távolodó, kezdetben még több százezer fok hőmérsékletű, nagy tömegű, összefüggő gáztérfogat (amelynek "kis öccseit" a Nap még ma is eregeti) lehűlése gyors útja során éppen a jelenlegi pályájuk közelében okozhatta előbb a nehéz atomok, később a víz, legutoljára a metán felhők létrejöttét, majd a másodlagos (szilárd bolygók), és szinte azonnal a harmadlagos (tercier holdak) szétszakadásukat a hűlés miatt gyorsuló forgásuk következtében. Majd a további, lassú árapály- távolodásukat, ami miatt a Nap forgási periódusideje ~2h-ról, >600h ra nőtt. Forgásimpulzusát pedig főképpen a Jupiter és a Saturnus örökölte, de ezek szerint az Oorth felhő testjei is kapnak egy keveset belőle. (A Föld árapálytávolodása a Naptól a számítások szerint méter, a Plutóé 70 m/év nagyságrendű.

A szilárd bolygók a Nap körül álltak pályára, a vízjég és metán holdak pedig követték gázbolygó "szülőanyjukat", és a körül kezdtek keringeni.
A négy ismert kőzetbolygó feltételezhetően az ismert gázbolygókból kondenzálódott ki, és felgyorsulva szakadt szét tercier holdakra (Plutó-Charon, Mars- Phobosz'Deimos, Föld- Hold) gázbolygó
Az árapály távolodásról vannak számításaim, ha valakit érdekel. Egyébként bizonyíthatóan a Hubble törvény is valójában árapály távolodás.
(A kísérleti fizika és csillagászat hatalmas fejlődése mögött az elméleti tévútjai ma már reménytelenül átláthatatlanok, és egyre inkább ellenőrízhetetlenek is. Nem kellene néha visszatekinteni?


 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. btomi1980
2014.04.14. 15:41
Ha már a Plútót visszasorolták valami "meteornak" akkor minek szerepeltetik?!
Nem valami celeb az!!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. masikgepes... VAjZY
2014.04.23. 22:45

Természetesen van olyan térrész, sőt megszámlálhatatlanul sok, ahol nem hat gravitáció! Vagy szabatosabban: ahol a gyorsulási vektorok eredője : nulla!
Például minden égitest, vagy minden tömeggel bíró valós test, részecske, "valós tömegpont" közepén, ahol nincs gravitációs gyorsulás. Persze, csak akkor, ha más test sem lenne a világon, vagy pedig mindaddig, amíg a másik test gravitációja még nem ért el hozzá! (Hiszen az is véges sebességgel terjed.)

Fentiekből következően tehát nem csak az egyes testek közepén, de azok halmazában: a gázfelhőkben, galaxisokban, égitestek között is váltakoznak olyan helyek, térrészek, amelyekben a tömegvonzási gyorsulás nulla, vagy ahol annak ellenére van vonzás, hogy még nincs benne semmi anyag.
Ezek "csomósosodási zónáknak" lennének nevezhetők... Egyébként részben Igen könnyen azonosíthatók, hiszen bennük gyülekeztek a későbbi galaxishalmazok. Egyes típusaik Lagrange pontoknak nevezhető, stabil, és instabil képződmények. Emellett az égitestek árapálya is kialakít ilyen zónákat, egyik megjelenési formájuk pl. azonos a szinkron pályákkal.

Off
Jelzem, hogy ebben a fórumban, vagy máshol kifejtett nézeteim sok tekintetben eltérnek a jelenleg elfogadottaktól, s így csak megvitatásra szánhatók. Azonban hozzátenném, hogy vizsgálatokon alapulnak.
Az itt elmondottakat pl. egy tömegpontokkal határolt üreges kockán belül és kivül kialakuló gyorsulási mező számítógépes szimulációjával tudom igazolni. Amiből kiderül, hogy a kocka belső terében, ahol nincs egyetlen tömegpont sem, mégis kialakulnak olyan térrészek, ahol vonzás érvényesül, vagyis ami csomósodási zónának tekinthető.
Ilyenek egy multiverzum bármely univerzumában is a többi hatására kialakulhatnak, létrehozva a zónákat, ahol a galaxishalmazok csomósodnak.
Azért részletezem mindezt, hátha van valaki, akit szintén érdekel, és aki levelezne erről.
Más fórumokon csak a trollokat érdekelte, akik ellehetetlenítették az érdemi beszélgetést, pedig az árapállyal együtt nagyon izgalmas, és érdekes téma.
On

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. masikgepes... btomi...
2014.04.23. 23:11
Véleményem szerint a Plutó a legelső, az akkor "ébredező" Napból kiszakadt óriás gázbolygóból kondenzálódott ki! Így talán a Naprendszer legelső égitestje- méltó arra, hogy most szépen lefokozzák törpévé?

Szülőmamája, az óriás gázbolygó (amit Anonymus1-nek nevezek, és ami feltehetőleg már a Naprendszerből is eltávozott), ugyanakkor kilökte a Napot az Orion galaxiskarból is- most a galaxis fősíkja körül, meglehetősen szabadon oszcillál, nagyobb teret adva bolyóin az élet kifejlődésének....

Az Oorth felhő és a Kuiper őv, a Naprendszer minden szilárd és gáznemű teste csakis az Anonymus1 -ből, és egy feltételezett, nagy periódusidejű másik (Anonmus2) gázbolygóból kondenzálódhatott ki (amit talán most vélnek felfedezni?)
Végül az ismert négy gázbolygó egyikéből, annak útja során kondenzálódhatott ki a Földünk, s vele a Hold is (talán a szülésünkbe "belerokkant" Uránusból?).
Hasonlóképpen a többi szilárd belső bolygó is.

Szerintem ez sem nagyobb "mese", mint a megmosolyogtató porkorong csomósodási elmélet, vagy a Hold születése egy Mars méretű bolygó ütközése által (még ilyet kitalálni, dehogy elhinni és bizonyítani is?)

Szerintem az ismertetett: "Naprendszer kiszakadásos- kondenzációs keletkezési elmélete az egyetlen, ami megmagyarázhatja akár valamely félkilós, amorf meteorit létezését is (amiről igen nehezen képzelhető, hogy porból csomósodott)
Ez tehát vita, és nem elhallgattatás tárgya kéne, hogy legyen.

A csomósodás persze szintén létezik- mint a korábbi hozzászólásból is kiderül- azonban egészen más léptékű, és másról szól.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!