iPon Cikkek

Az űrverseny legújabb terepe: az űrnet

Dátum | 2015. 06. 18.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Érdekes küzdelem van kibontakozóban a magánűrhajózási cégek háza táján: azon túl, hogy több amerikai vállalat is verseng egymással az ember-, illetve a teherszállító űrhajók piacán, néhány hónappal ezelőtt az űrből sugárzott internet kérdésre is (újra) terítékre került. Ahogy arról januárban röviden beszámoltunk, Elon Musk cége, a SpaceX a Google támogatásával, míg a Greg Wyler által alapított OneWeb a Virgin Galactic anyacége, a Virgin Group segítségével vágott bele egy, a teljes bolygót lefedő műholdas internethálózat terveinek megvalósításába. Az elsődleges cél a hálózatok létrehozásával az lenne, hogy internethozzáférést biztosítsanak annak a több milliárd embernek, akinek jelenleg nincs lehetősége felcsatlakozni a világhálóra, és közben persze olyan telekommunikációs óriáscéggé válni, amely versenyre kelhet a Comcasttal vagy a Verizonnal. Musk emellett a Föld bolygón túli célokat is dédelget, hiszen amennyiben egy napon sikerülne kolonizálni a Marsot, a technológia ott is használható lehetne.
A tervek komolyságát jelzi, hogy a SpaceX május végén engedélyért folyamodott az amerikai hírközlési hatósághoz (FCC) saját műholdas rendszere tesztelésére, a OneWeb pedig június 15-én bejelentette, hogy szerződést kötött az Airbus Defence and Space-szel a műholdak megtervezésére és legyártására. Az ambiciózus célok megvalósítását azonban több dolog is megakadályozhatja, és jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, hogy Elon Musk például előbb fog egereket küldeni a Marsra, mint internetet szolgáltatni. Műholdas internet persze már létezik egy ideje, a jelenlegi konstrukciókkal azonban az legnagyobb probléma, hogy az ilyen hálózatok késleltetési ideje olyan nagy, hogy ezek valós idejű és közel valós idejű használatra, például online játékra vagy netalapú telefonálásra nem alkalmasak. Mind Musk, mind Wyler úgy kívánna átlendülni ezen a problémán, hogy a műholdakat alacsony Föld körüli pályára, azaz 200–2000 kilométeres magasság közé tennék, így a műholdas rendszerekre jellemző legalább 500 ezredmásodperces késést 20 ezredmásodpercre lehetne csökkenteni, ami körülbelül megegyezik egy átlagos optikai hálózat késésével. A Oneweb műholdjainak koncepciója Ezzel a tervvel azonban az probléma, hogy minél alacsonyabban van egy műhold, annál kisebb területre képes sugározni, vagyis azonos lefedettség eléréséhez sokkal több űreszközre van szükség, mint hogyha ezek a távközlési műholdak esetében megszokott, nagyjából 35 ezer kilométeres magasságban lennének. A OneWeb Wyler elmondása szerint nagyjából 900, Musk pedig 4000 műholddal számol egy globális hálózat megvalósításához. Ezek pedig, akárhogy is nézzük, óriási számok. Ennyi műhold feljuttatása annyira sok kilövést igényelne, hogy erősen kétséges, kinek fogja megérni a projekt. Musk és Wyler ráadásul nem az elsők, akik előálltak a globális műholdas internet tervével, és mindenki, aki eddig hasonlóval próbálkozott, idővel bedobta a törülközőt. A kilencvenes évek talán leghíresebb ilyen projektje a Teledesic, a microsoftos Bill Gates, Craig McCaw távközlési vállalkozó és Alwaleed bin Talal szaúdi herceg közös vállalkozása volt. A cég összesen 840 műholdat tervezett az űrbe juttatni, a megvalósítást azonban kezdettől fogva kudarcok övezték. A Teledesic végül 2002-ben felhagyott a próbálkozással, amikor kiderült, hogy a projekt minden költségcsökkentéssel együtt is több mint 9 milliárd dollárba kerülne, és 2003-ban korábban megszerzett frekvenciahasználati jogairól is lemondott. A cég kudarca sokakat eltántorította a hasonló tervektől, mondván, hogy ha ilyen nevekkel sem lehet sikerre vinni a globális műholdas internetet, akkor nem sok realitása van a többi tervnek. „Ezek a nagy műholdhálózatok rendszerint nagyon kevéssé érik meg az árukat” – hangsúlyozza a hasonló projektek egyik legnagyobb problémáját Roger Rusch műholdkommunikációs szakértő. Bár a SpaceX és a OneWeb által fellőni tervezett űreszközök valóban sokkal olcsóbbak napjainkban, mint a kilencvenes években voltak, de ilyen nagy számú műhold esetén még így is horribilis összegekről van szó. Tavaly a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg állt elő hasonló műholdas tervekkel, és az Internet.org nevű nonprofit szervezet révén jutatta volna nethez a világ elmaradottabb részeinek lakóit, a magas költségek láttán azonban azóta már fel is adta a projektet. Mivel mindkét versengő cég elsősorban az elmaradott területek lakóit, nem pedig a tengeri vakációjukat töltő milliomosokat szeretné internethez juttatni, fontos tényező, hogy az előfizetési díjaktól kezdve a műholdak gyártási költségéig mindennek minél olcsóbbnak kell lennie, hiszen a megtérülésre nem nagyon lesz lehetőség. Az optikai hálózatok és a mobilnetes megoldások gyors terjedését is tekintetbe véve könnyen lehet, hogy végül ezen „földhözragadt” módszerekkel sokkal olcsóbb lesz bekapcsolni a Föld lakosságának eddig kimaradt részét a világháló vérkeringésébe, mint műholdakkal kísérletezgetni, teszi hozzá Rusch.
A másik jelentős probléma a hellyel van, mind a frekvenciák, mind az alacsony Föld körüli pálya tekintetében. Jelen pillanatban ugyanis a nagyreményű terveket dédelgető felek közül Wyler az egyetlen, aki olyan frekvenciajogokat birtokol a műholdas kommunikációra fenntartott Ku-sávban, amelyek szükségesek egy ilyen jellegű hálózat működtetéséhez. Mivel a Virgin Group alapítója, Richard Branson elmondása szerint ebben a sávban egyszerűen nincs hely két globális hálózat fenntartására, jelen pillanatban ebből a szempontból a OneWeb van lépéselőnyben. A helyzetet bonyolítja, hogy Wyler 2013 végétől tavaly szeptemberig a Google alkalmazásában dolgozott ugyanezen a projekten, az előző év nyarának végén azonban váratlanul távozott a cégtől, hogy saját vállalkozásban folytassa terveit. SpaceX: Falcon–9 Hiába sikerülne tehát Elon Musknak fellőnie a megfelelő számú műholdat, egyelőre nem megoldott, hogy ezek jelei milyen módon fognak eljutni a Földre. A SpaceX mérnökei egy időben a lézeres adatátvitel ötletét is felvetették potenciális megoldásként, ez a technológia azonban még nagyon gyerekcipőben jár. Musknak ugyanakkor megvan az az előnye, hogy saját, az űriparban tájékozott mérnökei és rakétái vannak, vagyis a OneWebbel ellentétben nem kell másik cégekre támaszkodnia a műholdak gyártásában és pályára állításában. A SpaceX olyan szempontból is előnyben van, hogy Musk cége az utóbbi évek során jelentősen csökkenteni tudta a gyártási és kilövési költségeket, illetve újrafelhasználható rakétáival jelenleg is ezek további mérséklésén munkálkodik. Branson valószínűleg éppen ez utóbbi okokra alapozva vetette fel, hogy talán az lenne a legjobb, ha a SpaceX és a OneWeb közösen próbálnák megvalósítani a projektet. Ez a fizikai helyhiány miatt is üdvös lenne, az alacsony Föld körüli pálya másik nagy problémája ugyanis, hogy már jelenleg is meglehetősen zsúfolt, és tele van űrszeméttel, így egyáltalán nem mindegy, hogy összesen hány további műhold kerül ebbe a régióba. (Arról egyelőre szintén nem sokat tudni, hogy egy ilyen sok űreszközből álló hálózat esetén hogyan tervezik megoldani az űrszeméttel való ütközések problémáját.) Wylernek egyébként komoly tapasztalatai vannak abban, hogy mibe kerül egy telekommunikációs hálózat létrehozása. Miután első cégét, a számítógépes alkatrészek forgalmazásával foglalkozó Silent Systemset 1999-ben eladta, megalapította a Terracomot, amely Ruandában kezdett internetet szolgáltatni, miután kiépítette saját optikai hálózatát. Később ezt a céget is eladta, és 2007-ben létrehozta az O3b nevű internetes vállalkozást. Ez utóbbi cég műholdon keresztül szolgáltat netet összesen 40 ügyfél, köztük a Royal Caribbean International nevű hajózási vállalat, a Kongói Köztársaság és Pápua Új-Guinea műszaki egyeteme számára. Az O3b hálózata jelenleg 12 műholdból áll, amelyek közepes magasságú Föld körüli pályán, vagyis a navigációs műholdakkal egy magasságban keringenek. Ez a hálózat 150 ezredmásodperces késéssel üzemel, és mint az ügyfelek nevéből is látszik, nem a végfelhasználóknak szolgáltatja a netkapcsolatot, hanem olyan szolgáltatóknak, akik aztán „földi” megoldásokkal, tehát kábelen, illetve a mobilhálózatok útján szórják szét a műholdas jelet.
Wyler a OneWeb működését is hasonlóan képzeli el, vagyis tervei szerint nem kellene minden előfizetőnek saját parabolaantennát vennie, hanem az antennákat a középületekre, például az iskolákra és a kórházakra szerelnék fel, így a végfelhasználók vezeték nélküli hálózatokon keresztül csatlakozhatnának a fel világhálóra. A cég Airbusszal kötött teljesen friss szerződése értelmében összesen 900 darab 150 műhold kerül legyártásra a következő időszakban. Ezek közül az első 10-et Franciaországban építik meg, utána pedig a külön erre a célra tervezett amerikai gyár fogja folytatni a munkát. A projekt résztvevői a szerződés kapcsán innovatív gyártástechnológiai megoldásokról, és drámai költségcsökkentésekről beszélnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a leendő gyárban naponta több műhold is megépüljön. A OneWeb tervei szerint az első műholdakat 2018-ban állítanák pályára. Ha a SpaceX megkapja az FCC engedélyét, jövőre kezdheti meg saját hálózata tesztelését, és Musk ígérete szerint öt éven belül beindulhat a szolgáltatás, feltéve persze, hogy nem futnak ki a pénzből és a támogatókból. A Google és a Fidelity eddig összesen 1 milliárd dollárt fektetett be a SpaceX-be, jelentős részben a műholdas hálózat létrehozására, azt azonban nem tudni, hogy ez mire lesz elég. Musk mindenesetre a tőle megszokott módon meglehetősen elszánt. Fő célja továbbra is az, hogy idővel embereket juttasson a Marsra, mivel meggyőződése, hogy fennmaradásunkhoz több bolygón élő fajjá kell válnunk. Ehhez pedig véleménye szerint elengedhetetlen egy olyan globális kommunikációs hálózat kifejlesztése, amely a jövőben más planétákon is alkalmazható lehet.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

8. -Alvin-
2015.06.18. 10:46
Jools a cikkeidet mindig örömmel olvasom, köszi.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Grisa
2015.06.18. 13:39
Minek két adag műholdat felküldeni. Fogjanak össze aztán mindkettő olcsóbban megússza.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. martinair Grisa
2015.06.18. 15:24
Magáncégek lévén minden résztvevő profitorientált... Gondolom mindegyik fél a lehető legnagyobbat akarja harapni a "tortából".

De az is érdekes megoldás lehet, ha már a "verseny" elején felosztják, mielőbb kizárva a lehetséges konkurenciát...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. kiskoller
2015.06.18. 21:17
Lassan annyi műholdunk lesz, hogy ha összeütközik kettő, akkor az láncreakciót fog indítani és 200 évig ki se fogunk tudni jutni az űrbe a sok szemét miatt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.06.18. 22:24
Ki monda az a hülyeséget hogy fizikálisan át kell jutnod azon a szeméten?Biztos hogy csak úgy lehet?Egyenlőre biztosan egyébként.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. ingyom007 kisko...
2015.06.18. 23:34
egy átlagos estén felnézel az égre és nem tudod eldönteni hogy most az iss-t látod vagy egy random műholdat..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.06.25. 12:20

(ezt valószínűleg lopni fogom)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. bfkerek
2015.06.29. 18:38
Na akkor, lőjjük fel a spacenet projectet kickstarterre , célár $20.000.000.000
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!