iPon Cikkek

Battle Chasers: Nightwar – Japán triumvirátus

Dátum | 2017. 10. 25.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

A Battle Chasers: Nightwar az Airship Syndicate nevű stúdió első munkája - a semmitmondó cím szerencsére egy érdekes taktikai szerepjátékot takar körökre osztott harcokkal és rengeteg japán RPG-s elemmel. Az alkotást az 1998-ban indult Battle Chasers című képregény-sorozatra alapozták, melynek ötletgazdája az a Joe Madureira, aki az Airship Syndicate egyik alapítója volt (és korábban a Darksidersen is dolgozott). Gyakorlatilag egy labirintusfelfedezősdis kalandról van szó, mely a klasszikus japán módi szerint épül fel három részből: mozgás a világtérképen, a helyszínek felderítése és rengeteg harc. A képregények ismerete nyilván adhat némi bónuszt a háttértörténet szempontjából, de egyáltalán nem feltétel. Én sem hallottam még róla sosem, sőt, JRPG-vel sem igazán játszottam túl sokat, így nagyon érdekelt, mit nyújt majd a Battle Chasers: Nightwar.
Az egész úgy kezdődik, hogy kicsiny hőscsapatunk léghajója lezuhan egy titokzatos szigeten – a katasztrófát csak némi mágia segítségével éljük túl, de közben elveszítjük egymást szem elől. Első feladatunk épp ezért a többiek felkutatása, és miközben szép lassan újra összeáll az eredeti keret, tudomásunkra jut, hogy egy gonosz nőszemély folytat holmi kétes machinációkat a vidéken – nyilván úgy döntünk, hogy jó lenne megállítani, mielőtt nagy baj lesz. Hőseinket egy stilizált világtérképen mozgatjuk az egyes pontok között, de lehetőség van más karakterekkel való beszélgetésre, a csapat menedzselésére, vagyis a felszerelések, gyógyitalok, képességpontok és hasonlók osztogatására, rendezgetésére, de be is vásárolhatunk a kereskedőknél, mindeközben pedig szépen haladunk a történetben. A sztorit alapvetően képregényszerű bevágások mutatják meg, melyekben mindig kiemelik az aktuális résztvevő karaktereket.
Sajnos a legtöbb mellékküldetés eléggé üresnek hat, az egymástól tudatos döntésből kifolyólag meglehetősen különböző karakterek (a természetkedvelő robot-gólem, a varázskesztyűs kislány, a magának való mágus és a többi) mind rendelkeznek saját erősségekkel és gyengeségekkel, melyek papíron jól hangzanak, de csak felületesen ábrázolják őket. A csapaton belüli vicces torzsalkodások ellenére barátainkból valahogy hiányzik az igazi mélység, pedig ez egy ilyen tartalmas fantáziavilágban, ahol például a halászok humanoid cápák, biztosan megoldható lett volna. A Battle Chasersben persze nem a történet, hanem a remekbeszabott harcok a lényeg, melyet itt-ott gazdagít a fel-felbukkanó sztori. Aktív csapatunkhoz egy időben csupán három karakter tartozhat, így mindig el kell döntenünk, melyik trió jelenti majd a leghatékonyabb elegyet az épp előttünk álló kihívás legyűréséhez.
Ha elérünk egy-egy érdekesebb helyszínt a térképen, akkor ezekbe be is léphetünk, hogy valós időben, izometrikus perspektívából felfedezzük őket. Megvizsgáljuk a környezetet, ládákat és alapanyagokat találhatunk, apróbb rejtvényeket oldunk meg, esetleg több választási lehetőséget tartalmazó, a sztorihoz kapcsolódó kis feladatokat kapunk. Először meglepődtem azon, hogy bár a csapattal mászkálunk, mindig csak az épp aktív karaktert látjuk ezekben a labirintusfelfedezős részekben. Szerencsére egy kattintással váltogathatunk közöttük, hogy társaink speciális képességeihez is hozzáférhessünk. Garrison, a karddal vitézkedő harcos például rövid távú teleportálásra képes, Gully pedig el tudja kábítani az ellenfeleket csodakesztyűivel. Ez utóbbi igazán hasznos lehet, hiszen a rosszfiúk azonnal ránktámadnak, ahogy észrevesznek minket, és ha nem tudunk valamilyen módon kitérni az útjukból, vagy harcképtelenné tenni őket, akkor csatára kerül sor.
A térképen is sokszor botlunk majd ellenfelekbe, akik gyakran elállják az utat, így mindenképp támadni kell, ha tovább akarunk menni. A harcok külön képernyőn folynak, ahogy már említettem, körökre osztott formában. Bal oldalon látjuk saját hőseinket, a jobb oldalra pakolja fel a játék az ellenfeleket, akik akár több hullámban is támadhatnak. A támadások sorrendjét a képernyő alsó részén lévő menü segítségével tervezhetjük meg. Ha kiválasztunk egy képességet, látni fogjuk, mikor hajtja majd végre a játék. A szabály az, hogy a kisebb ütéseket azonnal, vagy rövid várakozás után bevihetjük, míg az erősebb, manába kerülő csapások, vagy lehetőségek némi felkészülési időt igényelnek. A negatív hatásokat eltávolító varázslatok időzítése például különösen fontos.
Nagyon jó, hogy a játék kiutat nyújt annak elkerülésére, nehogy a csata közepén kifogyjunk a manából. Vannak olyan képességek, melyek visszatöltik a manát, emellett a támadások és skillek lassanként a túltöltésjelzőt is felhúzzák – ha tele van, nagyon erős lehetőségekhez jutunk hozzá, Calibretto, a robot például az egész csapatot egyszerre gyógyíthatja. Az egész harcrendszer számos taktikai lehetőséget biztosít, sosem válik unalmassá, hiszen rengeteg döntést kell meghoznunk. Tartogassam még a túltöltést a következő körre, hogy még erősebbet üthessek? Melyik ellenfelet iktassam ki először? Gyűjtögessem a manát, vagy lőjem el korábban, hogy esetleg gyorsabban győzzek? Gyógyítsak, vagy inkább védekezzek? Az igazi finomságok főleg a hosszabb, bossok elleni küzdelmekben jöhetnek elő, amikor tényleg érdemes kicsit tervezgetni, főleg, hogy némelyikük egy csapással eltünteti az életerőnk felét, ha nem készülünk fel rá. Az izgalmakat képregényszerű, kiválóan összerakott, szépen animált grafika jeleníti meg, kifejezetten szórakoztató nézni, ahogy karaktereink harcolnak, az élményt pedig a kellemes, bár kiemelkedőt nem igazán tartogató hangrészleg teszi teljessé.
Ami annyira nem jött be, az az volt, hogy ha eltöltöttünk már nagyjából tíz órát a játékkal, gyakorlatilag muszáj lesz farmolnunk egy keveset, mert nem fogunk bírni az elénk vetett, két-három szinttel is magasabb ellenfelekkel. Erre sajnos még akkor is szükség van, ha minden helyszínt felderítettünk, minden mellékküldetést megcsináltunk a térképen. A farmoláshoz visszamehetünk mondjuk a korábbi labirintusokba, vagy aludhatunk egyet a fogadóban, hogy utána megint letakarítsuk a térképről az oda visszatérő ellenfeleket. A fejlesztők egy nagy patch-et is kiadtak nemrég, mely a hibajavítások mellett kissé felgyorsította a fejlődést a végjátékhoz közeledve, illetve csökkentették a kovács árait, valamint növelték az arany képében jelentkező zsákmányt, így olcsóbb lett a felszerelés tápolása. A New Game+ keretében az ellenfelek és bossok erősebbek lesznek az egymást követő végigjátszások során, míg felszerelésünk kicsit gyengébbé válik.
A Battle Chasers: Nightwar egy összességében jól sikerült alkotás lett, mely a klasszikus japán szerepjátékos elemekre és a stílusos, képregényes megjelenítésre épít. A térképen való vándorlás, a fontos helyszínek felfedezése és az első osztályú animációkat sorba állító harcok elegye remek szórakozást nyújt, még akkor is, ha egy idő után farmolgatnunk kell kicsit az ellenfeleket. A történet sajnos másodlagos, a karaktereknek sem ártana némi plusz mélység, de a körökre osztott csaták simán elviszik a hátukon az egészet. Az okos harcrendszerben rejlő taktikai lehetőségek, a kiszámítható, mégis jól kombinálható képességek, a mana- és túltöltés-kezelés lefoglal majd minket annyira, hogy a „na jó, még egy kört!” szorgalmas hangoztatása közben egyszer csak azt vesszük észre, hogy már órák óta játszunk. A fejlesztők szerencsére foglalkoznak alkotásukkal, frissítgetik, javítgatják a visszajelzések alapján, így bátran ajánlhatom kipróbálásra, nem csak JRPG-rajongóknak.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Terror
2017.10.25. 20:55
Ez első nekifutásra roppant szórakoztató játéknak tűnt, de aztán a kétméterenként rádtörő ellenfelek miatti semmi/óra sebességű történetbeli előrehaladásnak köszönhetően totális unalomba fullad már egy délután után. A kaput egy teleportos puzzle-pálya tette be nálam, amin nem jutottam át egy óra bolyongás után sem, azon a ponton már nem volt kedvem játszani vele többet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. BBShockwav...
2017.10.29. 09:05
Nohát, fene se gondolta hogy ezt a kb 10 éve kimúlt Dreamwave ál-manga képregényt felélesztik ennyi év után.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!