iPon Cikkek

Battleborn - Haláli hősök hajnala

Dátum | 2016. 05. 11.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Érdekes megfigyelni, hogy bizonyos időközönként elindul egy divathullám a játékiparban, amit sokan próbálnak lekövetni. Ez egykor a Starcraft-utánzat stratégiákat jelentette, majd jöttek a második világháborús FPS-ek, aztán a modernkori FPS-ek, a World of Warcraft hatalmas sikere után az MMORPG-k, közben pedig a stratégiákat leváltották a MOBA-k. Ebbe a sorba illeszkedik bele a jelenleg hero shooternek nevezett műfaj, ami éppen az aktuális sláger, annyira, hogy három nagy stúdió is ilyen címen dolgozik: az Epic készíti a Paragont, a Blizzard az Overwatch-ot, a Gearbox pedig egy kis idővel beelőzte őket, és elhozta nekünk most a Battlebornt. Meg kell hagyni azonban, hogy valójában mindhárom játék eléggé különbözik egymástól. Míg az Overwatch inkább a klasszikusabb shooter irányba megy el (talán a Team Fortress közönségére pályázva), addig a Paragon és a Battleborn töményebben igyekszik vegyíteni a MOBA-játékok és az shooterek tulajdonságait. Jelenleg úgy tűnik, hogy leginkább a Paragon áll majd a legközelebb a MOBA-khoz, míg a Battleborn az igazi vegyesfelvágott, ami nem is tudja, hogy igazából mi akar lenni. Éppen ezért nem is kiemelkedően jó, ahhoz túlságosan zavaros, viszont azt már most borítékolom, hogy a trióból innen kapjuk a legtöbb tartalmat.
Az ilyen játékoktól ugyanis nem megszokott, de a Gearbox legalább foglalkozott azzal, hogy legyen valamiféle egyjátékos / kooperatív kampány is, amit bizony sokan szeretnek - egészen egyszerűen el kell fogadni, hogy a kompetitív multiplayer rengeteg embernek nem kenyere. Az már más kérdés, hogy történetre itt se nagyon kell számítani, mert tényleg nem sok van. A lényeg, hogy az öt frakcióra felosztott hősöknek össze kell fognia, hogy megmentsék a Solust, ami az utolsó ismert nap, és közben valahogy le kéne nyomniuk a Valersi néven futó misztikus gonoszt. Maga a történet tényleg nagyon vékony, igazából csak azért létezik, hogy valami legalább halványan összekapcsolja a nyolc missziót (valamint a prológust). Ezek a küldetések viszonylag hosszúak, akár egy órára is nyúlhatnak, és végső soron hasonlítanak a Destiny raidjeihez. Legfeljebb öten lehetünk egy csapatban, és nyilvánvalóan annál könnyebb dolgunk lesz, minél jobban sikerül összeválogatni a brigádot a különböző karakterosztályok közül. Habár a küldetések teljesíthetők egyedül is, igazából úgy elég unalmasak - egyszerűen látszik, hogy a Battleborn ezen részét a kooperatív játékra hegyezték ki, ami különösen igaz akkor, ha a nehezebbik fokozaton akarunk nekimenni. Kár, hogy a készítők úgy érezték, át kell venni a Borderlands állandóan önmagára utaló, belterjes poénjait, mert itt valahogy nagyon nem sikerültek, és az egész nagyon túlzásnak érződik, de ha ezt képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni, és csak a játékmenetre koncentrálni, akkor jól szórakozhatunk.
Igazából onnan látszik, hogy a Gearboxot nem nagyon érdekli a történet és a folytonosság, hogy milyen módokban lehet végigvinni a kampányt. Ugyebár nekiállhatunk egyedül, ez rendben is van, mint ahogy az is, hogy privát lobbyba összehívhatjuk a barátainkat - ez a legjobb megoldás, ha össze tudunk szedni néhány embert. Amennyiben azonban egyik sem opció, úgy kénytelenek vagyunk a matchmakingre hagyatkozni, ami véletlenszerű emberekkel rak össze. A probléma annyi, hogy nem mondhatjuk meg, melyik küldetést szeretnénk teljesíteni, hanem az összegyűlt népnek szavaznia kell, és amelyikre a legtöbben voksolnak, az fog következni. A Gearbox azért érezte ennek a szükségét, mert a kezdeti időkben nem szerette volna túlságosan szétdarabolni a játékosbázist. Nem tudom, hogy azért, mert nem bíztak abban, hogy a játék eléggé népszerű lesz-e, vagy valamilyen más ok miatt, de tulajdonképpen logikus érvelés, hogy nem akartak túl hosszú keresési időket, hiszen az sokakat kiábrándított volna. Mindenesetre, mivel a sztori jelentéktelen, ez nem akkora probléma, és így legalább tényleg egészen gyorsan elindulnak a küldetések.
Sajnos maguk a missziók egyébként nem túl változatosak: kiirtunk egy csomó sima ellenséget, majd jön a boss, akit (a Destinyhez hasonlóan) nagyon sokáig kell lőni. Aztán jellemzően kiderül, hogy valaminek az elpusztításával felfedhetőek a gyenge pontjaik, így ezeket lőjük, és ha sikerül, akkor pumpáljuk tovább a főellenséget. Menet közben pedig (sajnos szintén a Destiny példáját követve) többször futunk bele olyan helyzetbe, amikor egy-egy dolgot kell megvédenünk a hullámokban érkező ellenfelektől, és ilyenkor bizony erősen úgy érződik, hogy a Gearbox mesterségesen próbálta kitolni a küldetések játékidejét. Ráadásul nem csak ilyenkor, de mindig probléma, hogy amennyiben egy-egy részfeladatot nem sikerült teljesítenünk, akkor buktuk az egész küldetést és kezdhetjük elölről, hiába nem halt még ki a csapatunk. Végső soron tehát az élmény sokszor eléggé repetitív ezek miatt. Nem mondom, hogy nagyon vészes a helyzet, de azért valamivel több változatosság nem ártott volna a pályák felépítését és az ellenfelek sokszínűségét tekintve. Igazából úgy találtam, hogy akkor nyújt igazán jó élményt a játék, ha mindenbe belekóstolunk: tehát mondjuk megcsinálunk napi egy küldetést, mellette pedig toljuk a PvP-t, de ez nyilván nem fogja vigasztalni azokat, akiket az utóbbi nem érdekel.
Ami a kompetitív multiplayer oldalt illeti, a Battleborn három játékmóddal érkezik, melyek nagyjából vegyítik a MOBA-k alapvetéseit a hagyományos többjátékos shooter módokkal. Az Incursion áll talán a legközelebb az előbbi kategóriához, ahol a mesterséges intelligencia által irányított mobok segíthetnek nekünk az ellenfél bázisának lerombolásában. Habár amikor bázist mondok, jelen esetben arról van szó, hogy két nagydarab sentry tankot kell megsemmisítenünk a győzelemhez. Nyilván az a csapat nyer, amelyik előbb le tudja nyomni mindkettőt, az azonban nem annyira egyszerű, ugyanis nagyon sok pajzzsal és életerővel rendelkeznek, ráadásul még a támadásuk is halálos. A frontvonalak megtartásában és a védekezésben segíthet, hogy menet közben shardokat gyűjtögethetünk, amikből előre meghatározott helyekre lövegeket helyezhetünk el, illetve behívhatunk a küzdelembe (egyszerre egy darab) kiemelkedően erős NPC-t is. A logikus döntés tehát jellemzően az, hogy érdemes lerombolni az ellenfél védelmét, és leszámolni az apróbb mobokkal, mielőtt figyelmünket a sentryre irányítjuk. De mindez nyilvánvalóan komolyabb csapatmunkát követel meg. Ha ez nem jön össze, akkor ez a játékmód sajnos kevésbé élvezetes, amit az is bizonyít, hogy sokan akarják menet közben feladni a küzdelmet, mert úgy érzik, hogy nem tudnak visszajönni egy vertnek látszó helyzetből.
Emiatt sokszor élvezetesebb a Capture mód, ami tulajdonképpen a domination helyi változata. Három energiagyűjtőt foglalhatunk el, amik aztán a csapatunknak termelik a pontokat. Amennyiben az ellenség gyűjtőjét akarjuk megszerezni, ahhoz először is semlegesíteni kell, majd elfoglalni (mindkettőhöz a megadott helyen kell állnunk), de ez csak úgy sikerülhet, ha nincs a környéken konkurens harcos, így tehát a hely megtisztítása az elsődleges feladatunk. A védelmünk megerősítésére a gyűjtő körül lövegeket húzhatunk fel, és nyilván ezt meg fogja tenni az ellenség is, így ezekkel is el kell bánnunk, mielőtt megszerezzük a placcot. Végül pedig itt van nekünk a Meltdown mód, ahol a saját mobjainkat kell elkísérni a darálókba. Mindkét csapatnak két darálója van, és a mobok egy meghatározott útvonalon közlekednek, így tehát a cél egyértelmű: megvédeni a sajátjainkat, és megakadályozni, hogy az ellenség célba juttassa az övéit. A különböző méretű mobok más-más mennyiségű pontot érnek, és amennyiben elérjük a 250 pontot, a darálók távolabb mennek a pályán, így egyre nehezebb dolgunk lesz. Amelyik csapat először eléri az 500 pontot, az nyer. Ezzel az egésszel mindössze annyi volt a bajom, hogy a Smite is rendelkezik egy hasonló móddal, és az valahogy sokkal kiegyensúlyozottabbnak és élvezetesebbnek tűnt.
Végső soron az a baj, hogy a Battleborn valahogy nem igazán tudja, mire is koncentráljon, és így se nem igazi FPS-RPG (mert maga a lövöldözés és az akció messze nem annyira élvezetes, mint mondjuk a Destinyben), és se nem igazán MOBA, illetve valahol a kettő között lebeg. Erre a legjobb példa talán a fejlődési rendszer. A Gearbox láthatóan azt akarta, hogy törődjünk egy-egy karakterrel, és szintezzük fel, ugyanis mind a 25 hőst legfeljebb 15-ös szintig húzhatjuk, amivel új fejleszthető képességeket és skineket nyitunk meg nekik, nagyjából úgy, ahogy a Heroes of the Stormban. Ezzel párhuzamosan minden megszerzett tapasztalati pont a központi profilunkat is fejleszti, ami szükséges újabb dolgok megnyitásához. Viszont nem elég a hőst felszintezni globálisan, hanem minden egyes mérkőzés alatt még külön léphet szinteket, legfeljebb tízet. Ilyenkor két képesség közül választhatunk, nyilván az aktuális játékmód és helyzet dönti majd el, hogy melyik mellett döntünk. Ezen kívül minden szintlépésnél automatikusan növekszik hősünk életereje és sebzése. Mindez még annyira nem is szokatlan, és a kooperatív mód során nincs is vele gond, de a PvP játékmódokban sokszor éreztem azt, hogy az akció hevében egyszerűen terhes a karakterfejlesztéssel foglalkozni. A Blizzard talán jól érezte az Overwatch esetében, hogy erre nem feltétlenül van ott szükség.
Aztán ott van a TTK, vagyis a time-to-kill, tehát hogy mennyi ideig tart kinyírni egy ellenséget a PvP-ben. És bizony hosszú ideig, ami egész egyszerűen amiatt van így, mert a Battleborn megkövetelné a csapatmunkát, és a küzdelmeknek nem egy az egy ellen kellene végbe mennie, hanem a különböző képességek és támadások kombinálásával. Így tehát hiába beszélünk egy FPS-ről, valójában igenis MOBA-mentalitás szerint kell játszani vele. Itt viszont rögtön vissza is csap a koncepció: mivel belső nézetben vagyunk, sokszor hiányzik, hogy nem látjuk úgy át a pályát és a helyzetet, amit a MOBA-k felső stratégiai nézete lehetővé tesz. Így pedig közel sem olyan könnyű annyira taktikusan és okosan megtervezni egy összecsapást. Végül pedig a grafikával és a prezentációval sem vagyok teljesen kibékülve. A színes, rajzfilmes stílussal nincs semmi baj, de sokszor túlzsúfolt az egész és nem lehet kivenni a lényeget, nem különülnek el megfelelően a dolgok. Ráadásul az interfész is túlbuzgó tud lenni. Éppen ezért alakult ki az a véleményem, hogy a Battleborn nem kiemelkedően jó sem shooterként, sem MOBA-ként, ugyanakkor mégis nagyon lehet kedvelni. Megvan a maga stílusa, és látszik, hogy szívvel-lélekkel készült, tartalommal pedig bőségesen el van látva. Elsőre mégis valahogy olyan szerencsétlennek tűnik, nem találja a helyét - ez pedig probléma, hiszen mindjárt itt van az Overwatch, és nem sokkal később érkezik a Paragon is. Egy biztos, most még nagyon nehéz megjósolni, hogy az Evolve sorsára jut-e, vagy hosszú távon is meg tudja tartani a vásárlóit.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. Gyurkov
2016.05.11. 09:35
A kampány során az Evolve-féle rotáció megoldás lehetne (mellesleg borzasztó hogy kihalt az a játék, talán az utolsókat rúgja, PS4-en tolom és ritkán jön össze négy ember). Kipróbáltam ennek a bétáját konzolon, de valóban ahogy írod InGen a TTK brutális, örökkévalóság egy embert kinyírni. Az irányítás is valahogy el lett szúrva PS-en. Az Overwatch sokkal pörgősebb ehhez képest, még ha itt több is a tartalom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. AgeOfVampi...
2016.05.11. 14:09
Most én keverek itt két paragon nevű játékot, vagy rosszul értelmezem, hogy az fps nézet része a műfajnak?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.05.11. 14:23
Egyértelműsítettem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. AgeOfVampi... InGen
2016.05.11. 15:38
De a Paragon az nem TPS nézetes lesz, mint a Smite? Régebben kicsit szemezgettem vele, hogy talán jó lesz, de azóta nem foglalkoztam vele, de ha FPS nézet (is?) lesz benne, az érdekessé tehetné
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.05.11. 16:06
De TPS-nézetes, azért írtam át a szöveget, hogy ne legyen keveredés
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. noPublicFG
2016.05.11. 22:31
Meglepő (bár már sokszor írtam), ez a játék jobban tetszik a felsorolt két riválisánál. A Miért-re nem tudnék egyértelmű választ adni. Talán a változatosság?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!