iPon Cikkek

Battlestar Galactica Deadlock – Mind így szólunk!

Dátum | 2017. 09. 29.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Az eredeti Battlestar Galactica-sorozatot csak alkalmanként követtem figyelemmel, egy-egy német adón elkapva a részeket. Nem is ragadott meg túlságosan. 2004-ben viszont Ronald D. Moore elhozta nekünk a széria újragondolt változatát, női Starbuckkal, modern cylonokkal, friss látványvilággal és Bear McCreary lenyűgöző zenéjével, én pedig szerelembe estem; a sorozat szerintem ott van a valaha készült legjobb sci-fi sorozatok által alkotott ranglista első három helyezettje között. A széria játék-formába öntésére már voltak kísérletek, például a böngészős MMO Battlestar Galactica Online képében, de valahogy ez sem volt az igazi. A Battlestar Galactica Deadlock újabb esélyt adott arra, hogy talán értékelhető alkotás születik a témában, így nagyon kíváncsi voltam, sikerült-e összehozni ezt.
A játék nagyjából negyven évvel a BSG eseményei előtt játszódik, kedvenc Adama admirálisunk még csak egy fiatal pilóta csupán, a cylonok már fellázadtak, de még nem fejlődtek tovább, a négy éve tartó háborúban épp patthelyzet alakult ki. A cylonok aztán megtámadják a Picon kolóniát, illetve egy meglepetésszerű csapással elpusztítják a flotta főhadiszállását. A parancsnoki szerepkör Lucinda Cain admirálisra marad, ő lesz a feljebbvalónk, célunk pedig az, hogy megvédjük a 12 kolóniát és újra létrehozzuk a flottát. Persze nem megy majd minden egyszerűen… Parancsunk szerint a Daidalos nevű mobil bázist fogjuk irányítani néhány űrhajóval egyetemben. A flottakezelés központi képernyőjén látjuk a 12 kolóniát, melyek négy rendszerben helyezkednek el, köztük ugrásokkal tudunk közlekedni minden kör végén. Az első küldetések egyfajta oktatómódnak is felfoghatóak, szépen elmagyarázzák bennük a játékmechanikát. A Daidalos mellett összesen hét űrhajónk lehet, a flotta létszámát pedig tisztek toborzásával és betanításával növelhetjük; lehetőség van a tapasztalati pontok és a hajók alrendszereinek fejlesztésére is. A sztorit előremozdító főküldetések mellett mellékfeladatok is várnak minket, ezekkel tyliumot, illetve az új űrhajó-tervrajzokhoz szükséges pontokat gyűjthetjük. Sokszor előfordul, hogy az új hajók megalkotása szükséges feltétel egy adott főküldetés elvégzéséhez, így a mellékküldetéseket sem érdemes elhanyagolni. Sajnos ezek sablonszerűek, néhány változat ismétlődik és az ellenfelek támadása is nagyjából mindig ugyanúgy zajlik le – ez a könnyen unalomba fulladó repetitív jelleg a játék legnagyobb hibája.
Nem mentesek ettől a főküldetések sem. Hajóinkkal odaugrunk a kijelölt pontra, ahol aztán általában vagy mindenkit le kell győznünk, vagy kapunk egy escort-feladatot. Kezdéskor elhelyezhetjük egységeinket a területen, ezután vált át a játék a kör alapú tervezős szakaszba, melyben az ellenféllel egy időben hozzuk meg döntéseinket. Ezeket minden kör lezárása után 15 másodperc alatt hajtja végre a rendszer, ami alatt nincs ráhatásunk az eseményekre.
A hajók az X-Y-Z tengelyeken mozognak, célszerű elkerülni, hogy összeütközzenek. Az ágyúknak meghatározott lövési irányuk van, egyes hajók csak elöl és hátul, mások oldalra képesek tüzelni. Ha ügyesek vagyunk, el tudjuk őket helyezni úgy, hogy az ellenfél csak nehezen vihet be találatot, de ő tökéletes célpontot nyújt. Először a páncélzatot kell lelövöldöznünk róla – szerencsés, ha kéznél van pár rakéta. A mélyebb stratégiai vonalat a manőverezés és az ellenség legyőzésének megtervezése jelenti. Büszkék lehetünk csapatainkra, mikor a sikeres helyezkedést követően össztüzet zúdítunk egy cylon hajóra, az pedig millió darabra robban néhány látványos effekt kíséretében. Az ágyúk és rakéták mellett vadászok is rendelkezésünkre állnak, de ők nyilván sokkal sebezhetőbbek, mint anyahajójuk, hülyeségekbe nem érdemes belevinni a kis csapatokat. Sajnos hamar rá fogunk jönni, hogy a drága Battlestarokat egyszerűen nem érdemes legyártani – igen, az egyensúly elég nagy gondokkal küszködik a játékban. A kisebb hajók sokkal olcsóbbak és hatékonyabbak lehetnek, mint a nagy monstrumok, melyek magukra vonják ugyan a cylonok támadását, de nem húzzák túl sokáig. A cylon Nemesis-hajók ráadásul sok borsot törnek az orrunk alá: lerohannak minket, feltörik a rendszereket és ha néhány körön belül nem sikerül kiiktatnunk őket, az alrendszerek jelentős károkat szenvednek, vagy akár teljesen kikapcsolnak. Ennek nyilván számos kellemetlen mellékhatása lehet, például az, hogy nem működnek a fegyvereink.
Minden utasítást kézzel kell kiosztanunk, ami több hajó esetén már nem kevés időbe telik. Automata lehetőségek, csoportos parancsok nincsenek – furcsa, hogy erre nem gondoltak a fejlesztők, mint ahogy arra sem, hogy néhány funkciót, mondjuk az ágyúk kezelését nem kellene elrejteni egy almenüben. Ettől a néhány apróságtól eltekintve azonban meglepően pontosan irányítgathatjuk kicsiny flottánkat, így különböző taktikák kipróbálására is lehetőségünk nyílik, például megnézhetjük, sikerül-e a gyorsabb hajókkal az ellenség háta mögé kerülni. A baj csak az, hogy túl nagy agymunkára nincs szükség, hiszen – ahogy már említettem – a cylonok nagyjából mindig ugyanúgy viselkednek: megpróbálják feltörni a rendszereinket, kiküldik a vadászokat, kilövik a rakétákat, miközben nagy hajóik szét akarják zilálni csapatunkat. Bármit csinálunk, arra nincsenek dinamikus reakciók, így a mi feladatunk is szinte változatlan: odaugrunk, megközelítjük őket, szétlőjük a hajóikat, kész.
Az elvégzett küldetések hatással vannak a kolóniák hangulatára, mely létfontosságú a szövetség egybenmaradásához. Ha sokszor veszítünk, vagy egy kolóniát nem sikerül megfelelő módon megvédeni, akár ki is léphet, ha pedig ezt hatnál többen megteszik, újra kell kezdenünk a játékot (vagy betöltenünk egy korábbi mentést). A kolóniáktól kapott támogatásból fejleszthetünk ki jobb vadászokat, többféle rakétát, illetve erősebb hajókat. Minden körben kapunk a korábban említett tylium nevű erőforrásból is, mellyel az ugrások közötti pihenőidőt tudjuk csökkenteni, illetve ebből épülnek az új hajók. A központi képernyő körül látható paneleken követhetjük a kutatás, erőforrások stb. aktuális állapotát, helyzetét.
A grafika nem rossz, bár lenyűgözőnek sem mondanám. Az effektek, robbanások jól néznek ki, a hajók részletgazdagok, de közelről elég gyengék a textúrák. Ami igazán jól sikerült, az a hangzás: tökéletesen visszaadja a sorozat hangulatát, már a menüben hallható zenét is imádtam. A történetet elmesélő párbeszédekkel szintén nincs gond. A Battlestar Galactica Deadlockkal nem kaptunk egy nehézsúlyú stratégiai játékot, a flotta-menedzsment, a történet és az igazi BSG-hangulatot közvetítő hangrészleg sajnos nem biztos, hogy feledtetni tudja az egyensúly, vagy az MI hiányosságait és a küldetések unalmas ismétlődését, ha nem ismerjük ezt a világot. A sorozat rajongójaként viszont nem bántam meg, hogy kipróbáltam a játékot és igazából alighanem főleg úgy lehet csak értékelni benne néhány dolgot, hogy megvan hozzá ez a szükséges háttérismeret. Kultjáték biztosan nem lesz belőle, de a BSG-felhozatalban azért nem teljesít rosszul, sőt. Ha kedvelitek ezt a világot, kukkantsatok bele ti is (bár a most kért 37 euró szerintem sok érte), okoz majd néhány kellemes órácskát. Ha viszont nem vagy rajongó, lehetetlen a hibákat elnézni neki…
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. McGregor
2017.09.29. 08:21
Köszi a tesztet, most kicsit elbizonytalanodtam, mert maga a film/sorozat tetszett, de ha akciós lesz, szerintem adok neki egy esélyt
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!