iPon Cikkek

Battlestations: Pacific – Háború magyar módra

Dátum | 2009. 05. 20.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Az elmúlt évek „tankos-RTS” dömpingjével sikerült elérnie a fejlesztőknek, hogy sok játékos már a Tigris tank említésétől is lábrázást kapjon. Mi magyarok is alaposan kivettük ebből a részünket, hiszen második világháborús stratégiáink szinte kivétel nélkül ezt a témát gazdagították. Szerencsére akadt egy olyan magyar fejlesztőcsapat, akik megpróbálták kicsit más szemszögből is bemutatni ezt a háborút. Hiszen nem csak földön vívták meg csatáikat a szövetségesek és a tengelyhatalmak, hanem vízen és levegőben is vérre menő összecsapások zajlottak. Mivel a fejlesztőstúdiók korábban nem igazán érdeklődtek e téma iránt, így egészen 2007-ig kellett várnunk, míg fejünkbe húzhattuk virtuális tengerészsapkánkat. Ekkor jelent meg ugyanis a budapesti székhelyű Mithis Games által készített Battlestations: Midway. A program nem a sablonos RTS elemekkel operált, hiszen inkább volt tekinthető egy akcióelemekkel fűszerezett taktikai játéknak, mint valósidejű stratégiának. A hadszíntér a Csendes-óceán volt, ahol az Egyesült Államok tengerészete nézett farkasszemet a Japán Birodalmi Flottával. A játékmenet legérdekesebb eleme az volt, hogy a flották irányítása mellett, bármelyik repülőgép, hajó vagy tengeralattjáró felett átvehettük a irányítást, hogy besegítsünk egy kicsit a társainkat vezérlő mesterséges intelligenciának. A játék – bár nem lett bombasiker – egészen jó, 70-85 %-ig terjedő értékeléseket kapott a játékmagazinoktól, ráadásul az Egyesült Államokban korrekt eladásokat produkált (az amerikaiak biztosan élvezték, hogy virtuálisan is revansot vehettek Pearl Harborért).

A hadjáratok bevezető videói tökéletes hangulatot teremtenek a játékhoz
Bevált recepten ne változtass!

Két év telt el az első Battlestations játék megjelenése óta, ami alatt a Mithis Games-t felvásárolta az Eidos (akiket pedig a közelmúltban a japán Square Enix szerzett meg magának), így a magyar fejlesztők immár Eidos Hungary néven hegesztették a Pacific alcímre hallgató folytatást. A fejlesztők nem kívánták feltalálni a spanyolviaszt, inkább az első rész hibáinak kiküszöbölésére és a játékmenet polírozására fordították idejüket. A játék alapfelállása lényegében változatlan maradt, ezúttal is az USA és Japán szembenállását követhetjük nyomon, ám az egyjátékos módot elindítva rögtön szembetűnik egy nagy változás: ezúttal a japán oldal is kapott egy saját küldetéssorozatot. Az első rész egyik nagy hibája volt, hogy csak az egyik fél szemszögéből mutatta be a háborút, ráadásul emiatt sokan panaszkodtak a játékidő rövidségére is. Kapva az alkalmon, azonnal belevettem magamat a japán hadjáratba, mely az ország egyik legnagyobb diadalával (vagy amcsi oldalról nézve a Gyalázat napjával) kezdődik. Elsőként tehát a Pearl Harbor elleni támadásban fogunk részt venni, mely során alaposan megtizedeljük az USA flottáját. Japán számára ezt követően nincs megállás, a sorozatos diadalmak után Midwaynél átírjuk a történelmet (hiszen a valóságban történtekkel ellentétben legyőzzük az amerikaiakat), végül pedig a Csendes-óceán nagy részét is irányításunk alá vonjuk. Az amerikai hadjárat már szorosabban követi a történelemkönyveket. A sztori az első rész közvetlen folytatása, tehát Midwaynél vesszük fel a történet fonalát. Fő célunk az lesz, hogy lassan megszilárdítva jelenlétünket a térségben, folyamatosan visszaszorítsuk a japán flottát.

A játékmenet az első részt ismerők számára rögtön kézre fog állni, aki viszont kihagyta a Midwayt, mindenképpen nézze meg, olvassa végig a küldetések elején elérhető Naval Academy videókat, leírásokat. Kell egy kis idő, míg beletanul az ember a Pacific kezelésébe. A program stratégiai-taktikai része a térképen zajlik, ezt egy TAB billentyű lenyomásával hozhatjuk elő. Rögtön elénk fog tárulni az egész hadszíntér, melyen megtervezhetjük hadmozdulatainkat. Túl összetett parancsláncokat nem fogunk tudni kiadni, ám arra képesek vagyunk, hogy egységeink számára útvonalat jelöljünk ki, illetve támadási parancsot adjunk ki nekik. Meglehetősen változó, hogy hány egység tartozik az irányításunk alá. A kezdeti küldetésekben még csak egy-két repülőgéprajt vagy csatahajót kommandírozhatunk, a többi egységet az AI-ra kell bíznunk. Ahogy egymás után hajtjuk végre a küldetéseket, egyre nagyobb felelősséget rónak ránk a feletteseink, míg végül egész flottáknak parancsolhatunk. Ezeknél a küldetéseknél már nagyon sok időt foguk eltölteni a taktikai térkép mellett, mivel bár az egyes egységek irányításában többnyire jó munkát végez a mesterséges intelligencia, a hadmozdulatok kivitelezésében nem a leghatékonyabb.

A taktikai térkép nem túl összetett, de a célnak megfelel
Kapitány a hídon!

Amint kiadtuk a parancsokat a térképen, elég kilépnünk abból, hogy az első részben már megtapasztalt módon a legutóbbi kijelölt egység pilótafülkéjében (hajók esetén azok hídján) találjuk magunkat. Véleményem szerint itt kezdődik a játék legizgalmasabb része. Elsőként talán a harci járművek kidolgozottságának részletességét fogjuk megcsodálni, mely különösen a nagy hadihajók esetében nyújt impozáns látványt. A készítők olyan apróságokra is figyeltek, mint a fedélzeten tevékenykedő tengerészek jelenléte, ezáltal nem tűnik úgy, mintha egy szellemhajót irányítanánk. Az egységek irányítása nagy örömömre nem sikerült teljesen arcade jellegűre. Természetesen szó sincs valós szimulációról, de érezni lehet, hogy azért hat a fizika a járművekre. A repülőgépek nem tudnak eszeveszett módon gyorsulni és lassulni, ha nagyon leesik a sebességünk, bizony lepottyanunk az égről. Minden egy fokkal közelebb van a valósághoz, mint például a sokak által szimulátornak nevezett H.A.W.X.-ban.

A japán Takao rombolót mindjárt hullámsírba küldjük
A hadihajóknál és tengeralattjáróknál is odafigyeltek a részletekre a fejlesztők. Hogy csak néhány apróságot említsek: a hajók lövegei csak adott tartományon belül tudnak mozogni, külön sérülhet a motor, a fegyverzet, tűz üthet ki a hajón, egy nagyobb találatot követően pedig fokozatosan süllyedni fogunk. A tengeralattjáró különböző mélységekbe süllyedhet, használhat periszkópot és időnként fel kell jönnie a felszínre, mivel folyamatosan fogy a fedélzeten az oxigén. Amint már említettem, az AI a legtöbb egységet jól irányítja, ezek alól talán csak a hajók kivételek. Nem egyszer fordult elő velem, hogy a legnagyobb csata közepén az erősítés szerepét betöltő romboló félgőzzel poroszkált célpontja fel, miközben ripityára lőtték a flottámat. De meg kell említenem a tolatva araszoló hajókat is, melyek sosem érkeztek meg időben a kért helyre, mivel képtelenek voltak a helyes irányba fordulni. Ilyenkor bizony át kell vennünk felettük az irányítást, hogy hatékonyak legyenek a csatában.

Mivel a program PC mellett Xbox 360-ra is megjelent, voltak félelmeim az irányítás technikai megvalósítását illetően. Bár van néhány dolog, ami szúrja a szememet, összességében jól sikerült a PC-s változat irányítása. A repülőgépek esetében könnyedén tudunk manőverezni az egerünket használva, miközben a billentyűzet gombjaival növelhetjük vagy csökkenthetjük a tolóerőt. Kis gyakorlással probléma nélkül repkedhetünk a legvadabb légiharc közepén is. Ennek ellenére mégis csak az az igazi, ha van egy botkormányunk. Egyrészt az élmény miatt, másrészt néhány manővert hatékonyabban tudunk azzal kivitelezni. A hajók és tengeralattjárók esetében viszont tökéletesen használható az egér-billentyűzet kombó. Előbbivel célozhatunk és lőhetünk a lövegekkel, torpedókkal, utóbbival pedig irányíthatjuk járművünket. A konzolos irányítás gyengesége elsősorban akkor érezhető, ha a csata hevében utánpótlást akarunk kérni a bázisunkról (reptér, kikötő, anyahajó). Miután F1-gyel előhoztuk ennek menüjét, hiába kattintunk reflexből a kért egységek ikonjára, fegyverzetére, semmi sem fog történni, mivel billentyűzeten pötyögve kell kiválasztanunk az adott ikont, ami harc közben körülményes tud lenni.

Most elégtételt veszek Pearl Harborért
A háború művészete

A játékban szereplő két hadjárat mindegyike 14-14 küldetést tartalmaz, melyek hossza 20 perctől egy óráig terjed. Az Eidos-os fiúk törekedtek arra, hogy ne váljon monotonná a folyamatos csatázás, és szerencsére a küldetések összeállításánál sikerült elkerülni ezt a csapdát. Az egyik misszióban egy minitengeralattjáróval kell beszivárognunk Sydney kikötőjébe, máskor konvojokat kell kísérnünk, de segédkezni fogunk jópár partraszállásban is, sőt egy német tengeralattjáróval is „randevúzni fogunk”, hogy technológiát cseréljünk szövetségeseinkkel. Persze azért akadnak sablonosabb missziók is, amikor egyetlen feladatunk az lesz, hogy a tenger fenekére küldjük az ellenséges flottát, ám legtöbbször ezek is meg vannak bolondítva egy-egy váratlan eseménnyel. Az elsődleges célokon kívül szinte mindig találkozni fogunk másodlagos célokkal is, melyek végrehajtása többnyire nem kötelező, ám ezek teljesítése az értékelésnél magasabb pontszámot eredményez. Végül vannak rejtett küldetések is, melyek céljai nincsenek egyértelműen megfogalmazva, csak egy utalást találunk arra, hogy mit kellene tennünk. Igyekezzünk minden küldetést megcsinálni egy-egy pályán, mivel ha jók vagyunk, újabb, fejlettebb típusú hadigépekkel jutalmaznak minket, melyeknek nagy hasznát vehetjük a későbbi missziókban.

Ha végeztünk a két hadjárattal, és lepörögtek szemünk előtt az azokat lezáró hangulatos és igazán minőségi átvezető animációk, akkor kimerészkedhetünk az internet nemzetközi csataterére.  Helyi hálózat mellett a Games for Windows – Live rendszert használva tudunk többjátékos csatákban részt venni. A Pacific multijában egyszerre 8 játékos tud egymásnak ugrani, összesen 5 különféle játékmódban, melyek legtöbbje gyors, pörgős összecsapásokat kínál. Az Escort módban az egyik oldalnak egy kiemelt egység elpusztítása a cél, míg a másik fél feladata ezt megakadályozni. A következő móka a Siege, melyben egy szigetet kell elfoglalnia a támadó csapatnak, illetve megvédenie a másik félnek. A Competitive összecsapások során minden játékos egy gépi ellenfél ellen harcol, ám közben a csapattagok egymással is versengenek, mivel az nyer, aki a legtöbb pontot éri el az összecsapás során. A Duel játékmód egy egyszerű Team Deathmatch, míg az Island Capture a Siege kibővített változata, ahol több szigetért folyik a harc.

A multis csatákban a program számon tartja a teljesítményünket, így minél ügyesebbek vagyunk ezekben a harcokban, annál magasabb rangot érünk el. Ez már csak azért is fontos, mivel a többjátékos játékok létrehozásánál be kell állítani, hogy milyen rangú játékosok csatlakozhatnak hozzá. Így elkerülhetjük, hogy teljesen kezdők, vagy hozzánk képest túl jó játékosok lépjenek be a mi játékunkba. Egy dolog hiányzott nagyon a többjátékos módból: sajnos a hadjáratokat nem játszhatjuk végig kooperatív módban, pedig a „magányos farkas” missziókat leszámítva mindegyik remek lehetőséget biztosított volna egy kis csapatmunkára.

A hajónk már süllyed, ergo buktuk a másodlagos küldetést
Olajozottan működő gépezet

A magyar srácok odafigyeltek rá, hogy jól optimizálják a programot, így ha rendelkezünk legalább egy középkategóriás géppel, akkor már elfogadható sebességgel fog futni a program. Egy AMD X2 6000+-os prociból, 4 GB memóriából és egy ATI HD4830 videókártyából álló gépen 1680x1050-es felbontáson, az élsimítással együtt mindent a maximumra húzva reccenés nélkül fut a program, pedig gyakran fogunk nagyszámú egység részvételével vívott látványos harcokban részt venni. Ráadásul a Pacific egyáltalán nem néz ki rosszul. Az első rész egyik gyenge pontját, a néha jellegtelen, kék masszának tűnő vizet felváltotta a nagyon szépen festő tenger. Az egységek modelljeire már az Midway-ben sem volt panasz, és ezúttal sem lehet egy szavunk sem. Gyakran sajnáltam, hogy mindig csak egy adott távolságra beállított kameranézetből láthatjuk a hajókat, szívesen rájuk közelítettem volna, hogy megcsodáljam a részletesen kidolgozott hajótesteket. Ami kicsit szúrja az ember szemét, hogy a szárazföld textúrái, melyek távolról nagyszerű látvány nyújtanak, kicsit közelebbről már jóval mosottabbnak tűnnek. Ez igazán akkor fog feltűnni, ha repülőgéppel földközelben repkedünk.

Éjszaka van és vihar. Tökéletes idő a hajókázásra.
Az audió rész értékelésénél külön kell bontanom a zenét és a szinkronokat. Előbbi minden dicséretet megérdemel, a stílushoz remekül illő háborús dallamokat sikerült a játékhoz komponálni, főleg az amerikai hadjárat alatt hallottak ragadják el az embert egy-egy nagy csata közben. Ellenben a szinkronnal nem igazán vagyok kibékülve. Ismét csak az USA oldaláról vagyok valamivel jobb véleménnyel, bár itt sem hallhatunk Oscar díjas produkciókat, de kevésbé tűnik erőltetettnek, mint a japán szinkron. Hiába olvasni a stáblistában, hogy japánok mondták fel a szöveget, gyakran megmosolyogtam a kicsit talán túljátszott akcentust. A robbanások, hajók, repülőgépek hangeffektjei viszont kellőképpen realisztikusra sikeredtek, különösen a nagyobb ágyúk mélyláda szaggató hangja tetszett nagyon.

Nagyobb, szebb, jobb

Az Eidos Hungarynál most elégedetten dőlhetnek hátra a fejlesztők, mivel sikerült egy amúgy is kellemes akció-RTS-t még élvezhetőbbé tenni. Egyértelműen látszik, hogy tanultak a Midway fejlesztésekor elkövetett hibákból, hiszen kibővítették az egyjátékos módot, csinosítgattak a grafikán, és még több egységet raktak a programba. Remélhetőleg az eladásokon is meg fog látszani a programba fektetett munka, így ismét bebizonyíthatjuk, hogy a második világháborús témában nem csak „tankos RTS-t” tudnak készíteni a magyarok. Néhány apróbb hiba mellett leginkább a kooperatív módot hiányolom a játékból, azzal még jobb értékelést kapott volna a Pacific, ám így sincs szégyenkezni valója a programnak.


 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. thspo
2009.05.20. 12:15
VISSZA A CIKKHEZ

hát igen, ezt illene megvenni én valószínű meg fogom, jónak ígérkezik
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. DJPizsi
2009.05.20. 20:47
Nekem nem tetszik..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. raiden
2009.05.20. 21:12
szép munka =) Egyre többet hallani magyar fejlesztésű játékokról (pl: perpetuum...)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Victore
2009.05.20. 23:06
Szerintem remek játék! A HAWX-szal szerettem meg a repkedést, ez viszont még annál is sokkal jobb...és kábé 10 percnyire tőlem fejlesztették...Le a kalappal!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Xeon
2009.05.21. 15:55
már alig várom
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!