iPon Cikkek

Benzingőz: Versenyjátékok a PS Vitán

Dátum | 2012. 04. 12.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A PlayStation Vita megjelenésekor talán a versenyjátékok kedvelői jártak a legjobban, hiszen rögtön négy ilyen stílusú program is elérhető volt a kézikonzolon. Mi most ezeket az alkotásokat vesszük szemügyre, hogy kiderítsük melyik éri meg a legjobban a pénzét.

Ridge Racer

A Namco Bandai által kiadott Ridge Racer programok közel 20 éve szórakoztatják a versenyzésre vágyó konzolos közösséget, hol több, hol kevesebb sikerrel. Bár a sorozat az elmúlt pár évben tiszteletét tette más platformokon is, jellemzően inkább a különféle PlayStation masinákon hódítottak ezek a versenyjátékok, így nem meglepő, hogy a legújabb Sony „csoda”, a PS Vita is megkapta a maga Ridge Racer részét. A Cellius nevű stúdió által fejlesztett program a kézikonzol megjelenésével egy időben került a boltok polcaira, így mi is hamar lecsaptunk rá, hogy alapos tesztelésnek vessük alá. A főmenübe belépve rögtön láthatjuk a sajnos nem túl bőséges játékmód kínálatot. Az egyjátékos mód esetében meg kell elégednünk a Time Attack (időmérő futam) és Spot Race (sima verseny 8 autóval) módokkal, míg a multi esetében vagy egy másik játékos „szellemautója”, vagy az online mód keretében 7 másik játékos ellen tehetjük próbára tudásunkat.


A legfájóbb nem is az, hogy ilyen kevés lehetőség közül választhatunk, hanem hogy még azokon belül is nagyon szűk keretek közé vagyunk szorítva. Mindössze három (!) pálya közül szemezgethetünk, melyek ráadásul nem is új helyszínek, hiszen a korábbi Ridge Racer játékokban már láthattuk őket. Igaz, hogy mindegyiken lehet visszafelé is versenyezni, de ez nem mentség a gyér felhozatalra. Nem tettek ki magukért a fejlesztők az autók esetében sem, hiszen összesen csak öt (!) járgány szerepel a programban, és nem mondhatnánk, hogy azok túlságosan eltérnek egymástól, nagyon hasonló a kezelhetőségük, talán csak a gyorsulásuk között van minimális különbség. Apropó kezelhetőség: Ridge Racer lévén ez egy színtiszta arcade játék, hatalmas driftelésekkel és őrült tempóval, úgyhogy természetesen a valóságot ne keressük benne.

Ami a leginkább hiányzik a játékból, az egy valamirevaló karriermód, vagy valamiféle bajnokság, ami ösztönözné a játékosokat, hogy újabb és újabb versenyeknek feküdjenek neki. Ennek hiányában legfeljebb a pénzszerzés motiválhatja őket, amit a garázs menüben költhetünk el, itt tudunk az autóinkhoz különféle fejlesztéseket vásárolni. Ezek közé tartozik például a fejlettebb nitrócsomag, a szélárnyék kihasználását segítő eszköz, vagy a gyorsabb rajtolásban hasznosítható fejlesztés. Hogy valami pozitívumot is említsünk a játékkal kapcsolatban, beszéljünk kicsit a Team Visionről. A főmenüben találhatjuk meg ezt az opciót, amit elindítva egy rövid videóbejátszást láthatunk arról, hogy csapatunknak mi az adott napi küldetése. A játék kezdetén ugyanis mindenkinek választania kell magának egy csapatot a rendelkezésre álló négyből, majd ezt követően lehetőleg minél inkább megfelelni a Team Visionben látott követelményeknek. Ha például azt látjuk, hogy az adott napon az a cél, hogy legyőzzük X csapat versenyzőit, akkor igyekezzünk a multiban előttük végezni, hogy extra credit legyen a jutalmunk.


Sajnos jelen állapotában a fent elmondottakon túl nem nyújt mást a Ridge Racer, ami meglehetősen csalódást keltő egy ilyen patinás széria tagjától. Hiába az összességében jól kinéző grafika, ha rettentő kevés játékmód, néhány újrahasznosított pálya és öt autó vár csak minket, ha elindítjuk a játékot. A megjelenéssel egy időben elérhetővé vált Golden Pass nevű ingyenes DLC javíthatott volna a helyzeten, ám ez csak az első vásárlóknak járt ingyen, most már fizetni kell érte, pedig az alapjáték vérszegény felhozatala mellett elvárható lett volna, hogy ezt mindenki ajándékba kapja. Aki úgy dönt, hogy beruház erre a letölthető tartalomra, az három új helyszínt és öt új járművet kap a pénzéért. Még azt sem mondhatjuk, hogy a program jól kihasználja a Vita képességeit, hiszen ezen a fronton is csak a minimumot teljesíti a játék. A képernyőt megérintve tudunk hátranézni verseny közben, a hátsó érintőfelületet pedig sebességváltóként használhatjuk. Utóbbinak viszont nincs sok értelme, jobban járunk, ha automata váltót használunk a játékban. Mindent egybevetve az új Ridge Racer majdhogynem csak a demó kategóriába sorolható be, véleményünk szerint távolról sem éri meg a hétezer forintos befektetést.

Értékelés: 5/10
 

Modnation Racers: Roadtrip

A LittleBigPlanet nyomdokain haladó Modnation Racers a 2010-es esztendő egyik legmókásabb versenyjátéka volt a PlayStation 3-on. Bár a rajzfilmszerű látványvilág és a szórakoztató versenyek is a program erősségei közé tartoztak, a legérdekesebb játékelem a saját pilóták, autók és pályák létrehozása volt. Nem is lazsáltak a felhasználók és egyre több, igencsak kreatív tartalmat készítettek, amiket aztán fel is töltöttek egy közös szerverre, hogy bárki kipróbálhassa őket. Jelenleg is jobbnál jobb cuccok közül válogathatunk, ha elindítjuk a Modnation Racers-t (esetleg ha valaki rég rakta be a lemezt, érdemes lehet felnéznie). A folytatás már nem a Sony nagy konzoljára, hanem a nemrég debütált PS Vitára készült el, és a Roadtrip alcímet kapta. A munkát ezúttal a Sony San Diego Studióra bízták, akik az előző rész PSP-s verzióját is készítették, és már most leszögezhetjük, hogy a csapat a folytatással sem vallott kudarcot. Már a főmenübe belépve láthatjuk, hogy a program megőrizte a nagytestvér minden báját, már ami az aranyosan kinéző, elnagyolt pilóta figurák és a járművek kinézetét illeti. Sajnos nem ez az egyetlen dolog, amit átvett az elődtől, ugyanis a töltési időket továbbra sem sikerült lerövidíteni, aminek köszönhetően a versenyek előtt legalább félperces semmittevésre vagyunk kárhoztatva. Viszont marokkonzol ide vagy oda, a testreszabhatóság nem szenvedett csorbát, külön menüt találunk a karakterek, az autók és a pályák szerkesztésére és akkor még nem beszéltünk a különféle megosztási lehetőségekről. Kezdésnek azonban vizsgáljuk meg, hogy miként zajlanak a versenyek a Modnation Racers Vitás változatában.


A Race Station menüpont alatt 3 lehetőséget találunk, futhatunk sima versenyt, indíthatunk időfutamot (Time Trial), illetve belevághatunk a karriermódba is. A legérdekesebb természetesen az utóbbi, hiszen ezen keresztül tudunk a legkönnyebben új alkatrészeket, díszítőelemeket, ruhákat megnyitni, amiket felhasználva aztán saját tartalmakat hozhatunk létre. Ehhez azonban teljesíteni kell az egyes helyszíneknél meghatározott célkitűzéseket (például győzelem megszerzése, x pont összegyűjtése). Maga a versenyzés teljesen megegyezik a PS3-as változatban látottal. Nem elég a leggyorsabbnak lenni, a pályán lévő színes gömböket is ajánlott felvenni, ugyanis ezek különféle fegyvereket rejtenek, amik természetesen kiválóan alkalmasak arra, hogy borsot törjünk velük az ellenfelek orra alá. Nem szabad megfeledkeznünk a képernyő jobb oldalán lévő boost meterről se, amit nem csak sebességünk növelésére (nitro), hanem egy rövid ideig pajzsként is hasznosíthatunk. Amire érdemes még odafigyelni, hogy a pályákon találhatunk úgynevezett tokeneket, amiket megszerezve további építőelemeket nyerhetünk a főmenüben található boltban. Illetve ahogy korábban, úgy most is elő tudunk hozni mindenféle mutatványt a levegőben a jobb analóg kar mozgatásával. Az ezért kapott extra pontok jól jöhetnek az elszámolásnál, ajánlott tehát kihasználni a lehetőséget. A versenyek a fentieknek köszönhetően továbbra is mókásak és élvezetesek, egyedül a framerate kismértékű ingadozása szegheti kedvünket, ami sajnos többször is előfordul, köszönhetően a részletgazdag, mindenféle díszítőelemmel telepakolt pályáknak. A többjátékos módot illetően viszont csalódnunk kellett, sajnos online multi nincs, csak ad-hoc módon tudunk másokkal együtt játszani.


Na de lássuk, mit nyújt a program a versenyzésen kívül? Természetesen rendkívül széleskörű testreszabhatóságot! Nem tetszik az autód? Nesze, készíts egyet a semmiből, tervezd meg a festését, rakj rá matricákat és különféle karosszéria elemeket! Hasonlóképpen tudunk új pilótát is létrehozni, csak rajtunk múlik, hogy milyen figurával vágunk bele a versenyekbe. A Vita speciális adottságait a szerkesztőmódok használják ki a legjobban. Az érintőképernyőt használva nagyon intuitív módon tudjuk díszíteni az emberkéket, autókat. Ide-oda húzogathatjuk a matricákat, egy laza mozdulattal elforgathatjuk, vagy épp átméretezhetjük őket. A pályaszerkesztő esetében az ujjunkat használva dolgozhatjuk ki a pálya útvonalát, a hátsó érintőfelületet használva pedig a domborzatot alakíthatjuk át játszi könnyedséggel. A rengeteg tereptárgynak, díszítőelemnek hála a kreatív emberek zseniális pályákat hozhatnak létre. Ha pedig meg vagyunk elégedve a végeredménnyel, akkor feltölthetjük őket a központi szerverre, hogy bárki megcsodálhassa és letölthesse őket. Mint ahogy mi is rákereshetünk mások alkotásaira, és lementhetjük azokat a mi gépünkre. Ami a Vita képességeinek egyéb módon történő alkalmazását illeti, a mozgásérzékelés sehol sem használható, a kamera
segítségével viszont megtehetjük, hogy autónkat és pilótánkat tetszőleges háttér előtt fényképezzük le. A kézikonzol beépített GPS vevőjét használva pedig különféle díszítőelemeket nyithatunk ki. Ehhez „csak” annyit kell tennünk, hogy a világ különböző pontjainak közelében belépünk a játékba, szóval ha netán megfordulnátok a Föld nagyvárosaiban, ne felejtsétek el bekapcsolni egy kicsit a Vitátokat sem.

A Modnation Racers: Roadtrip egy korrektül sikerült folytatás, ami elődjéhez hasonlóan nagyon hosszú időre lekötheti a kreatívabb játékosokat, de azok is ellehetnek vele egy darabig, akik csak versenyezni szeretnének, köszönhetően a közösség által készített tartalmaknak. Aki szerette az előző részt, az bizonyára nem fog csalódni a Vitás változatban sem, aki viszont nem volt oda érte, az bizonyára ezúttal sem fogja élvezni a játékot, hiszen kevés lényeges újdonságot tud felvonultatni az elődhöz képest.

Értékelés: 7/10

 

Wipeout 2048

A cikkünkben már említett Ridge Racer nem az egyetlen versenyjáték sorozat, amely erőteljesen kötődik a PlayStation platformhoz, ugyanis a futurisztikus járművek harcát bemutató Wipeout széria is hasonló gyökerekkel rendelkezik. Az 1995-ben indult sorozat első három részét leszámítva minden felvonás exkluzívan jelent meg a Sony aktuális konzoljára, és ez igaz a japán cégóriás liverpooli stúdiójának legújabb alkotására, a Wipeout 2048-ra is. A célplatform ezúttal a PlayStation Vita volt, amely nem csak PS3 közeli játékélményt ígért, hanem néhány innovatív játékelemet is.

Bár a teszteknél nem szokásunk a technikai megvalósítást elemezni először, az új Wipeout esetében kénytelenek vagyunk rögtön az elején fejet hajtanunk a fejlesztők előtt, ugyanis szemkápráztató látványt hoztak össze. A futurisztikus városi pályák fantasztikusan néznek ki, néha sajnáltuk, hogy csak az aszfaltcsíkon mozoghattunk, szívesen bejártuk volna a részletekben gazdag, változatos környezetet is. Hasonló jókat mondhatunk a jövőbeli járművekről, illetve a különböző grafikai effektekről is, már csak ezekért érdemes egy pillantást vetni a programra. Ráadásul. ahogy a szériára mindig is jellemező volt, a Wipeout 2048 is a konzol legmagasabb, natív felbontásán fut (960x544), és a legnagyobb akció közben sem akad meg, a framerate folyamatosan az egekben van. Dicséret illeti az adrenalinpumpáló, jellemzően elektronikus stílusú zenéket is, amelyek tökéletesen illenek egy ilyen gyors tempójú versenyjátékhoz. Ami a Vita speciális képességeit illeti, a menükben természetesen használhatjuk az érintőképernyőt, sokkal érdekesebb azonban, hogy a kézikonzol mozgásérzékelői segítségével is lehet vezetni a járműveket a futamok során. Ez nem nagy ördöngösség, mindössze annyi a dolgunk, hogy a kanyarokban jobbra és balra döntjük a gépet, mintha csak egy kormányt forgatnánk. A módszer azonban nincs ránk kényszerítve, így ha nem szimpatikus ez a megoldás, nyugodtan használjuk az analóg karokat.


A technikai részleteket letudva lássuk, mit mutat fel a program játékmenet terén. Akik játszottak valamelyik korábbi Wipeout résszel, azok valószínűleg rögtön otthon fogják érezni magukat a 2048-ban is. A lényeg, hogy különféle futurisztikus, anti-gravitációs járművekkel kell versenyeznünk, eszeveszett tempó mellett. A futamok során nem elég gyorsnak lennünk, ugyanis a pályákon fel lehet venni különféle fegyvereket is (akárcsak a korábban bemutatott Modnation Racers-ben), amiket természetesen arra kell használnunk, hogy ellenfeleinket eltakarítsuk az útból. Szükségünk is lesz ezekre, mert a többiek sem lesznek restek, és megpróbálnak minél többször keresztbe tenni nekünk. A játékmódokat illetően a Wipeout 2048 rendelkezik egy- és többjátékos szekcióval is, melyek egy-egy karriermódra épülnek. A single részben négyféle versenytípussal fogunk találkozni: az első a sima időmérő, a másodikban az a cél, hogy minél előrébb végezzünk a futamokon, a harmadikban az ellenfelek aprítása és pontok gyűjtés a feladat, míg a negyedikben egy egyre gyorsuló járműben kell minél tovább túlélnünk a száguldást. Ezek a versenyek nem lineárisan követik egymást, hanem szabadon választhatunk, hogy épp mit szeretnénk csinálni, ahogy pedig teljesítjük a feladatokat, folyamatosan nyílnak meg az újabb és újabb futamok, valamint természetesen a jobbnál jobb járművek is. Összesen húsz darab szerepel ezekből a Wipeout 2048-ban, melyek mindegyike eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Arra viszont ajánlott felkészülni, hogy nem egyszerű jól szerepelni a futamokon, ugyanis az ellenfelek nem fogják vissza magukat, gyorsak és eltökélt céljuk, hogy rommá lőjenek minket.


Az online és ad-hoc módon is játszható multi versenyei kissé különböznek az imént elmondottaktól, ugyanis itt vannak olyan pályák is, ahol csak valamilyen egyszerűbb feladatot kell teljesítünk. Bizonyos esetekben már az is elég, ha végigmegyünk a futamon, és akkoris megnyílik a következő pálya. No persze ilyenkor kevesebb tapasztalati pontot kapunk, de hát valamit valamiért. Ez nagy segítség lehet a kezdőknek, akik így akkor is tudnak haladni a játékban, ha tudásuk elmarad a profikétól. Később azért keményednek a feladatok, ajánlott felkötni azt, amit ilyenkor fel szoktak. A multi egyik legérdekesebb módja, hogy lehetőség van a PS3-as Wipeout HD Fury nevű kiegészítőjét használó játékosokkal együtt száguldozni azokon a pályákon, amik mindkét verzióban szerepelnek. Ez a keresztplatformos megoldás nem gyakori a játékok esetében, mindenképpen dicséret illeti érte a fejlesztőket.

Nehéz komoly hibát felfedezni a Wipeout 2048-ban, talán csak azt tudjuk felróni neki, hogy játékmenetében nem fejlődött túl sokat az előző részekhez képest, illetve a PS3-as verzióhoz képest kevesebb helyszínt és járművet tartalmaz. No meg ezúttal is felüti fejét a hosszú töltési idő, amit a futamok betöltése előtt kell elviselnünk. Ezzel együtt a széria rajongónak mindenképpen ajánlott vétel ez a program, de az sem nyúlhat nagyon mellé, aki csak egy szolid, nagyon jól kinéző versenyjátékkal szeretne szórakozni.

Értékelés: 8/10
 

Asphalt: Injection

A Vitás versenyjátékok bemutatását egy Ubisoft által kiadott, és a francia Gameloft berkeiben fejlesztett programmal zárjuk, mely az Asphalt: Injection névre hallgat. Bár a fejlesztők nem tartoznak a leghíresebb stúdiók közé, a mobil eszközök piacán igencsak otthon vannak, hiszen mindenféle kézikonzolra és mobiltelefonra készítettek már játékokat, melyek között akadtak igencsak jól sikerült darabok is (Assassin’s Creed). Ami a mobilokról érkező Asphaltot illeti, azt már a dobozáról megállapítottuk, hogy a fejlesztők egy Need for Speed stílusú játékot szerettek volna összehozni, melyben az arcade száguldáson, sportkocsik tucatjain és a tuningoláson van a hangsúly. Az előjelek bíztatóak voltak, hiszen a menübe belépve jól hangzó zene és egy pofásan kinéző autó fogadott minket, melyek szinte könyörögtek, hogy vágjunk bele a versenyzésbe. Bár a program rendelkezik egy Free Race menüponttal is, melyben saját versenyt indíthatunk, mi inkább a karrier módba kóstoltunk bele. Az már rögtön az elején nyilvánvalóvá vált, hogy a tartalomra nem lehet panaszunk az Asphaltban, ugyanis nem kevesebb, mint 20 liga vár minket, melyek mindegyike öt-öt versenyszámot tartalmaz, így egy gyors fejszámolást követően láthatjuk, hogy kereken száz futamon kell helytállunk, ha teljesen ki akarjuk játszani a karriermódot. Kezdetben persze nem vághatunk bele akármelyik ligába, végig kell járnunk a szamárlétrát az amatőröktől kezdve a profikig. Ahhoz, hogy megnyissuk a következő szintet, bizonyos mennyiségű csillagot kell összegyűjtenünk, melyeket a futamokon nyújtott jó teljesítményünkért kaphatunk.


A versenyek elindítása előtt tiszteletünket tehetjük a garázsban, ahol lehetőségünk van új autókat vásárolni, illetve itt tudjuk tuningolni a gépünket, ha megvesszük hozzájuk az új alkatrészeket. Ha fontosnak tartjuk a külcsínt, minimális mértékben testreszabhatjuk a járgányunk külsejét is, de sajnos csak a színek átfestésére és egy matrica elhelyezésére van lehetőségünk. Ha már szóba kerültek az autók, meg kell említenünk, hogy a 45 megszerezhető jármű között megtalálható a Vissza a jövőbe filmekből ismert DeLorean is, ezért dicséret illeti a fejlesztőket. Semmi sem állíthat meg minket, hogy átlépjük a 88 mérföldes sebességet, milyen kár, hogy az időutazást ezúttal hanyagolnunk kell. De visszatérve a versenyekre, a helyszínek kiválasztására igazából nem lehet panaszunk, hiszen a világ nagyon sok pontját be fogjuk járni Los Angelestől kezdve Moszkván át egészen az Alpokig. Ezek kidolgozottsága egy erős közepes osztályzatot érdemel, körülbelül egy szinten van a korábban bemutatott Ridge Racer pályáival, viszont ha összehasonlítjuk a Wipeout 2048-cal, láthatjuk, hogy fényévekkel el van maradva azoktól. Tisztes iparosmunka, szokták mondani, a játékélményt nem rombolja. Hasonlókat mondhatunk az autókról is, melyek bár nem fognak szájtátásra késztetni minket, a távoli kameraállásból tekintve elfogadhatóan néznek ki. Minimális forgalommal is találkozni fogunk az utakon, érezhető, hogy a fejlesztők igyekeztek egy élő világ illúzióját kelteni.


Az eddig elmondottak egy viszonylag pozitív értékelést vetítenek elénk, ám sajnos az Asphaltnak van jó pár kellemetlen hiányossága. Az audió szekció például teljesen sótlanra sikeredett, az autók hangja nagyon gyenge, némelyik inkább egy porszívóra hasonlít, mint valódi járműhangra, és a versenyek közben hallható zenék is a legunalmasabb darabok közül kerültek ki. És akkor még nem említettük a női kommentátort, aki gyakran megjegyzést tesz egy-egy megmozdulásunkra, és bizony hamar az idegeinkre tud menni. Arcade versenyjátékról lévén szó a kocsik viselkedése teljesen életszerűtlen, ami persze nem meglepetés, bár egy kicsivel több realizmus azért nem ártott volna, mert kicsit furcsán vette ki magát, hogy a mi szuper sportkocsinkat gyakran igencsak könnyedén lehagyják a papíron gyengébb járművek. Ez a csaló AI főleg abban a játékmódban zavaró, amikor rendőrök elől kell menekülni, ugyanis bármit csinálunk, a zsaruk folyamatosan utolérnek és lökdösnek minket, ami hamar frusztrálóvá válik. Ami a többjátékos opciót illeti, elégedjünk meg annyival, hogy van ilyen is a programban. A szerverek alacsony száma miatt nagyon nehéz becsatlakozni valahova, és akkor sem tudunk mást játszani, mint sima versenyt. Nem ártott volna még néhány extra játékmód, főleg annak fényében, hogy az egyjátékos módban nagyon sokféle típus van belőlük (verseny, időmérő, kieséses futam, driftelés, rendőrök elől menekülés, más játékosok autójának összetörése, stb.).  

Az Asphalt legnagyobb hibája, hogy fájdalmasan átlagos, és hiányzik belőle bármiféle hangulat, vagy innováció, ami miatt újra és újra elővennénk. Nem kiemelkedően jó, vagy rossz, és tartalommal is bőven ellátták a fejlesztők, de mit sem ér az egész, ha az első pár óra után megunjuk. Ennek fényében csak a versenyjátékok igazi rajongóinak ajánljuk, akiknek hiányzik már valami Need for Speed pótló az életéből.

Értékelés: 5/10
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!