iPon Cikkek

Blood Bowl - A foci kemény sport...

Dátum | 2009. 09. 27.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Ha valaki szereti a sportokat, és nem csak az utcán, de a képernyőn is elszórakozik rajtuk, az biztos, hogy megtalálja a maga számítását a kismillió, évente új epizóddal jelentkező sportjáték-sorozat között. FIFA, PES, NBA... felsorolni is nehéz lenne őket, szóval a téma kedvelőinek Kánaán e kor. Ám mi van, ha valaki ásítozva nézi a tévéközvetítéseket, és inkább az jár a fejében, hogy mennyivel izgalmasabb volna, ha a bíróval vitatkozó játékost valaki csak szimplán lefejezné? Nos, ha ez a helyzet, akkor a Warhammer Fantasy univerzum mindennél jobb megoldást nyújt, hisz a Blood Bowl néven ismertté vált táblás játék e világot ötvözi az amerikai foci játékszabályaival. Hülyén hangzik? Képzeljétek csak a játékot!

Mintha az NFL közvetítés kissé másképp nézne ki
A Blood Bowl legeredetibb vonása, hogy egy cseppet se veszi magát komolyan, és a már megszokott csapatok játékosai helyére orkokat, antropomorf patkányokat, vagy épp izmoktól (és tüskéktől) duzzadó halállovagokat sorol be, "kissé" megzavarva ezzel a régi amerikai sport állóvizét. A társasjáték elég nagy sikernek örvendett ahhoz, hogy számítógépekre is elkészítsék, s most végre megérkezett a Blood Bowl, ami idehaza a gyalázatos Vérfoci címen került forgalomba. Aki semmit sem tud az eredeti táblás társasról, annak annyi elég, hogy egy körökre osztott focijáték az egész, amiben a szerepjátékokhoz hasonló karakterlapok szabják meg az egyes játékosok képességeit. A meccseket ezen "hősök" és a szerencse döntik el, az önfeledt szórakozás pedig garantált.

Erre a bíróra senki sem mondhatja, hogy nem elég kemény
Maga a játék sem akar messzebb merészkedni, és bár van némi eltérés az eredeti szabályoktól (a valós idejű játék, de erről később), az alapok nem változtak: kapunk egy szép kis karriermódot csapatokkal, selejtezőkkel és döntőkkel, majd ha ezt meguntuk, jön az online multi a haverokkal, vagy esetleg a saját meccs, ami viszont hamar kifullad, mint a legtöbb hasonszőrű sportcuccnál általában. A legtöbbet egyébként a karrier nyújtja, valószínűleg a fejlesztők is ezt szánták a játék fő vonzerejének a multi mellett, és hála a hosszú (akár egy teljes napba is telhet) játékmenetnek, a szórakozás garantált.

Véres játék

A játék szabályai egyszerűek. Kirúgással kezd az egyik csapat, majd céljuk, hogy minél több touchdown-t szerezzenek egy meccs alatt. Akinél a labda van, az igyekszik a másik csapat hátába kerülni, míg a védők próbálják megőrizni pozícióikat, miközben helyezkednek és test-test elleni küzdelmet vívnak a saját köreiken belül. A körök időhöz kötöttek, így nem árt gyorsan átlátni a helyzetet, míg maguk a játékosok a szerepjátékhoz hasonlóan különféle képességekkel és szintekkel bírnak, így ha jók vagyunk, fejleszthetjük őket, amiért a későbbiekben különleges képességekre tehetnek szert. A recept egyszerű, de működik, és mivel a különböző mozdulatoknak érezni a tétjét, nincs olyan pillanat, amikor a játékos unalommal bámulná a képernyőt. Sőt, a meccsek kifejezetten intenzívek, és mivel a nehézséget jól lőtték be a fejlesztők, már az első pár csatától érezzük majd a klasszikus "na még egy kört" érzést.

Íme a szurkolók. Hmmm, vajon ide nem kell a rendőrség?
Mivel a játékosok fejlődnek, az új képességek birtokában minden egyes játék új élményt nyújt, ezáltal élvezetessé téve a dolgokat akár hosszútávon is. A különleges képességek birtokában emberünk (vagy orkunk... vagy akármink, egy ilyen játéknál nehéz politikailag korrektnek maradni) elhajíthatja az ellenfelet a pálya végébe, vagy csak szimplán kiveheti a labdát a kezéből, hogy a védekező mozdulatokról már ne is beszéljünk. Mivel a játék a Warhammer Fantasy univerzumot veszi alapul, kellően erőszakos köntösbe burkolták, így a legapróbb mozdulat is gúnyos mosolyt csal az ember arcára. Földön fekszik szegény patkány és fáj a lába? Nosza, rúgjunk bele még egyet, hogy ne is figyeljen a lábára! Itt még a védekezés is inkább emlékeztet pankrációra, szóval még ha veszítünk is tudunk nevetni, ami a sima sportjátékoknál nem túl gyakori jelenség.

Tény, hogy ez a stadion sokkal stílusosabb, mint a Stadler...
Fentebb, zárójelben volt szó róla, hogy a játék a klasszikus körökre osztott mód mellett felajánlja a sima, valósidejű akciót is. A fogaskerekek ekkor azonban kizökkennek a helyükből, és csúf árnyékot vetnek a régi koncepcióra. A gyors játékmenet ugyanis nem áll jól a Blood Bowlnak, elveszíti egyéniségét, és mivel a hangulat csorbát szenved, sok olyan apró hiba is a szemünkbe ötlik, ami egyébként nem igen. A mesterséges intelligencia a körökre osztott módban nagyon erős, de itt inkább idiótának tűnik, és ami rosszabb, a saját játékosaink felett is elveszítjük a közvetlen kontrollt, egy kaotikus háborút vívva így egy olyan labdáért, amit alig látunk a pályán. Az amúgy (tehát körökre osztott módban) tökéletes irányítás is kiakasztó lesz, és a kameranézet is csak ártani tud, holott alapjaiban véve ezzel sincsen semmi baj. Dicséretes, hogy sok a beállítási lehetőség, és értem, hogy ez az eredeti játékot kevésbé preferálók kedvéért került a Blood Bowlba, de összességében csak ront az összképen. A legrosszabb pont viszont messze a tutorial, ami alig magyaráz el valamit, szóval a játékra kell egy kis idő ráfordítás. Még szerencse, hogy egyiket sem (real time, tutorial) erőlteti ránk a játék.

Fojtózsinór

Amennyiben ráuntunk a kampányra, vár minket a netes játék, ami rendkívül ígéretes, hisz az összesített világkupához csatlakozva semmi sem állíthat meg bennünket az áhított hírnévig. A kupa a karriermódot másolja, csak online-ba ültetve, tehát ahhoz, hogy komoly ranghoz jussunk, a világ minden részéről le kell gyűrnünk emberi ellenfeleinket. Kár, hogy mindezt az élményt tönkreteszi a játék borzasztó designja és menürendszere. Komolyan, a legfontosabb beállítások megtaláláshoz is percekre van szükség, és míg ezt lenyeljünk az egyszemélyes játékban, egy internetes megmérettetésen nagyon frusztrálóvá válhat. A kisebb ligákon való részvétel gyengébb játékosokat és több győzelmet jelenthet, így először mindenképp érdemes ezeket szemügyre venni, míg a haverokkal a legjobb a LAN, ami két játékos összecsapását támogatja. Nem a Blood Bowl lesz a LAN-partyk kedvence, de otthon el lehet vele tölteni az időt, és ha már ott jól szórakozunk, megérte az árát a program.

Fej vagy irtás?
A Blood Bowl technikai értelemben véve nem egy szép játék. Nincs rajta egymillió polygon, a pályán nem nő minden irányból 3D-s fű, és még csak az ellenfelek sem olyan szépen textúrázottak, mint egy Maddenben. A stílusa azonban elviszi a hátán, hála a mókásan eltúlzott Warhammer-örökségnek. Az animációk ráadásul kifejezetten jók, az ütések, rúgások és védések nagyon ott vannak a szeren, hogy az egészre egy hangulatos touchdown-dobás tegye fel a koronát. Szerencsére a gépigény is ehhez mért, az én (volt) itthoni vasamon (4400+-os X2, 3870 és 6 giga RAM) meg sem kottyant neki az 1080p-s felbontás, látványjavítókkal megspékelve. A töltési idők azonban hosszúak, néha nagyon is, így akinek wc-re kell mennie, vagy csak inna egy kávét meccs előtt, tegye csak, a játék megvárja... A pályai viselkedés elég durva és erőszakos, de mindezt csak a humor keretein belül, ami talán túl sokat is gyengít az eredeti Warhammer-világon. Néhány gerinckitépést azért megnéztem volna.

A játékmenet stílusos, és jól hozza a táblás játék hangulatát
A hang és zene tipikusan "warhammeres", azaz zúz, mint a présgép. Embereink benyögései kellően megmosolyogtatóak a sikerhez, viszont túl sokszor ismétlődnek, míg a háttér harci muzsikája spannolja az idegrendszerünket, hogy minden egyes döntésünk után kellő mennyiségű folyadékot izzadhassunk ki. A játék ezen részével nincs is komoly baj, "rendben van", noha nem kiemelkedő, és a kommentátori székbe is agyhalottakat ültettek, szóval egy "épp, hogy nem közepesnél" semmiképp sem értékelhetem jobbra.

Összegzés

A Blood Bowl ki fogja elégíteni a táblás játék rajongóit, és a Warhammer-kedvelőknek is nyújt majd pár órát, de akik eddig Maddeneztek, azok véletlenül se próbálják ki, mert ez nem nekik készült. A szabályok egyéniek, a játék vicces, ám ugyanakkor idegesítő és tele van olyan tervezői hibákkal, amiket egy szimpla tesztelő csapat bevonásával ki lehetett volna küszöbölni. A ronda és igénytelen menük, a sokszor ugyanúgy elhangzó mondatok, és a hosszú távon dögunalmas kommentátor mind-mind e kategóriát gazdagítja, és emiatt kissé haragszom a játékra, hisz a benne rejlő potenciállal csak mérsékelten él. Ennek ellenére azonban ajánlható egy-egy fáradt délutánra, igazi "fun game", úgyhogy aki rászánja azt az egy órát, amíg beletanul, nem bánja meg a vásárlást.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Gigabyte
2009.09.28. 17:34
VISSZA A CIKKHEZ

Egész jól néz ki!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gabf
2009.10.16. 22:37
kit érdekel milyen a menü? elismerem h. nehéz a valós idő, de az easy classic után easy-n menni fog a real time is. csak kis gyakorlás és mehet a gyakás
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!