iPon Cikkek

Bodycount - Teljes megsemmisítés

Dátum | 2011. 09. 04.
Szerző | Lawrence_Benson
Csoport | JÁTÉK

Nincs neved. Nincs múltad. Nincs otthonod. Nincs személyiséged. Egy fegyver vagy. Korrupciótól bűzlő, polgárháború dúlta országokban vetnek be téged, Afrika és Ázsia legmocskosabb pöcegödreiben teljesítesz szolgálatot, olyan helyeken, ahová még az ENSZ katonák se merészkednek. Nincsenek társaid, egyedül dolgozol. Nem ismered a megbízóidat, nem kérdezel, és nem kegyelmezel, a zsold feledtet veled mindent, százak, vagy talán ezrek vére szárad már a kezeden, parancsra gyilkolsz, felhatalmazást kaptál rá, áldozataid rosszkor voltak, rossz helyen. Elit katona vagy. A Hálózat eszköze, a teljes megsemmisítéshez.


A PS2 és Xbox uralta konzolgeneráció alkonyának egyik legütősebb FPS-e volt a Black. Olyan akcióélményben volt benne részünk, melyet sosem feledünk el, mint egy veterán háborús emlék, örökre beleírta magát az emlékezetünkbe. Hiába azonban minden siker, a Criterion Games nem kapott zöld utat a második rész elkészítéséhez, a fejlesztők egy kicsiny csoportja pedig megelégelve a tétlenséget elhatározta, hogy saját kézbe veszi a dolgot. Kilépve az Electronic Arts védőszárnyai alól, Stuart Black vezetésével megalapult a Guildford Studio, s noha a mester időközben távozott innen is, a Bodycount igazi folytatás lett. Keményebb akcióval, nagyobb vérfürdővel, és minden korábbinál több, szabadesésben földre hulló, füstölgő töltényhüvellyel. Ez kell nekünk, gondolnánk az elődöt látva, de vajon méltó leszármazott született?


A Bodycount nem egy háborús krimi, nem kíván kiteregetni semmi valósnak vélt, vagy fiktív katonai szennyest, az irodalmi magasságokba emelt cselekményszál helyett az egyszerűbb utat választja. Az akciót. Fegyvert ad a kezünkbe, és nem tiltja meg használni azt, Teszangában kezdünk, egy nyugat-afrikai, háború dúlta városban, ahol a helyi milícia erői éppen gyilkos harcokat vívnak a felkelőkkel, az államforma sorsa egyelőre nem látszik eldöntöttnek. A csata hevében lelövik a repülőnket, így a nagyobb tűzerőktől megfosztva, gyalogosan vagyunk kénytelenek belevetni magunkat a csatába, számolatlanul kezdünk irtani mindenkit, kinek Kalasnyikov van a kezében, a bádogviskók sikátorai ezernyi veszélyt rejtenek. S mialatt mi a túlélésünkért küzdünk, egy bájos hangú ügynökhölgy rádión folyamatosan tájékoztat minket a feladatokról, a Hálózat szeretné, ha jobban is szétnéznénk itt, fontos dolgok bújhatnak meg a mocsokban.

A kampánynak könnyű, közepes, nehéz és lehetetlen fokozatokon kezdhetünk neki, a teszangai mészárlás pedig hamar váratlan fordulatot vesz, a nyomok egy ismeretlen katonai szervezet központjába vezetnek minket. A városban talán tiszta víz és áram sincs, a föld alatt viszont csúcstechnológia rejtőzik, a bunker falain belül science fictionbe illő környezet fogad minket, valaki súlyos dollármilliárdokat fektethetett abba, hogy létrehozza mindezt. Már csak azt kell megtudnunk, hogy ki áll a dolog mögött, s mi a célja vele.


A Bodycount cselekménye három fő helyszín köré épül, melyek mindegyike különleges atmoszférával, és egyéni látványvilággal rendelkezik. Afrikában fertő és kosz vár ránk, kiégett autóroncsok és emlékműként utcára állított, lövésnyomok szabdalta betonkordonok szolgálnak fedezékül számunkra, a sárga szín dominanciájától nem szabadul a jobb sorsra is érdemes város. A katonai bázis mindennek az ellentéte, a mérnöki tökéletességet árasztó csúcsmodern enteriőrbe a fekete, vörös és hófehér színek festenek veszedelmet, míg az ázsiai harctéren az éjszaka kékje vár ránk. Holdfénynél, zuhogó esőben kell magunknak utat, hatalmas összecsapások várnak ránk, de nem egyszer van lehetőség lopakodni is, a hangtompítós pisztoly finom zaja álomba ringat minden gyanútlan ellenséget.


A játékélmény kétoldalú érme, csak rajtad áll, hogy melyik részét fordítod magad felé. Először is, ha komoly katonai drámára számítottál, akkor a Bodycount hatalmas csalódás lesz számodra, a történet unalmas és semmitmondó, a küldetések előtt kétmondatos eligazításokat kapunk, a legtöbbször pedig azt se tudjuk, hogy éppen hová megyünk, s mi a cél. Nincsen kialakult ellenségkép, mi támadunk, ők védekeznek, de kerek egészet valahogy nem akar alkotni ez a háború, értelmetlenül harcolunk, feleslegesen tesszük kockára életünket. Másodszor viszont, ha szereted a pörgős akciót, és vágysz egy lazító kikapcsolódásra, akkor mindenképp kukkants rá a játékra, kőkemény fegyverpornó vár rád, hatalmas robbanásokkal, és véget nem érő csatákkal, meglepő a dolog, de mindez működik. A Bodycount szórakoztat, kikapcsol, mialatt a pulzusodat végig az egekben tartja.

A wow-faktort az apró hibák és hiányosságok sokasága faragja csorbára. A pályákat hiába lehet szabadon bejárni, a történet linearitása mindig megadott helyekre vezet minket, küldetésünk következő pontját méterszámlálós irányjelzővel mutatja a játék, nyílegyenesen oda kell sietnünk, mellékküldetések és interakciók híján mást úgyse tehetünk. A három helyszín rettentően kevés, folyton ugyanazt a városképet látjuk, semmi változatosság nincsen bennük, a játék A pontból B-be küld minket, mialatt egyes utcákon már harmadszor fordulunk meg. A hét órás kampány a mai mezőnyben nem számít rövidnek, de ilyen kevés tartalommal hamar unalomba tud fulladni az egész. Ráadásul nagy rákfene az irányítás is. A játékban nincsen rendes fegyverkitartás, ha a bal ravasszal célzunk, akkor emberünk csak ráhajol a puskára, de nem néz bele, s ilyenkor mozdulni se lehet, az irányítókar hatására a kép vad dülöngélésbe kezd, hogy a béna gránátozást már ne is említsük.


Hősünk magányos katona, de a Hálózat nem hagyja segítség nélkül. Az OSB rendszernek köszönhetően különleges előnyökre tehetünk szert, a képességeket a D-paddal lehet aktiválni, az automatikus fejlesztésnek köszönhetően pedig mindez folyamatosan bővül, s javul. A gomb felfelé tolása adrenalinlöketként szolgál számunkra, hősünk egy rövid időre golyóálló lesz, és gyorsabban is mozog, de a jobbra, illetve balra gombokkal kérhetünk robbanó töltényeket, és radart is, az előbbi gyorsabban teríti földre a komolyabb, páncélozott egységeket, míg az utóbbi pontosan jelzi nekünk, hogy hol van ellenség, még a falakon is átlát. A legütősebb viszont mindközül a lefelé gombbal meghívható légicsapás, ha nem bírunk az ellenséggel, akkor a cég vadászgépei azonnal a segítségünkre sietnek, a küldetéseink végén kapott értékelésekbe pedig ezek használata is beleszámít, csak úgy, mint a skillshotok mennyisége. Minél több fejlövést, kill streaket, késelést és robbantást csinálunk, annál jobb lesz az osztályzat, igazi arcade játékelem ez, kihagyhatatlan volt innen is.


A látványért a Codemasters saját fejlesztésű EGO motorja felel, azonban míg az Operation Flashpoint: Red River, a DiRT 3 és az F1 2011 alatt már a kettes verziószámot viselő, új változat dübörög, addig a Bodycountot még az első mozgatja meg. A grafika így technikailag a Dragon Rising, a DiRT 2 és a GRiD szintjén van, a látvány szép, rendben vannak a speciális effektek is, de már látszik rajta, hogy több éves fejlesztésről van szó, az ellenségek is szögletesen mozognak, nagyobb távolságból nem vesznek minket észre, s ha lelőjük őket, bénán csuklanak össze, nincsen bennük semmi életszerű. Idén ez már kevés, főleg abban a játékdömpingben, ami most, az ősz beköszöntével kezdődik meg. Jó hír viszont, hogy a hangok teljesen rendben vannak, a lövések zajától, és a lehulló töltényhüvelyek csörömpölésétől borsódzik az ember háta, kár, hogy a zene ritkán csendül fel.

Természetesen vannak többjátékos lehetőségek is, az online multiplayer alatt olyan játékmódokban állhatunk ki egymás mellett, mint a deathmatch, a team deathmatch, vagy a survivor, de lehet közös co-op kalandokba is bocsátkozni, melyre a játék egy egyéni, single player kampánytól teljesen független küldetéssorozattal készült. Ez utóbbi megfelelő társaság esetén még érdekes lehet, de a kompetitív multinak nem jósolunk nagy jövőt. A Bodycount egy határozott közepes játék lett tehát, nincsen komoly története, és hiányoznak belőle a komolyabb drámai fordulatok is, mindennek ellenére viszont, aki kedveli a hidegvérű, nyers akciót, az adhat neki egy esélyt, lehet nagyon jól fog szórakozni.


Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

13. shaddam
2011.09.04. 16:25
Elszúrtak egy hatalmas dolgot.Kiadták a demót.Black ide-vagy oda ez a játék semmilyen körülmények közt SEM kategória...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. tibszi
2011.09.04. 16:45
hát igen... konzolos FPS... lehet többet várni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. lekvar012
2011.09.04. 17:36
"kemény fegyverpornó" Ez rohadtnagy
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. lekvar012
2011.09.04. 17:36
Egyébként jó cikk, grat
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Smith166
2011.09.04. 17:37
Szakértő úr, igen b+, konzolos FPS. Én játszottam vele, élvezetes, lehet benne aprítani, a grafika ugyan nem mai, de 20 évvel ezelőtt is voltak ám jó játékok, fos grafikával. A grafika nem minden, tecciktudni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. shaddam
2011.09.04. 18:13
tibszi :Igen lehet.Lásd killzone...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. OKalman
2011.09.04. 18:27
Smith166: igen voltak, csak nem mindegy, hogy másban milyen minőséget hoztak.
Csak, hogy okulj: http://www.ipon.hu/elemzesek/pc_s_jatektortenelem_1991/546/
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. wellhopa
2011.09.05. 16:31
Konzolos fps mindjárt akkor felgyújtom a ps3-amat ezekszerint jó fps csak is kizárólag pc-re jelenik meg? Ez persze nemigaz.. Mindkét platformra jelennek meg jó fps-ek és játékok..kezdem már unni hogy ez vagy az a jobb. Össze kellene inkább fogni végre. Jó játékot mindenkinek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. gyigyo
2011.09.06. 12:20
Mivel ez multiplayeres játék azért nem is a story a lényeg benne nem láttam még olyan fps-t amiben nagyon jó story lenne sőt talán olyat ami max közepes főleg multiplayeres játékban azokban zero-story van...
azért valjuk be crysis story-ja= ZERO
metro2033=közepes...
battlefield=ZERO
COD MW=elégséges...
Killzone=elégséges
BRINK=ZERO
a többit meg le sem írom
grafika szintén azért ilyen mert multiplayer...
de még mindég jobb mint a ps2 szintű BRINK....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Zelbacsi
2011.09.06. 14:05
gyigyo: "nem láttam még olyan fps-t amiben nagyon jó story lenne" :
akkor kihagytad a "Clive Barker's Undying" című remekművet. Ajánlom figyelmedbe.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. MaximumGam...
2011.09.06. 21:26
gyigyo : Nem jöttél még rá, hogy most nem divat a jó story... meg a jó játék ?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. paulbig
2011.09.08. 17:57
Zelbácsi: Kifejezetten közepes a sztori ott
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Zelbacsi
2011.09.09. 07:41
paulbig:
Remélem nem pl. egy Planescape: Torment-hez hasonlítod.
FPS viszontlatban nekem eddig az tetszett a legjobban. Érdekes is volt, és meg is lepett a végén.
Ha meg összetett story kell, ott a Deus Ex, abban aztán van minden, összeesküvés, árulás, "semmi nem az aminek látszik" hangulat.
Ha meg szerinted annak is közepes a története, akkor nincs miről beszélnünk: ízlések és pofonok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!