iPon Cikkek

Bombshell - nem igazán bombasztikus

Dátum | 2016. 02. 10.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

A Rise of the Triad újrafeldolgozását készítő Interceptor Entertainment, ami megvette a 3D Realms-et, még nem is sejtette, hogy mibe keveri magát, amikor 2014-ben jóhiszeműen bejelentette a Duke Nukem: Mass Destructiont. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a jelenlegi jogtulajdonos, a Gearbox beperelje őket. A felek ezután hamar tisztázták a helyzetet, és miután kiderült, hogy a név jogai mostanság valóban a Gearboxnál vannak, az Interceptor tovább folytathatta fejlesztést, csak más címen és más főszereplővel. Így született meg a Bombshell, melynek főhőse a nagyszájú Duke helyett ezúttal a morcos arcú Shelly Harrison nevű hölgyemény. Dr. Proton helyett Dr. Heskelt kapunk, és pár egyéb dolog is megváltozott, amelynek neve mögött ™ meg ® szerepel, de a játék lényegében ugyanaz az izometrikus nézetű, lövöldözős akció-RPG, aminek eredetileg készült. Shelly Harrison, becenevén Bombshell, a Global Defense Force bombaszakértője volt, de egy bevetés során elvesztette csapatát, és fél karját, amikor egy földönkívüliek által készített bomba felrobbant. Miután leszerelték, Shelley a privát szektorból kapott egy kihagyhatatlan ajánlatot és az idegen lények technológiáját használó műkart, amelyre különböző fegyvereket lehet csatolni. Azóta zsoldosként tevékenykedik, és amikor az elnököt elrabolják, kapva kap az ajánlaton, hogy levadássza az idegeneket. Annál is inkább, mert az egészért ugyanaz a Dr. Heskel a felelős, aki miatt annak idején Shelley élete felfordult. A játék egy teljesen átlagos darab, a szokásos ZS-kategóriás ökörségekkel: az elnök félszemű, amerikai zászló-mintás szemkötővel, van egy őrült tudósunk, aki félig már kiborg, fröcsög az idegen és az emberi vér, radioaktív rovarok robbannak az arcunkba és röpködnek a szokásos egysorosok. A dögös zene, a bevezető, és a látványos menü mind felhőtlen szórakozást ígérnek, ezt ígéretet azonban a meglehetősen középszerűre sikerült játék sajnos nem mindig tudja megtartani.
Shelley cserélhető fegyverei olyan fantáziadús neveket kaptak, mint Ion Maiden, Motherflakker, vagy PMS (jujj), de társaikkal együtt ezek lényegében a szokásos lövöldés arzenál darabok. Van alapfegyverünk, ami kicsit sebez, de sosem fogy ki belőle a lőszer, Gatling-típusú gyorstüzelő géppuskánk, ami kicsivel erősebb, közelről ütős shotgununk, mindenhonnan ütős rakétavetőnk stb. Ha a karunkat lecsatoljuk, életre kel az MI által vezérelt önjáró lövegtorony, Amiga, ami amellett, hogy nem mindig találja meg az ellenfeleket még útban is van. Ilyenkor ráadásul csak egy háromcsövű revolverrel lődözhetünk, aminek nem túl nagy a tűzereje. Amigánál hasznosabbnak bizonyulnak viszont a kis, halálfejes mintával díszített bowling-bombák, melyek maguktól megtalálják az ellenfelet. Ezeket elég bedobni egy ellenfelekkel teli szobába, és diszkréten visszavonulni - a várt hatás nem marad el. Természetesen minél ütősebb egy fegyver, annál kevesebb muníciót találunk hozzá, ezért nem árt minden eldugott sarokba benézni. Menet közben találkozhatunk lőszert áruló katonákkal is, de a világ megmentése nem olcsó mulatság: jobb, ha kemény és véres munkával megszerzett pénzecskénket fegyvereink továbbfejlesztésére tartogatjuk.
Shelley négy speciális képességet is bevethet a harcban: a Power Slide segítségével szorult helyzetekből tud kimenekülni, kicsusszanni az ellenfelek gyűrűjéből. A Mighty Punch-ot használva lerohanja ellenfeleit és behúz egy nagyot nekik. A Bubble Shield védőpajzs, amely durván sebzi is az ellenfeleket, a Power Sworddel pedig közelről apríthatjuk az ellent. Utunk során találhatunk még Accelerator Boots és Ghost Shell nevű cuccokat is, az előbbi egy időre gyorsabb mozgást tesz lehetővé, az utóbbi pedig egy hologramot hoz létre, amely velünk együtt jön és megosztja ez ellenfelek figyelmét. Ez néhány helyzetben elég hasznos lehet. Az öldöklésből kapott xp révén szinteket léphetünk, és pontokat kapunk, melyekből Shelley életerejét, páncélját, és a spéci képességekhez szükséges energiát fejleszthetjük tovább ill. magukat a spéciket erősíthetjük. Összességében elmondhatjuk, hogy az RPG-részeket nem bonyolították túl, mélységükben pont megfelelőek egy lightos akciójátékhoz.
Az irányítás PC-n a szokásos WASD-sémát követi, ezzel mozgatjuk Shelley-t, aki mindig arra fordul, és céloz, amerre a kurzor van. PC-n is van lehetőség a kontrolleres irányításra, de sem ezzel, sem az egeres-billentyűzetessel sem lehet igazán precízen kivitelezni az ügyességi részeknél az ugrásokat. A fix kamera miatt is helyenként fura helyzetekbe keverhetjük magunkat; ha az ellenfelek a képernyő teteje, vagy az alja felől jönnek, csak akkor láthatjuk őket, ha már teljesen a nyakunkon vannak. Időnként az is előfordul, hogy a szörnyek a képernyőn kívülről lőnek ránk. A mentés checkpointos rendszerben történik, de lehetőségünk van respawnolni a halálunk előtti helyen is, ám ebben az esetben bukjuk a pénzünk 5%-át.
Az idegen lények között sok olyan ellenféllel találkozhatunk, amelyek a közelünkbe érve felrobbannak, és savfelhővel borítanak be minket. Ez a trutyi, amíg rajtunk van folyamatosan szívja az energiapajzsunkat, sokszor arra kényszerítve minket, hogy minden összecsapás után megálljunk, ami megtöri a lendületet. Hasonlóan nem illik egy pörgős akciójátékhoz, amit a darab az MI-vel folytatott párbeszédek közben csinál, ekkor ugyanis erőszakkal lelassítja karakterünk mozgását, ami elég idegesítő tud lenni, ha az embernek viszket az ujja, mert haladni és zúzni szeretne. Nem lenne baj, ha ezek a kis közjátékok szórakoztatóak lennének, de nem azok, legtöbbször ugyanolyan laposak és unalmasak, mint a küldetések szövegei. A mellékküldiket szerencsére lazán figyelmen kívül hagyhatjuk - nem is értjük, hogy ezek miért kerültek be a játékba, csak felesleges és unalmas mászkálást jelentenek az amúgy sem túl izgalmas kinézetű pályákon, ahol drága időnk egy részét amúgy is kulcsok keresésének nem túl érdekfeszítő műveletével fogjuk tölteni. Shelly egysorosai, elmélkedései néha jópofák, néha fájdalmasan rosszak. Ízlés dolga, kinek mi jön be, de az biztos, hogy aki elsőre viccesnek találta a "Hány földönkívüli kell a villanykörte kicseréléséhez? Egy sem, mind halott" és hasonló benyögéseket, az másodszorra, harmadszorra már nem fogja. Shelley gyakran ismételgeti őket, de cserébe hangja legalább kellemesen dögös, és illik karakteréhez. A főgonosz, Dr. Jadus Heskell is kellőképp eszement módon hozza az őrült tudós figurát - külön érdekesség, hogy őt Duke eredeti hangja, a kitűnő John St. John szinkronizálta. A főszereplők hangja teljesen rendben van, de ez nem mondható el a mellékszereplőkről, különösen a küldetéseket adó katonákról, akik úgy szólnak, mintha a játék a hőskorban készült volna, amikor még maguk a programozók szinkronizáltak mindenkit. Egyvalamit még ki kell emelnünk, mert nagyon ott van a szeren: a 42 dübörgő metál és pörgős hard rock számból álló kísérőzenét, amely Andrew Hulshult munkáját dicséri. Kár, hogy a játék többi része nem hasonlóan színvonalas.
A Bombshell nem annyira rossz darab, hogy a műfaj legádázabb kedvelői ideig-óráig ne élvezhetnék, de összességében a felejthető kategóriába tartozik. Helyenként frusztráló, helyenként jópofa, akadnak benne jó és rossz megoldások is. Az biztos, hogy nem fog vörös szőnyegen bevonulni a díjkiosztó ünnepségre, amelyen minden idők legjobb akciójátékait jutalmazzák. Egyedül a kísérőzenét találtuk kiemelkedően jónak, de ez messze nem elég ahhoz, hogy elvigye a hátán ezt a középszerű a darabot, amelyért a 35 eurós árat is meglehetősen soknak tartottuk. Annak legalább örültünk, hogy a főhős személyében nem egyszerűen egy női Duke Nukem-et kaptunk. Shelley kedvelhető figura, egy kiforrottabb, jobban megírt és összerakott folytatásban szívesen találkoznánk vele újra.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. RaVer86
2016.02.10. 13:21
Nagyon fos játék lett...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. KatonaKM
2016.02.10. 16:25
Mennyire utálom a WASD irányítású izometrikus játékokat. Azért ilyenek, mert tervezőik lusta, vérnősző senkiházi helóták, akik nem tudnak leprogramozni egy útkereső algoritmust. pedig az "Oda katintok és odaballag a karakter"-t már a Diablo I. is nagyon jól tudta.

Ezek az ezerszer látott, macsó allűrök sem tesznek jót a játék megítélésének, hát csupa idióta 12 éves dolgozik ezeknél a cégeknél?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. magerg Katon...
2016.02.10. 22:12
Ó mester, mondd hogyan oldanád meg az egyszerre mozgás és célzás problémáját?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.02.11. 11:11
pedig van ebből a genréből kurvajó, megunhatatlan: Alien Shooter, Crimsonland...

el nem bírnám képzelni wasd+egér mint célkereszt kombó nélkül
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Zotya21 Katon...
2016.02.11. 20:05
igen baromi okos megoldás amikor ugyanazzal a gombal mész meg lősz
aztán ha picsit mellényomsz odamegy az ellenfél lába elé

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.02.11. 21:56
Igen, pont ezért van Diablo-ban a shift. De elég csak megnézni a Space Siege-et, amiben szintén ez a koncepció és teljesen jól működik. És még a kamerát is tudod forgatni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. damaniac82
2016.03.10. 10:21
Diablo-fanként simán like-olom a game-et, ha hoz olyan szintű játéktechnikai megoldásokat, mint a D3.

SZERK: Steam Sale-en 3-4 eurot biztosan megér szvsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!