iPon Cikkek

Botanicula: Kis kaland a nagy ágak közt

Dátum | 2012. 05. 10.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

A Machinarium alkotóitól már megszokhattuk, hogy szeretik a kedves, szerethető, ámde mégis gondolkodóba ejtő történeteket, melyetek ráadásul úgy mesélnek el, hogy egy szó nem sok, annyi sem hagyja el a szereplők száját. Ez a megoldás egyedi és hatásos, ugyanakkor akadályozza a bonyolult cselekmény előadását, vagy legalábbis megnehezíti, ami egy animációs film esetében nem akkora baj, de egy kalandjátéknál már vannak hátrányai. Ezek csapdájába esik a minden egyéb téren brillírozó Botanicula is: mint élmény, mint mese, mint kaland, csodálatos. De mint játék, valahogy nem áll össze eléggé, hogy instant klasszikussá váljon.

Botcsinálta hőseinknek még a forró leves sem jelent akadályt
"Növényes játék"

Bár az alcím egy gamer körökben sokáig terjedő történetet idéz fel, ezúttal nem a Medal of Honor félreértelmezett rövidítése áll a középpontban, hanem egy csöppnyi kis csapat, akik az égből pottyant fát pusztító gonosz teremtmények ellen veszik fel a harcot: egy szárnyas rovar, egy mákgubó, egy gomba, egy ág, és egy lámpásra emlékeztető valami – azt hiszem, nem kell ecsetelnem, milyen tündéri, ahogy a botcsinálta kis bagázs a kalandjátékok megszokott eszköztárával próbálkozik, hogy mentse, ami menthető. Bővebb történet nincs, és nem is kell, a Botanicula inkább egyszerűsége révén rabol szíveket, különösen azon játékosoktól, akik hozzánk hasonlóan észnél voltak a '80-as évek második felében és emlékeznek a cseh rajzfilmgyártás nagyágyúira.

Ahogy azonban egy Kisvakond epizód sem tart tovább pár percnél, a Botanicula is megmarad egynyári kalandnak. A derék csehek játéka a Machinariumhoz hasonlóan alig pár óra alatt végigjátszható, egyedül a kissé nehézkes feladványok tudják elnyújtani az élményt. De még ha nagyon lassan játszunk is, biztos, hogy maximum 5-6 óra alatt befejezzük a Botaniculát, és bár a hangulat mindenért kárpótol, valószínű, hogy többet nem vesszük elő, maximum akkor, ha meg akarjuk mutatni valamelyik barátunknak, hogy mi is volt az új szerelmünk a későtavaszi napokon.

A látszat csal

Bár a Botanicula ránézésre gyerekeknek való, sőt, ha megmutatjuk egy ötévesnek, minden bizonnyal imádni fogja, de ettől függetlenül tény, hogy egy kifejezetten nehéz kalandjátékot kaptunk, amit nem is konkrétan a feladványok tesznek frusztrálóvá, sokkal inkább a minimálisnál is kisebb léptékű információadagolás. A legtöbb kalandjátékban a főhős odabök pár szót az előtte heverő tárgyról, hogy legalább halványlila gőzünk legyen, mit is akar a játék. Mivel viszont a Botanicula főszereplői nem beszélnek, a fa ágai pedig alig-alig szabnak korlátokat, könnyű elveszni a lehetőségek között. Előfordult a teszt alatt, hogy azt sem tudtam, mit csinálok, csak kattintgattam össze-vissza, hogy történjen végre valami. Az ilyesfajta átgondolatlanságok nem tesznek jót egy játéknak sem, és a Botanicula is kizárólag a főhősei miatt menekül meg.

A gravitáció sem probléma, kár, hogy a feladványok kissé nehézkesek
Ugyanis az öt kis lény mindegyike rendelkezik valamilyen képességgel, melyet az adott akadályra kattintva el is süthetünk. Sajnos az egész rendszer próba-szerencse mechanikára épül, azaz vagy jót választunk és örülünk, vagy rosszat, és nézzük, ahogy a kis lámpás hanyatt esik. S bár zavaró, hogy csak véletlenszerű próbálkozással juthatunk túl a feladványokon, a humor miatt simán elnézzük, ahogy apró barátaink bénáznak, sőt, boldoggá tesz, ha valami nem sikerül elsőre, mert annál mókásabb nézni az eseményeket. A Botanicula kedvesen vicces, ilyet sajnos kevés játéktól látunk, s bár a puzzle-jei nem kimondottan jók, könnyen szemet tudunk hunyni a hiányosságaik felett. Főleg, hogy a játék rövid, ha hosszabb lenne, előbb-utóbb kifejezetten idegesítővé válna.

A látvány egyedi és gyönyörű, a játék tálalás téren tökéletes
Fából vaskarika

Technikai értelemben vett grafikáról a Botanicula esetében nem érdemes beszélni. Egy 2D-s, leginkább flashjátékokra hajazó dizájnnal van dolgunk, amit a hihetetlenül aranyos rajzok és animációk tesznek imádnivalóvá. Még a feketével felskiccelt rosszaságokra sem tudunk haragudni, barátságos és szeretetreméltó az egész miliő. A játék látványvilága jelesre vizsgázik, ahogy a hangok és a zene is – ez az a két pont, ahol a fejlesztők szimplán verhetetlenek.

A Botanicula nem lett hibátlan játék, és bár ilyet ritkán mondunk, tény, hogy egy Machinarium 2-nek jobban örültünk volna. Az viszont biztos, hogy a kedves humort szerető játékosoknak érdemes beruházni a programba, és talán az indie-rajongók sem tesznek rossz lóra vele, de az a helyzet, hogy kalandjátékból vannak jobbak a piacon. És hogy akkor mire a magas pontszám? Nos, a hangulat egyszerűen pazar, és ez az a pont, amit képtelenség elvitatni a Botaniculától.

Értékelés: 8/10

Platformok:
PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Ereshkigal
2012.05.10. 11:56
Egy bajom van vele: Machinarium "bonyolultságú" játékot vártam tőle, ez viszont elég egyszerűre sikerült. Egyszer azért érdemes végigmolyolni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mainframe
2012.05.11. 00:03
Szerintem a feladványok is jók voltak, a rövidsége viszont tényleg baj. Én simán elviseltem volna belőle mégegyszer ennyit. De sebaj, így remélem, a következő játékuk ennyivel előbb érkezik majd.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!