iPon Cikkek

Braveland – Stratégia alapfokon

Dátum | 2014. 07. 24.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A körökre osztott harcrendszerű stratégiai játékok rendszerint remek elmetornák, amiknek mesteri szinten való űzéséhez majdnem annyi logika és józan ész kell, mint a hagyományosan a legtöbb kombinációs képességet igénylő szórakozási formának tartott sakkhoz. Sokszor egységeink képességeinek tökéletes ismeretén túl a harcok megvívásához és a sereg fenntartásához szükséges nyersanyagok beszerzését is menedzselnünk kell. Ez igen komplex feladat, és akkor az ütközetek megvívásáról nem is beszéltünk. Az utolsó pillanatig kétesélyes csaták, amiknél végig résen kell lennünk - hiszen az ellenséges oldal trükkjeit csak sejthetjük, de biztosan nem tudhatjuk -, legalább annyira izgalmasak és adrenalin-pumpálók lehetnek, mint egy akciójáték gyors reflexeket és pontos célzást igénylő nagyjelenete, vagy egy pörgős beat’em up. A BraveLand esetében azonban már amikor a főmenüt meglátjuk, gyanítani lehet, hogy ez alkalommal nem lesz szükséges tizenhétféle bekerítéshez használható hadialakzatot betanulnunk a sikerhez. A benyomás a játék megkezdésével csak erősödik. A történet klisékből építkező tucatfantasy, amiben Nolan, egy egyszerű, de bátor szívű falusi kalandjait élhetjük át. Hősünk kicsiny falvát ádáz haramiák dúlták fel, és csakis rajta áll, hogy a fosztogatók vezére meglakoljon bűneiért. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hamar kiderül, hogy holmi rablóhadjáratnál sokkal nagyobb dolog húzódik meg a háttérben, aminek megvalósulását mindenáron meg kell akadályoznunk. A BraveLandben a bosszúállás a riválisaink által uralt területeken gerjesztett ingatlanpiaci válság, vagy gunyorosan szellemes, a feudális viszonyok visszás és embertelen mivoltára rámutató pamfletek és kocsmadalok széleskörű terjesztése helyett kicsiny seregünk kommandírozásával megy majd végbe.
Az elején díszes kompániánk csak pár, vasvillára kapott parasztból áll, akiknek egyetlen előnye a létszámukban, és nem képességeikben rejlik. Később azonban íjászok, kószák, kardforgatók, varázslónők, nyílpuskások, és lovagok is csatlakoznak hozzánk. A hét egység nem túl sok, főleg, hogy a típusok egyértelműen meghatározott szereppel bírnak, és másra nincs értelme használni őket, mert annyira flexibilisek, mint az öntöttvas. Katonáink nem fejlődnek, de egyeseknek vásárolhatunk különleges képességeket a csaták végén bezsebelt aranyakból, illetve az általunk viselt felszerelés is befolyásolja harci teljesítményüket, mint ahogy az is, hogy szintlépés esetén a két választható bónuszból melyik mellett tesszük le a voksunkat. Ezen kívül a falu kincsének, egy bűvös erőkkel bíró amulettnek a megszerzése után különböző varázslatokkal befolyásolhatjuk a hadiszerencsét, de használatuk nélkül sem kerülünk megoldhatatlan helyzet elé. Ellenfeleink szerencsére egy fokkal szélesebb spektrumon mozognak, így a hexagonális mezőkre osztott térképeken vívott csaták többé-kevésbé változatosak, bár elmaradnak a stratégiai játékokban megszokott szinttől. Ha kicsit is odafigyelünk, egyetlen küzdelem elvesztése nélkül teljesíthetjük a Bravelandet, mégpedig olyan gyorsan, hogy ha délben elkezdjük, és elég ügyesek vagyunk, kedvenc sorozatunk több epizódját is megtekinthetjük az esti hírekig, vagy jó pár fejezetet haladhatunk előre aktuális olvasmányunkban.
Az eddigiek alapján a játék mellett mindössze ötdolláros árfekvése szól, ami kevés az üdvösséghez. Hiszen egy, ha nem is rossz, de érdektelen program az ártól függetlenül is érdektelen marad, ám az ördög a részletekben rejtőzik. A rajzfilmbe illő, bájosan megrajzolt grafika miatt az ember egy percig sem érzi a csilivili effektek hiányát, a zene pedig kifejezetten hangulatos és gyakran fogjuk magunkat azon kapni, hogy dúdolgatjuk, vagy fütyüljük az utoljára hallott dallamot. A történet alapjáraton tényleg egy másodikos gimnazista első fantasy-próbálkozására emlékeztet, de a csaták közti párbeszédek annyira hangulatosak, hogy ajakbiggyesztés helyett alig fogjuk várni, hogy diadalmaskodjunk ellenfeleink felett, és megvívhassuk a következő ütközetet. A játék során ötvenszer kell bebizonyítanunk rosszakaróinknak, hogy mi vagyunk a felkészültebbek, és a készítők becsületére legyen mondva, minden összecsapásnak igyekeztek valamiféle keretet adni. Nem csak arról van szó, hogy véletlenül arra lófrált 30-40 ellenséges egység, és ha nem okozunk nekik rekordsebességgel az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket, ők teszik ezt velünk. Sajnos, mindezek a pozitívumok nem változtatnak a legsúlyosabb problémán, az alul kalibrált nehézségen, ami miatt érdemes a legkeményebb fokozaton nekivágni Nolan igazságosztó háborújának.
A főküldetés teljesítése mellett lehetőségünk van megmérettetni magunkat egy másik játékmódban is. A cél ilyenkor, hogy seregünk a lehető legtöbb ellenfélen diadalmaskodjon minél nagyobb hatékonysággal, mielőtt végképp felmorzsolódik. Az alapjátékhoz hasonlóan itt sem fogjuk habosra izzadni az ingünket a nagy agymunkában, de épp elég érdekesre sikerült ahhoz, hogy rekordjavítási szándékkal nekifussunk párszor. A Braveland nem hogy az év, de még a hónap, vagy akár csak a hét játékának sem lesz soha választva, mivel semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna máshol lényegesen magasabb szinten kivitelezve. Az aranyos, kézzel rajzolt grafika, a hangulatos zene és az egyszerű, de érzéssel megírt, szórakoztató történet azonban némileg feledtetik hiányosságait. Bár nem üdvözülhetjük benne a kategória egyik újdonsült csillagát, bátran ajánlható bárkinek, aki 3-5 órányi könnyed kikapcsolódásra vágyik, egy alig laktató gyorséttermi menü, vagy egy fél könyv áráért. Különösen azoknak érdemes tenniük vele egy próbát, akiket riaszt a körökre osztott stratégiai játékok összetettsége, vagy eddig nem is próbálkoztak egyetlen hasonló alkotással sem. Ők nyugodt szívvel adjanak még egy-két pontot az értékeléshez, mert számukra kifejezetten előnyös lesz a fapados játékmenet. A tapasztaltabb csatavezérek viszont szigorúan csak akkor telepítsék fel a programot, ha nem várnak tőle egyebet, mint némi lazítást két komolyabb cím között. Ellenkező esetben ugyanis a csalódás garantált. A Tortuga Team csapatában ott a potenciál, csak remélni lehet, hogy egy, a befejezés alapján biztosra vehető folytatásnál kicsit több egyedi ízt csempésznek a játékmenetbe. Értékelés: 5/10 Platfotmok: PC, Mac, Linux, Android, iPhone, iPad Tesztelt platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. magerg
2014.07.24. 08:17
King's Bounty óvoda edisön. De attól még jópofa.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. pocla
2014.07.24. 08:37
Androidra meglesem, amúgy nálam mindig a heroes viszi a pálmát, mennyit toltuk régen haverokkal hot seat módban hajnalokig is akár
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Dzsosy
2014.07.24. 09:55
Csak jelezném, hogy Windows Phone-ra is elérhető a játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Bzsolt
2014.07.24. 18:20
Hehe, ahogy ránéztem nekem is elsőre a Kings Bounty "olcsósított" változata ugrott be . Kicsiknek viszont jó
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. KatonaKM
2014.07.26. 18:29
Kösz a cikket! Tényleg aranyos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. sempron07
2014.08.01. 09:20
Szerintem nem csak egy régi Heroes futna mobilon is, hanem a legújabb is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!