iPon Cikkek

Breached – Biztos, hogy tudni akarod?

Dátum | 2016. 07. 25.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

„Semmi sem olyan ijesztő, mint az, hogy mi is lehet egy bezárt ajtó mögött” – vallja William F. Nolan, a leginkább a Logan futása szerzőjeként ismert író. A sci-fi mellett a fantasy és a horror műfajában is otthonosan mozgó alkotó meglátása szerint míg nem tudjuk, hogy pontosan miféle veszély leselkedik egy rémfilm főhősére, addig önkéntelenül is borzalmasabb dolgokat képzelünk el annál, mint amit a rendező, a forgatókönyvíró és a látványért felelős szakemberek közös munkával összehoztak. Amikor azonban kitárul a bejárat és megpillantjuk a szörnyet, ami Nolan példájában egy tíz láb magas, undorító rovar, esélyesen felüvöltünk ijedtünkben, de némileg meg is könnyebbülünk. Hiszen a bestia lehetett volna akár egy száz láb magas undormány is, ezért ha úgy vesszük, a mozivásznon az életéért menekülő férfi vagy nő akár még szerencsésnek is mondhatja magát. Persze, a bezárt ajtó mögött nem mindig egy lidércnyomásból előlépett, pokolbéli kreatúra rejtőzik. Néha egyszerűen csak egy válasz bújik meg a másik oldalon, ami viszont megeshet, hogy még két embernyi magas, csáprágós iszonyatnál is több álmatlan éjszakát tud okozni annak, aki tudja, hogy mi a pontos kérdés.
A Breached esetében könnyen úgy tűnhet, hogy a fejlesztők nem tartották magukat Nolan szabályához, mivel a főhős, az egy ki tudja mennyi ideig tartó kriogenikus álomból magához térő Corus Valott látszólag kezdettől fogva a legrosszabbal kénytelen szembenézni. Hiszen nem csak hogy zavarodott és még a saját nevére is alig emlékszik, de még le sem dőlhet pihenni égető problémái miatt. Az egy lakatlan bolygón található menedéke létfenntartásért felelős rendszerének generátora ugyanis meghibásodott, ráadásul a reaktort sincs mi hajtsa, így hacsak nem tesz valamit, akkor nyolc nap múlva a lehető legnyomorultabb módon meg fog fulladni. Emberünk a halál fenyegető közelsége miatt nem tehet mást, mint hogy eszelős és veszett versenyfutásba kezd az idővel, bízva abban, hogy ki tudja cselezni az elkerülhetetlennek tűnő véget. Ám, ahogy telik-múlik az idő és a kényszerpihenő mellékhatásai lassan elmúlnak, nyilvánvalóvá válik, hogy akad valami, ami még a vég gondolatánál is nagyobb rettegéssel tölti el a férfit. Ez pedig nem más, mint a saját múltja, amire lehet, hogy nem nem tud, hanem nem akar emlékezni.
Maga a játék három, jól elkülöníthető részre osztható. Ha a történetre fókuszálnánk, akkor elolvashatjuk az adott nap során született, az aktuális helyzettel, valamint az emlékek fokozatos visszatérésének hála, idővel a múlttal foglalkozó bejegyzéseket. Itt a szürke színnel jelölt szövegekre kattintva más és más témákról szóló gondolatszilánkokat is megtekinthetünk, mint ahogy az alattuk lévő témákat kiválasztva is új szövegrészeket csalhatunk elő. Ezen kívül az aktív munka két formájával, mégpedig erőforrások vadászásával, illetve kutatással tölthetjük az időnket. Az első opciót választva az bolygó valamelyik zónáját járhatjuk be egy drónnal, amivel a reaktor üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen ásványokat, és alkatrészeket tartalmazó kapszulákat gyűjthetünk össze. Mivel egyszerre csupán három tárgy fér el a roboton, érdemes alaposan megfontolnunk, hogy mit viszünk magunkkal. A masina egyébiránt rendkívül strapabíró, ezért bármilyen magasból leeshetünk vele, semmi baja sem esik és az sem okoz benne kárt, ha teljes sebességgel nekihajtunk valaminek. Ellenben a pályákon időnként valósággal hemzsegő, anomáliáknak nevezett, különféle színekben pompázó energiagömböcöktől ajánlott tartanunk a távolságot, mert mágneses mezejükkel pillanatok alatt képesek megsemmisíteni megmentésünk kulcsát, és ilyenkor magától értetődő módon mindent elvesztünk, amit összeszedtünk. A kikerülést persze könnyebb mondani, mint csinálni, mivel ezek a furcsa, lassan mozgó tünemények előszeretettel tanyáznak a kristályok közelében. Így időnként hosszas tervezgetést igényel, hogy miképp is férjünk hozzá ahhoz, amit kinéztünk magunknak.
Az expedícióink során szerzett zsákmányokat a laboratóriumunkban használhatjuk fel. Ez a kapszulák esetén csupán egy kattintást jelent, de a hajtóanyagot magunknak kell kikísérleteznünk a három komponens optimális arányú összekeverésével. Mivel a megfelelő elegyet véletlenszerűen generálja a program, nem bízhatunk az esetleges korábbi végigjátszások során szerzett tapasztalatainkban. Így a logikánk mellett némi szerencsére is szükségünk van. A kényes szituációt még nehezebbé teszi, hogy, bár Corus minden erejével azon igyekszik, hogy kivágja magát szorult helyzetéből, nem képes emberfeletti teljesítményt nyújtani. Azt, hogy mennyire fitt szellemileg és fizikailag, egy energiacsík jelzi, ami minden munkafázis után csökken, mígnem olyannyira el nem apad, hogy már semmit sem tud csinálni, csak egy kiadós alvás után. Ezért koncepciótlan improvizálgatás helyett erősen ajánlott prioritásokat felállítani és mindig azzal foglalkozni, ami a legégetőbb gondunk, mert ellenkező esetben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy eljött az utolsó nap, mi pedig nem értük el a kitűzött céljainkat.
Mindezek alapján a Drama Drifters névre hallgató fejlesztőcsapat alkotása csupán egy átlagos tárgykeresős játéknak tűnhet, amiben a túlélés is szerephez jut. Ám a közvetett történetmesélésnek és a bevezetőben említett, "ki nem nyitott ajtónak" köszönhetően számtalan kérdés merülhet fel bennünk kalandjaink során. Miféle katasztrófa sújthatta a vidéket, ami minket leszámítva minden élőlényt kiirtott vagy elűzött, de az épületeket és a hatalmas gépeket épen hagyta, így azokat csak az enyészet kezdte ki? Pontosan mik a hátborzongató hangot kiadó anomáliák? Egyáltalán, kik vagyunk, hogyan kerültünk ide és miért nem tudunk, vagy akarunk emlékezni semmire? A hangulatot csak tovább erősíti az időnként egy próféta apokaliptikus víziójába illő, halott táj, ahol csak az agyatlan fénygömbök róják monoton köreiket. Garantált, hogy a gigászi gép és épületmonstrumok között barangolva alkalmasint a hideg is ki fog rázni minket, egyes helyszíneknél pedig ösztönösen is azt várjuk majd, hogy mikor nyílik szét az ég, és sújt le ránk valami az emberiségnél ősibb, vagy erősebb hatalom. Hagyományos értelemben vett horrorra ne számítsunk, de az atmoszféra épp elég nyomasztó ahhoz, hogy csápos rémségek, a letűnt civilizáció elkorcsosult, félállattá degenerálódott utódjai, vagy tíz, illetve száz láb magas rovarok nélkül is a torkunkban dobogjon a szívünk. Ha alaposan átolvassuk a naplóbejegyzéseket és megtaláljuk a titkos feljegyzéseket, biztosan össze fogjuk tudni rakni a szörnyű és meghökkentő képet, amennyiben viszont nem vesszük erre a fáradtságot, hanem csak arra hajtunk, hogy ne fogyjon el a levegőnk, akkor valószínű, hogy szinte semmit sem fogunk majd fel a történetből.
Első pillantásra tehát minden rendjén valónak tűnik, de sajnos lesznek, akik sehogy sem tudnak majd kibékülni a játék hosszával. Bármilyen gondosak vagyunk is, négy, extrém esetben öt óránál többet esélyesen nem töltünk majd el a programmal, ráadásul ha szerencsénk van, akkor hetven-nyolcvan perc alatt is diadalt arathatunk. Kurtaságát ugyan némileg ellensúlyozzák a különféle befejezések, de mivel a nagy titok megtudása után igen kevés motivációnk marad még egyszer belekezdeni a halállal való versengésbe. Összességében a Breached hibái ellenére az utóbbi évek egyik legérdekesebb, nehezen bekategorizálható próbálkozása, aminek minden esélye meg van arra, hogy egy szűk réteg kedvencévé váljon, de bajosan hiszem, hogy valaha is széles tömegek rajonganak majd érte. Ha nem rőfre mérjük az élvezeteket és nem riaszt vissza minket, hogy mindent magunknak kell összeraknunk, akkor nem túl hosszú, de vitán felül pazar szórakozás elé nézünk. Ellenkező esetben azonban messziről kerüljük el, mert a kihalt bolygó foglyának drámája halálra fog minket untatni.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. noPublicFG
2016.07.26. 02:15
A Negatívum miatt nem fogom megvenni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!