iPon Cikkek

Broken Age – Két világ találkozása

Dátum | 2014. 01. 27.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A legendás Tim Schafer vezette Double Fine sokak kedvenc játékfejlesztő stúdiója, amiben nagy szerepe van annak, hogy folyamatosan érdekes ötleteken alapuló, szórakoztató videójátékok kerülnek ki a kezeik közül. Nem elégednek meg azzal, hogy folytatásokat készítsenek már meglévő szellemi tulajdonaikhoz, mindig valami újon törik a fejüket. Kimagasló üzleti sikert nem igazán értek el a játékaikkal, de a kreatív fejlesztőknek sokszor ez a szomorú sors jut. Beismerem, jómagam is a rajongóik közé tartozom, és tűkön ülve várom minden alkotásukat. El lehet képzelni, hogy mekkora szemmel meredtem a monitorra, amikor 2012 februárjában elindult közösségi finanszírozású projektjük, amelyben 400 ezer dollárt kértek a rajongóktól, hogy egy régi vágású point and click kalandjátékot készítsenek, mindenféle kiadói korlátozás nélkül.
Valósággal felrobbant az internet e kampány indulását követően, percenként több ezer dollár adomány érkezett a céghez, pár óra alatt pedig meglett a kitűzött cél is. Mindenhol erről beszéltek, folyamatosan készültek az interjúk Tim Schaferrel, aki talán maga sem hitte el, ami történt. Egy hónap alatt kicsivel több, mint 3,3 millió dollárt gyűjtött össze a cég, amelyből végül 2,5 milliót használhattak fel a játék fejlesztésére (a többi elment a különféle jutalmakra, amit a támogatók kaptak). Ennyi pénzt látva természetesen magasba szöktek az elvárások a projekttel szemben, mindenki egy új Day of the Tentacle-t, vagy Grim Fandangót várt. Pedig a mai játékiparban ez nem számít nagy összegnek, és amint a fejlesztésről készült dokumentumfilmekből megtudhattuk, Tim és csapata hamar szembetalálta magát a pénzhiány problémájával. A részletekbe most nem mennénk bele (akit érdekel, az rengeteget olvashat róla a neten), legyen elég annyi, hogy a fejlesztők kénytelenek voltak két részre osztani a játékot. Az első felvonás pár napja vált elérhetővé a támogatók számára, holnaptól pedig bárki megvásárolhatja majd. De miről is szól a Double Fine alkotása? A Broken Age egy olyan mese, amelyben két fiatal szembeszáll azokkal az elvárásokkal, amiket a környezetük erőltetett rájuk. Az egyik főhős, Vella, egy ifjú hölgy, Sugar Bunting falujában él, és készül arra, hogy feláldozzák egy rettentő szörnynek, remélve, hogy ezáltal az megkíméli otthonukat. Furcsa módon senki sem sír, retteg, vagy szomorkodik emiatt, hiszen nagy dicsőség betölteni az áldozat szerepét. Sőt, még rivalizálás is van az áldozat jelöltek között, hogy kit egyen meg a rémség. Nem is lehetne ez másként, hiszen mégiscsak egy Double Fine játékról van szó, nekik pedig a kisujjukban van a humor, így a legújabb munkájukra is a komolytalanság a jellemző. Ez persze nem jelenti az, hogy Vella megadja magát a sorsnak és hagyja magát főfogásként felszolgálni, dicsőség ide vagy oda. Úgy dönt, hogy a ceremónián a maga kezébe veszi a sorsát, és megpróbálja megölni a lényt.
Mindezzel egyidőben egy Shay nevű fiatalember egy űrhajó biztonságot nyújtó falai között tengeti mindennapjait. A mindent felügyelő központi számítógép anyaként óvja őt, megpróbálja virtuális küldetésekkel szórakoztatni, gondoskodik az étkezéséről, öltözteti, tanítja. Ám mindeközben nem veszi észre, hogy Shay már nem óvodás, a fiúnak elege van a mindennap ismétlődő rutinból, unja a játékot, és igazi kalandra vágyik. Ám nincs uralma a hajó felett, így nem tehet semmit. Egészen addig, amíg nem találkozik egy rejtélyes farkassal, akivel összefogva egy kisebb lázadást robbant ki. Bár az alapszituáció meglehetősen komoran hangzik, valójában itt is többet fogunk mosolyogni, mint szomorkodni. Már eleve a helyszín is viccesen fest, hiszen mindenhol gyerekes motívumok, napocskák, játszadozó figurák tűnnek fel, amelyek persze lassan az agyára mennek Shay-nek.
Ez a két történeti szál egymástól teljesen független, így nincs meghatározva, hogy melyiket kell először játszanunk. Ha előhozzuk a képernyő alján felbukkanó menüsort, bármikor szabadon válthatunk Vella és Shay között, nincs megkötve a kezünk. A játékmenet természetesen olyan, mint amilyen egy point and click kalandjátékban lennie kell. A helyszínek előre renderelt módon jelennek meg monitorunkon, hőseinket pedig az egérrel irányíthatjuk. Kalandunk során különféle őrült karakterekbe fogunk botlani, akikkel hosszan elbeszélgethetünk, megtudva egy s mást róluk és környezetünkről. Ez főleg Vellánál jellemző, aki miután meglép Sugar Buntingból, két közeli várost is meglátogat, és segít a helybélieknek. Shay része egy fokkal zártabb, hiszen az űrhajón rajta, és Mareken, a farkason kívül nincs más élőlény. Az ő részében inkább a hajó felderítése és a logikai feladványok megoldása a hangsúlyosabb. Ez persze nem jelenti azt, hogy Vella nem találja szembe magát egy puzzle-lel sem, hiszen ezek nélkül nem lenne kalandjáték egy kalandjáték. A Broken Age egyik legnagyobb hibája azonban pont ezen a téren érhető tetten, ugyanis a játékban lévő fejtörők túlságosan könnyűek. Miután Tim Schafer igazi old-school játékot ígért, sokan, köztük jómagam is, arra számítottunk, hogy ötletes, a szürkeállományunkat megdolgoztató feladatok várnak ránk. Ám a szomorú valóság az, hogy két-három összetettebb puzzle-t leszámítva mind nagyon egyszerűen megoldható. Véleményünk szerint ebben nagy szerepe van annak, hogy kevés olyan tárgy van a pályákon, amikkel interakcióba léphetünk, így nem kell azon vacillálnunk, hogy vajon melyiket vizsgáljuk meg, és miként használjuk őket. Az is nagy segítség a játékosoknak, hogy számos tippet kapunk a szereplőktől beszélgetés közben. A fejlesztésről készített dokumentumfilmből kiderült, hogy Tim sokat törte a fejét azon, hogy milyen nehezek legyenek a feladványok, és ő jutott arra az elhatározásra, hogy az első epizód legyen könnyebb, és inkább a második felvonás állítsa komolyabb kihívás elé a játékosokat. Bízunk benne, hogy ez így is lesz.
Nem voltunk teljesen kibékülve a kezelőfelülettel sem, amelyet mintha egy tablet érintőképernyőjére szabtak volna (igaz, meg is jelenik majd a játék táblákra). Egy hatalmas kurzort kell mozgatnunk a Broken Age-ben, ami véleményünk szerint nem mutat jól a monitoron. És bár mi sem vagyunk oda a pixelvadászatért a point and click játékokban, azért az túlzás, hogy az óriás kurzor már akkor „találatot jelez”, ha csak a közelébe húzzuk egy aktiválható tárgynak. Nincs külön opció a tárgyak megvizsgálására és felvételére sem, mindenre csak rá kell kattintanunk, és az történik, amit a fejlesztők akartak. Mindez csak rátesz egy lapáttal a fejtőrök egyszerűségére, hiszen a tárgyak megfelelő használata sem nyújt kihívást. Vannak persze pozitívumai is a kezelőfelületnek, például nem kell állandóan végignéznünk, ahogy a lassan sétáló karakter egyik helyszínről a másikig vonszolja magát, elég csak kettőt kattintanunk a kijáratra, és már át is léptünk a következő szobába.
A felsorolt problémák azonban nem vonják maguk után azt, hogy nem élveztük a Broket Age-et, éppen ellenkezőleg. A végigjátszásra szánt 3,5 óra minden percében örömünket leltük, könnyű fejtörők ide vagy oda. Ugyanis minden hibája ellenére érezni, hogy a játéknak lelke van. Látni rajta, hogy a fejlesztők élvezettel alkották meg a program világát és népesítették be őrült karakterekkel. Tim Schafer pedig ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy sziporkázó, humoros, egyúttal érdekes történetet vetett papírra, aminek tűkön ülve várjuk a folytatását. Tény, a fejtörők nem izzasztják meg az embert, így akinek egy kalandjátékban az a fontos, hogy megdolgoztassa az agyát, az nem fogja értékelni ezt az alkotást.
Még nem beszéltünk a vizuális megjelenítésről, ami igazán egyedire sikerült. A fejlesztésről készült videókból megtudhattuk, hogy bizony sokat dolgoztak a Double Fine-nál a látványvilágon, és ez meg is látszik rajta. Sokszor használtuk más játékoknál a „kézzel festett” jelzőt, de sehol máshol nem olyan szembetűnő ez, mint a Broken Age esetében. Mintha csak színes festményeket látnánk, úgy jelennek meg előttünk a helyszínek, szinte látni az ecsetvonásokat lelki szemeink előtt. Persze biztos lesznek olyanok, akiknek nem jön majd be ez a stílus, mert talán túl gyerekesnek találják. Bevallom, az elején jómagam sem rajongtam érte, de aztán rádöbbentem, hogy nagyon is passzol a játékhoz ez a látványvilág. A hangzást viszont semmilyen szempontból nem érheti kritika. A szinkronhangok első osztályúak, olyan sztárokkal, mint Jack Black, Jennifer Hale és Elijah Wood. Teljesítményükön érezni, hogy élvezték, amit csináltak. A zene, melyet a rajongók támogatásának köszönhetően a melbourni szimfonikus zenekar szólaltat meg, szintén csillagos ötöst érdemel. Kedvencünk Shay űrsétáinak aláfestő muzsikája volt, amely érdekes módon egyszerre sugároz megnyugtató és fenyegető érzelmeket. A zeneszerző egyébként az a Peter McConnell volt, aki korábban a LucasArts játékain dolgozott (Star War alkotások, The Dig, Full Throttle, Indiana Jones és még sok más), nem csoda, hogy nem lehet panaszunk a minőségre.
Mindent egybevetve egy csodálatos alkotásnak tartjuk a Broken Age-et, ami egy igazi unikumnak számít a piacon. Humoros, ötletes és érdekes, néhány jól sikerült fejtörővel megspékelve. Ugyanakkor nem tagadjuk, hogy azért többre számítottunk Tim Schafertől, mégiscsak ő az atyja számos klasszikus kalandjátéknak, ami bizony elvárásokat támaszt vele szemben. Ez a játék pedig jelen formájában nem ér fel az igazi klasszikusokhoz. De van még idő a javításra, hiszen a második felvonás csak hónapok múlva készül el, addig bele lehet adni apait-anyait a fejlesztésbe. Értékelés: 7/10 Platformok: Android, iOS, Linux, OS X, Windows, Ouya Tesztelt platform: Windows PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. Zoe01
2014.01.27. 16:41
Hogy lehet fél-játékot értékelni? Cöh...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. dragon83 Zoe01
2014.01.27. 17:21
Úgy, hogy Tim is elmondta, hogy egy teljes értékű, önálló játékként jelenik meg. És úgy is lett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Securiton
2014.01.28. 19:49
Az 1. oldalon "Day of the Tantacle" van írva, de a méltán híres játék címe "Day of the Tentacle.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. dragon83 Secur...
2014.01.29. 08:57
Köszi, javítottam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. dbelam
2014.01.30. 19:59
Nem látok jól: 3.5 óra? Az picsafüst.
Piszok mód szégyelljék össze magukat!
Összeszedik a pénzt előre. Elfogy, megint kérnek.
Majd egy nyúlfarknyi valamiért kérnek Steamen több, mint 20 eurót?
Double fine: dupla pacihimbilimbi nekik... A Psychonauts után nagyot csalódtam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. dragon83 dbela...
2014.01.30. 21:05
Azt ugye tudod, hogy még egyszer ennyi lesz a második epizód is, ami pár hónap múlva jön?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dbelam drago...
2014.01.31. 14:27
És a 7 óra játékidőtől már elégedettek vagyunk? Emlékszem amikor a Prince of Persia: Sands of Time kb 14 órás játékideje miatt milyen felháborodások voltak, hogy milyen rövid lett. Lassan ha kijön egy játék és ebéd közben nem érsz a végére, tartalmasnak kiáltják ki! Egy PuzzleAgent kaliberű játéknak elnézem az árcédulája miatt a játékidejét, de ez eléggé összecsapottnak tűnik (nem a kidolgozás minősége, de játékot nem a grafikájáért játsszuk)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. dragon83
2014.01.31. 19:19
A kalandjátékok sosem voltak nagyon hosszúak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. btomi1980
2014.02.14. 13:15
Megnéztem skacok!

A játékot színvonalban a Putt-putt-hoz hasonlítanám.

Mondhatnám úgy is, hogy a Day of the Tentacle 1993! Fenomenális!!!
Broken Age 2014! Katasztrófális!!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!