iPon Cikkek

Broken Sword 2.5 - tisztelgés az etalon előtt

Dátum | 2008. 10. 25.
Szerző | JeLo
Csoport | JÁTÉK

A kalandjátékosok közül ki ne emlékezne az esetlen George Stobbarta a szarkasztikus humorával, a szexi Nico Collard-ra a felejthetetlen akcentusával, valamint a minden lében kanál André Lobineu-re, aki mindig akkor bukkan fel, amikor nem kellene. Most ismét találkozhatunk velük egy újabb, felejthetetlen kalandban, hála annak a lelkes huszonévesekből álló német csapatnak, akiket nem a pénz, hanem a sorozat iránti őrült rajongás motivált. Le a kalappal a srácok és persze – hogy a gyengébbik nem is képviselve legyen – a csapat egy szem leánygyermeke előtt. Egyrészt azért, mert vérbeli profizmusról tettek tanúbizonyságot, másrészt pedig megmutatták, hogy ebben az elüzletiesedett világban is lehet alkotni valamit egy szimpla köszönömért. A játék ugyanis teljesen ingyenes és letölthető a fejlesztők honlapjáról.

Na de nézzük inkább, mire fel ez a sok dicséret!
 

Leírhatatlanul szép

Ahogy elkezdtem a játékot, már az első másodpecek után eluralkodott rajtam a hamisítatlan Broken Sword feeling, így ezt a részt nyugodtan szívvel merem a játék folytatásának nevezni.

Ami a szemünk elé tárul, egyszerűen gyönyörű. Itt megjegyezném, hogy szerintem ennek a sorozatnak nem tett olyan rosszat a 3D alkalmazása, mégis örülök, hogy a fejlesztők az első két rész irányvonalát követték. A kézzel rajzolt 2D-s hátterek nagyon igényesek, részletesek és a játék rövidsége ellenére sok van belőlük. A szintén kétdimenziós karakterek mozgásaira is nagyon odafigyeltek a készítők, csupán egy-két helyen fordul elő hirtelen mozdulat, vagy akadozás. A nosztalgikus érzést hivatott még fokozni a 800x600-as felbontás, amit nem lehet átállítani.

Természetesen a 3D is alkalmazásra került az átvezető videókban. Ezekből nincs túl sok és a minőségük vegyes eloszlású. Néhány nagyon jól sikerült, de a többségük azért elég amatőr. Főleg a karaktereket rontották el, melyek kissé gnóm gyurmafigurák hatását keltik ezekben az átvezetőkben.

A történet – ahogy a cím is sejteti - időben a második és harmadik rész közé helyezhető, az alcím pedig a Templomos Lovagok visszatértére utal, akik nyilvánvalóan ismét világuralmi terveket szövögetnek. Ebből kifolyólag az első két epizód jó néhány helyszínére látogathatunk el újra, amik annyit változtak csupán, amennyit ez idő alatt óhatatlanul változniuk kellett. Egy helyen fekete fehér fényképek formájában visszanézhetjük egykori kalandjaink emlékeit is.

Persze a történet legelején még szó sincs semmiféle Templomos Lovagrendről. George azért utazik Franciaországba, mert egy távirat tanúsága szerint Nico rejtélyes körülmények között elhunyt. Pár perc játék után úgy éreztem, mintha valami összeesküvés kellős közepébe csöppentem volna, ami egy idő után még jobban elharapózott. Tovább haladva már arra gondoltam, hogy az eddigi halálos ellenségeink talán jó útra térek, aki pedig mellettünk állt, most a gonoszokkal játszik egy csapatban? Ez az érdekes történetvezetés a Broken Sword világára ilyen formában nem volt jellemző, de nekem nagyon tetszik. Ezek a fordulatok is hozzájárultak ahhoz, hogy egy összetett, izgalmas történet kerekedjen ki. A játék vége felé kezdtem csak összecsapottnak érezni a sztorit. Az elején szép lassan, fantasztikus fordulatokkal, aprólékosan kezd kibontakozni, de aztán felgyorsul, a tetőpont hamar bekövetkezik és egy pillanat alatt eljutunk a megoldáshoz. Hiányzott belőle a végjáték előtti hangulat felfokozása.
 

Egy kis nosztalgia

Néhány helyen lehetőségünk adódik bizonyos eldöntendő szituációkban, vagy párbeszédekben igennel, vagy nemmel felelni. Ám ha nem jól válaszolunk, akkor könnyen bele is halhatunk a tévedésünkbe. Ez a tény természetesen a Broken Swordtől nem idegen megoldás, de ellentétben a többi epizóddal, halálunk után nem kerülünk vissza a szituáció elejére, hogy megismételhessük azt. Itt ilyenkor mindennek vége és kénytelenek vagyunk az utolsó mentésünkre hagyatkozni.

Ahogy haladunk előre a történetben, sok jól ismert szereplővel is találkozhatunk. Ott van például Duane és Pearl, a fura, világutazó házaspár, akik már annyiszor húztak ki minket a slamasztikából. Most sem lesz ez másképpen. A kávézó pincérnője is felbukkan, és rögtön megismer minket, csak a nevünkre nem emlékszik pontosan. Régi ellenségeink sem maradhattak ki a játékból, mint ahogy az sem, hogy egy rövid ideig Nico bőrébe bújva kell előbbre lendíteni az eseményeket.

A játék élményét számomra kissé elrontotta az a tény, hogy nem lehet futni. Ennek okán van, hogy kifejezetten sokáig tart elsétálni a helyszín egyik végétől a másikig, arról nem is szólva, hogy néhány alkalom után mindez még unalmassá is válik. Szerencsére azért a helyszínek közötti gyors váltás egy duplaklikkel megejthető.
 

George megszomjazott :)

Ami a rejtvényeket illeti, konkrét puzzle nincs túl sok, az a néhány sem túl nehéz, de azért elgondolkodtató. Viszont a sok apró feladat, ami a történet előrehaladását segíti szépen kidolgozott. Sok a felvehető tárgy, az adott feladatokat több lépcsőben, újabb karakterek bevonásával oldhatjuk meg, ami egy Broken Sword játéktól el is várható. Nem hiányzik George fahumora sem, ha mondjuk fel akarunk venni valamit, amit nem lehet, vagy egy teljesen képtelen tárgykombinációt szeretnénk létrehozni.

Ezeket a beszólásokat „sajnos” német nyelven tolmácsolja felénk és ebből következik, hogy a játék végig németül beszél. Természetesen lehetőségünk van angol feliratot beállítani, viszont egy-két helyen felfedeztem, hogy közel sem passzol össze az adott felirat az elhangzott szöveggel, de mivel ez nagyon ritka eset, így elhanyagolható.

Nem hivatalos forrásból értesültem róla, hogy a játékot eredetileg angol nyelvűre tervezték, sőt a készítők felkérték Rolf Saxont, George Stobbart eredeti hangját a szerepre, aki el is vállalta azt. Hogy mi húzta keresztül ezt a nagy tervet, azt nem tudom, de idővel talán az angol szinkron is elkészül majd.

Annak ellenére, hogy a hazai játékosok zöme irtózik a német szinkronok minőségétől, ennél a játéknál ez alaptalan. George hangja nagyon eltalált, szinte megszólalásig hasonlít az eredetire és a karakter stílusát is sikerült megfognia a szinkronszínésznek. Nico hangja is jó lett, de sajnos a gyönyörű akcentusa elveszett. A többi szereplő is teljesen rendben van hangilag és az mindenképpen érződik, hogy a fejlesztők rengeteget játszottak a sorozattal. Az aláfestő zenék igazi mesterművek, amik igényesen, a képi világhoz igazítva lettek megkomponálva.

Elhangzott itt már sok pozitívum és jó pár negatívum is. Az utóbbiakba erőteljesen bele is lehetne kötni, de mégsem teszem. Ha az embernek fizetnie kellene a játékért, biztosan nem nyelné le ezeket, de így, hogy egy amatőr, pusztán lelkesedésből született darabról van szó, inkább örüljünk, hogy létrejött, és ha néhány részletében olyan is lett, amilyen, azért jó hogy van :)

Összegezve

Az egész koncepció, a helyszínektől kezdve, a karakterek megformálásán, a rejtvények minőségén és stílusán át egészen a zenékig és párbeszédekig bezárólag tökéletesen megfelel a Broken Sworddel szemben támasztott elvárásainknak. Rajongóknak és a régi műfaj szerelmeseinek kötelező és élvezetes darab.

A játék ingyenesen letölthető az alábbi linken:
Broken Sword 2.5


Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. bszoke88
2008.10.25. 13:40
vissza a cikkhez
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Svindler
2008.10.30. 16:45
A szinkron igen, de a feliratok nem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!