iPon Cikkek

Broken Sword: The Serpent’s Curse – az elátkozott festmény meséje

Dátum | 2013. 12. 16.
Szerző | farkas.balazs
Csoport | JÁTÉK

Kísérteties érzés látni ezt a játékot. Mármint nem a rossz értelemben, csak furcsa, hogy 2013-ban egy ilyen játék megjelenhet. Felemelő újra látni George Stobbart és Nico Collard rajzolt alakjait két nem túl jól sikerült 3D-s Broken Sword után, nagy felbontásban, a point’n’click kalandjátékok kihalásáról évek óta káráló játékvilág jelenében. Furcsa jelenség, de reményt ad. Bebizonyosodott az is, mire képesek a játék rajongói: elérni azt, hogy újra lássák kedvencüket annak eredeti bájával, egy új játékban. Meglepő, de működik ezt a dolog.

A legendás kalandjátéksorozat ötödik részére ugyanis a Kickstarteren dobták össze a pénzt 2012 szeptemberében – a készítők a gyűjtés kezdte előtt már félmillió dollárt költöttek a játékra, és nem akartak egy olyan kiadóhoz kerülni, amely beleszólna a fejlesztésbe. A rajongókhoz fordultak. Négyszázezret kértek, és hétszázezret kaptak. Az eredmény: megszületett a Broken Sword: The Serpent’s Curse. Na jó, technikailag csak az első fele. A „technikailag” aztán ebben ki is merül, mert gyakorlatilag a második epizódért már senkinek nem kell fizetni, csak idő kérdése, hogy a történet kikerekedjen. Persze, jó látni, hogy mégiscsak működik ez a közösségi finanszírozás, és ha tényleg szívvel-lélekkel készítenek valamit, az eredmény is fantasztikus lesz. Még ha a fejlesztés kicsit akadozó is (lásd az állandóan csúszó Carmageddon: Reincarnation-t).

Aki ismeri a sorozat gyökereit, azonnal nyeregben érezheti magát. Itt jön be az a kísérteties érzés, amit emlegettem: teljesen olyan az egész, mint az első rész nyitánya. No, nem koppintás, de a Párizs utcáin induló rejtélyben van valami ismerős. Megint két karaktert irányítunk: az amerikai George Stobbart nyomozói és megfigyelői képességei páratlanok, Nico Collard pedig remek újságíró, képes az embereket fecsegésével úgy manipulálni, hogy ők további információkat kotyogjanak ki.
Az irányítás klasszikus kétdimenziós point’n’click: a karakterek egy fix, majdnem statikus, rajzolt 2D-s háttér előtt mozognak. Az egérrel megvizsgálhatjuk a tárgyakat, némelyiket fel is szedhetjük, de a legtöbbet csak rövid, szarkasztikus kommentárral nyugtázzák szellemes főhőseink. A tárgyak aztán megoldást jelenthetnek ilyen-olyan problémára – általában nem is kell túl sokat keresgélnünk, vagy túl messzire mennünk. A feladványok néha izgalmasak, néha viszont unalmas klikkelősdibe fulladnak, de a történet haladása mindig nagyot dob az élményen. Ha pedig elakadunk, egy-egy kattintással több tippet is előhívhatunk.

Az inventory-rendszerre két sémát is prezentáltak nekünk: használhatjuk a klasszikus, régi típusút, vagy a 2009-2010-ben bemutatott remake-ben megismertet. Az elhalálozások is megkapják ezt a kettős jelenlétet. Az első rész rendezői változatából kivágták az elhalálozás lehetőségét, viszont most lehetséges rosszul dönteni, vagy lassan reagálni, és ez csúnyán is végződhet. Van viszont automentés, így bármikor felülbírálhatjuk a dolgok kimenetelét. A grafikai megjelenítés visszatér a gyökerekhez: a kézzel rajzolt hátterek parallax-csúsztatásban jelennek meg, immár nagy felbontásban. A karakterek szintén rajzolt stílusban jönnek, viszont ők már nem 2D-s rajzfilmkarakterek. Itt jön elő a program egy kis gyengesége, a mozgásuk és animációjuk ugyanis rettenetesen merev, nem éppen 2013-as színvonal, még úgy sem, hogy egyébként független fejlesztésű játékról van szó.

A párbeszédek ismét szellemesek, nagyokat lehet nevetni a karikatúraszerű szereplők megnyilvánulásain. Kicsit persze furcsának tűnhet a franciák sztereotipikus ábrázolása, de ez adja a humor legjavát. A nemzetéért élő-haló, kizárólag fekete kávét felszolgáló pincér a legnagyobb arc, akit mostanában videojátékban láttam. Persze, mindegyik szereplőnek megvan a maga kis története és különcsége, a legtöbb elég emlékezetesnek mondható. Még a legkellemetlenebb mellékszereplő is képes néhány bájos és vicces megnyilvánulásra.
Maga a történet egy rablógyilkossággal kezdődik (ha nem számítjuk az intro háttértörténetét), amelyet George és Nico próbálnak megoldani. Egy festményt rabolnak el fényes nappal, amely állítólag a gonosz műve, és bárki, aki kapcsolatba kerül vele, szörnyű halált hal. A festő, a titokzatos El Serp, valamint a korábbi tulajdonosok körüli rejtélyek adják a történet velejét, a nyomozást pedig nem csak a bűnözők, de még az ügyefogyott nyomozók is képesek hátráltatni. Párizs mellett további helyszíneket is bejárhatunk, a gnosztikus misztériumok dan browni hagyományokkal rángatják hőseinket ide és oda. Az új kalandban természetesen vannak visszatérő régi szereplők is, mint Hector Laine vagy a Henderson-házaspár.

A játék egyfajta elliptikus módszerrel adagolja nem csak a történetet, hanem a megoldásokat is. Ha valami új információt tudunk meg, felhívhatjuk a társunkat vagy főnökünket, ők pedig tovább mozgathatják ezt az információt. Egy tárgy megszerzésével egészen más reakciókat kaphatunk az eddig ismert karakterektől, előfordulhat, hogy egy fénykép leplezi le addigi hazugságaikat. A történet megoldását viszont még nem kapjátok meg, ha most veszitek meg a játékot. Miközben készült a nagy mű, a fejlesztők rájöttek, hogy túl nagy lesz a 2013-as határidő betartásához. És mivel attól nem akartak elállni, úgy döntöttek, kettészedik. A második epizódra viszont egyáltalán nem kell sokat várni, már januárban hozzácsapják az alapjátékhoz, méghozzá ingyen. Feltételezem, ez a Steamen majd egy automatikus frissítés formájában érkezik. Az ára egyébként összhangban van a független fejlesztés trendjeivel: fele / harmada egy élvonalbeli blockbuster árának, annyi csak a kompromisszum, hogy várni kell egy kicsit a folytatásra.

A két délután alatt végigjátszható epizód tehát nem kerek, de nagyon is tuti: az utóbbi évek egyik legjobb és legnosztalgikusabb point’n’click játéka, amely bár nem erőlködik, hogy a műfajba innovációt hozzon, legalább képes még tisztességesen tálalni mindent. Ez tehát a legnagyobb hiányosság: igazából semmi újat nem ad, csak a régit, új csomagolásban. És minthogy ez a bizonyos „régi” még mindig igazi ínyencség, az egyszeri rajongó nem is lehetne elégedettebb. Jó érzés volt visszatérni ebbe a világba: ismerős játék, de ismeretlen rejtély. Már csak egy új Gabriel Knight kellene… Értékelés: 8/10 Platformok: Microsoft Windows, OS X, Linux, Android, iOS, PlayStation Vita Tesztelt platform: Windows PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. dragon83
2013.12.16. 08:11
Ez a játék gyönyörű, minden szempontból. Imádtam a BS2-t, máig a kedvenc kalandjátékaim egyike. Ezt most még nem veszem meg, inkább megvárom amíg teljes lesz a történet.

Amúgy jó látni, hogy sok ember károgása ellenére (mert volt belőlük azért pár), a nagy pénzű kickstarteres játékok nem okoznak csalódást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. BReal
2013.12.16. 08:20
Úristen, Broken Sword! A 2-vel én is eszméletlen sokat játszottam, a Curse of the Monkey Islanddel együtt a kedvencem. Mindenképp megnézem majd ezt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Trevize198...
2013.12.16. 08:41
Az 1-2 zseniális volt. Amikor ez a point and click hőskor volt sajnos még kicsi voltam és nem tudtam angolul, de nagyjából 3-4 éve volt szerencsém összekapkodni majdnem az összes klasszikust. És igen a kedvenceim a nagy rengetegből az Indiana Jones and the Fate of Atlantis és a Beneath the Steel Sky mellett a Broken Sword sorozat. Ezt is kíváncsian várom a Nexus-omra mielőtt még lecserélném egy Win8-as táblára
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. i2k010
2013.12.16. 14:14
Én is csak egyben veszem meg a sztorit. Az 1-2-3 már megvan STEAM-en.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Sermi
2013.12.20. 07:47
Jó olvasni hogy ilyen remek játéknak mint a BS ma is készül méltó folytatása ahol nem arra mentek rá hogy csillivilli mai technikai színvonalon valósítsák meg hanem mertek maradni a klasszikus bevált sémánál.
Meg is nézem mennyit kérnek érte mert igencsak elgondolkodtam a beszerzésén.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!