iPon Cikkek

Bully: Scholarship Edition teszt

Dátum | 2008. 11. 08.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Ha valaki a Rockstar Games nevét említi, minden hallgatónak a világhírű betűhármas ugrik be elsőnek: GTA. Ám mi van akkor, ha valaki a fejesek között ráunt a beskatulyázásra? Mi van, ha valaki úgy szólt, hogy "Elég a GTA mániából, csináljunk valami mást!"? Akárhogy is történt, két éve megjelent a PS2 egyik húzócíme, a Bully. A "GTA az iskolában" stílus hatalmas botrányt kavart, ám kétségkívül hihetetlenül jó mulatságnak ígérkezett. Most, két évvel az eredeti után végre hozzánk is ellátogatott a híres-hírhedt játék, hogy megmutassa, a Rockstar-ban időtlen potencia rejlik. Ám hiába mindezen erő, ha a programozók nem élnek vele...

Bully-zzunk!

A játékban Jimmy Hopkins-t alakítjuk, aki maximálisan kimeríti a problémás gyerek fogalmát. Anyja új pasijával sem tud igazán kibékülni, így a család úgy dönt, Jimmy a Bullworth magániskolában folytatja tanulmányait, hátha magára szed egy kis jómodort. Persze az iskolában új gyereknek lenni sosem hálás feladat, s ezzel hamarosan szerencsétlen antihősünknek is szembesülnie kell. Különböző klikkek irányítják a sulit, az igazgató egy önimádó marha, az iskolafelügyelők pedig minden méteren csak arra várnak, hogy új kölyköt sózhassanak a diri nyakára. Ebben a koránt sem barátságos környezetben kell tehát boldogulnunk.

Íme a "Nerd" banda...
A cím iróniája, hogy bár az angol bully kifejezés iskolai keménykedőt jelent, Jimmy abszolút távol áll ettől a típustól. Inkább afféle áldozat, aki semmit se szeretne jobban, minthogy mindenki leszálljon róla. Ez persze egy olyan helyen, mint a Bullworth, abszolút nem opció, így ahogy sodródunk a különböző sztoriszálak között, úgy válunk mi is egyre inkább "bullyvá". A történetmesélés egyébként a játék egyik legerősebb pontja. Az egész a GTA3 óta ismert és szeretett megoldásra épít. Minden küldetés előtt, alatt, és néha után is, kapunk egy átvezető videót, amik hangulata fenomenális. Igazi Rockstar színvonal! A karakterek között nem egy emlékezetes megfordul majd, s garantált az olyan humor- és iróniatöltet, ami miatt a GTA-kat is szerettük.

"Ide az uzsipénzzel!"

A játékmenet abszolút a GTA által kitaposott ösvényt követi. Kapunk egy - viszonylag nagy - területet, rajta küldetéspontokkal, kismillió valósidőben történő eseménnyel és minijátékokkal. Bonyolítja a dolgot, hogy mivel egy iskolában vagyunk, időről időre órára kellene mennünk. A hivatalos, 8 órás kelés után eldönthetjük, hogy a lógást, vagy a padot választjuk-e inkább. Noha a csavargás alatt több idő jut a küldetéseinkre, nem árt néha belátogatni a jó öreg tanitézménybe sem. Persze nem szabad túlzásba vinni, mert ha csak szünetben garázdálkodunk, azon kapjuk magunkat, hogy küldetések nagy része időre megy. Felveszünk egyet az épp aktuális frakciótól, elrohanunk megcsinálni, majd futunk vissza az órára. Ugyan az ötlet nem rossz, sokszor frusztráló lehet az állandó időfutam, szóval nem kell mindig jónak lenni.

"... és az orromat is tisztíccsa!"
A feladatok általában rongálásban, bunyóban és keménykedésben merülnek ki, ám vannak olyan jól felépítve, hogy egy percre se érezzük unalmasnak őket. Maguk a tanórák apró minijátékokként szerepelnek. Bemegyünk, lejátszunk valami - sokszor nem is könnyű - apróságot, majd annak eredményétől függően jegyeket kapunk. Érdemes ezekre ráfeküdni, mert ha az összes óra vizsgáját letesszük, extra képességekre teszünk szert. Az egyedüli, ami kicsit durva, az angol nyelvtanóra. Itt ugyanis betűkből kell időre értelmes szavakat kirakosgatni, s meg kell mondjam, ez még egy gyakorlottabb angolosnak sem egyszerű feladat.

Íme, ők a dekoratív pompomlányok
Ami a legjobb talán az egész játékban, az a verekedés. Komolyan, sok játék megfordult már a kezem alatt, de egy se volt, ahol ennyire élveztem volna a pusztakezes harcot. Lesznek itt kombók, rugdalások, fejelések, nonstop püfölés, és persze csúzli is. Sokszor már csak emiatt is elkezdtem kötekedni az udvaron. Fontos megjegyezni, hogy a bunyó irányítása PC-n is remek lett. Mind az egeret, mind a billentyűzetet jól összehangolva vihetjük táncba Jimmy-t, összekoccintva pár kellemetlen kobakot. Mindez persze nem lenne az igazi jó küzdőpartnerek nélkül, ám a Bully-ban meglepően jó lett a mesterséges intelligencia. Különösen a gazdag ficsúr Preppie banda tagjaival gyűlik majd meg a bajunk. Ugyan nagy öröm szanaszét pofozni a sok kockafejet, azért mindig legyünk körültekintőek, mert az iskolafelügyelők nem alszanak, s őket legyűrni már nagyon kemény dió. Az egyedüli kiút, ha elbújunk egy kukában, ám ha már körülvettek, jobb, ha fel is adjuk.

Öreg játék, biz vén játék

A fentiek ugyan remekül hangzanak, s tényleg nagyon ott van a játék, ha hangulatról vagy épp játékmenetről van szó. Sajnos azonban a Bully le se tagadhatná, hogy egy kétéves PS2 portra épül. Ugyan mi az Xbox 360-ra tavaly megjelentetett Scholarship Edition-t kaptuk meg, ez nem sokat segít a dolgon. Ott van rögtön az irányítás. Ugyan a bunyóban nagyon jól eltalálták, minden másban pocsék. A kamera sokszor beakad, vagy épp nem fordul a karakter után. A futás és az állandó alt-nyomogatás valódi rémálom, pláne, ha mindezt időre kell kiügyeskedni. Ugyan a harcban sokat segít majd az automata célzás, ez nem hiszem, hogy egy PC-s játékosnak nagy vigasz lenne.

Látvány tekintetében egy kétéves porttól természetesen nem várható el, hogy úgy nézzen ki, mint a konkurencia. Ám az igen, hogy rendesen legyen optimalizálva. Sajnos a Bully nincs. Hiába a sok baltával faragott karakter és az alacsony poligonszám. A játék a videókban be-be szaggat időnként, sokáig tölt, és nem egyszer adott elő igen csúnya grafikai bugokat. Mielőtt még félreértenétek, nem magát a látványt szidom. Az még most is nagyon kellemes, hála a hihetetlenül jól eltalált designnak. A figurák arca és mimikája zseniális, a nagy tereken érződik a méret, és a monitorról csak úgy süt a hamisítatlan Rockstar hangulat. A Bully jó példa rá, hogy lehet jó grafikát és stílusos látványvilágot teremteni mindenféle DX10-es elem nélkül is. Ha már technológia, meg kell jegyeznem, hogy mind a zene, mind a hangok kiválóak. Ezekben senki sem fog csalódni.

Főhősünk nem túl jóképű, de hát ez van
A fentebb említett gondok ellen talán némi kárpótlást nyújt maga a tartalom. A Bully meglepően sokáig tartó játék. A főküldetések és a sztori teljesítése jó, ha 50%-ban fedezi a végigjátszást. A másik ötvenet mellékküldetések, gyűjthető cuccok megkeresése (gumik és rejtett kártyák), csajozás és még sok-sok jópofa ötlet kiteljesítésével érhetjük el. Ha valaki 100%-ra kijátssza a Bully-t, megkaphatja az Iskola Királya címet! Érdemes hajtani tehát.

Ha vettek egy pillantást a végértékelésre, talán meglepődtök, hisz egy ilyen cikk után jóval magasabb százalékszámra lehet számítani. Sajnos azonban ki kell jelenteni, hogy hiába jó játék a Bully, egyszerűen túl sokat késett. Rossz portolás, hosszú várakozás és optimalizálatlanság jellemzi az amúgy kiváló alkotást. Tovább rontja a dolgot, hogy szinte minden jó elemre jut egy rossz. Jó a játék grafikai stílusa, de szaggat és ma már ennyi kevés. Hosszú szórakozást ígér a Bully, de a bugok és az idegesítő irányítás miatt aligha lesz, aki ennyi időt szán rá. Azt mondom, mindenki tegyen vele egy próbát (pláne a GTA rajongók), de ne lepődjön meg, ha elrettenti a minőség abszolút hiánya.

Chocho

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. bszoke88
2008.11.08. 13:22
vissza a cikkhez
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. bszoke88
2008.11.08. 15:02
:lol:
sztetek ezzel nem lesz majd az, mint a gta4-nél? Mármint arra a taxisgyilkosságra gondolok...
Jó cikk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!