iPon Cikkek

Call of Juarez: Gunslinger - a Játék-tó kincse

Dátum | 2013. 05. 30.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Szerencsére mindenki elfelejtette a modernkorba áthozott Call of Juarez: The Cartelt, a sorozat pedig visszatért oda, ahonnan elindult. Egy igazi, spagetti-western hangulattal átitatott shooterrel van tehát dolgunk ismét, azonban nem csak ez az egyetlen dolog, amiben a sorozat magára talált. Most, a sokadik rész után végre rájött a Techland arra is, hogy valójában amit kínál, nem feltétlenül állná meg a helyét az AAA-kategóriás játékok között a boltok polcain, így az Xbox Live Arcade és a PSN keretein belül jelentette meg a Gunslingert. Ott pedig az anyag nem csak, hogy kiemelkedik társai közül, de megér minden egyes forintot, amit elkérnek érte.

Egy újabb pont, ahol a sorozat magára talált az nem más, mint a tartalom. Ha ugyanis manapság valaki egy véresen komoly western környezetbe ágyazott játékkal áll elő, akkor akarva-akaratlanul is a Red Dead Redemptionhöz fogják hasonlítani. Azt a lécet pedig nem könnyű megugorni, főleg nem egy kis stúdió számára, aminek nem áll rendelkezésére egy rakás pénz, mint a Rockstarnak. Éppen ezért a Gunslinger humoros, éa egyáltalán nem veszi komolyan magát, ami nagyon-nagyon jót tesz neki. Ez nem csak lehetőséget adott a készítőknek arra, hogy ügyesen poént csináljanak néhány jellemző western-kliséből, hanem sikerült belecsempészniük pár egyedi mozzanatot is, amik viszont azt eredményezik, hogy az új Call of Juarez azért mégsem süllyed el teljesen a shooterek rengetegében.


Főhősünk Silas Greaves igazi veterán keményarc, aki a klasszikus western-korszak végén betér egy kocsmába. Miután kiderül a neve, hamar letámadja őt egy fiatal rajongója, aki sokat olvasott a történeteiről, azonban nem tudja, hogy ebből mi valójában az igazság. Az öreg hősünk nyelve persze egy sör után hamar megered, és elkezdi mesélni kalandos életútját, miközben egy egész asztaltársaság gyűlik össze körülötte. A mese alapján hősünk valóban megélte a vadnyugati rosszfiúk teljes életét, és ott volt minden eseménynél, ami számt. Billy a kölyök, Butch Cassidy, Jesse James – csak néhány olyan név, akivel keresztezték egymást Silas útjai. A sztorit képregényes átvezetők fogják keretbe, a lényeg azonban az, ami menet közben történik.

Silas ugyanis néhány részletre nem emlékszik pontosan, néhányat pedig annak rendje és módja szerint kiszínez, hogy ezzel még jobban lenyűgözze a körülötte összegyűlt hallgatóságot, és remélhetőleg kapjon egy újabb adag ingyen italt. Ennek megfelelően, ahogy haladunk előre, néhány esemény azonnal megváltozhat. Besétálunk egy pajtába. „Ott hirtelen szembetaláltam magam a sheriffel.” – meséli Silas, mire egy revolverpárbaj kezd kialakulni. Pár másodperc múlva azonban megváltoztatja a történetet: „Áh, ez nem is így volt. Szóval ott tartottam, hogy beléptem a pajtába.” – mondja az eseményeket narrálva, ám ekkor már belépésünk után rögtön leüt minket a sheriff.

Silas végig narrál a játék alatt, ami egyrészt nagyon hangulatos, és jól lendíti előre a sztorit, másrészt pedig rendszeresen megváltoztat dolgokat. Átjárókat teremt oda, ahol korábban nem volt semmi, azt mondja, hogy a sziklák közül apacsok támadtak rá, majd hirtelen rádöbben, hogy marhaságot beszél, és módosítja banditákra, akik „úgy néztek ki távolról, mint az apacsok”.  A játék nem csak megváltoztat dolgokat menet közben az öreg elbeszélése alapján, de néha vissza is teker egy bizonyos pontig. Egyszer például elérhetjük a célpontunkat a bányán keresztül, ami gyors, de veszélyes, vagy egy hosszabb úton. Miután a bányát választjuk, és pár perc múlva elhalálozunk, Silas egyszerűen csak annyit mond, hogy még szerencse, hogy a valóságban eszébe nem jutott volna ezt az utat választani, és a másik irányba ment. A játék pedig visszatesz minket oda, ahonnan eredetileg elindultunk.

Mindez valami egészen egyedi és komikus hangulatot, atmoszférát teremt a játéknak, és ugyanezt képviselik a tűzharcok is. A Gunslinger irányítása alapvetően reszponzív és ügyes, valamint a már jól bejáratott sémákat alkalmazza: a bal analóg kar lenyomásával sprintelünk, az X-szel töltünk, a bal felső vállgombbal dobjuk a gránát helyi megfelelőjét, a dinamitot, a bal ravasszal benézünk az irányzékba, a jobb ravasszal pedig reptetjük az ólmot. Aki valaha játszott már FPS-t, főleg Call of Duty-t konzolon, annak minden rögtön kézre fog állni. És ez jó, mert ahhoz, hogy bármi játékélményt kinyerjünk egy FPS-ből, az irányításnak kell rendben lennie, a Gunslinger pedig teljes mértékben rendben van.


De ott tartottam, hogy a tűzharcok is inkább a komikus vonalat képviselik. Az ellenfelek nem rendelkeznek sok mesterséges intelligenciával, általában valami fixen beállított fedezék mögül lövöldöznek ránk, vagy eszetlenül futnak felénk, megpróbálva kihasználni létszámbeli fölényüket. Létszámbeli fölényből pedig sosem lesznek híján, hiszen Silas gondoskodik róla, hogy újdonsült hallgatósága még véletlenül se higgye azt, hogy pusztán két-három gazfickó lelövöldözésével vált legendává. Minden alkalommal, amikor sikerül eltennünk valakit láb alól, egy pontszám jelenik meg az áldozat feje felett, ami ismételten csak lehetetlenné teszi, hogy komolyan vegyük a játékot, a vér pedig úgy fröcsög mindenkiből, hogy azt maximum Tarantino csinálta jobban a Django elszabadul utolsó jeleneteiben.

Az ölésekért járó pontszám olyan dolgoktól függ, mint hogy sikerült-e fejlövést leadnunk, vagy el tudtuk-e kapni a jóembert futás közben. A begyűjtött pontokból aztán szinteket lépünk és fejlődhetünk, három alapvető kategóriában. Az egyik kategória a revolverekhez kapcsolódik, a másik a shotgunokhoz, a harmadik pedig a puskákhoz, amivel egyben a játék lefedi az elérhető fegyverek háztárát is. Ezeken a kategóriákon belül viszonylag alapvető dolgokra tessék számítani: gyorsabb töltés, futás közben töltés, irányzékba nézéskor az idő lelassítása, és hasonlók. Tapasztalataim szerint egyébként a puska és a revolver a leghasznosabb: előbbi távoli ellenfelek levadászására, utóbbi pedig a több, közelebbi ellenfél bedarálására. A shotgunt viszonylag ritkábban használtam, de persze valószínű, hogy mindez egyénfüggő, így mindenkinek érdemes a saját stílusának megfelelően fejleszteni.

A kampány játékmenetéből ezeken kívül még három dolgot lehet kiemelni. A bal felső sarokban látható revolver embléma folyamatosan töltődik, ahogy ritkítjuk a vadnyugat lakosságát, és ha úgy gondoljuk, bekapcsolhatjuk az időlassítást. Ilyenkor egyrészt a képernyő beszürkül és az ellenfelek rikító piros színben jelennek meg, másrészt pedig jóval gyorsabbak leszünk, harmadrészt pedig elkerülhetjük a ránk kilőtt golyókat. A játék továbbá lehetőséget ad arra is, hogy közvetlenül a halálunk előtt amolyan pénzfeldobás jelleggel, Neo-módra ki tudjuk kerülni az utolsó felénk érkező golyót, megadva ezzel az esélyt a túlélésünkre. Bullet-time-ban látjuk, ahogy érkezik felénk a töltény, nekünk pedig egy irányt kell nyomnunk. Sajnos azonban a rendszer furcsán működik, ezért is írtam, hogy olyan, mint egy pénzfeldobás, mert nem teljesen a játékos képességein múlik, hogy sikerül-e a művelet.

Menet közben rendszeresen találkozunk főellenfelekkel – naná. Velük kétféle módon küzdhetünk meg. Vagy amolyan Time Crisis módszerrel megjelenik az életerőcsíkjuk, és addig lőjük őket, amíg az el nem fogy, vagy pedig a másik, izgalmasabb verzió a mexican standoff, avagy a párbaj. Ez természetesen külön minijátékot kapott, ami jóval összetettebbre és feszültebbre sikerült, mint a Red Dead Redemption hasonló megoldása. Adott a szituáció: egymással szemben áll a két fél, saját magunkat pedig a pisztolyunk környékén mutatja a kamera. A jobb analóg karral folyamatosan fókuszban kell tartanunk az ellenfelet, a bal analóg karral pedig kezünket kell irányítanunk, hogy a megfelelő pillanatban minél közelebb legyen a pisztolytáskához.


Amint elkezdődik egy szívdobogás szerű hang, már ránthatjuk elő a fegyvert, azonban ekkor becstelenség miatt a pálya végén nem kaphatjuk meg a maximális pontszámot. Várjuk tehát meg, míg az ellenfél nyúl érte elsőként, majd cselekedjünk – s ha a kezünk is megfelelő helyen volt, a fókuszt is sikerült elég ideig a rosszarcún tartani, gyorsan reagáltunk a fegyverrántásnál, valamint még célozni sikerült, akkor győztesen kerülünk ki az ütközetből. Az előbb felsoroltakat a játék egyébként méri, így utólag megtudhatjuk, milyen volt például a reakcióidőnk. A kampányból kivett párbajokat aztán a különálló Duel módban újra elővehetjük, gyakorolhatunk, és persze a legjobb teljesítményünk felkerülhet egy ranglistára is.

Akad még egy Arcade mód is, ami gyakorlatilag a kampányban látott pályák különszedett verziója, és amelyben a játék pontoz minket az időeredményünk és pontszámunk alapján. Tulajdonképpen minél gyorsabban kell minél nagyobb hatékonysággal kiirtani a szembejövőket. A már megszokott pontozási rendszer mellett bónuszokat érhetünk el kombózással, vagyis több öléssel gyors egymásutánban, amivel szintén arra sarkall a játék, hogy minél kevesebb időt töltsünk el két akció között.

Ami a grafikát illeti, a Gunslinger korrekten teljesít. A motorháztető alatt a Techland már bejáratott Chrome engine-je dübörög, ami hozza az elvárható szintet, a hiányosságokat pedig szépen elfedi a játék rajzfilmes, cell shaded kinézete. Ehhez hasonlóan a hangokkal kapcsolatban sem tudok semmi érdemlegeset mondani: a fegyverek úgy szólnak, ahogy kell, a zenék meghúzódnak a háttérben (itt lehetett volna azért kiemelkedőt alkotni), a szinkronhangok pedig teljesen korrektek, bár szinte végig John Cygan baritonhangját halljuk úgyis.


Ami viszont mindenképpen a Gunslinger javára írható, hogy körülbelül 4 ezer forintos ára ellenére nem kifejezetten rövid: hat órát simán el lehet vele tölteni, ami ugyan nem is fényes, de annak tükrében nem rossz, hogy néha 15 ezer forintos címek sem tartanak már eddig. A kampány pedig eléggé változatos helyekre kalauzol el minket, így megküzdhetünk a vadnyugat söpredékével a korra jellemző hangulatú városokban, sziklás kanyonokban, vonatrablás közben, fakitermelő telepen, bányákban és még számos helyszínen.

Összességében tehát a Call of Juarez: Gunslinger egy remekül sikerült kis alkotás, ami ebben a formában tökéletesen megéri az árát. A 2013-ban megjelenő címeket nézve nem valószínű, hogy jelenik meg más, bármennyire is értelmes western játék, így ha szereted a korszakot és a hozzá kapcsolódó hangulatot, akkor kötelező választás. Már csak azért is, mert egyébként az anyag játékmechanikai szempontból is rendben van, egy stabilan működő, sallangoktól mentes FPS-élményt kínál.


Értékelés: 8/10

Tesztplatform: Xbox 360
Platformok: Xbox 360, PS3, PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

10. Kobest
2013.05.30. 08:41
Nocsak, a Blood Dragon után még egy FPS, ami nem veszi komolyan önmagát, és élvezet vele játszani? Amint tehetem, beruházok rá!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. huncut123
2013.05.30. 08:51
Én egy annyi kiegészítést/korrekciót tennék hozzá, hogy a halál előtti golyó kitérés (Neo-mód) nem pénzfeldobás jellegű, hanem jó irányba kell "elhajolni", és akkor minden esetben ki lehet térni a felénk érkező lövedék elől, még a sörétes elől is.

A játék jó, az irányítás szerintem nagyon jól el van találva, könnyen szokható, ha egyáltalán kell szokni
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. gezu1025
2013.05.30. 09:16
Meglepően jólsikerült. Először féltem a cell-shadedtől, hogyan fog passzolni western hangulatba, de tökéletesen megcsinálták. Jó kis laza játék lett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. pdx06
2013.05.30. 14:22
Elég kellemetlenül érintett ez a játék, mivel az első részt nagyon szerettem. Ez egy ARCADE tucatlövölde lett a szó szoros értelmében, Serious Sam HD grafikájával, életérzésével megspékelve. 20 perc után abba is hagytam, elég nagy visszaesés ez is az első részéhez képest.
Pisztolypárbaj nulla, elég ha csak rajta tartja az ember az ujját a tűzgombon. Animációk idejétmúlt állóképek, élő városok hiánya. Gyorsan összecsapták.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. gab78
2013.05.30. 14:43
"A motorháztető alatt a Deep Silver már bejáratott Chrome engine-je dübörög"

Mi köze itt bármihez is a Deep Silvernek? A motort a Techland feljleszti, már ősidők óta, a kiadó meg az Ubi...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Th3Ac3
2013.05.30. 15:41
Jobban sikerült mint amennyit vártam tőle. Izgalmas, adrenalindús, western hangulat, reflexet igénylő lövöldözés... több nem is kell, külön jól áll neki a komolytalanság
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. InGen
2013.05.30. 16:47
@gab78

Kösz, instant agyrák figyelt be, amikor Deep Silvert írtam )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. silentfrog
2013.05.30. 20:01
Az elő rész a kedvenceim közé tartozik,a többi következő vacak volt ez megint megközelítette az első játékélményét!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. FrancoCast
2013.05.30. 20:23
"Vagy amolyan Time Crisis módszerrel megjelenik az életerőcsíkjuk, és addig lőjük őket, amíg az el nem fogy,vagy pedig a másik, izgalmasabb verzió a mexican standoff, avagy a párbaj."

A Mexican Standoff kifejezést csak 3 vagy több ellenfél egyszerre történő küzdelmére használják, párbajra nem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. InGen
2013.05.31. 00:21
@FrancoCast

Eredetileg igen, de azóta felvizeződött a kifejezés.

"In popular usage, the Mexican standoff is sometimes used to refer to confrontations with only two opponents when neither side has an advantage in conceding property or by attacking first." @ wikipedia
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!