iPon Cikkek

Carrier Command: Gaea Mission - Veszélyes vizeken

Dátum | 2012. 10. 26.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A feldolgozások és folytatások korát élve ritkán lepődik meg az ember azon, ha egy nevesebb programról lehúznak pár rókabőrt, viszont a két-három évtizede „halott” klasszikusok feltámasztására már kevesebben vállalkoznak. A cikkünk témáját adó alkotás képében viszont épp egy ilyen próbálkozásra láthatunk példát, hiszen a játék egy 1988-as, sokak által minden idők egy legjobbjának tartott program újragondolása (hmm, mintha írtunk volna már ilyet a közelmúltban). A Realtime Games által készített alkotás annak idején szinte minden platformra megjelent, tiszteletét tette PC-n, Amigán, Atar ST-n, ZX Spectrumon, talán csak számológépekre nem készítettek portot belőle. A program a járműves akciójáték és a stratégia egy érdekes elegye volt, amelyben egy hatalmas hordozó hajót és az abban tárolt járműveket irányíthattuk, miközben stratégiai döntéseket is kellett hoznunk az egységeink pozícionálását illetően. A Carrier Command megélt egy folytatást is, Battle Command néven, viszont ez a játék egy tank irányítására koncentrált a vízi hadviselés helyett. 2001-ben pedig a Hostile Waters: Antaeus Rising című, egészen jól sikerült alkotást vehettük kézbe, mely afféle szellemi örökösnek volt tekinthető. A vérbeli, hadihajós folytatásra viszont egészen eddig a hónapig kellett várnunk, ugyanis most jelent meg a Bohemia Interactive legújabb programja, a Carrier Command: Gaea Mission. A cseh stúdió eddig ultra-realisztikus katona szimulátorokat készített (Operation Flashpoint, ArmA), reméljük legújabb próbálkozásukkal sem vallottak kudarcot.

A földi harcra tervezett Walrus
Remake-ről lévén szó, az új Carrier Command rengeteg játékelemet átvett elődjétől, így bátran mondhatjuk, hogy a fejlesztők meglehetősen nagy tisztelettel viseltettek az eredeti játék iránt. Ami a (nem túl magasröptű) történetet illeti, ezúttal az univerzum egy távoli szegletében, egy Taurus nevű, vízben gazdag holdon tesszük tiszteletünket, amit az Egyesült Földi Koalíció (jó fiúk) kíván megszerezni az Ázsiai Csendes-óceáni Szövetségtől (rossz fiúk). Ezen túlmenően nem is érdemes foglalkozni a sztorival, hiszen komolyabb izgalmat nem tartogat, ráadásul a karakterek is teljesen felszínesek. Szó se róla, a Carrier Command a játékmenetről szól, ami persze nem feltétlenül baj, ha azon a fronton brillírozik. Nos, annyit el kell mondanunk, hogy a játék első fél órája nem épp a briliáns kategóriába tartozik, mivel a fejlesztők, számunkra teljesen érthetetlen módon, egy „cső-FPS-t” csináltak a programból az első küldetés erejéig. Kissé szomorú, hogy manapság már kötelezőnek érzik a készítők e stílus erőltetését, még akkor is, ha abszolút nem illik a játékukba. Az első misszió azt meséli el, hogyan találunk rá a program további részében irányítható hadihajóra, ám ezt nyugodtan elintézhették volna a fejlesztők egy átvezető videóval. Ez a 30 perc ugyanis kritikán alulira sikeredett, az emberek mozgása pocsék, egyetlen használható fegyver van, nem lehet ugrani, mely miatt még a kicsi kövek is képesek utunkat állni, ráadásul semmi kihívást nem nyújt a Carrier Command e szakasza. E negatívumok ellenére mi mégis azt tanácsoljuk, hogy mindenki szorítsa össze a fogát és tegye túl magát ezen a részen, mivel ezt követően megváltozik a játék képe.

Ugyanis ha túléltük az első küldetést, végre beülhetünk az irányításunk alá tartozó hordozó kapitányi székébe. Ez a hajó egy meglehetősen high-tech bárka, igaz eléggé helybenhagyták egy korábbi ütközetben, így a játék elején a legtöbb rendszere nem működik. A fedélzetén több járművet is tárolhat, amelyeknek nélkülözhetetlen szerepe van a játékban, hiszen azokat irányítva hajthatjuk végre a feladatokat. A Carrier Command játékmenete ugyanis (elődjéhez hasonlóan) két részre oszlik. Egyrészt lehetőségünk van arra, hogy átvegyük az irányítást bármelyik járművünk felett, melyek így sokkal hatékonyabban képesek elvégezni a feladatukat. Az esetek többségében ajánlott is, hogy mi magunk vegyük kézbe a dolgokat, ugyanis az AI nem a legmagasabb szinten teszi a dolgát. A földi egységek útvonalkeresése egyenesen botrányos, legalább kétszer annyi időbe telik nekik eljutni A pontból B pontba, mintha mi vezetnénk a gépeket. Nem egyszer voltunk szemtanúi annak, hogy még az akadályokat nélkülöző terepen is csak ide-oda forgolódnak, vagy nem a legrövidebb útvonalat választják a célhoz. Ez különösen akkor zavaró, amikor több járművet használva próbálunk koordinálni egy támadást, mert míg mi pár perc alatt odavezettünk egy gépet a kívánt helyre, addig társaink alaposan lemaradva szerencsétlenkednek. Ilyenkor nincs mit tenni, minden egyes gép felett át kell vennünk az irányítást, hogy meggyorsítsuk az utazást. Az egyébként nem ártana, ha nem csak a szigetek közötti utazás ideje alatt lehetne időgyorsítást alkalmazni, hanem más esetben is, ugyanis nagyon sok üresjárat van a játékban, amikor egyik helyről a másikra utazunk a járműveinkkel.

Extra felszerelésből nincs hiány
A későbbi, nehezebb küldetéseknél szükség van arra, hogy összehangoljuk a hadmozdulatainkat, ilyenkor jön kapóra a Carrier Command stratégiai, taktikai része. Ennek felületét könnyedén elő lehet hozni a jobb egérgomb lenyomásával, amikor is elénk tárul a szigetünk felülnézeti képe, rajta a hordozónkkal, egységeinkkel, az épületekkel, no meg az ellenségekkel. Itt pillanatok alatt komplett parancsláncokat tudunk megadni járműveinknek, az persze már más kérdés, hogy azokat milyen hatékonysággal hajtják végre, köszönhetően az időnként gyengélkedő AI-nak. Ami a további lehetőségeket illeti, illik beszélni a nyersanyagok begyűjtéséről és a gyártásról is. Hadigépeink ugyanis nem élnek örökké, időnként szükség van újak készítésére, amihez viszont üzemanyagra van szükség. Ehhez uralmunk alá kell hajtanunk a különféle funkcióval bíró szigeteket. Ezek között találunk olyanokat, amik a gyártáshoz szükséges üzemanyagot termelik, mások a járművek elkészítésére specializálódtak, míg a harmadik típus tagjai a védelmet erősítik. A sztorimód elején még nincs ennek nagy jelentősége, mert alig pár sziget tartozik hozzánk, de később már válogathatunk, hogy melyik szigetet foglaljuk el. Ahogy haladunk előre a történetben, további lehetőségek is megnyílnak előttünk. Hajónk például számos alrendszerrel van felszerelve, amik a játék elején még nem működnek, de az idő múlásával kijavíthatjuk azokat. Így lehetővé tehetjük az ágyúk használatát, erősíthetjük a páncélzatot, működőképessé varázsolhatjuk a járművek mozgatását végző lifteket és így tovább.

Ha már szóba kerültek a járművek, érdemes ezeknek is szentelni egy bekezdést, hiszen kritikus szerepet töltenek be a Carrier Commandben. A program e téren is hűen követi az elődöt, hiszen ezúttal is két típus, a földi és vízi bevetésre használható Walrus, valamint a Mantis nevű légijármű áll rendelkezésünkre, melyeket külső és belső nézetből is irányíthatunk. Örültünk volna, ha a játék nem ragaszkodik ennyire az eredetihez, ugyanis mi több gépre számítottunk így 2012-ben. A bevezetőben megemlített szellemi örökös, a Hostile Waters például jóval többet tartalmazott ezekből, így szívesen vettünk volna itt is pár soha nem látott járgányt. Amiben viszont nem csalódtunk, az a testreszabhatóság. Minden járműre fel lehet szerelni új fegyvereket, páncélzatot, hackelő felszerelést, gyógyítást lehetővé tevő berendezést, melyek nagyban megkönnyítik a dolgunkat. Ezeket természetesen ugyanúgy le kell gyártani, mint a harci gépeket, tehát sose maradjunk nyersanyag utánpótlás nélkül. Érdemes figyelni arra, hogy lehetőleg ne veszítsünk sok egységet a harcokban, ugyanis beletelik egy kis időbe, amíg pótolni tudjuk azokat.

A taktikai térkép
Az eddig elmondottak főként a hadjáratra vonatkoztak, de van még egy játékmód a Carrier Commandben, amiről érdemes pár szót ejteni. A főmenüben találhatunk egy „Strategy game” opciót is, amelyben mindenféle kötöttség nélkül harcolhatunk. Alapból elérhető számunkra minden technológia, a hajónk is a maximumra van fejlesztve, a célunk „csak” annyi, hogy elfoglaljunk minden szigetet és/vagy kilőjük az ellenséges hordozót, ami szintén az óceánon portyázik.  A nevéből kitalálható, hogy ebben a módban nagy szerepet kap a stratégia, hiszen jól meg kell fontolnunk, hogy a térképen látható több tucat sziget közül melyiket foglaljuk el, miközben természetesen védekeznünk is kell, hiszen az ellenfél sem fogja vissza magát és bizony agresszívan terjeszkedik. Más játékmód sajnos nincs a játékban, nagyon hiányzik egy multiplayer rész, ahol többen küzdenek az óceán feletti uralomért.

A grafikai megvalósítást illetően nem fogja senki sem az állát keresgetni, ugyanis meglehetősen átlagosan néz ki a Carrier Command. Pozitívum, hogy a fejlesztők nem voltak restek dinamikusan változó időjárást rakni a játékban, és a fényeffektek is szépek, ez a két tényező sokat dob a játék hangulatán. Viszont mást nem igazán tudunk dicsérni, hiszen a víz megvalósítása, a szigetek kidolgozottsága és a járművek részletessége sem ostromolja az egeket (de egyébként utóbbiak néznek még ki a legjobban). Mondhatnánk, hogy egy multiplatform címtől többet nem igazán várhatunk sokkal többet, de azért láttunk már olyan játékot, aminél nagy hangsúlyt fektettek a fejlesztők a PC-s változat grafikájára. Szerencsére a változatosságra azért nem lehet panasz, mert mocsaras szigetektől elkezdve, homokkal borított partokon át egészen a jeges helyszínekig mindenféle területen meg fogunk fordulni. A zene és a szinkron sajnos nem emelkedik ki a középszerből. A szinkronszínészek például számunkra abszolút gyengének tűntek, szerencsére túl sokat nem kell hallgatnunk őket.

A mozgékony Mantis a levegő ura
Zárszóként csak annyit mondhatunk, hogy a Bohemia Interactive-nak sikerült újraélesztenie egy igazi klasszikust, ráadásul nem is vallottak kudarcot vele, hiszen egy élvezhető program jelent meg a Carrier Command: Gaea Mission képében. Ugyanakkor mégis keserű ízt hagyott a szánkban a játék, ugyanis sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Hiányoltuk az új járműveket, technológiai szempontból is többet vártuk attól a csapattól, amelyik az Arma III-at fejleszti éppen, és akkor még nem beszéltük az olyan kisebb-nagyobb hibákról, mint a gyenge útvonalkeresés, vagy a játék elején szereplő minősíthetetlen FPS szekció. Így teljes áron nem igazán tudjuk ajánlani a programot, de egy árcsökkenés után már érdemes lehet egy esélyt adni neki.


Platformok: PlayStation 3, Xbox 360, PC
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Humbuk
2012.10.26. 08:39
A cikk az jó de szeretném kiegészíteni pár gondolattal:

Az útvonal keresés az nem gyenge, hanem katasztrofális. Még a Red Alert 1-ben is jobb volt
Továbbá vannak bizonyos bugok amikor pl felszerelsz egy járművet (armor mk2vel)... Mivel az erősebb páncélzat valszeg nehezebb is, lomhábbak lesznek tőle a járművek, amivel eddig nem is lenne gond csak hát valamikor az ai nem tud ezzel mit kezdeni és stratégia módban szépen szitáválöveti magát (meg sem mozdul) és amikor mind a 4 repcsit emiatt szedik le,akkor próbáljon meg az ember nem örjöngeni.

Ami kimaradt a cikkből és nagyon(nagyon!!!) idegesítő a játékban, hogy bizony az ellenséges hordozó úgy támadja meg a szigetet, hogy azt a player nem látja, csak azt, hogy villog a sziget, hogy támadás alatt van. Nekem story módban deadly védelemmel ellátott szigeteimet is képes volt elfoglalni a gép amit azért nehezményezek, mert szinte az összes szigetemet védelmi szigetté kellett alakítani, ami rosszul hat a nyersanyag termelésre, gyártásra. Az, hogy egy ilyen játékban nincs élő harc a sziget védelemnél, csak egy random generátor h elfoglalja-e vagy sem az botrány!

Továbbá a terep összetétele is csak az idegeket borzolja, amikor kis kövekben akadunk fel
!!!tankal!!! és még a kicsi ágacskáktól is képesek vagyunk sérüléseket elszenvedni...

A játék maga nagyon jó és élvezetes lenne ha rendesen összedobnák. Nekem borzasztó nagy csalódás volt a játék mert pár óra után mindig ez ment a fejemben:
"Ezt a baromi jó játékot, hogy lehet így elb****ni???!!!!"

Remélem javítgatják majd a dolgokat és patchelik, talán majd utána a játék végre eléri azt az állapotot, ahogy azt már a kiadásnál kellett volna, mert így elég félkész szaga van a dolognak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Mandris90
2012.10.26. 18:48
vicc inkább az benne hogy látod hogy villog a sziget odamész és fél uton találkozol a hajoval, annyit nem tudsz rálöni mielött kilövi az elülsö ágyukat hogy az övét leszedd nevetséges. utkeresés az meg tényleg vmi iszonyat azt az 5 évest aki programozta szerintem küldjék vissza rajzfilmet nézni. másik vicc elvileg a walruson és a manta-n is a második hely a rakétáké namost a walruson az elsö helyre megy az is érdekes... másodikra semmit nem tudsz ott rakni, manta viszont vmi veszedelem laserrel és rakétákkal meg mkII páncéllal
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Humbuk
2012.10.26. 19:08
Mandris90: az ellenség carrierét úgy kaphatod el, ha szembe találkozol vele, hogy még mielőtt elhúzna melletted menetirányba fordulsz vele, max sebességre gyorsuls abban az irányba amerre ő megy. Mivel ő gyorsabb, szépen lassan el megy melletted ez alatt az idő alatt kell neked szitáválőni. Ha nem babuzsgatod a mantáidat, akkor azokat is ráküldöd azzal az összeállítással amit lentebb írtál és ellenség sokkal sokkal fejlettebb carriere rommá lőve
Persze a mantákat újra kell pótolni.
Nekem már 4x sikerült hajrá
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Mandris90
2012.10.26. 19:18
storyban kissé nehézkes dög nehezen fordulnak és messziröl kilövi mindet
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!